Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

A család és a szocialista

életmód

JELENTŐS lépésekkel haladunk a társadalmi egyenlőség útján. Ezen az úton szükségszerűen merül fel a kérdés: hogyan éljünk? Hogyan éljünk abban a társadalomban, amelyben egyre kitelje- sedőbb valóság a társadalmi megkülönböztetések, hátrányok és privilégiumok megszüntetése. A válaszok ha nem is mindig teljes tudatossággal, de már a szocialista társadalmi változás talaján, azt természetesnek tekintve, általában a jelent meghaladó igénnyel fogalmazódnak, az útkeresés szándékával bátrak és messze tekintők, alapjában reálisak és a nehézségekkel is számotvevők.

Általános rokonszenvet vált ki az a megfogalmazás: éljünk úgy, hogy cselekedeteink méltóak legyenek szocialista eszményeinkhez. Ennek az igénylésnek tudatában kereshetjük azokat az általános, de közel sem könnyű erkölcsi, magatartás- és szó-, kásbeli problémákat, amelyek i megváltoztatása, szocialista j tartalmú megoldása szinte minden egyes embertől ítéletei, cselekedetei, szokásai tudatos változtatását igénylik. A rangban és fajsúlyban egyenértékű társadalmi kérdések hosszú sorából most csak egyet emelünk ki: a férfi és a nő családon belüli egyenlőségének problémáját.

A POLITIKAI, gazdasági és kulturális haladás eredményeként a férfi és a nő állam- polgári jogai szinte hiánytalanul egyenlőek, és társadalmi esélyegyenlőségük is egyre jobban közelíti egymást. A munkájában és családjában helytálló nő láttán megváltozik a társadalom értékítélete „a” nőről, .kialakul a szocialista jellemvonásokkal gazdagodó, képességeit a társadalom hasznára kamatoztató nő ideálképe. Társadalmunk tudati haladásának egyik legjelentősebb kifejezője ez a kialakuló új értékítélet.

A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusi határozatában felhívja a társadalmat, tegyen még többet a nők társadalmi esélyegyenlőségének javítása, teljessé válása érdekében. Ebben a változásban természetesen a nőnek magának is aktívan, tudatosan kell és lehet részt- vennie. A folyamatban a férfi ugyan elveszti a megelőzően élvezett privilégiumokat, de éppen ezáltal és eközben nyer új értékeket. Többek között a nőben egyenrangú társat a társadalomban és a csalódban. a teljes embert hitvese, gyermekei anyja személyében, s teljesebb örömet az apaságban. Így a megelőző társadalmi rendtől örökölt hátrányok leküzdése, illetve a privilégiumok elvesztése az ember általános emelkedését, személyiségének kiteljesedését eredményezik.

MINDENKI tudja: a család a gyermekek életre indításában meghatározó szerepet játszik. Éppen ezért, ahhoz, hogy minden megszülető fiú és leány társadalmi lehetőségeit egyenlő eséllyel ki is használhassa, ahhoz már a családi nevelés minden moz-1 zanatának is a szocialista ember nevelése szolgálatába kell állítania.

Amikor a hogyan éljünk jelent és jövőt formáló kérdéséről beszélünk, a nevelésben kialakult és még tovább élő egyenlőtlenségeket is reálisan számba kell venni, hogy további gyakorlatunkban tudatosan, korszerűen fogalmazzuk, alakítsuk és fogadtassuk el gyermekeink elé állított következményeinket. Tudjuk, hogy az általánosan javuló gazdasági és kulturális feltételek ellenére is társadalmi rétegenként, illetve a városi vagy a falusi életviszonyoknak megfelelően igen különbözőek a családok táplálkozási, higiéniai és kulturális igényei, és ezek kielégítési lehetőségei, s hogy ezek is befolyásolják, gyorsítják. vagy lassítják a női és férfi szerepekre rakódott nézetek és szokások változását.

Ahhoz, hogy megszülető gyermekeik igazán jól használják ki a társadalom által felkínált egyre javuló lehetőségeket, az is szükséges, hogy a szülők, az apa és anya is' tudatosan cselekedjenek fiú-, illetve leánygyermekük sokoldalú egyenlő jogú és esélyű teljes személyiséggé nevelésének érdekében. Nevelő mun-' kájuk eredményétől is függ, hogy az új nemzedék tagjai a társadalmi realitás talaján álló, önálló, tevékeny, a családi és a szélesebb társadalmi közösségi tevékenységre kész, harmonikus emberek legyenek.

A NŐ ÉS A FÉRFI társadalmi esélyegyenlősége a szocializmus építésének eredményeként egyre jobb lesz, de. figyelmeztetni szükséges: ^z intézményes nevelés — az óvoda, az iskola, tömegkommunikációs eszközök együttes pozitív hatása is csak nehezen bonthatja le azokat az akadályokat, amelyeket netán a családok, a tradicionális nevelés következményeként, már a kisgyermekkorban fiaBővítik a balatoni üdülőövezetet

Az V, ötéves tervben jelentősen meggyorsulnak, bővülnek az üdülőterületi regionális tervezési munkák. Most már nemcsak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az idegenforgalmi szervek, hanem a megyei tanácsok is jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá a régi és új üdülési övezetek regionális terveinek elkészítéséhez. Az előzetes elvi fejlesztési elképzelések szerint „ki. tágítják'’ a Balaton környéki üdülőterület határait, elsősorban

a Balaton-felvidék, a Bakony fe. lé.

A régi és új üdülőterületek részletes felderítésénél különösen nagy gondot fordítanak a talaj- és vízszennyeződés elkerülésére. Az új regionális terv munkálatait 1978-ban fejezik be, hogy a következő évben, ugyanúgy. mint az elsőt, ezt is a kormány elé terjeszthessék, s a jóváhagyás után ennek alapján állíthassák össze a VI. ötéves terv Balaton környéki beruházásainak, fejlesztéseinek programját.

ik és leányaik elé még felépítenek. A családok a társadalom támogatása, a pedagógiai ismeretek megszerzéséhez nyújtott gazdag források nélkül nem birkózhatnak meg a feladatokkal. Ezért a szocialista életmód formálásának egyik alapproblémája: megnövelni az ember ismereteit az emberről. Segíteni a szülőt abban, hogy értő, érzelemgazdag, tudatos nevelője legyen gyermekének, s hogy ezáltal is előkészítse fiát és leányát arra, hogyan éljen egyenlő jogával, egyenlő esélyekkel. .

Turgonyi Júlia

Román néprajzi tárgyak Sebesi Lászlöné gyűjteményében

Sebesi Lászlóné országgyűlési képviselő, Kétegyházán évek óta gyűjti az eredeti román népi motívumokkal készült szőtteseket, hímzéseket. Lakása valóságos kis „házimúzeum”, amelyet a konyhában, előszobában elhelyezett festett tányérok gazdagítanak. Sebesi Lászlóné gyűjtését férje is segíti: ő értékes óragyűjteményt mondhat magáénak. A 16 éves fia fafaragó szakkörben tevékenye kedik s a köcsögtartóra, papírvágó késre és egyéb tárgyra ugyancsak népi motívumokat farag.

Sebesi Lászlóné egyébként azon fáradozik, hogy Kétegyházán román tájházat vagy román nemzetiségi emlékszobát rendezzenek be. Saját gyűjteményét szívesen bocsátja az illetékesek rendelkezésére.

Magyar Hermes

Az Irodagépipari és Finom- mechanikai Vállalat legújabb gyártmánya, a Hermes svájci cég licence alapján készülő nagy teljesítményű irodai mechanikus írógép. Jellemzője a nagy megbízhatóság, a 'könnyű

kezelés és a szép esztétikai megjelenés. Az új típusból, melynek első darabja a napokban készült el, ebben az évben 2800 darab hagyja el a gyárat. (MTI fotó: Hadas János felvétele—KS)

Faragó Vilmos

PIROS FESTÉK

A Volt egyszer egy vadnyugat című amerikai filmben — a western-műíajnak ebben a vitathatatlan mestermunkájában I — kockás ingek vásznain üt át a piros festék, szívtájékokon nyílik ki, filmgyári rózsa, művirág. A mostanában divatossá vált rendőrpárti filmkrimikben homlok- és tarkósebekből szivárog elő a piros festék; az ugyancsak divatos olasz maffia-filmekben aszfaltra, kőre. borbélyszékre buggyan; a történelmi tárgyú japán kalandfilmekben verőerekből fröccsen elő — a mozik vásznai lucskossá vörösödnek most tőle. Nem sokat ismerek a filmgyártás műhelytitkaiból. de ezt könnyen el tudom képzelni: a kellékesek vödör- szám cipelik a stábbal mindenhová, a gyártásvezetők nagy tételben rendelnek piros festéket, valószínűleg így is ez a legkisebb tétel a gyártási költségek között — a piros festék »leső. Mint az a hatás, amit a nézőkre gyakorol. Száz- meg százezer kamasz szisszen föl elismerem a mozikban, valahányszor a film- gyári virág kinyílik a vásznon.

Lehet, hogy drágán fizetjük meg ezt az olcsó festéket?

A kérdést nem én teszem föl először, és nem én teszem föl utoljára. A nyugati szociológusok már évtizedek óta aggódva méricskélik a krimihullám és a bűnözési hullám - összefüggéseit; a galeribűnözés szakértői sohasem mulasztják ef a galeriképződés összetevői és a galerik erőszak-kultuszának kialakítói közt a mozik, a tévéműsorok és a magazin-képregények ösztönző krimipéldainak fölsorolását. Amikor a krimihullám hozzánk is átcsapott, a hazai publicisztika se győzött megálljt kiáltani, különösen mikor egy-két bűnöző azt vallotta a Kék lény nyü- vánossága előtt, hogy az ösztönzést krimiktől kapta. A krimi- hullám közvetlen hatása a bűnözésre olyan nyilvánvalónak látszik, hogy nem is számít szenzációnak a legutóbbi képes hír egy helikopteres rabszöktetésről: az akció szervezői pontosan lemásolták egy televíziós bűnügyi történetet — teljes sikerrel. Mi sem volna hát egyszerűbb, mint ha én is folytatnám most a panaszáradatot és lebeszélni próbálnám a műsorszerkesztőket, a filmátvevőket, a kiadókat és a kedves olvasókat a krimiről — természetesen a siker legkisebb reménye nélkül. Hadd válasz- szam ezért a nehezebb feladatot, azaz: hadd mondjak va’gmi jót is a krimiről, a bűnpártolás szándéka nélkül ugyan, de abban a tudatban, hogy esetleg a bűnpártolás gyanújába kerülök. Két állítást ajánlok megfontolásra, két olyan állítást, amelyet ugyancsak nem én mondok először és utoljára.

Az egyik állítás: a kriminek koránt sincs akkora közvetlen

hatása a bűnözési gyakorlatra, mint amekkorát — bármily meggyőzőnek tetsző példák alapján — a közfelfogás tulajdonít neki.

A másik állítás: a legtöbb krimi nem bűnpárti, ellenkezőleg, a legtöbb krimi bűnellénes.

Ami az első állítást illeti, gondoljunk arra az alapfokú szemináriumi igazságra, hogy rriinden társadalmi jelenségnek — a bűnözésnek is — vaskos gazdaságipolitikai okai vannak, s egy olyan társadalomban, amely a kisajátításon és a kisajátítás biztonságát védelmező erőszakszervezeten alapul, szerves a bűnözési következmény; a társadalomban elfogadott vagy a társadalomra ráerőszakolt normák alkalmazása — egyéni eszközökkel. Ha a tizennyolcadik századi felvilágosítóknak — és az ő tanításaikból is táplálkozó Marxnak — igaza van, s a magántulajdon csakugyan lopás, akkor a bankrabló nem tesz mást, mint részt zsákmányol az eleve lopott tulajdonból. Bertolt Brecht Koldusoperájának felfogása szerint a finom pénzmágnás és a durva Bicska Maxi közt erkölcsileg semmi különbség nincs. Nincs-e viszont abban valami akart-akaratlan farizeiz- mus, ha a bűnözésben mégis a krimit akarják bűnbaknak megtenni? Kell-e — idézőjelben szólva — „eszmei” biztatás annak, akit a körülményei biztatnak elsősorban, s a krimit kell-e megszüntetni egy buntelen társadalom érdekében, v^gy a bűnben fogant és bűnre serkentő körülményeket inkább? Egyáltalán: lehet-e akár irodalmi, akar csak mesteremberi alkotásoknak olyan közvetlen jó ”ugy rossz hatásuk, amilyet feltételezünk róluk, s nem volt-e lebecsülés abban a látszólagos túl-