Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

mHWWHWWiWWVWHWWiVWHWWWWWMiVViM Nemcsak kenyérrel Az ígéret földjének nevezte a tagság akasztófahumora azt a termelőszövetkezetet, melynek elén szakmailag és erkölcsileg is alkalmatlan elnök állt. A kö­zös gazdaság mérleghiánya meg­haladta a kétmilliót, s a munka­egység értéke is csak 15—IS fo­rint között táncolt. Rövid pün­kösdi királyság és hosszú vizs­gálat után távoznia kell a csőd szélén álló tsz-elmöknek, hogy átadja helyét Győré Mihálynak, aki rendet akar tenni a Zöld Mező összekuszálodol t dolgai­ban. így indul annak a kisregény­nek a cselekménye, melyet Ur- bán Ernő: Nemcsak kenyérül címmel 1974 nyarán Balatonfü- reden fejezett be. s melynek te­levíziós adaptációját szeptember 22-én láthattuk a Nyitott könyv műsorában. (A kisregény Az 1001. kilométer-rel egy kötetben a közelmúltban jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál, az író posztumusz köteteként.) Győré energikus, szakmáját szerető és értő vezető, aki rá­adásul abban is jártasságot szer­zett. hogyan kell a tsz dolgaiban érdekelt illetékeseket „kenni”, hogy zökkenőmentesen menjenek a dolgok: legyen elegendő gép és alkatrész, építőanyag és hitel, no meg summás dotáció is. így azu­tán nagyot fordul a világ a Zöld Mező-ben, mindenki elégedett, húszmilliós beruházásba is lehet fogni a távlati célok érdekében. Egy munkaidő alatti névnapo­zással járó iszogatás és rend­bontás azonban homokot szór az olajozottan működő fogaskerekek közé. Győré hajthatatlan, fegyel­mit helyez kilátásba főmezőgaz­dászának, szőlészagronómusának, központi agronómusának, a szarvasmarhatelep vezetőjének és az állatorvosnak. Ez pedig Szeptember 20-án Tótkomló­son együtt tartották az ifjúsági parlamentet az ÁFÉSZ és a ta­karékszövetkezet fiataljai. Ez az első ilyen kezdeményezés, amely példa lehet a testvérszövetkezet fiataljainak együttműködésére, I prémiummegvonással jár! Min­den terror megszüli a maga el­lenterrorját — szoktuk monda­ni, s ez most is igazolódik. Az ötök nevében beadvány készül az elnök ellen, ami pillanatnyi­lag visszafelé sül el, mert vala­mennyiüknek távoznia kell a közgyűlés határozatára. Az iga­zi pokol azonban ezután szaba­dul el: Győré szakemberek nél­kül marad, s hiába „csinál” párt­titkárából főmezőgazdászt, s ve­szi magához párttitkárnak a já­rási tanács egykori mezőgazda- sági osztályának vezetőjét — fe­je fölött a zivatarfelhők egyre tornyosulnak, Danes — az új párttitkár — konokul makacs ember, elméleti észkombájn, aki úgy érzi, hogy most neki kell a színre lépni, s ezért listás­közgyűlést akar tető alá hozni, aratás küszöbén! Soltész Gábor­nak — a megyei pártbizottság titkárának — azonban helyén dobog a szíve: alaposan meglec­kézteti Győrét, s a tagság érde­kében segítséget is nyújt a problémák megoldásában. Nagy adóssága ennek az adap­tációnak, hogy egy szót sem ej­tett Irmáról (Győré íeleségérőlt, aki még élettársnak is hitvány, hideg, gőgös teremtés, soha sem­miben nem áll férje mellé, nem osztja meg gondjait, inkább te­tézi azokat. Enélkül pedig Elvi­selhetetlen a világ külső zavara, s csak tovább kérgesedik a sze- retethez, megértéshez nem szo­kott lélek külső kálváriája. Kárpótlásul viszont — ha e.t nevezhetjük annak — okos, értő, érző és baráti szavakat hallhat­tunk a szerzőről Bárány Tamás írótól, a pályatárstól és barát­tól, és élvezhettük néhány per­cig Urbán Ernő társaságát is, rádöbbenve az űrre, melyet tá­vozásával hagyott. Szilárd Adám a közös célok kitűzésére, megva­lósítására. Problémáik megoldá­sához mind az ÁFÉSZ-tól, mind a takarékszövetkezettől segítsé­get kapnak, s a helyi gondokat a fiatalok közösen szeretnék I megoldani. Műszaki könyvnapok —őszi megyei könyvhetek Október 8-án Szegeden lesz a 15. műszaki könyvnapok orszá­gos megnyitó ünnepsége. Ebből az alkalomból szakkönyv- és fo­lyóirat-kiállítás nyílik a tech­nika házában, itt az újdonsá­gok mellett több száz könyváru­si forgalomban levő kiadványt láthatnak a nézők. A műszaki könyvnapok ideje alatt a vidéki városok több mint ezer üzemé­ben rendeznek ünnepi szak­könyvvásárt. Az idén októberben sorra ke­rülő őszi megyei könyvhetek gazdag programot ígérnek. Az ifjúság részére szavalóversenye­ket, szellemi vetélkedőket, isme­retterjesztő előadásokat szervez­nek. Országszerte a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszu­sa jegyében szervezik és állít­ják össze a programot: több mil­lió forint értékű könyvet juttat­nak el az olvasókhoz, a falusi könyvterjesztők a szövetkezeti boltosok és a könyvtárosok. Felmérés a termálvizek hasznosításától Megyénk gazdag termálvíz- kincsét jelzi, hogy 74 termál- kútból 35—98 C fokú vizet kap. A megyei tanács kereske­delmi osztálya felmérést ké­szített a hévíz idegenforgalmi hasznosításáról. A vizsgálat során kiderült, hogy mindösz- sze 17 kút biztosít meleg vize,! a fürdőhelyeknek. Negyven kút ivóvizet ad, öt kút vizét mezőgazdasági, egy kút vizét ipari célokra hasz­nosítják. Tíz vízlelőhely kin­csének viszont még nem ta­láltak „helyet”. A megyében Gyulán sike­rült legjobban a hasznos vi­zet az idegenforgalom szolgá­latába állítani, ugyanis éven­te több tízezren keresik fel gyógyulásért és pihenésért. ÁFÉSZ és takarékszövetkezet együttes ifjúsági parlamentje Bemutatták az amerikai űrrepülőgépet A kaliforniai Palmdale-ban mutatták be először a nyilvánosságnak a Space Shuttle elnevezésű ame­rikai űrrepülőgépet, amely a terv szerint 1980-ban kezdi meg rendszeres Űrrepüléseit, Műholdakat és űrállomásokat juttat majd a világűrbe, feladatának teljesítése után pedig visszatér az űrrcpiHő- téno. (Telefotó — AP —MTI —KS) Családi ünnepségek, események Á névadó a mikor a családi ünnepsé­gekre, eseményekre gon­dolunk, mindig társul ez. zel a bensőséges, meghitt jelző is. Nem véletlenül, hiszen ős­időktől fogva a társadalom leg­kisebb és leginkább összetartó közössége volt a család. Ennek ünnepei, jelentős — gyakran bá­natot is hordozó — eseményei bensőségesek, vagyis csak a csa­ládra tartozóak voltak elsősor­ban; meghittek, mert egy össze­szokott közösség bizalmon ala­puló együttérzése, együtt rezdü­lése volt örömben, bánatban. Azonban a család nemcsak közösséget, hanem zártságot is jelentett. Öröme és bánata csak a család tagjaira terjedhetett, legfeljebb egy szűk baráti tár­saság osztozhatott még ebben. A polgári család a társadalom „atomjaira” hullásának volt a kifejezője. Az ilyen család nem hordoz­ta és nem is hordozhatta azo­kat a tulajdonságokat, amelyek a szocialista eszmény megvaló­sulását jelentették volna. A mi társadalmunk a dolgozó embe­rek nagy közössége, amelyben természetesen vannak és lesz­nek is kisebb közösségek, cso­portok. De ezek egymástól nem izoláltan, hanem egymást átfed­ve, egymásba kapcsolódva, egy­mást kiegészítve léteznek. Nem egyenrangú közösségek ezek, s nem is lesznek sohasem azok. De egy tartalmúak: az embert szolgáló, az embert segítő, ösz- szetartó közösségek, amelyek nem választóvonalat, hanem kapcsokat jelentenek a társa­dalom tagjai között. Nincs kö­zöttünk ember — néhány kü­löncöt kivéve —, aki ne len­ne több kisebb-nagyobb közös­ségnek is — család, munkahely, szakszervezet, egyesület — tag­ja. Napjainkban az a jellemző, hogy a család ünnepei, jelentős eseményei egyben egy nagyobb közösség rezdülését is maga után vonják. Mindezt tudato­san is erősítjük, hiszen a csa­lád ezernyi szállal szövődik a társadalomba és a társadalom is sok száz féle módon van je­len a család életében. Ezért kapnak társadalmi jelleget, szer. vezettséget a családi ünnepsé­gek. Az ember életében három na­gyon jelentős esemény van: a születés, a családalapítás és a halál. Természetes, hogy az ezekhez kapcsolódó családi ren. dezvények nyernek egyre in­kább társadalmi jelleget is. Minden új forma, így ez is, a régi szokások elleni „harc­ban” vajúdik általánosan elfo­gadottá, finomul fokozatosan rangossá. Szívós tulajdonságok­nak. a szokások megváltoztatá­sának folyamata ez, amely az utóbbi években különösen fel­gyorsult és válik általánosan el­fogadottá, annak ellenére — és ez Is természetes —, hogy ke­rül még finomítani való ben­ne, hogy még meghittebbé, még bensőségesebbé vagy a kegye­letet még jobban kifejezővé vál­janak. A terjedő igények kielé­gítését hat éve párt. és kor­mányhatározatok is elősegítik. A névadás a születéssel kap­csolatos társadalmilag Szervezett családi ünnep. Jobb szót még nem találtunk erre. Ez ugyan­is nem fejezi ki pontosan a lé­nyeget. Az újszülött a nevét vi­lágra érkezése perceiben meg­kapja és ezt anyakönyvezik is A névadó ünnepségekre pedig gyakran hónapok elmúltával ke­rül sor. Csaknem kivétel nélkül munkahelyi kollektívák rende­zik a szülők egyetértésével. Kedves és látványos aktusok ezek. Jelen van a szülő és a gyermek, a munkatársak, a munkahelyi társadalmi szerve­zetek megbízottai, úttörők, a tanács képviselője. Megható a forma, s legtöbb esetben a han­gulat is családias, meghitt és bensőséges. Lényegében a tár­sadalom képviselői, kisebb kö­zösségei előtt „mutatkozik be” ekkor első ízben az újszülött. Vagyis: születésekor, amikor ne­vet kap: a társadalom bejegyzi érkezését hivatalosan. A név­adási ünnepség alkalmából pe­dig a társadalom, jelenlevő kép­viselői által: befogadja sorai kő. zé és garanciát is vállal, ígére­tet tesz: a szülőket segíti ab­ban, hogy a kis „emberpalánta” úgy nevelkedhessen fel, hogy majdan a társadalom közmegbe­csülésnek örvendő, szorgalmas tagjává váljon. De nem is az ünnepség elnevezése, hanem a lényeg a fontos. Csorba azért néha még ezen is esik. Elvét­ve hírt hall az ember arról, hogy valamelyik üzem csopor­tos névadást rendezett. Ez nem helyes. E csoportos formának a kezdeti időszakban megvolt ugyan a maga jelentősége, de ma már túlhaladott, mert a meghitt, családias, felemelő ün­nepi hangulat sikkad ilyenkor el. Az ünnepség elsekélyesítése, az ügy formális kezelése, ha félévenként egy napra „gyűjtik össze” a vállalatnál a „névadás­ra érett” gyermekeket és egy aktussal intézik el az egészet. Nem egyéb ez, mint névadás futószalagon. Egy dologra jó ez csak: az illetékes szerv minél kevesebb törődéssel „kipipálhat, son” egy munkatervi feladatot. Családi konfliktusok lehetősé­gét is magában hordozza. Négy­öt hónap múltán a nagyszülők türelmetlensége, hogy az unokát se meg nem keresztelték, smég csak névadó ünnepsége sem volt, az újat akaró és becsülő szülőket is elbizonytalanítja, sőt ellenkező irányba is taszíthat­ja. Szerencsére nem gyakori je­lenség ez. Szóvá is csak azért kell tenni, mert sohasem az egészség fertőz, vagyis a pél­dákból is a rossz a ragadós. A névadó ünnepségek ma már tömeges méretűek. Az újszülöt­teknek csaknem fele hallatja gőgicsélő hangját a boldog és gyermekükre büszke szülők kar­jain, a munkatársak csillogó sze. meinek tüzében. Kedves csa­ládi erekjévé válik legtöbb he­lyen az a kis kék háromszögle­tű kendő, amivel az úttörők kedveskednek a leendő kisdo­bosnak. A felnőttek együttér­ző örömünnepe ez: új tag ér­kezett a családba, társadal­munkba. Szaporodó tapasztala­tok bizonyítják, ném formális aktus a „befogadás”, mert a munkahelyi, a baráti közössé­gek figyelme, segítése éveken át kíséri az ifjú emberkét és az őt nevelő szülőket. S okan vannak még — régi megszokásból vagy felüle­tes nemtörődömségből —, akik megelégszenek az anya­könyvi bejegyzéssel és a régi formákhoz ragaszkodnak — többnyire a szülők és nagyszü­lők hatására. Szocialista élet­formánk izmosodása koptatja ezek számát. A tények is ezt bizonyítják: öt év alatt duplá­jára nőttek a névadó ünnepsé­gek. Egyre többen értik és fog­ják fel, hogy a család nem „ön. magának való” közösség. Egyre többen vallják, hogy „az én örö. mörn legyen minél több ember' öröme, mint ahogy a más örö­mében, gondjában osztozzam én is”. Enyedi G. Sándor WWWWMWVWWtWWWWMWWWWHWWWWWW

Next

/
Thumbnails
Contents