Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
Felújított traktorok Gazdászbál, klubalakítás, pályázat A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei szervezetének mezőkovácsházi járási csoportja megkezdte az 1977-es év programjának összeállítását. A legutóbbi elnökségi ülésen a járási csoport vezetősége az érdemi munka színvonalának emelésére megalakította a növény- termesztési és növényvédelmi, az állattenyésztési és állategészségügyi, valamint az agrárközgazdasági szekciót. A tervek szerint 1977-ben a MAE mezőkovácsházi járási csoportja négy plenáris ülést tart. Ezeken a mezőgazdasági üzemek termelésszerkezetének ésszerűsítését. a területi és ágazati vezetés előnyeit, hátrányait, a termelőerők koncentrációjának távlatait és a vezetőkkel szemben támasztott követelmények rendszerbe foglalásának szempontjait vitatják meg. A csoport három tanulmányutat készül szervezni a következő esztendőben. A Bólyi Állami Gazdaságot, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetet látogatnák meg, illetve megtekintenének egy jugoszláviai élelmi- szergázdasági kombinátot a tanulmányutak részvevői. A programtervezetben szerepel az előbbieken kívül egv mezőkovácsházi járási gazdászbál, valamint a gazdászklub megalakítása, továbbá az elnökség döntése alapján az ez évihez hasonlóan jövőre is meghirdetik a mezőgazdasági termelés üzemi feilesztésének lehetőségeivel foglalkozó tanulmányok pályázatait. Patyolat és pucolt csirke Lerövidült az üveg útja EGY ÉSSZERŰ JAVASLAT A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szarvasi gépjavító üzemében eddig 85 TM —100-as traktort újítottak fel 1976-ban. Ezeket a tolólappal felszerelt erőkolosszus gépeket tereprendezésnél, talajjavításnál, útépítésnél használják. A gépjavítás minőségére ügyel Szabó Kálmán gépbejáratóá és Janesó Mihály lemezlakatos, akik a 81- 85. traktort ellenőrzik műszaki átadás előtt. Fotó: Veress Erzsi 3 millió 0? 111$ tasr Jegyre nenezeop a UtoisB-inre- ző bizottságok feladata: 1964—75 között 900 millió forint szociális alap felhasználásáról döntöttek •— ebből az 1975-ös évre már. megközelítőleg 140 millió forint jutott. A CSÉB kialakítása óta eltelt években a csoportos élet- és balesetbiztosításban részvevők száma hárommillióra emelkedett, ■s közülük egyre többen a korszerűbb, a magasabb szolgáltatást nyújtó GSÉJB-et veszik igénybe. Ennek alapján az Állami Biztosító nagyobb összegeket tud a csoportoknak visszautalni. Megnőtt tehát a segélyezésre "'felhasználható szociális alap, de növekedett az igénylések száma is. Az intéző bizottságok feladata, hogy a helyi körülmények ismeretében reálisan és igazságosan döntsenek a segélyek odaítéléséről. Már az is mindenre kiterjedő figyelmet igényel, hogy (meghatározzák, milyen esetekben folyósítanak segélyt. Igen nehéz helyzetben vannak az intéző bizottság tagjai, főként a fiatal nőket foglalkoztató üzemekben, hiszen nincs is talán CSÉB-csoport, amelyik a gyermekszülés alkalmából jelentkező többletkiadásokat ne akarná hozzájárulásával csökkenteni. Ugyanakkor egyre több gyermek születik, így a segélyt kérők száma is emelkedik. Társadalmi feladat, hogy a kismamák előnyben részesüljenek a szociális juttatásoknál. A kormány népesedési politikája az intéző bizottságok számára is irányadó. J* emsjms^sa 1976, SZEPTEMBER 23, A Békés megyei Népújság | 1975. évi október 13-i számában j Nem akartam elhinni ... cím alatt Varga András, a Békés j megyei Állami Építőipari Vál- j lalat művezetője elmondta, hogy | az építkezéseknél felhasznált 1 üveg milyen nagy kerülővel jut | az Orosházi Üveggyárból a rendeltetési helyére, ö — bár nem volt a feladata — elment az üveggyárba és ott Janusch Róbertnek, a feldolgozó üzem ! vezetőjének és Németh Andrásnak, a vágócsoport vezetőjének elmagyarázta: „Orosházán önök ládákba csomagolva vagonba rakják, onnan Békéscsabára szállítják — mi az állomáson | daruval kirakjuk, gépkocsin a i raktárba hordjuk, ott méretre | szabjuk és gépkocsira rakva az \ építkezésekhez szállítjuk a rengeteg üveget.” i Kiderült, hogy a gyár feldolgozó üzeme szívesen vállalja a méretre szabást, mert ahhoz megvannak a feltételek. Varga András pedig kijelentette: „Ha kiszabják, akkor azt mi majd innen szállítjuk ezentúl és nem kell csomagolni, új ládákat készíteni, vasúti kocsikba rakni stb. Milliókat fogunk megtakarítani.” Ezzel tulajdonképpen létre is jött a megállapodás. Felvetődött ugyan, hogy a gyárban kevés a szabász, de ő ígéretet tett: „Néha majd besegítek. Van nekem egy 14 tagú háromszoros aranykoszorús szocialista üvegezőbrigádom, amelynek Kovács Zoltán a vezetője. Egyszer- kétszer elugrom vele Orosházára.” A cikk megjelenését egyesek méltatlankodva fogadták. Talán úgy vélekedtek: hogy jön ahhoz egy művezető, hogy más dolgába beleüsse az orrát? Elismerés a vállalat igazgatójától Am Korek Ferenc, a vállalat igazgatója tavaly december 17-i keltezéssel levélben egyebek közt az alábbiakat közölte vele: „...dicsérendő a szaktárs aktivitása és közreműködése a szabott síküveggyárból való közvetlen kiszállítás ügyében Kérem, hogy vállalatunk termékgazdálkodási osztályának és a. szakipari részlegnek a közreműködésével továbbra is segítse elő ezt a racionális és gazdaságosnak minősíthető megoldást. Amennyiben a., síküveg javasolt formában történő vágása, illetve számlása az elkövetkeződ évben realizálódni fog, az ügyre visszatérek, és az illetékesek által adott kiértékelés, valamint gazdasági számítás alapján a szaktársat anyagi elismerésben fogom részesíteni.” Az üveget — a megállapodás szerint — csaknem egy éve a gyárban szabják a kívánt méretre és innen gépkocsival egye. nesen az építkezésekhez szállítják. Vajon mi erről a megöl- ‘ dásról a feldolgozó üzem vezetőinek a, véleménye? Hogy nem lehet rossz, azt már akkor sejtem, amikor Lengyel József csoportvezető, a Radnóti Szocialista Brigád vezetője és Juhász Julianna szabásznő is igen szívélyesen fogadja Varga Andrást, mint ,,üz. letfelet” és kedves ismerőst. Aztán előbb Juhász Julianna mutatja be. hogy a modern asztalokon milyen ütemes a munka. Egy műszakban 200—220 négyzetméter üveget szab ki különböző méretre, s alig van selejt. Amennyire szüksége van a vállalatnak, a terem égjük sarkában néhány üvegszállító állványon elfér. Látom, a gyár viszonylatában kis tétel, de gond nincs vele. — Jön Bandi bácsi, néhány j emberrel gépkocsira rakja ezt a , 700—800 pégyzetmétert és elszállítja. Nem kell csomagolni, a készáruraktárba hordani, va- J gonba rakni, feladni ... Sok j költséget megtakarítunk — magyarázza Lengyel József. Érdemes lenne általánossá tenni Janusch Róbert, a feldolgozó üzem vezetője okos dolognak tartja a vállalat és a gyár kő- , zötti ilyen együttműködést és ) úgy Véli, célszerű lenne, ha a j környező megyék állami építő- ( ipari vállalatai — mint nagyobb [ megrendelők — követnék a pél- ; dát. O a saját szemszögéből vizsgálva így ítéli meg Varga András egy évvel ezelőtti kezdeményezésének az előnyeit: — Jobban programozható a feldolgozás, ’ a szabásnál ésszerűbben lehet kihasználni a táblákat, a kiszabott üveg pedig nem foglal helyet, mert folyamatosan jönnek érte. Gyöngyösi Dezső csoportvezető., aki a pártalapszervezet titkára is, úgy fogalmaz, hogy ez a megoldás a gazdaságosabb termelésnek egy olyan tartaléka. amit általánosabbá kellene tenni. — Forintban mennyi lehet a haszna? — Véleményem szerint évente sok tízezer vagy talán helye, sebb, ha azt mondom, néhány százezer forint. Ennyi biztosan. Janusch Róbert kijelenti: — Amikor egy évvel ezelőtt Bandi előjött a javaslatával, mi gondolkodóba estünk: hogy lehet, hogy ezt még nem találtuk ki? De miképpen lehetne a szállítást megkönnyíteni? Varga András ennek is keresi a módját. A gyakorlati tapasztalatok alapján tervezett egy kalodát (állványt), amire rárakják a le. szabott üvegeket. Ezt a daru egyszeriben gépkocsira emeli. A vállalat igazgatója az újítási javaslatot — kísérletre — elfogadta és egy kaloda elkészítését engedélyezte. Jelentős megtakarítás » Svecz Mihály, az ÁÉV szakipari részlegének a vezetője ugyancsak hasznosnak tartja az Orosházi Üveggyárral való együttműködést, amiről így nyi. latkozik: — Jelentős megtakarítás származik belőle. Raktári készletünk üvegből nincs. Varga Andrásról az’ a véleménye, hogy „nj'ughatatlan” ember, aki a munkában mindig keres valami ésszerűbb megoldást és az elgondolását, addig „hajtja”, amíg keresztül nem viszi. Ám egyik dologból következik a másik. Most az üveg munkahelyen való tárolását kellene megoldani. Éne is van példa, mégpedig Békéscsabán, a Gábor Áron utcai építkezésen. Szlancsik Pál építésvezető kijelölt egy zárható helyiséget. Ott a sok üveg, szépen, rendben tárolva, ahonnan az üvegezők hordják folyamato. san a beépítés helyére. — A kísérleti kalodában — mutatja Szabó Imre üvegező — nincs törött üveg. A szokásos ládában szállított katedrálúveg- ből pedig 12 tábla törött, ami nem filléres kár. Alig egy év után tehát beigazolódott. hogy Varga András művezető fáradozása nem volt hiábavaló. Van még néhány elgondolása, amit meg akar valósítani. Aztán majd lesz újabb is. Mert ő valóban „nyughatatlan” ember”, akinek nem közömbös, hogy mi történik körülötte. És a gazdasági eredmény alapján most már bizonyára az anyagi elismerés is időszerűvé válik. Pásztor Béla Nehéz elhinni, hogrj ■ kettő igencsak együtt jár, de aki akarja, megfigyelheti, csak széjjel kell nézni ismerősei körében. Igénybe veszik-e a kosztüm es ballon tisztításán kívül a mosodai szolgáltatásokat is, vagy az ugyancsak nagyon jutányos ágyneműcserét? Vásárolnak-e az üzletben konyhakész baromfit? És ha nem, miért? — Még hogy tönkre tegyék azt a szép ágyneműt, hisz miiyen lesz az egy-két ottani mosás után? — Hogy milyen is lenne, azt még csak meg! sem próbálják. De vannak ilyen érvek is: az én férjem bele sem feküdne, különben is mit szólna az anyósom, ha megtudná.? Igaz, a házi mosást már régen géppel végzi majd mindenki, de hát így is sok időt elrabol, és ami a legrosz- szabb: vasalni kell a nagy dunna- és paplanhuzatokat, lepedőket, Nem egyszer késő éjjel, holtfáradtan. Piacnapokon sűrűn látni, hányán cipelik az élő csirkét, tyúkot, azok, akiknek csak az a jó, ha mindent maguk csinálnak. A fő indok: ez az igazi baromfi, mert nem tapos, mint a bolti. És ők egyébként is azt szeretik, ha teljesen frissből van az, amit az asztalra tesznek. Ezért aztán kimennek a piacra, megveszik, ha- zaviszik-cipelik, otthon vizet forralnak, megkopasztják, felírati- csírózzák és csak ezután kezdődhet a sütés-főzés. Egy fél délelőtt elmegy az előkészületekre, pedig ezt az aprójószágot is éppolyan keverékkel táplálták, mint azt, amit előkészítve megkapunk. Hisz ki etet ma már tisztán kukoricával? Nem érné meg és nem is fejlődne olyan *gyorsan tőle a baromfi. De a leghihetetlenebbet egy fővárosi fiatalasszony mesélte a múltkor: az ö édesanyja a meglevő mosógépet és jégszekrényt sem használja. Még a férje olajos munkásruháit is kézzel mossa, s a hűtőbe a világért sem tenne be húst. mert ami fagyasztott, az már nem jó... Ez ugyan kirívó, furcsaság számba menő eset, de a többivel — a fent írtakkal — gyakran találkoznunk. Miért? Talán mert a regi, a nagyanyáktól örökölt beidegződésektől nehéz szabadulni. Még akkor is, ha az kifejezett előnyökkel jár. Vass Márta
