Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra A meglepetések tárlata Békésen Július 17-től 31-ig tartott a II. békési alkotótábor, melynek ünnepélyes záróaktusa egyben az „Alkotótábor '76” című kiállítás megnyitója és a „Paraszt- portré”-pályázat díjnyertes amatőrfilmjeinek bemutatója is volt. A kiállítás a művelődési központban kapott helyet, és első benyomásra is nagyléptű fejlődésről nyújt bizonyítékot. Koránt sem csak mennyiségi fejlődésről, arról, hogy az idei, a második alkotótáborban sokkal többen vettek részt, mint a tavalyin, és természetesen több képet rajzol- tak-festettek; azt is reprezentálja, hogy a tábor részvevői hellyel-közzel már a hivatásosok színvonalához igazodnak, sőt előfordul, hogy a nem éppen vezető profi képzőművészeket túl is szárnyalják. Az ember, megállva a képek előtt egyszerűen csak arra gondolhat: honnan ennyi tehetség? Aztán arra, hogy volt-e máskor is ennyi, mert ha igen (és nagyon valószínű!) akkor de sokan kallódtak el a gyorsan múló évtizedek alatt! Még tovább meditálva és szemlélődve már csak az következhet a gondolatsorban, hogy „vivát, Békés!”, ahol ennyire érzik-tudják, miért és hogyan kell segíteni, a művészeti életet, a tehetséget ahhoz, hogy kibontakozhasson, hogy meglelje :gaz önmagát. Vitathatná-e bárki, hogy azt érzelmeket megmozgató művészet élménye jobbá és teljesebbé teszi az embert? Azokat is, akik alkotókként csatolódnak e folyamathoz, és azokat a tömegeket is, akikhez eljut a műalkotás, és általa a szinte leírhatatlan érzelmi — de mi több: tudati! — katarzis is, a jó érzések sokasága, valami nagylélegzetű rádöbbenés, múlhatatlan perc, amit elfelejteni nem lehet. Persze, az élmény nem jön magától, elébe kell menni, a legkisebbet is meg kell sokszorozni, hogy újabbaknak készítsen helyet, hogy olyanná váljon az alkotó és a befogadó kapcsolata, mint a Napé és a víztüköré: abban ragyoghat csak fel igazán. A békési kiállítás kifejezetten nagy élmény. Nem állítom persze, hogy színvonala hagyományt-teremtő, megszokott tárlatainkéval vetekszik, baj lenne, ha így lenne (vagy talán inkább öröm), de azért a dolgok rendje kialakít egyfajta egyensúlyt. Ez a kiállítás magán hordozza azt, hogy kiállítói nemcsak azzal foglalkoznak, hogy festők, tehát azt, hogy amatőrök. A meglepetés elsősorban azok számára jelentős, akik ismerik a tavalyi gyűjteményes tárlatot is, és egyenként az alkotók eddigi munkásságát, tehetségük bonta- kozását. Azt hiszem az alkotótábor kitűnő közössége szelleme munkál a különösen jó művekben, az az alkotó légkör, emberi-művészi közeg, mely ezt az idei tábort (mint hírlik, az ama- tőríilmes szekciót is) jellemezte. És az is,‘ hogy az aikotóórákon túl számos közös programot szerveztek azok, akik szívüket-lelküket adták a sikerért, hogy járhattak Biharugrán, Szabó Pál hajlékában és több he- lyen, ahol e vidékre jellemző értékek hívják az érdeklődőt gyarapítani belső gazdagságát. Tizenkilenc festő hetvennél több képe a kiállítóterem falain és a művelődési ház lépcsőházának emeleti csarnokában. Bent a festmények zömmel, a fehér falú csarnokban a rajzok, temperával festett színjegyzetek, akvarellek. Mint említettem: sok a meglepetés, az egy-egy alkotó eddig ismert műveihez mért minőségi változás. Semmiféle sorrendet nem jelent, ha Horváth János „Száz év” című képét kiemeljük és az sem, ha Bartóki József mind derűsebb, pomnázatos kedvű tájaira — Karám, Tanya, Táj — felhívjuk a figyelmet, vagy Várkonyi János ..Régi üzletsorját, és tiszta fénjű „Eenepavilon”- ját a tárlat két kiemelkedően szép alkotásának minősítjük. Szót érdemelnek, mégpedig elismerőt a hivatásos vendég Gaburek Károly „Kert” című kompozíciói, Párzsa János kemény lendületű, érzékletesen kifejező „Férfi portré”-ja és a „Kalapáló”, mely a paraszti munka, az aratáfe régi nehezét-keserveit idézi. Hevesi Ferenc változásai új rajzain, ezek közül talán a „Napraforgó” a legbensőségesebb hangulatú. Beliczay Mária zöld-mosolyú „Ná- das”-a, Csata Anna „Vízpart” című tehetséges grafikája, Takács István egyszerűségében is hangulatteremtő két festménye, vagy Jelinek Lajos „Öreg fák” című tusrajza. Fekete János Békést és a békési határt a tárlatra hozó számos képe jelzi, hogy nem megalapozatlan a vélemény: az „Alkotótábor 76” kiállítás a nyár egyik jelentős képző- művészeti eseménye. Ha még azt is megemlítjük, hogy az alkotótábor részvevői valamennyien megajándékozták egy-egy' képpel Békés városát, egy létrehozandó városi galéria számára, a kép teljessé igazodik: Békésen újból történt valami. És ez már régen nem véletlen. A XI. Székely Aladár országos fotókiállítás Hevesi Ferenc Napraforgó Szeretem a fényképfelvételeket. A fénykép elkíséri az embert egész életén, egy idő óta pedig legavatottabb művelői művészetté emelték. Erről beszélt, ezt említette Koszta Rozália festőművész is, amikor augusztus 9-én megnyitotta Gyulán a múzeum Dűrer-ter- mében a XUSzékely Aladár országos fotókiállítást. A földszinti és a felső traktuson 73 alkotó 159 fotógrafikája, fő helyre emelve a Székely Aladár emlékplakettel és első díjjal kitüntetett Urbán Tamás négy felvételből álló kollekciója, mellette a második díjas Tóth István és a két harmadik díjas, Benkö Imre és Zsedényi Ferenc felvételei. Körben pedig a kiállítás másfélszáz műve: gyors áttekintésre is hosszú időt igényel. Kétszeri, háromszori- vizsgálódás után azonban kérdőjelek tolulnak az ember gondolataiba. A tavalyi kiállítás tapasztalata például, amikor nem éreztük szik- laszilárdan azt, hogy a legjobbak kapták a díjakat. Úgy tűnik, az idén sem.. Bár a fődíjas Urbán Tamás jószemű és tehetséges, legjobb képe, a „Kocsik” mégis csak egy abból a jó tucatból, amelyek kiugrának a másfélszáz közül. Ugyanez áll Tóth István művészportréira, technikai színvonaluk szinte kifogástalan, de a plusz, a bemutatott művész személyiségének kiemelt hangsúlyozása bizony hiányzik. (Gondoljunk csak Székely Aladár portréfotóira!) A harmadik díjas Zsedényi az anyaság szépségeit jár-ja körül, erősen műteremízű felvételeken, míg a másik harmadik díjas Benkő Imre, az élet játékoselgondolkoztató pillanatait keresi, és rá is talál azokra. Képeinek megítélésében a zsűri nem tévedett. Nincs rá lehetőség, és nem is feladatunk a hatalmas kollekció minden darabját értékelni, megteszik ezt a kiállítás látogatói. Megjegyzésünk azonban mégis lenne. Először is: azt hiszem, fel kellene figyelni arra, hogy fotóművészetünkben mind jobban eluralkodik a technika mindenek felettisége, és ennek egyenes következményeként az, hogy fotósaink kissé eltávolodnak az embertől, az élettől, a világ valóságától. A kivételek ezúttal a szabályt erősítik és nem véletlenül aratnak sikert. Másodszor: immár tizenegyedik éve gondozza, ad otthont Gyula városa és vele együtt Békés megye a Székely Aladár országos fotókiállításnak. Elgondolkoztató azonban, hogy a kiállításra meghívott 73 alkotó között egyetlen egy, Balogh Ferenc a Békés megyei, pedig országos, sőt nemzetközi fotókiállításokon díjat nyert fotográfusok sokan élnek és dolgoznak még ezen a tájon. Ennyire — és feltétlenül jó értelemben — kötelességünk lokálpatriótának lenni! Akiknek kell, bizonyára megtalálják majd a lehetőségét, hogy azok is meghívást kapjanak erre a jelentős pályázatra-kiállí- tásra, akiket, ez alkalommal hiányoltunk, Sass Ervin Párzsa János Férfiportré Simái Mihály: Révület (Buda Ferencnek) Költő kit meg nem rontanak csönddel ráolvasással Feszül földjének hallgatag s némasága is rávall Kinek arca nem eladó kinek szeme a fényé kit csak a könnyen-mondhaló tehetne koldússzegénnyé Jegenyén jár a délután Lábánál autóshad Romlanak fájnak a tanyák , vas-éggel takaródznak őrizve őrzi hangjukat s a fönti gyermeksírást míg csak egy nyilalló pillanat nem kezdeti az írást Szájában foga közt a kés amit sorsától elvett A Sugár-éles Kő-nehéz forog faragja a nyelvet S a késpengére írva van: cselekedj bátorságot S a száj sarkán s a papíron vércsík verssor szivárog . Es minden sebére írva van a világ-vívó ember: Faragd vésd éld és öld magad elemi szerelemmel! Sutba csalogatom Sarusi Mihály fölfutottál babám föl a hegyig kaporszakállú Sarusiig deres, vagyishogy deres szóval nem fejér csak zúzmarás jeges hoppá, jeges! bajszát csókolgatod hóna alá teszed magad kis betyár hóna alá bújnál már ha tudnál ám holnap menni fog ha jön Gergő Ferkó örzsike föl a hegyig mélytengeri tűztarajig lángbabusgatónak sutba csalogatónak szabadságra szabadítónak i