Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Beszélgetés az irodalomról és másról is Hírem Ivwl erelőtt Jelent meg az Új Autóra első száma, és a közeljövőben kerül könyvesboltokba és újságárusokhoz a nyolcadik. Kulturális rovatvezetőnk, Sass Ervin a napokban Fiiadé!/* Mihállyal, az Öj Aurora felelős szerkesztőiével beszélgetett, aki kérésére felidézte a kezdetet, az indulást, a programot, amelyet teljesíteni szándékoztak, és azt, hogy miként, milyen lehetőségek közepette teljesítették eddig. A hetvenes évek második felébe léptünk: a társadalom haladásának valóságosabbá tétele és gyorsítása sokat vár az irodalomtól, a művészetektől. Szó esett arról is, hogy az Oj Aurora mindezekért és mindezekben milyen szerepet vállalt; milyen módon valósítja meg a lényegében egységes, mégis hármas feladatot: Alkotóműhellyé válva inspirálni az evidéken élő írókat újabb, kiteljesedet- tebb alkotásokra; kitekintést nyújtani az országos irodalmi, művészeti, közmű- ’ r-lődési és más valóság'el- táró tevékenységre, és viszont; népszerűsíteni, terjeszteni az irodalmat, a műveltséget. A beszélgetés apropójául szolgált még, hogy október ■J-én, hétfőn Üj Aurora-est várja Békéscsaba irodalom- és művészetbarátait a Munkácsy Mihály Múzeum kiállító csarnokában. o — Gyakorlatilag rég vártam ezt az alkalmat. Annyi kérdést tettél föl, hogy a szűkre szabott keretek között bizonyosan nem tudok minden kérdésedre kimerítő választ adni. — Igen. Három éve már lWssan, és a három év úgy elröppent, mintha nem is lett volna; és egy folyamatot jelentett, egy állandó gondot, törődést, belső nyugtalanságot azoknak, akik „csináljuk” a sorozatot. A nyolcadik szám közelesen megjelenik, és már mint folvóirat. Az átalakulás miatt némi késetek volna. Szükségesek voltak; előiskolák, amelyek a létükből levonható következtetésekkel egy későbbi kezdemen y ezéssorozatoek szolgáltak tanulságuL — Nem szeretnek szubjektív lenni — túlságosan! —, mégis így kezdeném a sort: 1965: „A mi időnk”; ez a sokat szidott antológia talán az új típusú irodalmi kezdeményezések nyitánya. Erényét és értékét ma abban látom, hogy ez volt az első igazán olyan vállalkozás, amely többünket ösz- saefogott, és valamely egységes gondolat felé irányította cselekvési készségeinket. (Más dolog megint, hogy ez az • „egység” soksok vitát és legkülönbözőbb árnyalatú elgondolásokat takart! Mégis kellett!) — No, és akkor nem szóltam még az ezeket megelőző előzményekről’ His.,en az irodalom, a szépség és a gondolat iránti fogékonyság megvolt itt — mint bárhol másutt is! — régtől fogva; de mégis tény, hogy ez a táj nem kötött meg alkotó elméket hosszú-hosszú ideig; a szellemi élet legjobbjainak mindig el kellett menni innen. Volt itt egy „torzó Messiás” is, azt golyó ölte meg! Tie ennek társadalmi és etnikai okairól itt miért szólnánk?! — Aztán egy egész sorozat legkülönbözőbb könyv, «mely az országos áramlásban is helyet kapott már. s «mely létét a pezsdülő (alkotókedven túl a békéscsabai és Békés megyei tanácsok mecénási gesztusának köszönhetik. — S itt van a Békési Elet! Ezzel a periodikával kapcsolatban. az itt élő írók hosszú ideig tápláltak olyan, reményt, hogy majd — egykét ív erejéig! — ők is helyet kapnak benne. Ez nem ment. Így születet meg aztán később — az irodalmi antológiák sikerének nyomán támadt bizakodás talaján — olyan konkrét elhatározás. hogy itt pedig irodalmi-művészeti orgánumot kell teremteni. — Meg kell ősaontén mondani, hogy rm, nóhányan, akik ez ügyben sokat vitatkoztunk (és talán tettünk is valamit!), nem lettünk volna képesek arra, hogy létrehozzuk az Ü.i Aurorát, ha nincs mögöttünk — a már említett — városi tanácsi mecénási gesztus, továbbá, ha nincs mögöttünk az író- szövetség titkára, Fábián Zoltán, valamint a város és a megyei párt- és tanácsi testületek rokonszenye, erkölcsi támogatása. — Es itt kell megemlékezni (kissé elfúló hangon is talán) Darvas Józsefről, aki maga is hóna alá nyúlt kezdeményezéseinknek, s periodikánk megindításához nevének súlyával felejthetetlen segítséget nyújtott. Néhány sort talán az „Útnak indító”-ból, amelyet Darvas József írt.! „Az Üj Aurora első számából, amelyet most kezében tart az olvasó, azonnal kitűnik, hogy a szerkesztők arra kaptak megbízást: ne zárkózzanak be a város falai közé. hanem — épven ellenkezőleg — az egész békési és délbihari tájra figyelmez- zenek, s emellett azokat az írókat, tudósokat, művészeket is kössék az antológiasorozathoz, akik messze kerültek innen a szűkebb pátriából, de akik másutt élve is vállalják, hogy békésiek, és készek a közös munkára. Akikben él valamilyen formában a szülő és útnak indító táj kötelme”, vagy ahogy ugyanebben a számban a szerkesztőségi jegv- ~et írja: „...amikor az Üj Aurorát útnak indítjuk, abban a hitben tesszük azt. hogy a hazánkban c tájról elindult, vagy most is itt éló alkotóknak a haladó hagyományokhoz kapcsolódó új, ígéretes fóruma lesz.” — Nos, itt tartozom akkor egy-két mondattal még talán: milyen hagyományokhoz kíván kapcsolódni SstyÄratunk?’ Sokak előtt ismert bizonnyal, hogy 1313- tól működött Békéscsabán egy zenei-irodalmi-müvésze- ti egyesület, az Aurora-kör, amely korlátái ellenére is közel öt évtizeden keresztül a haladó irodalom és művészetek szolgálatában állt. íme a hagyomány — és a név genezise. — Látom, hosszúnak érzed a bevezetést, nem is az volt, de nekem — úgy érzem! — nem is szabad még másról szólnom. Hiszen csak a bevezetőnél tartunk; egy út elején pedig minek még másról szólni?! — Hogy műhely?? Azt hiszem, kezd' kialakulni. Tudod, én nem hiszek (sok tapasztalat alapján) a művi beavatkozások eredményességében ezen a téren. Nagyon kellenek az emberi kapcsolatok, a közös célok, a találkozások; így alakulnak ki műhelyek. Vannak, akik a keretekből varjait az eredményt. Az én felfogásom ebben: az igény megteremti a kereteit is — ha fralós. — A szerepről meg már Szóltam.' Változatlanul az a célunk, amivel indultunk: a helyit kötni az egésszel- persze úgy, hogy ennek ne az esztétikum valljá kárát, mert akkor nem szabad! — Úgy gondolom, az olvasók érzik: az irodalom nincs helyhez kötve, sem a gondolat, sem a művészetek. Minden hely jó alkotások létrehozására; csak nagyon fontos a katalizátor is. Az a közeg, amelyben dolgozunk, segít minket munkánkban. Reméljük, így lesz a jövőben is! ..—. S valamit még a Köröstájjal való viszonyunkról, bár ezt nem is kérdezted! Azt hiszem, kellett ez a néhány év ahhoz, hogy mi is megtaláljuk a helyünket, s ahhoz is. hogy az itt élő alkotók is megértsék: ennek is, annak is megvan a maga funkciója. Alapvetően mindkettőnek azonos: a szolgálat. Az. olvasó, a társadalom jó szolgálata. delemmel fut ki ez a szám; reméljük, a jövőben — amint ezt jelezni fogjuk a nyolcadik számban! —, évi három fix időpontban jelenik majd meg. — A program! Az indulás! Mindenek előtt annyit, hogy az Üj Aurora indulása igazában nem 1973-ban történt, ennél jóval előbb! Az ötvenes évek végén már tiszteletre méltó kísérletezések folytak azért, hogy valamiféle irodalmi orgánum szülessen a .megyében, amely képes összefogni azokat az erőket, amelyek itt vannak és ténylegesek; ez akkor csak kísérletezés maradt; gondolok itt a Viharsarki Életre és a Békési Üzenetre. — Nagyon tisztességes, szép emberi törekvések, amelyek ezeket a folyóirat- kezdeményezéseket létrehozták, de nem volt sem szellemi, sem szervezeti, sem megfelelő anyagi bázisuk ahhoz, hogy országosan hallathatták volna szavukat, vagy hogy életképesek ietSül© Istváp Dzsámi Az árnyak ' örökbefogadták Kovács György Sülé István * ítélet Tssnádi Varga Éva 4• Meddig? — Miért? — Ezt kérdezem lámpagyújtáskor este. Ítélkezem, hiszen ismerem kiválóan a büntetölörvénykönyv összes szabolyat. Paragrafusok őriznek mint sisakos katonák, követnek az ágyig szemük acél, fegyverük néma. Aztán ott állsz te is előttem, inged fehérbe más asszonyt dicsér, és nincs már törvény, mi felmenthetne, csak egy maradt: valamikor szerettelek. Között Mezei András Aíint akit körbe-énekeltck, a láthatatlan hang-falak kijelölték világomat a föld fölött, az ég alatt. Kering a lusta nagy madár. A laba zöld. a szárnya kék. Kivetnek mind a nációk• rikoltozö emberiség. Hazák között, fajták között énekek hang-határai: térképeim kirajzolódnak a trillák körvonalai. — Egy sóhaj Sándor Magda ayttgahnáéri — A gesztenyeja másodszor virágzik, es Magda asszony nem láthatja több«. Beszélgetünk a teraszon róla, de üres lesz a helye már örökké. Nem viaskodik az árnyakkal, a múlttal: a Múlt és az Árnyak örökbefogadták. Tétova léptekkel elment, * az útfélen régi, meghitt emlékei várták. Most fénylő szemmel meséli tovább egy prepa álmait, ki látott. Árva székére sírva ráteszek egy furcsa, őszi gesztenyevirágot.
