Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

A Koreai Népi Demokraiikos Köztársaság kormányának figyelmeztető nyilatkozata A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormánya nyilatkozatban állapította meg, hogy áz Egyesült Álla­mok és dél-koreai bábjai ag­resszív katonai mesterkedé­seinek következtében a Ko­reai-félszigeten olyan helyzet alakult ki, amely fenyegeti a békét Koreában, Ázsiában cs az egész világon. nak határozataival. Ez a köz- gyűlési határozat célul tűzte ki az „ENSZ katonai pa­rancsnokság” feloszlatását Dél-Koreában. az összes kül­földi csapatok kivonását az országból és a fegyverszüneti egyezményeknek békeszerző­déssel való felváltását — mu- tQt rá a dokumentum. A KNDK kormánya újból sen. A KNDK, változatlan bé­keszerető politikáját követve, elő fogja segíteni ennek a nemes célnak az elérését. (TASZSZ) \ Szovjef-szomálíai tárgyalások Tízezer virágot Luis Corvalánnak! Ötvenezer aláírást Luis Corvalánnak! fl békési ÁFÉSZ Kun Béla KISZ-alapszervezetének felhívása Ifjúkommunisták! Fiatalok! Szeptember li-én lesz három éve. hogy az amerikai imperializ­mus által támogatott fasiszta rendszer véres puccsal megdöntötte a demokratikus rendek Ciliiében. Hazafiak tízezreit mészárolták le kegyetlen módon, haladó embc’-ek ezrei sínylődnek koncentrációs táboraikban Köztük van Luis Corvalán elvtárs, a nemzetközi kom­munista mozgalom kiemelkedő harcosa, a Chilei Kommunista Várt főtitkára, aki szeptemjj^r it-én tölti be fit), életévét. Születésnap­ja alkalmából csatlakozzunk ahhoz a világméretű szolidaritási ak­cióhoz. amelynek célja Corvalán elvtárs szabadságának biztosítása. A nyilatkozat élesen elítéli az Egyesült Államok és a dél-koreai rezsim akcióit, amelyek ellentétesek az ENSZ közgyűlése XXX.' ülésszaká­hangsúlyozta, hogy Korea új­raegyesítését a koreai népnek kell megvalósítania békés, demokratikus alapon, minden külső beavatkozástól mente­Andreotti kormányprogramja m i Giulio Andreotti olasz miniszterelnök külön-külön a képviselőház. illetve a szenátus elé terjesztette kereszténydemokrata párti kisebb­ségi kormányának programját. A 80 oldalas kormánynyilatkozatról a szavazás a jövő hét elejére várhaló (Tclefotó — Ar—MTI—KS) Moszkvában pénteken véget éllek a szovjet—Szomáliái tár­gyalások. A két küldöttség megvitatta a szovjet—Szomáliái kapcsolatok kérdéseit, s megállapította, hogy megvannak a feltételek a két ország széles körű politikai, gaz­dasági, kulturális és egyéb együttműködése továbbfejleszté­sének. A delegációk átfogó eszmecsc'- rét folytattak a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről. A szovjet és a szomáli tárgya­lófél egyaránt kijelentette, hogy a baráti, konstruktív légkörűén lezajlott tárgyalások gymölesö- zőek voltak, és jelentősen hoz­zájárultak a szovjet—Szomáliái baráti kapcsolatok továbbfejlesz­téséhez. Mohamed Ali Szamantar a szovjet televíziónak adott nyi­latkozatában kedvezően íteite meg a tárgyalásokat, amelyek során a Szomáliái küldöttség megismerkedett az SZKP párt­építő tevékenységével is. El­mondta, hogy a Szomáli Forra­dalmi Szocialista Párt kijelölte a szocialista átalakítás program­ját, s széles körű társadalmi­gazdasági változások végrehajtá­sával arra törekszik, hogy az or­szágban történelmileg rövid idő alatt felépítse a szocializmust. (MTI) Spanyolország: A mozgás kezdetei Július—augusztus fordulóján megkezdődött Spanyolországban a Franco halála utáni i,.átmene­ti korszak” második szakasza. Az első szakaszt lényegében az jel­lemezte, hogy János Károly ki­rály átvette Franco utolsó mi­niszterelnökét. Ez egyben azzal a következménnyel járt, hogy a Franco-rezsim örökösei szinte változatlanul erős hatalmi po­zíciókat tarthattak meg, Igaz: a kormányon belül voltak nyugat­európai mértékkel is rendkívül konzervatív reformpolitikusok, mint Iribarne belügyminiszter és Areilza, a külügyek irányítója. Az események azonban azt mu­tatták, hogy a megrögzött Frun- co-örökösök blokádja rendkívül erős és hatásos maradt. János Károly néhány héttel ezelőtt meglehetősen váratlan húzással Suarez személyében új miniszterelnököt nevezett ki. A kabinet új vezetőjének kijelölé­sét bizalmatlanság fogadta. Sua­rez ugyanis a két előző kor­mányban a „Nemzeti Mozgalom­má” átkeresztelt régi fasiszta párt, a Falange minisztere volt. Ugyanakkor azonban már a kor­mányváltozáskor tényként lehe­tett leszögezni, hogy az alig több, mint negyvenesztendős minisz­terelnököt már koránál fogva sem terhelhetik úgy a Franco-re- zsim legsötétebb szakaszainak bűnei, mint elődjét. A kormány elén a változás ebben az érte­lemben generációs váltást is je­lentett. A kormányba bekerül­tek olyan miniszterek, akik a re­zsim emberei voltak ugyan, de a polgárháborút és az utána kö­vetkező éveket egyáltalán nem, vagy csak gyermekként élték meg. Ennek a kormánynak a tény­leges tevékenységét néhány hét alatt természetesen nem lehet megbízhatóan megítélni. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan átmeneti kormányról lehet csak szó. Hiszen még a rendszer me­netrendje szerint is választáso­kat kellene tartani a többpárt­rendszer alapján 1977 közepéig. Akkor pedig új erőviszonyok alapján létrejött kabinet alakul ki. Ezen túlmenően azonban a Su- arez-kormány hozott bizonyos változásokat. Ezért jogos az át­meneti korszak új szakaszáról beszélni. A változások közül a leglénye­gesebb az amnesztiarendeíet, amely Franco halála óta az el­lenzék alapvető követelése volt, s amely éppen a rendszeren be­lüli ellenállás miatt oly sokáig váratott magára. Le kell szögez­ni, hogy a jelenlegi amnesztia­rendelet sem azonos azzal, ame­lyet az ellenzék eredetileg köve­telt. Továbbra is vannak a »-en- deletnek megkülönböztető, disz­kriminációs elemei. Lényegében az, hogy nem érinti azokat a foglyokat, akiket politikai okok­ból elkövetett merényletek mi­att tartanak börtönben. Ez a gyakorlatban mindenekelőtt a baszk ellenállási mozgalom be­börtönzött tagjait zárja ki az amne*■»bából. Az amne«''tiaren- deletnek ez a része annál is in­kább elítélendő, mert a Spanyol- ország által végrehajtott politi­kai merényletek egy része min­den jel szerint rendőrprovokáció szülötte, amelyért a rezsim ön­kényesen tette felelőssé a baszk ellenállási mozgalmat. Az ellenzék és mindenekelőtt a Spanyol Kommunista Párt to­vábbra is küzd az általános és teljes amnesztiáért. Ugyanakkor az amnesztia mégis változás a korábbi hóna­pok merev tartózkodásával szemben. Ezt jelzi, hogy Santia­go Carrillo, a Spanyol KP főtit­kára a korlátozott amnesztiát is úgy ítélte meg. hogy az „határo­zott lépés a nemzeti megbékélés felé vezető úton”. Az,összes töb­bi ellenzéki párt is hasonlókép­pen ítélte meg az amnesztia: en­de! etet. Nem elválasztható ettől a Spa­nyol Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának Rómában tar­tott ülése. E központi bizottsági ülés legtontosabb politikai dön­tése az. hogy a párt Madrid mel­lett más spanvo] városokban is irodákat hoz létre és olyan szer­vezési munkába kezd, amelynek célja: már a párt törvénye,üté­séig 300 ezer főre emeli a tag­létszámot. Carrillo főtitkár és Dolores Ibarurri, a párt elnöke kijelentette: reméli, hogv a rész­leges amnesztia értelmében ha­marosan visszatérhet Spanyolor­szágba. IfjúkonimunistáU! Fiatalok' Számos esetben bizonyítottuk, hogy a szocialista Magyarország fiataljai együtt éreznek a haladásért, a népek jobb jövőjéért küzdő emberekkel az egész világon. Vegyetek egy virágot ábrázoló képeslapot, címezzétek meg (Luis Corvalán. Chile. Santiago de Ciliié Trés Alamos. Calle Dcpartamcn- tal). gyűjtsetek rá aláírásokat, ragasszatok rá 5,40 Ft értékű bé­lyeget és borítékban küldjétek be a járási-városi KlSiZ-bizotlsá- gokra! A képeslapokat 197t». szeptember 11-cn 19.00 órakor a bé­kési Dózsa-ligetben rendezendő szolidaritási nagygyűlésen jelké­pesen átadjuk a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség képviselői­nek és postán továbbítjuk Luis Corvalán elvtársnak. Hívunk és várunk benneteket a békési szolidaritási nagygyű­lésre. ahol együtt emeljük majd fel szavunkat a chilei fasizmus ellen! Utazás a tekintély körül A Centropress péntek esti kommentárja Teherán vendége csütörtök óta Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Bátra^ mond­hatjuk, hogy az amerikai dip­lomácia vezetője számára ez a mostani utazás presztizscélokat szolgál: Iránban, majd Afga­nisztánban és Pakisztánban igyekszik megtépázott tekinté­lyét a választások küszöbén álló Washingtonban helyreállítani. Kérdés, hogy a partnerek ál­tal előterjesztett kívánságlisták teljesítéséről a vita mennyire kedvezően hat tekintélyére. Ez­úttal ugyanis rendkívül mohó Mindez azt jelenti: annak el­lenére, hogy a jelenlegi kormány egyelőre nem szándékozik meg­adni a legális működés lehető­ségét a párt számára — a Köz­ponti Bizottság érettnek tartja a helyzetet a nyílt politikai tevé­kenységre való felkészülésre és arra, hogy a párt tömegpárttá való kiépítését megkezdje! A politikai mozgás harmadik jele a nem kommunista ellenzé­ki pártok soraiban tapasztalha­tó. Ennek e pillanatban két jel­legzetessége van. Az egyik az, hogy jelenleg még az összes tényleges ellenzéki pártok — élükön a kereszténydemokraták­kal és a szocialistákkal — kitar­tanak amellett, hogy velük- együtt a kommunista pártnak is legalitást kell kapnia. A másik jellemvonás az, hogy a nem kommunista ellenzéki pártok tá­madják a jnűködésüket elvben engedélyező törvény korlátozó rendelkezéseit. így például azt, hogy csak akkor kaphatnak mű­ködési engedélyt, ha előzetes en­gedelmességüket nyilvánítják a Franco-rendszerben gyökerező alkotmányhoz. Ma még természetesen nem le­het tudni: végül is elfogadják-e a legalitást a nem kommunista ellenzéki pártok a Spanyol Kom­munista Párt egyidejű törvénye- sítése nélkül. Akárhogyan is ala­kul azonban a helyzet ebben a vonatkozásban, Spanyolország mindenképpen megkezdte az egyértelmű politikai mozgást egy nyugat-európai típusú pol­gári parlamentáris rendszer ki­alakítása felé. (—i—c> 1 étvágyú tárgyalófelekkel áll szemben. Vegyük mindjárt Irán példá­ját! Az olajkincséről nevezetes közép-keleti állam az USA egyik fontos szállítója és keres­kedelmi partnere. Együttműkö­désüket sok ezer amerikai ka­tona iráni jelenléte is szemlél­tetően bizonyítja, de a kelleté­nél nagyobb aktívum — ma­gyarán szólva követelés — gyűlt össze a teheráni cégek ameri­kai számláin is. Már az első nap tárgyalásai arra utaltak, hogy Teherán az olajszállítások­ból eredő követelései fejében szeretné állig felfegyverzett hadseregét további korszerű fel­szerelésekkel ellátni. Mindenek­előtt F—16-os és F—18-as va­dászbombázók szállítását szeret­né kieszközölni Washingtonban. Irán a nemzetközi fegyverke­reskedelem egyik legjobb vá' sárlójának hírében áll. Néhány évvel ezelőtt az NSZK-ban járt magas rangú iráni küldöttség, amely az akkor sorozatgyártás­ra került Leopárd típusú harc­kocsiból szívesen vásárolt vol­na akár ezret is, de a NATO nem járult hozzá az üzlet meg­kötéséhez. Az Egyesült Álla­mokkal kapcsolatban az atlanti szövetség nem jár el ilyen szi­gorral. Máskülönben aligha en­gedélyezte volna, hogy nem egészen négy év alatt 10,4 mil­liárd dollár értékű fegyverzetet kapjon Irán az USA-tól. Kétségtelen, hogy az üzlet ka­póra jött a hadiipari komp­lexumnak, amely a torpedórom­bolóktól az F—14-es vadász­bombázókig (eddig 80-at szállí­tottak le, Phoenix típusú irá­nyítható rakétákkal felszerelve), valamint helikopterekig (több mint félezerrel gyarapodik a sah légiereje) sokféle harci esz­közt adott el Iránnak. Kissinger tehát pres^tizsútjá- nak már az első állomásán ne­héz dilemma előtt áll. Ha ugyan­is a sah nak nem tesz eleget, kockáztatja Washington és Te­herán hagyományos kapcsola­tait. Ha viszont enged a köve­teléseknek, hazai tekintélye csorbul. Igaz, a hadiipar körei­ben ez növelné presztízsét. S mi tagadás, a választások előtt ez sem elhanyagolható ténye­ző.

Next

/
Thumbnails
Contents