Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
4 Új posta Nagykamaráson A használaton kívül álló szolgáltatóházat alakították át Nagykamaráson postahivatallá. Az átvétel megtörtént, még a hiányokat kell pótolnia a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezetnek, A régi postaépületből való át- költözködéshez és a berendezkedéshez csak egy—két napra lesz szükség. A Bojtos Sándor Művelődési Ház közelében van az új posta. A hivatali részié váróhelyiségből, felvételi és kézbesítő szobából, műszaki teremből és csomagraktárból áll. A váróhelyiségből nyílik a mosdó, valamint a távbeszélőfülke ajtaja. A szobák tágasak, világosak szellőztethetők. Ilyen körülmények között jól lehet dolgozni. Akad is tennivaló bőven. Igen nagy a pénzforgalom, naponta több száz levél és sok más küldemény érkezik Nagykamarásra. Egyebek között havonta 620- an kapják postán a nyugdíjukat. Az épület másik részében kétszobás, komfortos lakást alakítottak ki, ahova majd Oláh Ferenc, a hivatal vezetője költözik be a családjával. A hivatalban az Oláh házaspár foglalkozik az ügyfelekkel. A férfi és az asszony is Kiváló Dolgozó. Az asszony legutóbb vezérigazgatói elismerést is kapott. Naponta reggel 8-tól délután 4-ig van nyitva a hivatal, nekik azonban rendszerint tovább kell maradniuk. Befejezetlenül semmit sem hagyhatnak. Felvehetnének valakit 4 órás munkaidőre, de nincs jelentkező. Oláh Ferencnek nincs panasza az ügyfelekre. Annyit azonban kér, hogy a címzésnél ne felejtkezzenek meg az irányítószámról. Aki pedig azt akarja, hogy még aznap továbbítsák a levelét vagy más küldeményét, ne az utolsó percben adja fel. A három kézbesítő — Ipacs Béla, Vámos István és Szabó József — a postai küldeményeken kívül naponta 360 napilapot és számos folyóiratot, valamint hetilapot juttat el a házakhoz. — Szeretik a munkájukat, igyekeznek pontosan teljesíteni a feladatukat, a lakosság elégedett velük. A hírlapárusításban különösen Vámos István tűnik ki — állapítja meg Oláh Ferenc. Az új postán pedig majd jobban felkészülhetnek a kézbesítésre. Naponta sok kilométert kell megtenniük, mert hosszú az úti a faluban. Szerencsére azonban csak kevés tanya van. Ha átköltöznek, lesz tennivaló még az épület előtt is, ahol most egy félig bontott vályogház falai és itt-ott építőanyagok láthatók. A területet — ahogy Oláh Ferenctől megtudtam — parkosítják,' Legyen szép a környezet, juttassa kifejezésre, hogy mennyire az emberek mindennapi életéhez tartozik és milyen fontos létesítmény az új posta. Pásztor Béla Uborkapalánta A litván egyetem tudósainak sikerült egy zöld uborkalevél szövetéből uborkát tenyészteni kémcsőben. A palánták tízszer kisebbek a kertben nevelkedetteknél A kísérlet során a szövetet tápoldatba tették. Rövid időn belül laza, színtelen sejtmassza alakult ki. A sejtek egy részét flnguszlps 22 A VI. építőtábor Váltás volt a hét végén az építőtáborokban, augusztus 8-án indult az V. turnus. Az idei nyárra szervezett 43 központi táborból kilenc a terveknek megfelelően teljesítette feladatát és bezárta kapuit, teljes üzem van azonban 34 táborban. Mintegy 4 500 fiatal, elsősorban középiskolás kezdte meg a mun. kát. A KISZ Központi Bizottságé, nak titkársága számot vetett a fiatalok már eddig is többször bizonyított tettrekészségével és munkaszeretetével, s ezért július végén újabb, VI. építőtábo. ri turnust hirdetett. Az augusztus 22-től szeptember 4-ig tartó, I. építőtábori turnusban mintegy 3 000 diákfiatalt várnak. A tervek szerint 12 táborhelyén kezdik meg a munkát, elsősorban a zöldség és a gyümölcs betakarításában se. gítenek. — kémcsőben a tudósok^ biológiailag aktív anyagokat tartalmazó oldatba helyezték, ahol a sejtmaészából egy jóformán kivehetetlen bimbó fejlődött, majd később kialakultak a növény egyéb szervei. Ez volt az első eset, hogy laboratóriumi körülmények között sejtmasszából uborkát tenyésszenek ki. Megfogták a meszelő nyelét Szocialista brigádok az eleki művelődési házért 3 etmiitemssi ' me. augusztus 11. í A kosárfonó szövetkezet dolgozol is kiveszik részüket a munkából Fotó; Lónyai Több mint ötvenéves az eleki művelődési ház épülete és az évtizedek felette sem múltak el nyomtalanul. Az állandó használat — ide jár a fél falu — anv- nyira tönkre tette a helyiségeket, hogy a felújítással már nem lehetett tovább várni. El is kezdett számolni Nyisztor György, a művelődési ház Állami Díjas igazgatója és munkatársa, Csür- ke Katalin, mit lehetne kihozni a felújítási keretből. A számolgatás nem tartott sokáig. A művelődési ház éves felújítási kerete 38 ezer forint — ez legfeljebb két szobára elég. De mi lesz a többivel? — ez volt a kérdés! Ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség! — ez a régi közmondás szerencsére itt beigazolódott. A művelődési házban működik a szocialista brigádvezetők klubja és az ifjúmunkás klub. Ezek tagjai is megtudták, milyen nehéz helyzetben van az otthont adó intézmény és nem késlekedtek a segítséggel. Felajánlották, hogy társadalmi munkában felújítják az öreg épületet Ismét számolni kezdett Nyisztor György és Csürke Katalin. Az eredmény most már kedvezőbb volt: a pénz éppen elég a szükséges anyagokra. Megkezdődhetett a munka. A kosárfonó szövetkezet szocialista brigádjai és az ifjúmunkás klub tagjai kezdték a munkát és hozzájuk csatlakoztak a nagyközség termelőszövetkezeteinek, a takarmánykeverőnek s a tanácsnak a dolgozói. Természetesen az igazgató és munkatársa is velük együtt kaparta a falat, meszeltek, festettek, lakkoztak. A személves példamutatásnak is köszönhetően annyian jelentkeztek társadalmi munkára, hogy j be kellett osztani, ki mikor jöj-j jön. A nehezén már túl vannak az j elekiek. A termek egy része kifestve, lakkozott padlóval, új fal- j burkolattal várja a látogatókat. Végeztek a legnehezebb és leg- I piszkosabb munkával, a régi fos- j tékréteg lekaparásával is. A folyosók, öltözők felújítása van í még hátra és erre bőven van jelentkező. örömmel, önként jön- i nek dolgozni, mert tudják; maguknak csinosítják az épületet. A terv szerint augusztus közepére készül el a művelődési ház felújítása, korai tehát megvonni a mérleget. Az azonban már biztos, hogy a társadalmi munka értéke több lesz százezer forintnál. És, hogy mennyit erősödött ezzel a munkával a munkások és a művelődési ház kapcsolata, az nem fejezhető ki pénzben. Pedig ez az igazi haszon. L. L. Minden marad, csak a szemlélet váltazik A z üzemi vezetők nagyobb része keresi a szarvasmarha-tartás jövedelmezőségének halárát. Közgazdászok szerint ez valahol 3800— 4000 liter évi átlagos tejtermelés és az évenkénti egy eredményesen felnevelt borjúszaporulat körül érzékelhető. Hol tartunk a tejjel? Tavaly az egy tehénre jutó 2500 litert alig haladta meg a megyei átlag, a borjúelhullás pedig félelmetesen magas volt. A megye V. ötéves terve 1980-ra tehenenként 3100 liter tejtermeléssel számol. Az első félévi termelés adatai elgondolkoztatóak. A tehenészetek egy részében az 1975..évi átlagos szint alá szorult a tejtermelés. Az állomány csökkenését 1976-ban nem sikerült megállítani. A tsz-ek tehenészeteiben 23 ezer 400 tehénnek kellene lennie. Ezzel szemben most 1212-vel kevesebb jószágot tartanak. A lakosság tej- és tejtermék- ellátásának biztosítása a 23 ezer 400 tehéntől évi átlagban 1976- ban 2673 liter tej termelését igényelné. Ez így szerepel a megye tervében. Az év első felében átlagosan 1312 liter tejet fejtek, kevesebbe« a tervezett felénél. Az utóbbi hónapokban többször hallottuk, hogy a tejtermelés lazasága felett eljárt az idő. A szarvasmarha-tenyésztés felkarolása így napjaink egyik legsürgősebb politikai feladatává vált. A szabályzók tehát maradtak — viszont a munkában előtérbe került a következetesség. Magyarul ez azt jelenti: ezen túl a pártszervek rákérdeznek a gazdasági vezetőkre: mit valósítottak meg az ágazatra összeállított intézkedési tervből? L esz, aki erre a kérdésre olyan választ adhat, mint a szarvasmarha-tenyésztéstől egykor idegenkedő államidíjas tsz-elnökünk, Varga Mihály: 1976. végére teljesítjük az 1980-ra tervezett átlagos tejhozamot. vagy a gyomai Győzelem Tsz elnöke, ahol a 400-as magyar tarka tehenészettől fél év alatt 90 literrel több tejet fejtek, mint 1975-ben. Ugyanebben a szövetkezetben januárban 120, júliusban pedig már 287 liter tejet adtak a tehenek. A tejtermelés megyei éllovasainak: a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz és a szarvasi Dózsa Tsz magyar-tarka állományának termelési adatai ismertek. A gyulai Munkácsy Tsz. é szjntén. Ezekben a gazdaságokban biztató a féléves tejtermelés. Mezőkovácsházán stabilizálódott a 4 ezer liter körüli átlag. Szarvason az idén szeretnék túllépni a bűvösnek tartott kovácsházi teljesítményt. Gyulán a Holstein Freeze kimondottan tejelő állományt kellene a több tej termelésére „inspirálni”, mert júliusban a szarvasi Dózsa Tsz magyar-tarka tehenei a tehenészek jóvoltából lehagyták a gyulaiakat. L assan rájövünk, hogy nem is olyan rossz a hazai magyar-tarka állomány. Az előbbi példák azt tanúsítják, hogy még a tejelő tehenészetekben is túlélte a rá korábban kimondott halálos ítéletet. A termelési eredmények máris tanúsítják: felesleges volt megkon- dítani felette a lélekharangot. Ez a szarvasmarhafajtánk adott, ebből kell kihozni a maximumot. Hústermelésben a világ legjobb fajtájának minősül — ezt az USA szakemberei állapították meg — tejben viszont a sok egyéb szemléletbeli fogyatékosság miatt sajnos hátulról az első. Tehát ne a fajtában keres, sük a kevés tejet, mert abban több van. Mezőkovácsháza, az egykori orosházi tangazdaság, a szárvasi Dózsa Tsz, a nagybán- hegyesiek, a békési Viharsarok Tsz és az előbb említett gyomai példa mutatja, hogy a tejtermelésben milyen rendkívül nagy tartalékaink vannak. Becsületes és pontos munkával, égjük évről a másikra akár ezer literrel is növelhetnénk az egyedenkénti tejtermelést. Tehát egy kis odafigyeléssel nem 2500 litert adhatnának teheneink, hanem 3500-at, annyit, amennyit majd 1985-re tervezünk. S nva leginkább bajunk ezzel az odafigyeléssel, hozzáértéssel van. A szarvasmarha-ágazatra 85 szövetkezet készített öt évre szóló intézkedési tervet. Ebből mindössze 5-6 a beruházással megalapozott. Valahol ezen a tájon kell keresgélnünk a hibát. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy vezető szakembereink és a tsz-el- nökök nem ismerik a szarvasmarha-tenyésztés megyei és országos követelményeit. Az évenként ütemezett termelési adatokat pedig figyelemmel kellene kísérni. Ebből következik, hogv a terv céljaihoz vezető sokoldalú szakmai útmutatásokat nem fogalmazták meg következetesen. Így napjainkban hiányzik az erőfeszítés a több tej termelésére. S ha ez így igaz, akkor vajon milyen igénnyel állnak elő munkatársaik, beosztottaik elé? A válaszhoz nem férhet kétség (bár férhetne). Mindenesetre Mezőkovácsháza. Szarvas, Orosháza, Gyoma, Nagybánhegyes magyar-tarka tehenészeteiben a dolgozók és vezetők példamutatóan indultak el a több tej elérésének útján. Ide számíthatjuk a gyulai Munkácsy Tsz-t is. Így majdnem há-' romnegyedszázan követhetnék példájukat. Most ismét beigazolódott, nem a tehénben vagy a közgazdasági szabályzókban van a baj, hanem a szemléletben. Erre most a megyei és a kormányszervek mind jobban odafigyelnek, következetesen visszakérdeznek: Mi van a tejjel és a tehénnel? Meddig importáljuk még a vajat és a tejport külföldről, amikor ezt idehaza is megtermelhetjük? Évekkel ezelőtt kellett volna ezt így, ilyen következetesen tenni, visszakérdezni. Fegyelmet, rendet követelni a fejekben és megvalósítani a párt- és kormányhatározatokat, a közgyűlési és a vezetőségi állásfoglalásokat, melyek a lakosság ellátásának védelmére születtek. Dupsi Károly Sikeres kísérlet a Tiszai Vegyi Kombinátban Több fontos, mindeddig importált lakk és festék hazai előállításával kísérleteztek sikerrel a leninvárosi Tiszai Vegyi Kom. binát kutatói. Megoldották a műanyag nyomdafesték és a villamosgépgyártásban nélkülözhetetlen szigetelőlakk előállításának problémáját. Mindkét anyag már nagyüzemi méretekben készül: az előbbiből 150— 200 tonnát, az utóbbiból mintegy 400 tonnát adnak piacra évente. A konzervdoboz belsőlakk előállításával kapcsolatos kísérletek még nem fejeződtek be, de a munkálatok már any- nyira előrehaladottak, hogy az üzem vezetői szerint ennek is megkezdhetik a hazai előállítását már az idén. V
