Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

A magyarbánhegyesiek nem hisznek a csodákban, de csodákra képesek Az utóbbi években rohamo­san' fejlődik Magyarbánhegyes. Szinte egyik napról a másikra új létesítményekkel gazdagodik szépül. Akik valamennyire is­merik az ilyen kisközségek fej­lesztési alapjait, joggal kérdez­hetnék, hogy miből telik? —. akár az irigy szomszédok arról, aki házat épít, kocsit vesz... Csakhogy egy község esetében semmi kételkedésre, irigységre nincs ok. Bármelyik település megteheti, nem kell csodái a vár­nia. A magyarbánhegyesiek rá­szolgáltak a legszebb elismerés­re. S hogy a fenti — címbeli — meghatározásunknak reális alap­ja van. arra álljon itt egy adat : az elmúlt évben a lakosság 1,3 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Ha a létszámot is hozzávesszük — Magyarbán­hegyes összlakosságának száma alig 3800 —. akkor valóban meglepő amit tettek. Hogyan csinálták? A tanácstagok versenye tanácsnál kiharcolják a legmesz- szebbmenő Segítséget. Mi sem természetesebb ennél. Magyar- bánhegyesen 1973 óta kicsit más­képpen van. Akkor ugyanis ta­nácsülésen határozták el, hogy mivel kevés a fejlesztési alap. azt társadalmi munkával kelle­ne megtoldani, hogy lehetőleg mindenre jusson, amit a lakos­ság kér: járdára, iskolára, víz­re. villanyra és így tovább. A tanácstagok versenyt kez­deményeztek egymás között, hogy kinek a körzetében vállal­nak az emberek több társadal­mi munkát, s melyik körzet gyarapodik gyorsabban és szé­pül. S hogy a verseny valóban verseny legyen, a tanács dijat is kitűzött az első hat helyezett­nek. Erre évi 30 ezer forintot szavaztak meg. A 45 tanácstag kilenctagú bírálóbizottságot is választott, hiszen egy verseny értékelésénél erre szükség van. A közös cél: iskolabővítés, jár­daépítés. villanyhálózat-bővítés, azóta közös munka. A körzet lakói rendszeresen az iskolába és takarítják a tan­termeket, súrolnak, moshak festenek, meszelnek. Ebben a munkában összesen 350 szülő vesz részt. Az így megtakarított ösz- szeget az iskola szemléltetőesz­közök gyarapítására fordítja Ilyen egyszerű dolog' ez: és mégis milyen nagyszerű!... A szocialista brigádok sem maradnak ki a közös községszé­pítésből. A különböző munkahe­lyeken az idén már 1-i szocia­lista brigád van és a tanács ve­zetői rájuk is gondolnak, ami­kor bevonták őket a versenybe. Itt is díjat tűztek ki a legjob­baknak. fgy az idén már 40 ezer forintot biztosított a tanács a helyezettek jutalmazására, s kü­lön értékelik a szocialista bri­gádok munkáját. Nem csoda hát, ha Magyar­bánhegyes fejlődése az utóbbi években rohamos és a jövő­ben még tovább szépül, gazda­godik. Az összefogás eredménye ez. Ismét országos versenyre készülnek a megye bolti pénztárosai Kilenc ÁFÉS'Z, 38 dolgozója állt vizsgabizottság elé a közei- . múltban Békéscsabán. Nem ke­vesebbre vállalkoztak a 120 órás tanfolyam hallgatói, mint bebi­zonyítani : megszerezték azokat az elméleti és gyakorlati isme­reteket. melyek nélkül nem le­het teljes biztonsággal . a pénz­tárgép mögé ülni. Már megtörtént a vizsgabi- ’ zottság értékelése, amikor 'be­szélgetésre invitáltuk Király Sándort, a tanfolyam vezetőjét. — Tíz év alatt — mondja Ki­rály Sándor — 406 ÁFSSZ.-dol- gozó szerezte meg önkiszolgáló pénztárosi képesítését. Közülük kerültek ki azok, akik folyama­tosan ötször lettek az országos szövetkezeti pénztárosverseny csapatelsői. Szintén közülük ke­rültek ki azok a versenyzők, akik négy alkalommal szolgál­az országos első helyezésre, •vagyis egyéni bajnokok lettek. — Két évvel ezelőtt lányaink nemcsak a szövetkezeti pénztá­rosok csapatbajnokságát szerez­ték meg, hanem közülük ketten részt vettek abban a magyar csapatban, amely a nemzetközi verseny győztese lett. Nagy örö­münkre szolgált, hogy a nemzet­közi pénztárosverseny 197-1. évi bajnoka Békés megyei pénztáros lett. — Az említett sorozat'» sike­rek után — mondja Király Sán­dor — nem lesz könnyű leánya­inknak ismét rajthoz állni. Az országos és nemzetközi sikert kivívott pénztárosaink többsége ismét ott lesz a versenyzők kö­zött. De a most képesítést szer­zett pénztárosok között is több olyan fiatal van, akik remények­re jogosítanak fel bennünket. Miféle versenye lehel a tanács­tagoknak? Sokan úgy gondolják, hogy s. verseny abból áll: kör­zetükért mindent meglesznek, a ÁFÉSZ-ek a nyári betakarítási munkák segítéséért Mint minden évben, most is részt kérnek a megye fogyasz­tási szövetkezeiéi a nyári beta­karítási 'munkák segítéséből. Most is főként az étkeztetésben, a hűsítőital-ellátásban várnak segítséget nagyüzemi gazdasága­ink az ÁFÉSZ-ektől. Néhány héttel ezelőtt számos termelőszövetkezet arra kérte a megye fogyasztási szövetkezete­it, hogy biztosítsanak tagságuk részére kiemelt normájú étkez­tetést. Az így létrejött megálla­podás szerint tele arányban az ÁFÉSZ-ek, fele arányban a tsz- ek vállalták az ebéd kiszállítá­sát. A Békés és Vidéke ÁFÉSZ a békési Egyetértés és a bélme­gyeri Ü.ibarázd.i Tsz dolgozói ré­szére főz naponként 100—120 adag ebédet. A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ gyulavári vendéglője a gyulai Munkácsy Tsz aratói szá­mára biztosít — a megállapodás értelmében emelt normával — naponként 130 ebédet. 16,50 fo­rintos egységáron. Szintén a gyulai ÁFÉSZ dobozi vendég­lője a Petőfi Tsz betakarítást végző 50 tagjának étkeztetésé­ről gondoskodik. Hagyomány megyénkben a mozgó büfékocsi üzemeltetése is. Az idei nyáron a békési, a gyulai, a szarvasi, a dévaványai, a mézőkovácsházi, az orosházi és a szeghalmi ÁFÉSZ-ek kör­zetében rójják a határt büfé­kocsik. A gyulavári Lenin Tsz aratómunkásai részére napon­ként szállított az ÁFÉSZ szén­savas üdítő italt, ballonos .szikvi­zet, A Felsőnyomási Állami Gazdaság dolgozóinak jobb el­látására büfét létesített a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ. —D — összehívják, ismertetik az elkép­zeléseket, terveket és természe­tesen szervezik a társadalmi munkát. Az eredmény nem ma­radt el, ezt bizonyítják az úi I létesítmények és a tavalyi 1,3 | millió forint. Ebben a verseny­ben nemcsak az első helvezet­tek nyernek, hanem a körzet, sőt az egész község. Az értéke­lés után, amikor megkaoják a pénzt, azt is közösen döntik el. hogy mire fordítják, 'rermésze- tesen csakis környezetük szépí­tésére. Ilyen közös célra használták fel azt a százezer forintot is. amit a község a tavalyi ered­mény alapján a megyei helye­zésért kapott. Tornaterem, műhely, sportpálya — kevés pénzből Most megint nagy fába vág­ták a fejszét. Mozgalom indult a megyében iskolai tornatermek építésére, s a magyarbánhegye­siek is csatlakoztak ehhez. El­határozták, hogy könnyűszerke­zetes épületet állítanak fel, ahol 26X.12 méteres alapterületű tor­naterem, 12x6 méteres poUtech- , nikai műhely, ezenkívül három úttörőszoba és négy szakköri he­lyiség kap helyet. , A munka nagy részét társa­dalmilag vállalták a község la­kói. Az épület már áll, s jövő­re — amikor már be is rendez­ték — adják át rendeltetésének. Ezzel azonban nem elégedtek meg. Szintén társadalmi mun­kával az épület közelében ké­szül a nagy sportpálya, ahol a labdarúgás, a kézilabdajáték, a röplabda és az atlétika hívei ta­lálják meg a sportolási lehető­séget. Mindez igen kevés pénz­ből valósul meg. Takarilóasszonyok és szocialista brigádok A tanácstagok a nyári hóna­pokban sem pihennek. Most, a szünidő alatt szervezik az isko­lák takarítását. A szülői munka­közösség tagjai felváltva jönnek A békéscsabai Szabadság Mgtsz paradicsom és vöröshagyma szedésére idénymunkásokat vesz fel Jelentkezni lehet a tsz központjában. Kasnj ik Judit tak rá egyéni teljesítményükkel B. I. Az V. ötéves tervben: ■, ------■ ——■■■.... 84 ezer tanácsi ávodai férőhely A Lányok, Asszonyok augusztusi száma A tanácsok az ötödik ötéves tervben 84 000 óvodai hely lé­tesítését tervezik. Hatvannégy­ezret új óvodában, 16 000-et meglevő épületek bővítésével, 4000 pedig egyéb módon, meg­levő épületek igénybe véte­lével. óvodán belüli átszervezés­sel, stb, hoznak létre. Az Oktatási Minisztérium összesítéséből kitűnik, hogy a tervezett óvodai fejlesztésből 21 000 hely a lakótelepeken, a lakásépítéshez kapcsolódó be­ruházásként valósul meg. Az óvodahálózat fejlesztésére a ta­nácsok — a lakótelepi óvodák nélkül — 2,8 milliárd forintot fordítanak. A Lányok, Asszonyok 8. szá­mában a lap sok ólvasója talál­kozhat a saját nevével: a Május 1. Ruhagyár Állami-díjas Alkot­mány Szocialista Brigádjának asszonyai arról írnak, mit jelent életükben, munkájukban az SZKP XXV. kongresszusa. A moszkvai egyetemekről, fő­iskolákról sok magyar hallgató jelentkezett a BAM építésére. A lap moszkvai szerkesztősége ta­lálkozóra hívta meg a nagy út­ra készülő fiatalokat. N. Rabin 18 magyar ösztöndíjas diákkal készített interjút. Róluk olvas­hatunk „A BAM-hoz megyünk" című írásban. A legújabb számban megis­merkedhetünk Elena Szakvare­lidze grúz színésznővel — a Petőíi-versek grúz előadójával. Egy képes összeállítás magyar gyermekeket mutat be — szov­jet fotóriporterek szemével. Kik utazhatnak — a Lányok, Asszonyok szerkesztőségének ajándékaként — nászúira a Szovjetunióba? Részletes tájé­koztatást közöl a szám. Fotókkal illusztrált összeállí­tást láthatunk a Toiliszi Divat­ház iparművészeinek munkáiból, a mellékletben pedig pulóver kötésmintát, bordüros szoknya, hímzett párna, szőnyeg, roitos mellény készítésének leírását ta­lálhatjuk. A mindnyájunk sza­kácskönyve című rovat magyar háziasszonyok érdekes receptje­it közli. IN1IHIIMIMM % Tamási István tárcája Történetek a lorintról i Bizony, már harminc eszten­deje... Sosem felejtem el, a menyasszonyi csokorért 60 to­jást kértek. Július végére tűztük ki az esküvőt. Amikor megtud­tam, hogy milyen drágán adják azt a néhány szál szegfűt, azt mondtam Pistának, a vőlegé­nyemnek, hagyja a csodába, ne alkudozzék, majd én összesze­dek a kertből egy csokorra való virágot, föláldozok egy cserép aszparáguszt a díszítéséhez és kész. Tudja, mit lehetett 60 to­jásból venni? Megvásárolhattam a piacon négy-ötnapi élelem­szükségletünket, zöldborsót, ba­bot, tököt, uborkát, zöldpapri­kát. annyit, amennyi egy-egy ebédhez kellett. Még egy fél li­ter túrót és két deci tejfölt is kaptam hozzá. Mert akkoriban csak piac volt, hentesboltról, vagy élelmiszerüzletről legfel­jebb csak álmodozhattunk. A piacon a kofák újságpapírra rak­ták ki portékájukat. Nem ki­lóztak akkor még, az eladó szí­ve szerinti marokkal kitette a zöldségfélét a papírra, ha meg­egyeztünk, továbbdöntötte a szatyorba. Az újságpapírt pedig gondosan összehajtogatta, eltet­te a következő piaci napra. Per­sze, mondanom sem kell, a to­jást mindenki meglötyögtette a füle mellett, mielőtt elfogadta volna. (Tömérdek záptojás volt ugyanis forgalomban.) Aki rös- tellte e fizetőeszköz kipróbálá­sát, könnyen póruljárt. Emlék­szem, az öcsém minden szomba­ton elkunyerált három begyült záptojást anyámtól, mondván, majd túlad rajta. Suhanc legény volt, ünneplő ruhájának zsebé­be rejtette, s ment a bálba. Si­került is elsóznia belépődíj gya­nánt. En postán dolgoztam, ott persze még szigorúan bankje­gyekkel bántunk. Billiókban, trilliókban, később millpengők- ben számoltunk. Valósággal tur­káltunk a papírrengetegben. A fizetésünkből pedig vihettük a piacra a leghorribilisebb össze­get jelző bankjegyet is. a kofák csak ingatták csúíondárbsan a fejüket... így esett hát, hogy a menyasszonyi csokrot én magam csináltam meg. Szerényen meg is tartottuk az esküvőt a hónap végén. Nem mentünk nászútra, még csak szabadságot sem vet­tem ki. Az esküvő utáni nap reggelén ismét indultam a hiva ■ talba szolgálatra. Augusztus el­seje volt akkor, fizetés napja. Főtt is a fejem, vajon hogyan tudok bevásárolni a néhány ezer millpengőböl először a magunk kis konyhájára. Sehogy — le­gyintettem, majd anyám kölcsön ad néhány tojást. Bent a hivatalban furcsa iz­galom fogadott. A kolléganők bankjegykötegeket bontogattak — a reggeli postával jött. Közte volt a mi fizetésünk is. — Forint! —• mondták csodál­kozó bámulattal és ropogott a vadonatúj bankjegy a kezükben. „Nézd, tízforintos! — tartott elém egy zöld bankót Mária, a pénztáros. — Csak tíz!” Hogy­ne, nagyon furcsa volt. A mil- liárdot, a billiót is megszoktuk már, ez meg csak egyszerűen tíz. Szinte hihetetlen. Egy tízessel mentem ki ebéd­időben a piacra. Szorongva. Iz­gatottan jártam a sorokat és so­káig nem mertem rászánni ma­gam, hogy vásároljak. A zsibon­gó tömegben bátortalanul jösz- mékeltem; most nem volt a ka­romon kukoricacsuhéból font szatyrom a szokásos tíz-húsz darab tojással. Végre aztán nagynehezen mégis csak meg­bátorodtam. A kofa néni talán csodálkozott is, hogy nem alku­szom. Rakta ki a leteregetett új­ságpapírjára a babot, borsót, krumplit, paradicsomot. — Húsz — mondta és sandán rámlesett, sokallom-e? Mármint a tojást érte. Elővontam a tí­zest. Ránézett, maid a bankóról ream, s mintha szélhámossal áll­na szemben, gyanakodva azt kérdezte: ,,Mj az a kezében?” Forint, feleltem, s hogy ki- mondtam. már magabiztossá váltam. A piaci árusok során

Next

/
Thumbnails
Contents