Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
Mit mond a jogszabály? Á baleseti járadék feléledéséről Akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében 15 százalékot meghaladó mértékben csökkent, de mégsem lett rokkant, baleseti járadékra jogosult. Kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor a sérült baleseti rokkantsági nyugdíjban részesíthető. A munkaképességnek a 15 százalékot meghaladó csökkenése egymagában megalapozza ezt a jogosultságot függetlenül az anyagi kártól, a jövedelem-kieséstől. Azaz nem számít, hogy a sérült keresete a baleset előttihez képest valóságban mennyivel csökkent. A járadékigény elbírálásakor a dolgozónak a baleset utáni keresetét nem is vizsgálják. A jogosultság tekintetében egyedül az orvosi bizottságnak a munkaképesség-csökkenés mértékére vonatkozó szakvéleménye az irányadó. Azokban az esetekben, amikor a munkaképesség csökkenésének mértéke nem haladja meg a 25 százalékot, a baleseti járadék legfeljebb két éven át jár. Ebbe a két évi időtartamba nem számítják bele azt az időt, amelyre a dolgozó azért nem kapott baleseti járadékot, mert munkaképességének csökkenése nem haladta meg a 15 százalékot. Az az idő sem vehető figyelembe, amelyre a dolgozó az igény késedelmes előterjesztése miatt nem kapott baleseti járadékot. Így például a baleseti sérült egy éven át 20 százalékos munkaképesség-csökkenés alapján már részesül baleseti járadékban, s az ezt követő időre azért nem kapott járadékot, mert munkaképességének csökkenése nem haladta meg a 15 százalékot. További egy évig ismét jogosult lesz baleseti járadékra, ha a munkaképességének a csökkenése ismét meghaladja i 18 százalékot. A baleseti járadékra való jogosultság két év után ismét íöl- éledhet. Mégpedig akkor, ha a munkaképesség csökkenése három egymást követő hónapon meghaladja a 25 százalékot. Amikor pedig ezt követően a munkaképesség csökkenése ismét 25 százalék alá száll, a 15 százalékon azonban felül marad, a baleseti járadékot folyósítani kell. A két évi időtartam ekkor is irányadó. Ez a szabály érvényes még akkor is, ha a sérült munkaképességének csökkenése nem az egészségi állapot rosszabodása, hanem újabb baleset miatt haladja meg a 25 százalékot. Ilyenkor egyébként valamennyi baleset következményét együttesen veszik figyelembe. A járadék havi összege a munkaképesség csökkenésének fokától függ: 16—25 százalékos munkaképesség csökkenés esettén a havi átlagkereset 8 százaléka; 26—35 százalékos munkaképesség-csökkenés esetén a havi átlagkereset 10 százaléka; 36—49 százalékos munkaképesség-csökkenés esetén a havi átlagkereset 15 százaléka; 50—66 százalékos munkacsökkenéskor a havi átlagkereset 30 százaléka. A baleseti járadék az öregségi, a rokkantsági nyugdíjasoknak is jár. A fokozatoknak megfelelően a nyugdíjukat a baleseti járadék felével egészítik ki. 4 1316, SZEPTEMBER 3, Vadászok nyelvén A Mezőgazdasági Könyvkiadó [ mo6t jelentette meg Eördögh Tibor; Vadászok nyelvén című , könyvét. A tizenötezer példány í bizonyára gyorsan eltűnik a könyvesboltok polcairól, hiszen elegendő csak belelapozni a könyvbe, hogy lássa az ember, nem kizárólag a vadászok számára írott műről van szó. Vadászlexikonnak is nevezhetnénk e munkát, amelyből mindenki gyors, pontos és tömör ismereteket meríthet. A közel kétezer-ötszáz címszó s ennek lényegre törő, mindenki által jól érthető magyarázata a vadászattal és a vadakkal kapcsolatos tudnivalók bő, szinte teljességet nyújtó tárháza. A vadászathoz nem sokat értők nemcsak szókincsüket gyarapíthatják, hanem a mindennap használatos sz.avak pontos értelmének a birtokába is juthatnak. Sok emberben kavarodik a tehén, borjú, ünö, suta, gida és j sok niás mindennapi szó helyes | fogalma. Azt sokan tudják a nem vadászok körében is, hogy j a szarvasnak nem szarva, hanem agancsa van, de azt már kevesebben, hogy a korona itt nem királyi fejdúszt jelent, hanem „a szarvasagancs szárain felül elhelyezkedő ágak összességét”.A jártas vadászembernek is sokat nyújt ez a könyv, elsősorban számukra íródott. Ha a szakmailag jól felkészült vadászok ismereteit nagy mértékben nem is bővíti, de a vadásznyelv tisztaságának védelmére mindenkit ösztönöz. Az idők során ugyanis a kifejezőbb ősi vadászszavgink helyére nagyon sok kevésbé kifejező idegen tolakodott. Megyénkben is előszeretettel használják a vadászok az őzek együtt lévő csoportjára a „rudli” kifejezést. A helyes szóhasználat őzcsapat lenne, hiszen a rudli szó a német „Ru- del”-ből képződött ferdítéssel. Könyvpiacunkon egyre több olyan összefoglaló mű jelenik meg, amely a nem szakmabeliek számára is érdeklődést felkeltő, nem egyszer élvezetes olvasmány, mert nem a „vájt fülűek” igényeihez igazodik nyelvezetében, kifejezésmódjában. Mindenki, de legalábbis a nagy többség számára érthető és megérthető. Eördögh Tibor: Vadászok nyelvén című munkája is ilyen könyv, amelyet csak haszonnal forgathat vadász és nem vadász egyaránt. —egs— Zebegényről — itthon Ügy érzem a résztvevő hit#- j lével írnom kell a szocialista | brigádok Zebegényben megren- | dezett olvasótáboráról. Olyan kezdeményezés ez, ami a jövőben nagy lendítő ereje lehet a brigádok kulturális munkájának. Nehéz érzékeltetni azt a felfokozott érdeklődést, ami e táborban megnyilvánult a különböző korú, foglalkozású emberekben. Sokszor és sokan 1 elmondták már: nem igaz, hogy j az emberek nem óhajtják a szé- 1 pet, nem fogékonyak iránta. Csak egyszer kell nekik meg- ! mutatni, kell velük megkóstoltatni, hogy azután máskor is akarják érezni az ízét. ízére, másként nyúl a könyvért ezután. S ezen is túl; aki egyszer befogadja, megérti az írott betűből mások gondolatait, már azt is szeretné, ha nem csupán ő lenne részese az e fölött érzett örömnek. A tábor egyik vendége, László Rencsik Sándor mondta többek között, hogy a brigádok kulturális vállalásaiban a mennyiségekre való törekvést fel kell váltani a minőségre való törekvésnek. 'Ügy érzem, ezt Zebegényben sikerült elkezdeni. Urbán András lakatos, MEZŐGÉP orosházi gyára Bármilyen sűrűn is jár valaki a Megyei Könyvtár kellemes, otthonos szobáiba, a feldolgozó csoport tagjaival nemigen találkozik. Sokan nem is tudják, hogy van ilyen, hiszen csak az olvasószolgálattal vannak közvetlen kapcsolatban, pedig a könyvvel — míg az a polcokra kerül, vagy az olvasó kezébe — addig már sokan foglalkoztak. Tóth Gézíné könyvtáros tizenhárom év óta dolgozik itt a feldolgozóknál és most augusztus 20-án Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. — Mit csinálnak a feldolgozók egy könyvtárban és hogyan függ össze tevékenységük az olvasókkal ? — Közvetlenül nem, de mégis szorosan. A mi munkánk ugyanis az új és régi könyvek, újságok, mikrofilmek, hanglemezek beszerzése, vagyis a könyvtár állományának növelése. Aztán az új anyag beépítése a meglevő hálózatba: előkészítése, feldolgozása úgy, hogy az olvasók elé és a raktárba kerülhessen. — A vásárlók a könyvesboltok kirakatait figyelik. A könyvtáros honnan tudja, mi jelenik meg? — Alapvetően két kiadvány tájékoztat: az egyik a könyvtárellátó vállalat jegyzéke, a másik a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Mindkettő kéthetenként jelenik meg és közli a magyar nyelven megjelenő könyveket. Ezekből adjuk fel a rendeléseket, de ezenkívül vásárolunk antikváriumból és figyeljük a helyi kiadványokat is. A megérke. zett könyvek még csak nyersanyagot jelentenek. Mit kell ezekkel csinálni? — Minden könyvet szám. bavenni és alkalmassá tenni a használatra. Kívül, belül. Tehát jellel és katalóguscédulával ellátni. De magát a katalógusokat is rendben tartani, hogy ha keresnek valamit, az kön.v- nyen megtalálható legyen. Ezért van naprakészen betű. rendes és témák szerinti mutató is. Készül még minden egyes könyvről „anyakönyvi” lap, ami megmarad a csoportnál azután is, ha a könyv már forgalomba került. Ez a jellemző adaton kívül azt is tartalmazza, hol található meg valami a könyvtáron belül. — Hány könyvből áll a Megyei Könyvtár és milyen Összegűek az évi vásárlások? — A legutóbbi leltározás szerint százötvenezerrel rendelkezünk. Üjabban évente hatszázezer forintot költünk, de ez nem mindig azonos kötetszámú gyarapodást jelent, hisz időnként veszünk drága külföldi kézikönyvsorozatokat is. Ez már felkészülés a majd megépülő új nagy megyei könyvtárra. — A népművelés hivatás. Mi ösztönözte erre a pályára? — Kisgyerek koromtól kezdve mindig szerettem olvasni, s ezért már korán könyvtárosnak készültem. Akkor, amikor még azt hittem, hogy a könyvtáros mindig olvas. Mióta célom elértem, az azörömöm, hogy a mások olvasását segítem elő. És közben úgy érzem, hogy a könyvtár gyönyörű anyaga egytől e&yig mind az enyém. Vass Márta A könyvtáros A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája III. Gazdálkodjunk okosan azzal, ami nincs? Itt ebben az olvasótáborban tapasztaltam, milyen nagy közösségteremtő. mozgató eró a kultúra, az irodalom szereiete. Olyan emberek, akik azelőtt sohasem látták egymást, nyílt, közvetlen hangon tudtak beszélgetni őket közösen érdeklő kérdésekről, mintha csak sokévi barátság fűzte volna őket ősz- sze. Nem túlzók, ha azt állítom, kötődtek életre szóló barátságok is e rövid idő alatt. Hogy milyen alkotó légkör volt ott, igazolja az egyik fiatal résztvevő véleménye is, aki a következőket mondta: „Nekem otthon azt mondták, amikor beiratkoztam a könyvtárba: a kopott, szakadozott könyveket keresd, azokat sokan olvasták, azért ron- gyolódtak el. Tehát nyilván azok a jó könyvek, amiket sokan olvasnak. Most néhány nap alatt rájöttem arra, amit különben csak évek múlva tudtam volna meg: nem biztos, hogy a kopottság a mércéje a jő könyvnek.” Az a jó, hogy erre a fiatal magától jött rá. S egyáltalán nem a több ismeretanyaggal bíró emberek akarták megmagyarázni, hogy ezt, vagy azt a könyvet, írót miért lehet szeretni, értékelni, mi van a műveiben. Kiki magától jött rá, a felfedezés örömével például arra, mi a szép Baranyi Ferenc vagy Huh István költészetében. És ha csak ez lett volna az eredmény, akkor is el lehetne mondani, hogy nem töltöttük ott hiába azt a néhány napot. De azt hiszem, ennél is többet kaptunk, hiszen az az ember, aki itt, az egymás közötti beszélgetéseken, vitákon, eszmecseréken ráérzett az olvasás Közhelyszerű megállapítás, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egyik — sokak szerint első számú — oka. a munkaerő gazdaságtalan felhasználása. az emberek meglehetősen ésszerűtlen foglalkoztatása. A foglalkoztatási szerkezet és gyakorlat persze olyan, amilyen, a sok éven át kialakult és sajnos megcsontosodott szokásokon és gyakorlatokon aligha lehet egvik napról a másikra változtatni. Valóban: a hatékony foglalkoztatás mindenki által jól ismert elvi kritériumainak gyakorlati megvalósítása — egy már meglehetősen összekuszált helyzetben — nagyon problematikus; végtére is: nem gépeket, berendezéseket kell mozgatni, átcsoportosítani, hanem emberük tízes százezreihez kellene hozzányúlni. Ez nemcsak hosszan tartó, de rendkívül kényes, úgy is mondhatnám: veszélyes művelet. Még akkor is, ha nem a már — esetleg évtizedek óta — munkaviszonyban levőkről, hanem az első ízben munkát vállaló. az iskolából éppencsak kikerülő fiatalokról van szó. Az ő elhelyezkedési, munkavállalási gyakorlatuk is szükségképpen igazodik a kialakult rendhez és gyakorlathoz. E sorozat első részében — a munkaerő-gazdalkodás általános jellemzőinek illusztrációjaként —• közelebbről is megvizsgáltuk az 1970 és 1974 közötti időszak 53 ezres ipari létszám növekményének elhelyezkedését. Ugyanebben az időszakban majdnem 95 ezer fiatal lepett munkaviszonyba. Valamennyien szakképzettek, közép-, vagy felsőfokú végzettséggel. Legnagyobb részük — majdnem ötven százalékuk — a gépiparban helyezkedett el. s ez az arány majdnem húsz százalékkal magasabb, mint a gépiparnak az egéáz iparon belüli létszámaránya. .Vegyük ehhez még hozzá, hogy a gépipar termelékenysége az átlagosnál alacsonyabb, s mindebből az következik, hogy a gépipar — ha az általános létszámarányokat és a hatékonysági, a gazdaságossági követelményeket nézzük — a többi iparághoz képest aránytalanul magas létszámot „szipkézott el” az iskolákból kikerülő fiatalok közül. A megoldás persze nem az, hogy valami módon esetleg korlátozzák a gépiparban elhelyezkedni kívánó fiatalok számát, hanem az, hogy emeljék a gépipari munka termelékenységét, gazdaságosságát. Ami azt is jelentené, hogy a gépipari munka termelékenységének emelése a racionális munkaerő-gazdálkodás egyik alapvető feltétele. A példa talán arra is rávilágít., hogy mennyire bonyolult és összetett feladat a racionális és hatékony munkaerő-gazdálkodás. Igenám — hangoztatják sokan és elsősorban a gyakorid „munkaerő-gazdálkodók”, a vállalatoknál dolgozó munkaiigvj. sek, akik a legközvetlenebbül érzik a munkaerőhiányból adódó gondokat — hogyan lehet okosan és ésszerűen gazdálkodni azzal, ami voltaképpen nincs1... Ök azok. akik évek óta és egyre hangosabban ismételgetik, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egész egyszerűen az is oka, hogy évről évre egvre kevesebben lépnek munkába, lévén, hogy a családpolitikai intézkedések kacskaringéi meriehető- sen változatos demográfiai hullámzást teremtenek. A magvar népességfeilődés nem kívánatos és csak nehezen korrigálható sajátossága az egymást felváltó nemzedékek létszámának lényegesen eltérő volta. Az 1«*«2-bon született generáció például még hatvan százaléka sem volt, az 1954-ben született nemzedéknek. A hetvenes évekre, különösen pedig az elmúlt három évre az jellemző, hogy az élvpszűletési aránv — nemzetközi összehasonlításban is — magasnak mond-
