Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
mm A gyógyító grammok Látogatás egy kis forgalmú gyógyszertárban Fotó: Veress Erzsi Olyan patetikusan, dagályo- san, és ugyanakkor olajozottan semmitmondóan csengtek a gyárigazgató ünnepi beszédének mondatai, hogy televízióra szoktatott hatodik érzékszervem már levegőben lógni érezte a bajt. Bekövetkezésére néni is sokat kellett várni, szirénázó mentőautó hangja zavarta meg a május 1-i gyári nagygyűlés békés lefolyását. A lakatosműhelyben csonkulásos baleset történt. Ezekkel a képsorokkal indult útjára az a tévéjáték, melyet „Mérnök úr vagyok” címmel Erdélyi Sándor írt, s mely .augusztus 3-án került a képernyőre. Nem szoktam néhány perc után beskatulyázni egyetlen műsort sem, de most olyan érzésem támadt — az előzetes műsortájékoztató hiánya miatt —, hogy a szerző alaposan „körüljár” egy üzemi balesetet, bemutatva azokat az útvesztőket, melyek a dolgozó hibáját, illetve a munkaadó mulasztását sűrítik kiadós jegyzőkönyvekbe. Hogy nem ez történt, az mindenképpen hozzájárult a cselekménysor változatosságához. Azzal viszont, ami ennek folytatásaként történt, több szempontból is vitatkoznunk kell, mert úgy érezzük — az író jószándékát nem kívánva vitatni! —, hogy elnagyolt pillanatképei itt-ott túlzóak, téves általánosításra adnak alapot. Egy percig sem kétséges, hogy a munkahelyi légkört, az üzemi demokráciát, vezetők és vezetettek viszonyát, a fizikai és szellemi munkások között levő „falat” szondázgatta az író. De vajon összességében tudott-e újat mondani ezekről a kérdésekről, vagy helyenként megoldást felmutatni, kiutat találni abból a kérdéshalmazból, ami ezeket a gondjainkat keresztül-Kasul szövi? Sajnos, azt kell mondjuk, hogy nem. És elsősorban azért nem, mert az új seprűként munkába álló mérnök úr magányos farkasként bolyong beosztottai és főnökei között egyaránt. Kezdő a javából, aki azt hiszi, hogy az egyetemi évek alatt beszippantott tudományt egy az egyben ültetheti át a gyári munka hétköznapjaiba, Fémolvasztás A Szovjet Tudományos Akadémia kohóipari intézetének la. boratóriumában a plazma kohászati alkalmazásával kapcsolatos kutatások folynak. „Kérem bekapcsolni az argont! A kisülést ...” — hallatszik a felhívás. És egy kis villám — akkora, mint egy gyufaszál — ahogy a fizikusok mondják „levetkőzteti” az argonatomokat — ionizálja őket. Ebben a pillanatban jön létre a plazma. Néhány perccel később a berendezés kémlelő nyílásán át Iáiszik, hogy az izzó argon sár-' gas színű fénycsíkokban ösz- szeíut a kamra középpontjában. Ott helyezkednek el a fémdara. bök is, amelyeket a plazma játszi könnyedséggel megolvaszt. A plazma hőmérséklete — amelyet a termonukleáris berendezésekben használnak — a tíz- és százmillió fok között van. A kohászatban az úgynevezett „hideg” — 3—10 ezer fokos — plazmát alkalmazzák. Az öntés új módszere a tudó. sok szerint számos előnnyel jár. A plazma igen könnyen szabályozható hőforrás. Jelentős az a tulajdonsága is, hogy igen kis térben rendkívül nagy hőteljesítményt lehet koncentrálni. Végül pedig, a plazmával számos vegyi és fizikai reakció meggyorsítható. Az eddig elterjedt olvasztási módszerek — a vákuumszikrás, m elektronsugaras és az elektahol anyaghiány, gondatlanság- : ból adódó géptörés, munkahe- : lyi italozás és lógás, emberi kö- ; rülményeket nélkülöző mosdó ■ és zuhanyozó alkotja a valósá- ! got. Ezt felszámolni kérdőívekkel : nem lehet. Nem lehet, mert az • ipari munkás olyan „anyagból ■ van gyúrva”, hogy csak annak ! tárulkozik ki, akit munka köz- j ben ismer meg, aki nemcsak pi- ! rosbetűs ünnepeken érdeklődik : gondja-baja iránt, hanem a hét- • köznapok sűrűjében is többet ■ lát a „melós”-ban, mint egy esz- j tergályost — embert, aki csa- j ládi problémákkal „rakottan”, ; adott érzelmi töltéssel áll a gép ■ mellé. : így azután nem csodálkozha- ■ tunk azon, hogy mérnökünk : teljesen elszigetelődik, magára : marad vezetőként és magánem- | bérként egyaránt, olyannyira, • hogy szerelme is egyre jobban ■ távolodik tőle érzelmében. S j ezen a bravúros oxigénpalack- : mentés sem segít, amit drámai- ; ra igyekezett kihegyezni a ren- • dezés, pedig nem egyéb, mint ■ egy egyénieskedő ember attrak- s ciója, aki képtelen megtalálni : igazi feladatkörét egy olyan j gyárban, ahol számtalan prob- • léma megoldásra vár. Nem hálás feladat jóslatokba • bocsátkozni, de majdnem biz- : tosra vehető, hogy a Sinkó ; László által megformált mérnök • úr a május 1-i ünneplést kö- ■ vető hétköznapok valamelyikén ! kopogtatni fog igazgatója szó- : bájának ajtaján, s megíbeszélé- ; süknek egyetlen napirendje lesz ■ csupán: felmond és más mun- ■ kahely után néz. Ez a megbe- • szélés minden bizonnyal úgy : zajlik le, hogy az igazgató j többször is elismétli, hogy nem • kell annyira mellre szívni a ■ dolgokat, nem kell „a világ I megváltására” törekedni, s ak- i kor megy minden a maga út- [ ián-.. . j Ilyenkor szokta azt mondani » az olvasó, hogy most „jól le- I húzta” a jegyzetíró a látottá- j kát, pedig nem erről van szó, : hanem arról, hogy az irodalom : valóságfeltáró munkája csak ■ akkor lehet jó, ha a tények fel- ■ tárásán túl a megoldás útjait is • ronsalakos — nem mindig biztosítják a kívánt tulajdonságokkal rendelkező fémeket. Nem kerülhető el például a káros kén- és foszforszennyezödés. Bizonyos alkotórészek viszont az alacsony forráspont miatt — mangán, króm stb. —1 kiégnek az olvasztás folyamán. A plazmakisüléses kemencében meg tűdják oldani, hogy a fémek nemcsak szilárd anyagokkal, hanem gázokkal is ötvöződjenek. A plazmával törté, nő olvasztás akkor a leghatékonyabb, ha különleges tulajdonságokkal rendelkező fémötvözetek előállítása a cél. , (BUDAPRESS—APN) Néprajzos tábor Köriisnagyliarsányban Húsz fiatal diák, óvónő, tanár, munkás indult nemrégiben Békéscsabáról kéthetes néprajzi táborba Körösnagyharsányba. Az a céljuk, hogy a Munkácsy Múzeum számára egy magyar parasztház teljes berendezését összegyűjtsék Mostani útjuk része annak a hároméves tematikus programnak, melynek során a békési táj, békési emberek tárgyi kultúráját kutatják es gyűjtik. Békéscsabán a Deák utca hatalmas hársfái szinte teljesen betakarják a gyógyszertár épületét. A város szívében vagyunk, de a főutcák zajos lüktetése már nem hallatszik eddig. A patikában is csend fogadja a látogatót. A pult előtt egy idős néni figyeli a gyógyszerész min. den mozdulatát. A lélegzetvéte. lek egyenletes ritmusában fémesen koppannak a mérleg serpenyőjére pottyantott apró súlyok, s a feszült figyelemben tisztán hallatszik az üvegcsékbe öntött folyadék csepegése. Itt a grammok tört részei jelen, tik a gyógyulást A nénike is néma érdeklődéssel vár, hiszen mégiscsak az ő egészségéről van szó. Amikor elkészült az orvosság, a gyógyszerész nyugodt mozdulatokkal csomagolja be a szert, s közben már mondja is a betegnek, hogy miként kell azt használni. Az idős asszony köszöni szépen a jó tanácsokat, lassan összeszedi a cókmókját és I indul hazafelé. A kettős üveg-' ajtóból még egyszer visszafordul, megkérdez valami apróságot, aztán megnyugodva eltipeg. — A betegek bizalma önmagában is egy felmérhetetlen orvosság — mondja Scholtz Endre gyógyszerész. — A patikák hajdani misztikus légkörét már régen elfelejtettük. A felesleges hókusz-pókusz helyett a betegek szeme láttára készítjük a gyógyszereket, és ez rendkívül fontos dolog, hiszen a gyógyítási folyamatban mi vagyunk az utolsó láncszem. Innen már hazamegy a páciens, aki viszi magával a gyógyszert, és a reményt a felépüléshez. Az orvos és a gyógyszerész jó együtf- működését nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemcsak arra gondolok, hogy a gyógyszerész ne csóválja a fejét, amikor egyiptomi hieroglifákhoz hasonló vényeket hoz a páciens, sokkal fontosabb, hogy megbeszéljük az új gyógyszerkülönleges- ségek hatásait. A patika polcain rendben sorakoznak a különböző kémiai anyagok. Ha az alapvegyülete- ket tekintjük, akár egy múlt századi gyógyszerész is eligazodna és otthonosan mozogna a szerek között. Annál rohamosabb a változás a gyári készítményeknél. Naponta jelennek meg új gyógyszerek, és egy-egy nagy forgalmú patikában az embernek olyan érzése van, hogy a gyógyszerész munkája nem sokban különbözik a bolti eladókétól. (j emuiméi 1176. AUGUSZTUS 7. — Szerencsére lassanként szűnőben van az ellentét a gyógyszerészek magasfokú képzése és a „posta-munkát” végző mecha. nikus tevékenység között — mondja Scholtz Endre. — Külö. nősen a kis gyógyszertárakban van lehetőség arra, hogy a mi munkánk is emberközelbe kerüljön. Bár mindenütt adott, a lehetőség arra. hogy sablonos gyógyszerkészítők helyett modem szakértők legyünk. S a legkisebb gyógyszertárakban is végezhetünk kutató munkát, hiszen a tara mellől kiinduló gondolatok már oly sokszor előre- vitlék a tudományt. Pontosság, figyelem és renge. teg szaktudás kell ahhoz, hogy valaki jó gyógyszerész legyen. A legnagyobb öröm az, amikor a gyógyszerész egészségesen lát. ja viszont a tegnap még beteg embereket. Természetesen bosz- szúság is előfordul ezen a pályán. — Az emberek lassan nem akarnak természetes úton semmit sem elérni. Gyógyszert szednek akkor, ha fogyni akarnak, altatóval fekszenek, élénkítő szerekkel ébrednek. A világon páratlan egészségügyi ellátásunkkal sokan visszaélnek, és mindent a gyógyszerek hatására bíznak. Az otthonokban felhalmozódott házipatikákról napokon át lehetne beszélni, és arról is, hogy némelyek mindenáron külföldi különlegességekhez ragaszkodnak, holott a magyar gyógyszeripar nemzetközileg is elismert. Nagyon sok fel- világosító munkára van még szükség, hogy jobban megbecsüljük az egészségünket és azo. kát is, akik az egészségünk megvédéséért fáradoznak. ' Ismét nyílik a gyógyszertár ajtaja. Egy fiatal anya gyermektápszert kér. Befejezzük a beszélgetést, hiszen a pulton •néhány recept is sorakozik, amelyeket még el kell készíteni. Nem zavarjuk tovább a gyógyszerész munkáját, hiszen az ő pontosságától is függ az emberek egészsége. A. X. A közelmúltban a S’irvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet Április 4. Szociális, ta Brigádjának tagjai kirándulást szerveztek Kőszegre. A kol. lektíva tavalyi jó munkájával kiérdemelte az ezüstkoszorús jelvényt. A címmel járó három nap ju- talomszabadságot arra hasznáiUétvégi jegyzet Félrelépés Mindenre van ember, mindenről készítenek statisztikát. Egy nyugati képes újság nemrég ezzel az első oldalas felirattal jelent meg: „Minden tizenegyedik asszony megcsalja a férjét”. Meglep, Nem a tény, hanem a pontos szám. Hogyan állapították meg, elvégre az ilyesmiről a legritkább esetben vezetnek főkönyvet, nem készülnek jelentések, nincs forgalomszámlálás. Az oly divatos közvéleménykutatáshoz - folyamodtak. Megkérdeztek — természetesen név nélkül — bizonyos számú asz- szonyt és minden tizenegyedik azt válaszolta, hogy igen. Önök, ugye. már mosolyognak is a közvélemény-kutatók naivságán. elvégre — ismeretlenség, névtelenség ide vagy oda — kevesen vallják be az ilyesmit. Maguk a kutatók is hamiskás mosollyal tették közzé az eredményt, érzékeltetvén. hogy valójában nem hiszik el a dolgot, de gáláns mozdulattal az asztalra helyezték, amit a hölgyek önként elismertek. No, de a közvélemény-kutatásnál a ravaszság éppen a kérdezés módjában van. Ha a feleségeket kérdezik saját magukról, olyan szerény lesz az arány, mint a fenti. Ha a férjeket saját feleségükről, még kevesebb százalékot lehet, várni, de ha tegyük föl asszonyokat kérdeznének más asszonyokról, tüstént fölugrana a szám Ha pedig férjeket mások feleségéről, talán ennél is nagyobb lenne a végösszeg. Hát most mi a valóság? Azt hiszem ez a rejtély, amelyet nem érdemes kutatni, hiszen a legtöbb férj úgyis azt hiszi, hogy az ő felesége a tíz között van és minden lakótárs meggyőződése, hogy a szomszéd felesége a tizenegyedik. Maradjon ez a természet azon titkainak egyike, amely a materializmus törvényei értelmében nem megfejthető ugyan, de a módszer, amellyel a tények tudományosan kimutat hatók, még a jövő távoli ködében rejtőzik. Mint látják, a közvélemény- kiriatás meglehetősen gyerekcipőben jár, ami olyan esetekben, mint az említett, nem is baj. hiszen ott az egyik fél voltaképpen nem akarja tudni az igazságot, a másik pedig nem szeretné, ha kitudódnék. A közvéleménykutatást azonban más célokra is felhasználják, például parlamenti választások előtt. Igyekeznek kipuhatolni a szavazók véleményét, egy-egy párt, és politikus esélyeit. Vajon akkor is ilyen ingatag alapon áll ez a módszer? Mert a szavazófülke olyan, mint a titkos légyottok hálószobája. Ki tudja, hű marad-e a szavazó ahhoz, aki elvárja tőle. vagv pedig politikai kalandokra csiábul. Egv szó, mint száz, a pártok azért örülnének, ha a szavazófülkében olyan arányok érvényesülnének, mint amilyent az említett kénes »'iság az asszonyokkal kapcsolatban tett közhírré, és száz választó közül csak kilenc léone félre. De elnézést kérek az olvasótól, most veszem észre, hogy a választások és a szex közötti hasonlatom sántít. Elvégre szavazást csak minden négy-öt évben egyszer tartanak. Tatár Imre fák fel, hogy megismerkedjenek hazánk szép, történelmi nevezetességekben gazdag városa, val. De nemcsak a kőszegi várat és az egyéb műemlékeket néztek meg. Fürödtek Zalaka- roson, ellátogattak a íertődi kastélyba, Bükk-Fürdőre, Szom. bathelyre, s hajókáztak a Balatonon. keresi. Szilárd Adám plazmával Szarvasi szpcialista brigád Kőszegen
