Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
Otthon a diákkollégium Látogatóban a MÁV-kollégistáknál, Békéscsabán üi profil ctt AKGben Gázrednktorok készülnek Orosházán A* orosházi Alföldi Kőolaj- | és Gázipari Gépgyár hosszú utat tett meg a csempekályha gyártásától a korszerű finom- mechanikai termékig, a gáz.re- ; duktorig. Nemrég vették át Mo. sonmagyaróvárról ennek a cikknek a gyártását, és ez nem ment minden zökkenő nélkül. A magasabb képzettségű szakembereken kívül új, modem gé- 1 pék is kellettek. Az átállás ideje alatt néha hiánycikk volt ez a háztartásokban nélkülözhetetlen tartozék. Nélküle nem működnek a PB-készülékek és ez sok boazszúságot okozott a lakosságnak. Most ez megszűnik, mert Orosházán ezentúl évente 280 ezer gázreduktor készül. A gyártás megszervezéséve 1 egy időben kidolgozták a terveket a gyár szakemberei a re- duklorok biztonságosabbá tételére. A jelenlegi kivitelnél gyakran fordulnak elő tömítetlen- ségek, főleg akkor, ha nem húzzák meg kellő erővel a rögzítőcsavart. Az új konstrukció kiküszöböli ezt a veszélyforrást, mert csak akkor ereszti át a gázt, ha a biztonságos csatlakozás már létrejött Békéscsabán a Körös partján százados gesztenyefák mellett visz az út a MÁV Nevelőinté- , zethee. Hatvanan laknak itt és a város valamennyi középiskoláját képviselik. Délután két órakor még csend van az intézeti termekben, lassan népesül be a kollégium. Melegítőben, kipirultan érkeznek haza a lányok. Dolgozni voltak: paradicsomot, paprikát szedtek, hagymát, babot tisztítottak. Hatan beszélgetünk. Balázsi Veronika negyedikes a Rózsa Ferencben, nyomdász, kéziszedő szeretne lenni. Ö már alapító tagnak számít a kollégiumban. negyedik éve sok új társát tanította meg a házirendre. Bogatin Marika harmadikos gi- mista, a tanári pályát választotta: — No persze, csak még javítanom kell a tanulásban. Az elmúlt év kicsit nehéz volt az összevont kémia- és földrajzanyag miatt. Tölcsér Ilona másodikos. Kicsit félve szólal meg. Mondják, hogy a társai között nagyobb a hangja. Vésztői kislány, de szívesebben lakik az intézetben, mint hogy naponta bejárjon: — Érdekes, otthon látszólag szabadabb vagyok, mégis kevesebb' dologgal tudok foglalkozni. A megszokott rend, a pontos beosztás segít, hogy ne feleslegesen pazaroljam az időt. Egy gondom azért van, szeretek olvasni és csak csodálom azokat a társaimat, akik könyvet bújni is ráérnek. Nekem ritkán sikerül. Komoly terveim vannak, oroszból szeretnék, fordítani újságokat, talán majd egyszer könyveket. Roszt Edit és Pólyák Erzsiké első osztályosok a középiskolában. Edit határozott, jókedvű teremtés, érdekes pályát választott. A Kemény Gáborba jár, autóforgalmi szakra, menetirá- nvitó lesz: — Olyan sok mindent szeretnék elérni a négy év alatt! Minél több barátnőre is vágyom, s hogy hamar befogad, janak az osztályközösségbe. Mondják, hogy illik a név az iskolánkra, valóban kemény tanulást várnak tőlünk. Főként a jogismeret nem lesz könnyű. Mindkét kislány a kaposvári MÁV-kollégiumból érkezett. Er. zsike lesütött szemmel kezdi mondókáját, s ahogy belemelegszik barna sugarú szemét rámemelve bizonygatja: — Jól éltünk Kaposváron is, de ott 300-an voltunk, itt otthonosabb. Máris ismerjük egymást, családiasabb, meghittebb a légkör. * * * A szomszédos telken betonlábakon áll már az új intézet, csak az a baj, hogy az építkezés lassabban halad a kelleténél. Kinőtték a lányok a három hálószobát, és a két tanulótermet. Gyuszi bácsi, így emlegetik Kovács Gyulát, az igazgatójukat a lányok, sokat mérgelődött, vitatkozott, érvelt a 30 millióért, mert ennyibe kerül az új kollégium: — Talán még többe is, gondolni sem merek a költségekre. Most a legkisebb hálóteremben is nyolcán alszanak, az űj szobák négyszemélyesek lesznek. Az évek során még senki néni panaszkodott a lányok közül a hálószobák zsúfoltságára. Sőt, az egyik negyedikes azt mondta: Nem lesz jó, ha kevesebben lészünk. Szeretem az esték hangulatát, a sugdolódzást, a kacagást, a párnacsatákat. Persze, ha átköltöznek, megszokják, megszeretik majd a kényelmes elhelyezést, ez a régi épület pedig megmarad tanulószobáknak. * * * A társalgóban zeneszekrény, könyvek, rádióstúdió, televízió. Hétfőn este, ha nincs adás. kívánságműsort rendeznek a lányok. A kollégiumban mindenütt hallani lehet a barátnőknek küldött beatmuzsikát. komoly zenét, versrészletet. Ilyen, kor zeng a ház, persze csak tanulás után. Friss barátnőim vezetnek végig az intézetben, ismerik már minden zegét-zugát. Marika és Veronika pár nappal az évnyitó előtt érkezett, előkészítették, kicsinosították az újonnan jöttéknek a kollégiumot. Vidám-tarka mintás terítő borítja a hálótermek ágyait, a falakon szebbnél szebb hímzések, subaszőnyegek. Minden évfolyam készít egy-egy szép kézimunkát, s örökségül hagyják az utánuk következőkre. Marika pajkos mosollyal, találomra kinyit egy szekrényajtót, rendben tartja-e a tulajdonos? Szépen simulnak egymásra a pulóverek, vállfára a ruhák, köpenyek. Kicsi a hely, nem lehet rendetlen senki sem. * * * Szombat-vasárnap gyakran főznek egymásnak az ügyes kezű lányok. Eddig még rtem volt panasz a szakácsnőkre. Havonta ünnepli a szülinapokat, minden ünnepelt tortát, ajándékot kap. Színházból, moziból, hangversenyről, TIT-előadásról el sem maradhatnak. — Nem lehet az ilt töltött négy évet k<*nnyen elfelejteni — mondja Éva néni, a nevelőjük. Mj is emlékezünk minden gyermekünkre, s a postaláda állandóan megtelik tőlük kapott üdvözlő lapokkal, levelekkel, híradásokkal. A legutóbbi karácsonyon együtt ünnepeltünk Horváth Gyöngyivel, aki tíz éve érettségizett, s ma már vörös diplomás orvos. Hozzánk újra hazajött, A Körös partján százados gesztenyefák mellett visz az út a MÁV Nevelőintézethez. Hatvanan laknak itt és a város valamennyi középiskoláját képviselik ... Bede Zsóka \ jegyzet ) A burgonya- tárolóról Békés megyében a burgonya, tároló építésének gondolata még 1974-ben, a burgonyatermesztési társulás megalakulását követően jött szóba. De tároló még ma sincs, pedig nagy szükség lenne rá. A költséges, bizonytalan, munkaerőigényes szabadtéri tárolás felváltására szolgáló modern raktárra tovább kell várni. Ez az ügy azonban egyszerű tényközlésnél nagyobb figyelmet érdemel. A kérdés az, miért nem épült fel végül is a tároló? A kezdet az 1974-es ev e.so felére nyúlik vissza. Ekkor jelent meg a MÉM pályázata burgonyatárolók építésére. A Békés megyei MÉK 1974 áprilisában 250 vagonos, 9 millió forintos tároló építési tervét juttatta el a minisztériumba. A tárcaközi bizottság — MÉM és Belkereskedelmi Minisztérium — rövidesen egyetértést tartalmazó elvi állásfoglalást juttatott el a MÉM-hez. Ezt követően a SZÜVÉKT típustervek kidolgozását javasolta és vállalta magára. Közben telt az idő. végül kiderült, bizonyos okok miatt mégsem lesz központi terv. Az újabb állásfoglalás, mely szeptemberben született, már egyedi tervek készítését ajánlotta. A MÉK ezek után a korábbi tervek megváltoztatására kért és kapott engedélyt, azzal a feltétellel, hogy az állami támogatás mértéke továbbra is 50 százalék marad. Az új dokumentum 390 vagonos. 14 millió forintos tároló építését tűzte célul. Az eltelt néhány hónap alatt a békéscsabai Városi Tanács területet biztosított. Ezt követően fordulat állt be. 1975 februárjában a SZÖVÉRT —MÉM állásfoglalás alapján arról tájékoztatta a MÉK-et, hogy a minisztérium visszavonta az állami támogatást. Az indoklás érthető: a IV. ötéves tervidőszakban elkezdett beruházások befejezése tette szükségessé ezt az intézkedést. . Ez év februárjában most már a Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó burgonyatároló építésének ügye elölről kezdődött. A MÉK újra elküldte az időközben elkészült részletes tervdokumentációt. Ez év júliusában a minisztérium tájékoztatta az értékesítő közös vállalatot (MÉK), hogy elvileg egyetért a raktár építésével, de a terv újbóli átdolgozását kéri. Közben a kivitelezésre vállalkozó is akadt: a KEVIÉP. Eny- nyit a burgonyatároló építésének kálváriájáról. A MÉK-nek ez eddig 620 ezer forintjába került. A 11 millió forintból időközben 24 millió lelt. Vajon mennyi lesz a végösszeg. mire elkészül a nehezen várt tároló? (K. J.) Sikeres volt a szeghalmi kertészeti kiállítás (Tudósítónktól) A kertkultúra terjesztését, a házi kertek ápolását, ésszerű kihasználását jól szolgálja Szeghalmon a művelődési otthonban tevékenykedő kertbarátok köre. Kertészeti termékeikből szeptember 18. szeptember 21. között kiállítást rendeztek a szeghalmi járási művelődési otthonban, ahol Boros László, megyei főkertész megnyitójában követésre méltó példaként beszélt az aktívan, eredményesen tevékenykedő kertbarátkor. rőL A kiállításon, melyet ezerháromszázán tekintettek meg, tizenöt kistermelő, és a Sárréti Tsz mutatta be legszebb termékeit Ezeket értékelve a zsűri a Hazafias Népfront megyei bizottságának különdíját Homoki Lajosnak és Homoki La- iosnénak ítélte oda virág- és zöldségtermesztési munkájáért. A megyei tanács különdíját a Sárréti Tsz mondhatja a magáénak, zöldség- és gyümölcs- termesztésben elért eredményei elismeréséül. Emellett a bíráló bizottság a bemutatott gyű- ■ mólosokért első díjat adott dr. Nagy Zoltánnak, dr. Kerék Gyulának, dr. Tóth Imrének és Homoki Jánosnak. Hárman kaptak második és szintén hárman harmadik díjat N. J. Őszi munkacsúcs a Sárréten At ősz ismét erőpróba elé állítja a mezőgazdasági üzemeket. A szeghalmi Sárréti Termelőszövetkezetbe^ — ahol a főpróba, a kalászosok betakarítása nagyszerűen sikerült — szintén sokasodnak a tennivalók. A szövetkezetben, a nyári betakarításban sikert hozó magas fokú munkaszervezéssel készültek az őszre. Az előbbieket bizonyítja, hogy augusztus utolsó napjaiban melegágyba került a káposztarepce magja 450 hektáron. Ugyancsak a földben várta az esőt a 88 hektáron vetett füveskeverék magja is. Az utóbbi napokban lehullott több mint 50 milliméter csapadék biztosítja a gyors és egyenletes kelést. Az őszi munkacsúcs a napraforgó betakarításával kezdődött szeptember 8-án. Ezt az értékes olajipari növényt 920 hektárról kell a szeghalmi tszkori városfalak és a néhány méterrel arrébb emelt modem vasbeton épületek együttesét. A kétszázezres dalmáciai közigazgatási és kulturális központ déli része teljesen új, vagy most épülő lakótelepekből áll. A 15-20 emeletes tömbök azonban koránt sem tűnnek zsúfoltnak. Szembeötlő a korszerű építési mód, az előrelátó tervezés. Imponáló látvány a tengerpart mentén húzódó városrész, annak ellenére, hogy jócskán ásítoznak még munkagödrök és hiányzik az utak egy része is. Splitnek, az Adria gyöngyszemének népszerűségét persze egyelőre inkább még az óváros hangulata adja. Ha a múlt utón kutató turista szomját és étvágyát akarja oltani, megpihenhet a számtalan kisvendéglő vagy bár egyikében, választhat a nemzeti ételkülönlegességek, a. ese- vapcsicsi és a razsryity' között. Mondják azt is, aki ezeket nem kóstolja meg, nem is járt Jugoszláviában ... Nem tudom, nálunk Békéscsabán mit szólnának' a «Körös Szálló szakácsai, ha a vendég beállítana a konyhára és megtekintené az ételkészítést, esetleg -tanácsokat is adna? Egyes vidékeken, főleg a bos- nyák—török konyhák szakácsai viszont még jó néven is veszik, ha a turisták érdeklődnek különlegességeik iránt. De maradjunk Splitben, ahol istenként érdemes elvegyülni Népek terének férfiforgatagában. Ne gondoljon semmi rosszra a kedves olvasó, kialakult hagyományról van szó. Korzónak nem nevezném a teret, mert mozgás alig van, de mindjárt bizonyosságot szerez az ember, hogy nemcsak a nők pletykásak, nemcsak a nők szeretnek vitatkozni. Nyolc óra után percek alatt kiürül a tér és az alkalmi árusok is gyorsan össszepakolják csábító portékáikat. Mellesleg az egyenjogúság azért megvan. A szebbik nem képviselői ugyanis a tengerparti Tito-rakpart sétányain találkoznak esténként. Itt viszont alig látni férfiakat... A Dalmát tengerpart életéhez a tenger legalább úgy hozzátartozik, mint hajóhoz a kapitány, hegyhez a völgy. A nagy vízről ■ sokat áradoztak már a szó és az írás művészei. A lehető legbaná- • lisabb, de nagyon igaz: a tenger — csodálatos! Legyen csónakot ringató, korbácsot forgató, vagy langyot kínáló. Az Adria klímája az idén szeotemberben kedvében járt a nyárutói fürdőzőknek, olyannyira, hogy még a napernyőkre is szükség volt olykor. A hosszú, parti sétányokon pálmák bókolnak az ez.er kisebb- naayobb partközeli, sziget csipkéiben már szelíd víz felé. Az is lehet, éppen ez az. ami az utóbbi években „felfedezésre” csábította a világjárókat. Magam is emellett teszem le voksomat. Ken, szöveg: Fábián István (Folytatjuk) ben betakarítani. Az aszályos időjárás ellenére a termésátlag j meghaladja a 16 mázsát hek- j táronként A gyors és veszte- ségmentes betakarítást, nagy | mértékben elősegíti a szemes- | termény-szárító üzemelése. A több mint 500 hektáron termesztett szója betakarítása soron van. A várható termés kevesebb lesz az elmúlt évek átlagánál. Természetesen e növénynél lesz a legjobban érezhető az aszály terméscsökkentő hatása. Megkezdődött a lucer- namagfogás. s bár még csak a termés 30—35 százalékát takarították be, az eredmények már. is jónak mondhatók. A „ betakarítási munkák mellett, folyamatosan halad a talaj-előkészítés is. Őszi kalászost 2300 hektáron vetnek a tsz-ben. Az őszi búza vetése szeptember 15-én kezdődött. A betakarítási, talaj-előkészítési és a vetési munkákon kívül egyébként nagyobb gondot a szállítási munkák okozzák. Elszállításra vár mintegy 6 ezer tonna lucerna- szárító üzemi késztermék. 500 tonna szójabab, 15Ó0 tonna napraforgó és 800 tonna ipari szalma. Erre a feladatra a szövetkezet .szállítóparkja időben és jól felkészült. Kiss Sándor Javaslat egy észrevételre Kiss Zoltán tompapuszlai olvasónk levelet írt a Népújság 1976. szeptember 7-i számában megjelent, „Föld alá süllyesztett milliók'’ című jegyzetben felvetett, eddig szemétre került hűtőházi hulladék hasznosítá- tásával kapcsolatban és hasznos javaslatot tett. Mint olvasónk is hangsúlyozza, a hűtőházi hulladék egy része eddig köbméterenként 30 forintért a szeméttelepet növelte. Talán megszáritása sem kerülne többe — írja —- de ha mégis, akkor sem történne különösebb baj. Megdarálva, a takarmánykeverő üzemek bizonyára tudnák hasznosítani. Így újból bekerülne a termelésbe. Vajon mennyi húst lehetne ebből előállítani? — kérdezi. íme, egy javaslat, mely a sok közül egyfajta megoldást ajánl. Érdemes lenne megfontolni! —nyes
