Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

Az országban az elsők között ÚTÉPÍTŐK Az elmúlt napokban indították m es a Békéscsabai Konzervgyár 2-e számú pósteleki telepén az újonnan felszerelt fózőtiik-feldolgoz gépsort. Az országban is az elsők között itt helyezték özembe ezt a berende zést. amely amellett, hogy kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, je lentősen növeli a termelést. A gyár dolgozói saját kivitelezés ben szerelték fel a gépsort, amely mellett 36-a'n dolgoznak és mű szakonként 260 mázsa főzőtököt készítenek elő továbbfeldőlgozás ra. Foto: Béla Ottó Több konfekciós bőrárú készül Épül az új üzemrész Épöl a Békéscsabai Szörme- es Kézműipari Vállalat három- szintes új üzemi épülete, mely­nek földszintjén raktár, első emeletén szociális létesítmény lesz, a második emeletén pedig műhelyeket alakítanak ki. Már a zárófödém készül és a belső szerelési munkák is elkezdőd­lek. A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet terv szerint dolgo­I ■ « El akarlak fedni a Nap útját, ■ es be akarták árnyékolni az ; embert. A vizet még felborzol- ! lak, kinyomták medréből, : iszapal borították a hullámteret, : az emberek játszóját. Fákat tép- • lek ki gyökerestől, virágot szag- ; gattak,' és hordták a szirmot a * harmadik határba. Füvet dön- ! göltek, legelőt savanyítottak, : riogatták az embert, a nyugal- j mat kereső Pásztort. A szapo- * rodó teheneket rontással rontot- ; ták. Apadjon el a tej, ne jus- • son csecs a szájba, és a kiszá- j radt földből burjánozzék a gaz, ■ s minden, élet lelje meg a te- ■ metőjét. i Ám a Nap, a Pásztor és a ; fény felé törő Ember rendbe : hozott mindent. : Gyenge meleg esőt küldött a : Nap. amivel lemosta a fák kér- ■ géröl az iszapot, kiszabadította ; a füvet a sárrá tiport talajból, j kiáztatta a virágok sebeit, utá- j na pedig fényből törülközőt : nyújtott, amivel a vérző verej- • féket letörölhették magukról az ; emberek, a fák és a virágok. . ■ A víz is visszahúzódott a ■ medrébe. Végezte a rendes mun- : báját tovább. A hullámokat ■ irányítja, amelyek híven köve- ■ tik egymást a kijelölt úton. ! Nem zajongnak, halkan tesznek- : vesznek, hogy az alkotó kéz ne : remegjen, a munkában fáradt ■ test ne riogjon. Hullámok men- 2 nek, új hullámok jönnek. Az ! erősebbje utat tör a gyengének. : A fáradtabbja letérhet az út- ; ról, a lapályosabb helyeken fel- j futhat a meder szélére. Pihen- j hét,, nyújtózkodhat. S azután : frissült erővel leereszkedhet, és ; mehet a többivel tovább. Mert ez a dolgok rendje. Viharnak vihar, embernek j ember és víznek víz a párja ... j (Vége) ! zik, s ennek alapjan varharo, hogy év végére átadja az épüle­tet. Az új műhelyeket korszerű ru­haipari gépekkel rendezi be majd a vállalat. Különösen a konfekcióé bőráru gyártását tö­rekszik növelni, de több szőrme­áru készítését is tervezi, a szol­gáltatást pedig bővíti. A bontással is együtt járó építkezés zsúfoltságot okozott, a termelés azonban nem csök­kent az első fél évben, hanem — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — 41 százalékkal nőtt. Ezt megfelelő szervezéssel érte el a vállalat, s elősegítette az eredményt a dolgozók szorgal­ma, törekvése is. A nagyszénási telepre különösen fontos szerep hárult. Kedvezően halott a gyárt­mányváltozás is. A megrendelé­sek alapján főként a bőrkonfek­ció került előtérbe, ami jelentő­sen hozzájárult a termelékeny­ség növeléséhez. Várható, hogy az éves tervét is eredményesen teljesíti a vállalat. Készül a cigány nyelv grammatikája Egy jugoszláv kiadócég rövi­desen megjelenteti a cigány nyelv grammatikáját, amit szak­értők lingvisztikái pionir-tetlnek minősítenek. Az első kiadásra 16 000 pél­dányra tervezett cigány nyelv­tannak két szerkesztője van: Kruma Kepeski professzor, aki­nek nevéhez fűződik a macedón nyelv grammatikájának első íz­ben 300 évvel ezelőtt történt ki­adása; a cigány származású Sza- ipa Juszuf, aki 1043 óta rendkí­vül átfogó alapanyagot gyűjtött elsősorban a balkáni államok­ban. Szarvastól néhány kilométer­nyire narancssárga színű gépek, narancssárga ruhás emberek tűnnek fel. Óriási teherautók száguldva hordják terhüket, a gőzölgő fekete aszfaltot. Az úton csak néhányan dolgoznak. — Nincs anyag? — érdeklő­döm. — Teljes lendülettel dolgo­zunk — int a géplánc felé Bús Ernő rakodó. Az aszfaltterítőgép vagy más­néven az aszfaltfinisher éppen áll. A teherkocsi nekifarol, s lassan emelkedik a platója, fo­kozatosan szabadul meg rako­mányától. : A terítőgép motorja feldübörög, s lomhán nekilódul, maga előtt tolva az ürítő jár­művet. Garatja mohón nyeli a 140—150- Celsius fokos aszfal­tot. A lánctalpak csattognak az alapon, miközben á gép tenyér­nyi vastag aszfaltszőnyeget hagy maga után. A műveletet fiatal­ember, Tölcsér Sándor dirigál­ja. — Nem kell nagyon irányíta­ni, mert teljesen automata ez az aszfaltterítőgép. A vastagság­tól függően naponta 6—700 ton­na anyagot dolgoz be, vagyis 2000—2300, méter utat épít — magyarázza, miközben verejté­kező homlokát törülgeti. Alul­ról a csaknem 150 fokos aszfalt, felülről a tikkasztó nap, elölről a gép motorja árasztja a mele­get. — Ez a masina 60—80 em­ber munkáját végzi el — s mintha csak őt igazolná, szinte pillanatok alatt elfogyott a hat köbméternyi fekete anyag. A gép mellett a 28 fokos levegő és a kannában időközben meg­melegedett víz kellemes felüdü- léstjelent. Néhány korty a fe­dőből, csak éppen annyit, hogy kiszáradt torkát megnedvesít­se. — Naponta 10—11 órát töltök gépen sorolja. — Az egészben a legfárasztóbb a hőség. — Nem volt mindig ilyen könnyű az útépítés — emlék­ezik vissza a békéscsabai Pet- rovszki István, aki 1954-től út­építő. — Abban az időben min­den munkát kézzel végeztünk. Vizes makadámot készítettünk, majd a hatvanas évek derekán itatásos makadámot, vagy más­néven portalanított utat készí­tettünk. Négy évre pedig a korszerű útépítést az aszfaltbur­kolat jellemzi. — Miért rosszak, még mindig az útjaink? — Alig tíz éve még' villával, lapáttal terítettük a követ. Kis teljesítményű keverőkkel dol­goztunk. A régi utak alapjai nem a mai forgalomra és ter­helésre készültek. Ez abban az időben, az akkori technológiá­val jónak számított. Ezek az utak azután egy aszfaltterítést kaptak. Hát ezért nem bírják a mai igénybevételt. De kérdem én magától, az elmúlt két-há- rom évben készült utakról is ez a véleménye? Két éve helyezték üzembe Bé­késcsabán a7. aszfaltgyárat, te­hát elkészült az a korszerű mű­szaki bázis, ami a jó utak mi­nőségét garantálja. Szigorú tech­nológiai előírások, minőségi kö­vetelmények alapján dolgozik az aszfaltkeverő-üzem. A beépítés­re kerülő aszfalt minőségét nemcsak a telepen ellenőrzik, figyelemmel kísérik a bedolgo­zás során is. Kohári Sándor, az aszfalttelet) vezetője a bedol­gozás helyén naponta többször is ellenőrzi a szemszerkezetet, az aszfalt összetételének arányát. A Közúti Építő Vállalat hét­tagú Májas 1 Szocialista Bri­gádja dolgozik Szarvas és Kon­1976. AUGUSZTUS 11. BÉKÉS MEGY Bt, NFPt/JSAC a doros között az útépilésen, no meg természetesen a géplánc. Távolról lenyűgöző látvány: asz­faltfinisher, hengerek sora és a bogárfekete kész aszfaltút. A gumihenger vezetője Vá­mos János, 17 éve hengerli az utakat. — A gumihenger adja meg az út végleges felületét — magya­rázza vezetője. — A vashenger­nél jobban tömörít, mert na­gyobb a fajlagos talajnyomása, a darázsfészkes felületet simára dolgozza. A hétkerekű, úgynevezett osz­tott kerekű henger a legkisebb egyenetlenséget, is „észreveszi”, s az útszakaszról ♦ csak akkor megy tovább, ha már simán gu­rul a munkagép. — Négyzetcentiről négyzet- | centire hengerelünk, hogy jó j úton járjunk — mondja Vámos János. Közben folyamatosan érkez­nek az aszfaltszállító járművek. A levegőben bitumen szaga ter­jeng, hatalmas motorok zajá­tól visszhangzik a határ. Az úton elhaladó járművekből kí­váncsi és kritikus szemek fi­gyelik, ellenőrzik a készülő utat. A patkán Gémes Pál vállára vetve társai elemózsiás táskáját is, költözteti az „ebédlőt”. Meg­előzi a gépláncot, majd leül fa­latozni. Előkerül a táskából a szalonna, paprika, paradicsom. Több mint nyolc éve az árok­parton fogyasztja ebédjét. — Nekünk nincs öltözőnk, a műhelyünk fedele a kék ég, az ebédlőnk az árokpart. Mégis azt mondom, sokat változott az út­építés. Emlékszem még arra az időre, amikor mindent kézzel csináltunk, igaz ma is a villa és a lapát a szerszámunk, de csak a javítgatásra használjuk. Közben utolér bennünket a géplánc. Az aszfaltterítőgép fe­kete szőnyeget és kiépített sze­gélyt hagyva maga mögött dik­tálja az iramot, hogy ne csak a főutak legyenek tartósak és jó minőségűek, hanem a mellék- utakat is minél hamarabb erős­sé és simává varázsolják. Szekres András Huszonöt éve egy vállalat élén A Békés me­gyei Villany- szerelési Vál­lalat a Békés­csabai Villa­mossági és Rá­dió1 Műszaki Vállalat vil­lanyszerelési részlegéből szerveződött. A megyei tanács vb 1951 no­vemberében hozott határo­zatot a meg­alakítására. Feladatául a megye mező- gazdasági, ipa­ri, háztartási villamosberen­dezéseinek a szerelését és javítását szab­ta meg. A vál­lalat igazgatójának Lábos And­rást nevezték ki. Abban az időben még nagyon sok helyen petróleumlámpával világítottak a középületekben és a lakóházakban. S ahogy sorra- rendre eljutott a villany a fal­vakba, úgy lett egyre több és több a villanyszerelők munkája. A vállalat, amelynek 51 fizi­kai (villanyszerelője és segéd­munkása), valamint tizenhat műszaki és irodai dolgozója volt, 1952, január elején kezdte meg a működését. Felszerelés­sel alig rendelkezett. Az anyag­szállítást egyetlen régi kis teher­gépkocsival kellett megoldania. A szerelők kerékpáron közle­kedtek és sokszor 25—30 kilomé­tert is megtettek egy nap alatt. Lábos András jól tudta, hogy a villamosítás az alapja a fal­vak fejlődésének. Megértették ezt a munkatársai is és igyekez­tek gyorsan, eredményesen dol­gozni. Ennek tulajdonítható, hogy a sok gor.d közeoette is si­keresen zárult az első év. A feladatok nőttek, a végre­hajtás feltételei javultak. Ha szerény keretek között is, de fej­lődött a vállalat, amely 1952-től 1976-ig minden évet nyereség­gel zárt. Közben 1960-ban az Élüzem, 1972-ben a Szocialista Munka Vállalata címet is el­nyerte és számos dicsérő okle­velet kapott. Lábos András, aki villanysze­relőként kezdte a pályafutását, 1964-ben megszerezte a villa­mosipari technikumi oklevelet és állandóan képezte magát. Te­vékeny szerepet vállalt a szak­szervezeti moz­galomban és hosszú évekig tagja volt az Építő-, Fa- és Építőanyagipa- ri / Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottságának. Mint a munka- védelmi okta­tás vezetője és a közgazdasági munkabizottság tagja, majd el­nöke, 'dereka­san teljesítette a megbízatását. Az a 23 év, amit eddig igazgatói mun­kakörben töl­tött el, sok gonddal volt te­le, közben-köz- ben azonban olyan örömökben is része volt, amelyek felejthe­tetlenek maradnak számára. A legemlékezetesebbek a vállalati elismerések, amelyek a közös munka eredményei. De jóleső érzéssel gondol vissza arra a napra is, amikor 1966-ban a parlamentben átvette a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Na­gyon szép élmény volt. Kétszer kapta meg az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt és kiérdemelte a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst, majd arany fokozatát is. Vezetői alapelve; az embere­ket — bármilyen beosztásban vannak — a munkájuk és ma­gatartásuk szerint kell megítél­ni. Kivételezés nélkül. Ez a leg­fontosabb feltétele a jó légkör­nek, amelyben mindenki Igyek­szik tudásának és képességének a legjavát adni a közös ered­ményhez. Fontos követelmény az őszinteség is. Ahol hiányzik, ott — véleménye szerint — a jellemtelen emberek kereked­hetnek felül. Az irodája szépen berende­zett, de egyszerű. Azt tartja, hogy munkásemberhez nem il­lik a flanc, még ha vezető be­osztásba is kerül. És egészen természetes, hogy a régi vil­lanyszerelő munkatársaival ma is baráti kapcsolatot tart fenn. s ha találkoznak, Jancsi vagy Pista a megszólítás. Ö pedig ne­kik Bandi. Még hat éve van a nyugdíjba vonulásig. Hogy mi lesz azután? Egy biztos: munka nélkül nem­igen tudja elképzelni az életét. Pásztor Béla

Next

/
Thumbnails
Contents