Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
II kádermunkáról, a kollektív szerződésekről, az új munkavédelmi szabályzatról tárgyalt as Építők Szaksservcsete Az Építők Szakszervezete Békés megyei bizottsága szeptember 2-án, tegnap ülést tartott. A tanácskozáson — amelyen részt vett Pociina Sebő, az Építők Szakszervezete központi vezetőségének titkára — a kádermunkáról, a kollektív szerződésekről, a vállalati munkavédelmi szabályzatok módosításáról szóló jelentés megvitatása szerepelt, valamint a gyulai bútorgyár szakszervezeti taggyűléseinek tapasztalatait értékelték. A megyei bizottság személyzeti- és kádermunkáját meghatározták az ide vonatkozó párt-, majd az ezt követő szakszervezeti határozatok. A szakszervezeti testületek összetétele a választások után megfelelőén alakult. A 10 alapszervi titkár közül hét a termelésből került új munkakörébe, s közülük három a nő. A függetlenített tisztségviselők összetétele még kedvezőbb, a kilenc tisztség- viselő közül hét munkás volt, három a nő és három a 30 éven aluli. A szakszervezeti mozgalom előtt egyre több és nagyobb fel- ■ adat áll. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a testületeket, a tisztségviselőket felkészítsék e feladatok ellátására. Az elmúlt oktatási évben sok tisztségviselő alap- és középfokú képzését biztosították, a vállalati sajátosságoknak leginkább megfelelően. A vállalati szakszervezeti bizottságok saját hatáskörükben szervezték a bizalmiak és műhelybizottsági tagok oktatását. A megyei bizottság rendszeresen elkészíti a függetlenített funkcionáriusok továbbképzési tervét. A legutóbbi terv az. 1974—77-es időszakra szól, s az ebben rögzítettek alapján mindenki megkezdte, £Őt többen be is íejéz- ' fék a tanulást. A szakszervezeti tisztségviselők erkölcsi elismerésében az utóbbi években lényeges javulás történt. Bizonyítja ezt, hogy 1971—75 között 130-an kaptak különböző kitüntetést, | közülük 88 fizikai dolgozó, összességében megállapítható, hogy az elmúlt években eredmémmm oh i nyesebb a káder- és személyzeti munka a megye építőipari vállalatainál. A második napirenddel kapcsolatban a jelentés bevezetőben megállapította, hogy a megyei bizottsághoz tartozó vállalatok közül hét önálló kollektív szerződést készített, két gyáregység pedig függeléket állított össze. A tervezetek vitájában nagy volt az aktivitás, 831-en mondtak véleményt, s 514 javaslat hangzott el. Ezek három csoportra oszthatók, az egyikbe tartoznak azok, amelyeket be tudtak építeni a kollektív szerződésbe, a másikba azok, amelyeket a későbbiekben tudnak megvalósítani, végül a harmadikba azok. amelyek anyagi lehetőségek hiánya miatt csak a későbbiekben realizálhatók. Ami az arányokat illeti, a kölőszövetkezet több mint 2300 hektárnyi területén 433 tag tevékenykedik. Munkájukat, a szövetkezet elmúlt félévi tevékenységét, eredményét a közelmúltban vitatta meg az MSZMP gyulai járási végrehajtó bizottsága. Fő termelési ágazatuk a növénytermelés és az állattenyésztés, de melléküzemágként kavicsbányát is üzemeltetnek. Éves tervükben a növénytermelésben 19, az állattenyésztésben 8, a kavicsbányánál 11,5 millió forint árbevétel szerepel, A kedvezőtlen időjárás nem kerülte el a lökösházi szövetkezetei sem. Az elmúlt év őszén 635 hektár területen vetettek el őszi búzát, amiből belvíz és fagy mialt IIP hektárnyit újra kellett vetni. Igaz, a károk után az Állami Biztosító csaknem 400 ezer fo rintot fizetett, ám ennél jóval IV M VI ■ ■ ■■ P ■ ■ ■ ■ ■ V VflRSVI vetkező adat szemlélteti: az elhangzott 514 javaslat közül 106-ot érvényesítettek a kollektív szerződések megszövegezésénél. Harmadik napirendként a vállalati munkavédelmi szabályzatok módosításának tapasztalatait értékelte a testület. Megállapította, hogy a vállalatok megfelelően átdolgozták az V. ötéves tervidőszakra szóló munka- védelmi szabályzatot. Törekedtek arra, hogy az előző időszakban feltárt hiányosságokat megszüntessék, javítsák a munkavédelem színvonalát. Ebben további feladat, hogy a módosított szabályzatot a dolgozókkal részletesen megismertessék. A testület végül a gyulai bútorgyár szakszervezeti taggyűléseinek tapasztalatait vitatta meg. I nagyobb értékű volt a kiesés. A I kedvezőtlen időjárás ellenére a gabona mégis iól fizetett, a tervezett 30 mázsás hektáronkénti termés helyett 40,5 mázsát takarítottak be. Állattenyésztésben fontos feladatként tartják számon a tervezett 260—270 kocalétszám elérését, hiszen ez a jövő évi hízóalapanyag szempontjából nagyon lényeges. Az aszály miatti terméskiesést — ami mintegy 2,5 millió forint értékű — ellensúlyozza a búzából, a kenderből elért többlettermés, valamint a bevezetett anyag- és energiatakarékosság, illetve az egyéb költségek csökkentése. Nem könnyű feladat vár a kavicsbányában dolgozókra sem. Ez évben 165 ezer köbméter kavicsot kell kitermelni és értékesíteni. Ez nem kis összeget, 11,5 millió forintot hoz a közösnek. Ebben az esztendőben több mint 5,5 millió forintot fordítanak beruházásra, fejlesztésre. Ebből az összegből 2 ‘millió 200 ezer forintot gépvásárlásra költenek. A többit szárító és szociális létesítmény építésére, sáro- zó kialakítására és a központban egy kút fúrására használják fel. A kút mellé felállítanak — előreláthatóan még ebben az évben — egy 25 köbméteres hidrohen- gert. A vezetőség ,,rangsorolta” a most következő legfontosabb feladatokat. Ezek között szerepel többek között a zöldségtermesztés fokozása, a takarékosság kiterjesztése, a nyári és az őszi munkák időben, illetve jó minőségben történő elvégzése. Ugyancsak ebben szerepel az állatállomány toi’ábbi fejlesztése és számukra a téli takarmány biztosítása. Hlobocsányi János, a termelőszövetkezet elnökének szóbeli kiegészítését követően, a végrehajtó bizottság tagjai több kérdést tettek fel. A kialakult vita lezárása után Szigeti Zoltán, az MSZMP járási bizottságának titkára tartott összefoglalót. Többek között hangsúlyozta, hogy a pártszervezet kiemelt feladata a termelés segítése, ellenőrzése. Megállapította, hogy a hatékonyabb gazdasági munka érdekében határozottabb irányításra, jobb szervezésre van szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezet töretlenül fejlődjön tovább. Végül felhívta a figyelmet, hogy a tsz vezetősége a népgazdaság szempontjából olv fontos kisgazdaságokat a jövőben tervszerűbben segítse. Béla Ottó N em lámpást emelgetve ke- 'resgéljük az önzetleneket, a kötelességüknél töbDet, s mást is adókat, akik megtetézik tennivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a mágus javaként értelmezik, s gyakorolják, hiszik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta határnál Túllép azon, a termelést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésével, társadalmi tisztségek vállalásával, melyekért, mindezekért,, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a köszönet. A miértre egyszerű a válasz: így érzik jól, s teljes embernek magukat. A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, az üzemben csoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, s tágabb látóhatáron belül seregnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül állót. Példájuk fénye erős, bevilágít, oda is, ahol kényelmesen meghúzódik a kel- letlenség, az ímmel-ámmal tett kötelesség, a javadalmazással arányban nem álló munka. Azok sorába tehát — s miért tagadnék, hogy hosszú, népes sor ez —. akik követeléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent járandóságuknak vélnek, ám cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan teljesítéséhez ök azok, akikre nem áll a közmondás: ha felkötötte a kolompot, rázza is. Ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nemhogy rázzák! Ha lehet, akkor csak a fizetési borítékot teszik el, fáradhatatlanul tartják a markukat, rínak, hogy nem jut semmire, ennyi pénzből megélni nem lehet. S lám, élnek, de méghozzá milyen jól!’ Azokból és azok hátán, akik csak akkor nyugodtak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak. Leírtuk, igaz: sokan vannak, akik szívesen vállalják a! kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket. Sajnos, azf is leírhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk minden osztályában és rétegében akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmittevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék viszik, sodorják partszálre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnék hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt. mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Sokfélék, abban mégis azonosak, hogy létezhetnek így is, mert azok, akiknek erkölcsi alapja lenne a noszogatásra, a számonkérésre, békén hagyják őket. Hagyják? Hiszen mi más, ha nem az érthetetlen belenyugvás, a szemhunyás tisztességeseket csúfoló ingerkedése a már-mór jelmondattá lett méltatlankodás: „ha nem hagynak békén, kiléTizenegy évvel ezelőtt jelent meg a Sárréti írások című gyűjteményes kötet, mely sokoldalú tudósítást adott hazánk e vidékének történetéből. Tavaly, 1975- ben kezdték meg egy újabb kötet munkálatait, mely Tanulmányok Szeghalom történetéből címmel dr. Szabó Ferenc és Mik- lya Jenő szerkesztésében lát majd napvilágot. A kéziratokat ez év végén juttatják el a kötelet kivitelező nyomdába. A tanulmánykötet igen változatos tématerv alap.ián készül, A tervek szerint — többek kopek”, meg „ennyi pénzért nem érdemes dolgozni”. Mondják, fújják, s bár hihetetlen, de sajnos, igaz, nem akad, alig akad, aki penderítene rajtuk egyet, s megmutatná, hol az ajtó. Gyorsabban akarunk haladni, lépést tartva rohamosan növekvő igényeinkkel. Folyamatosan emelve az életszínvonalat, gyarapítva az egyéni és családi jövedelmeket, jobb holnap körvonalait rajzoljuk fel, s közben, mintha elfeledkeznénk azokról, akik vigyorgó vagy közömbös képpel kiálltak a sorból, vagy be sem léptek abba. Túl sokan, a megengedhetőnél, a ritka reménytelen eseteknél jóval többen vannak azok, akik letörölték palatáblájukról a kötelesség szót, akik úgy hiszik, csak jogaik léteznek. Nehogy félreértés legyen: aligha bizonyos foglalkozási helyek, borravalós szakmákként émlegetett tevékenységek sajátja, kísérője ez. Ott esetleg szembetűnőbb, jobban ingerli a becsületesek íriszét — vagy tenyerét inkább —, ám meglelni a nyögőket, a sóhajtc- zókat, a panaszkodókat, de semmit nem csináJókat mindenütt. A muszáj sohasem fullad a Dunába — mondták apáink, azaz a kötelesség nagy úr, parancsa messzire hangzik. Igen ám, de mit hallanak belőle azok, akik bedugják, befogják a fülüket? Semmit, vagy annyit, hogy másoknak szól, nem nekik! Mi meg szitkozódunk, s mérges beszédeket tartunk. Cikkeket írunk, nyilatkozunk a rádióban, a televízióban, az üzemi lapban, munkásgyűlésen. Általában Károlyról és Megnevezetlen Pálról, akik gyorsan szedjék össze magukat. Akik vegyék észre, hogy ez így nem megy. Zárkózzanak fel társaik többségéhez. Lássák be, hogy a nemzeti jövedelem. a termelékenység, ” a selejtcsökkentés, az anyag'taka- rékosság... Általában Károly és Megnevezetlen Pál nincs ott a gyűlésen, nem olvas újságot, mást hall, lát a rádióban, a televízióban. Ö. ők azt választják ki mindezekből maguknak, ami nem zavarja őket. Ezért sűrűn az igyekvők, a tisztességesek, a sokat fáradozók egymást győzködik, agitálják. M ert nehéz Általában Károly helyett a mellettünk dolgozó Károlynak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert kényelmetlen Eölhi- vatni a főosztályvezetői, vagy igazgatói irodába Megnevezetlen Pál helyett a valóságos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sétahelyet vagy színpadot. Kínos a termelési tanácskozáson, a brigádgyúlésen. szakszervezeti vagy párttagyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a munkát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Mennyi jelző menti, magyarázza a megma- gyarózhatatlant,. Azt, hogy hallgatunk. tesszük a dolgunkat, s azt is megcsináliuk. amit nekik zott — cikket ír a kötetbe Gi- ricz Béla általános iskolai igazgató Szeghalom természeti földrajza, Nyéki Lajos tanár Szeghalom mezőgazdasagi földrajza, dr. Ecsedi István régész Üjkőknri települések Szeghalom környékén, Molnár Ambrus Szeghalom újjáéledése a török hódoltság után címmel. Többen foglalkoznak a nagyközség századforduló utáni történelmével, közművelődésével, gazdálkodásával, a szeghalmi népviselettel, a paraszti lakáskultúrával és a szeghalmi helynevekhez fűződő történetekkel. Bővül a hűtőszekrény-választék A jászberényi Lehel Hűtőgépgyárban új gyártócsarnokot adtak át rendeltetésének. A hűtőgépgyár az új műhelycsarnokban 11 fajta hűtőszekrényt és fagyasztószekrényt gyárt majd. Az Itt előállított új Bosch-típusú hűtőszekrények közül a 16(1, illetve a 20« literesek már az idén forgalomba kerülnek. Az új gyártócsarnokban előreláthatólag 300 ezer hűtőszekrény kcszül évente. (MTI fotó — Bisztray Karoly — KS) Jobb szervező munkára van szükség Lökösházán Pártfeladat is a termelés segítése, ellenőrzése A lökösházi Haladás Termekellene elvégezniük. Mészáros Ottó Tanulmányok Szeghalom történetéből
