Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

KÖRÖSTÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Kiállításról kiállításra

Tőmondatos festészet

Koszta Rozália képeivel gyakran találkozhatunk a szegedi kiállítótermekben. A Gyulán élő festőművész állandó résztvevője a helyi és országos kollektív seregszemléknek, önálló kiállítással pedig 1973 tavaszán mutatkozott be Szegeden. Július 24-én, a November 7. Művelődési Központban

megnyílt tárlata így részben teljesebb képet nyújt a művész munkásságáról, másrészt összehasonlítási alapot teremt a három évvel ezelőtti bemutatkozás után.

Az első, amit megállapíthatunk, hogy Koszta Rozália festői világa nagyon kiérlelt, pontosan körülhatáEgy fiatal festő-grafikus első bemutatkozása

Tiszav József a neve, rajztanár Körösladányban és most végzi a főiskolát. Cs. Pataj Mihály növehdé- ke. és tagadhatatlanul a la- dányi vidék ihleti alkotásra. Vagy talán mégsem csak ez? Meglehet, hiszen monotípiáin, linó- és rézmetszetein gondolatai világa is tetten érhetők. Nem felszínesek ezek a gondolatok, figyelemre méltó összefüggéseit adják a valóságnak és elképzeléseinek, fiatalsága ellenére tapasztalatainak és nem a képzőművészet útján, által szerzett élményeinek is.

Miről rajzol, metsz és fest Tiszay József? Mit akar közölni velünk?

Ennyi kérdés nyomában is először azt kell leszögeznem, hogy mesterségbeli tudása szembeszökő. Tanulja persze a különböző technikákat, kísérletező kedve innen is eredeztethető; csinál magasnyomású monotípiát, rézkarcot hideg tűvel, metsz linót és fest olajjal, dextrinnel kevert temperával, rajzol tussal és minden egyéb. Tiszteletre méltó skála: azt mondja, az a fontos, hogy rátaláljon arra, amiben majd a legotthonosabban mozog, ami önmaga művészi megvalósításához a legalkalmasabb lesz.

A körösladányi kult úrház vállalta, hogy megrendezi Tiszay József első, önálló kiállítását, egyetlen ,kis klubtermében. Sokan megnézik a képeket, tanúsítja ezt a vendégkönyv is, számos bejegyzésével.

És az előbbi kérdés, hogy mit akar közölni velünk ez a most induló fiatalember? Mindenekelőtt és, félreérthetetlenül azt, hogy szereti az életet, hogy ketten a legszebb, és a legtartalmasabb. Aztán azt is. hogy ismeri az emberi szenvedéseket, a történelem viharait, és a békesség, az öröm, a tenniakarás mellett emeli fel a szavát. Hogy az életet adó táj és az ember szétválaszthatat- lan kapcsolatait is élőnkbe hozza: virágcsendélettel vagy derűs házakkal, utcákkal, mindegy.

Sokat lát a világból és tehetsége mellett ez is. fontos tényező. Merjük remélni, hogy ezt az első, szerény kiállítást nagyon sok követi még, sikerekkel terhes; festőnek is, műélvezőnek is ölömet hozó. A ,,Mi ketten”, az. „Iskolánk”, a Présházak, a „Pöl- szállott a páva’’, a „Hullámok játéka’’ alkotójától ezt nem várhatjuk hiába.

Sass Ervin

Emlékeim

lobogója

Sárándi József

Kézfejeden lila-rózsa emlékeim lobogója Hiába hit-infúzió kiszáradt a remény-folyá Szádra szörnyű pecsét esett nékem már nem felelhetett Hulla-merev az éjszaka virraszt a sok csillag-baka Hű remények próféciák öldöklik az ember fiát Belőled is mi lett, anyám?! Zsugorodsz az agyagtanyán Hús-rom csont-rom emlék-romok nem is fájsz ha részeg vagyok Ruhák képek néhány kacat feledhető hangod maradt Idő kattog múlunk benne esünk újabb szerelembe Foszladozó árnyék leszel bennünk is cltemetkezel.

rolható. s alapjaiban évek

óta változatlan. Lényege a szikár, szinte tőmondatos egyszerűség, a hétköznapi témák ünnepélyes megfogalmazása. az egyszerűsítő törekvéseknek színekben is vállalt dekorativitása.

A tárlat festményei jó példák Koszta emberközpontú világára. Főleg a falusi emberek — legyenek idős asszonyok vagy kamaszgyerekek — modelljei. Róluk készíti portréit, figurális kompozícióit. E képek alakjainak mozdulata fontos, jellemteremtő eszköz is számára. Mindannyiszor meghatározzák a kép tartalmi mondanivalóját, éppúgy, mint kompozíciós

rendjét. A Bartók emlékére I. falusi házaspárjának fényképszerű, merev mozdulatlansága; nyíltsága, egyenessége és őszintesége, tartalmi utalás a nagy ze-« zeszerző etikai, emberi tartására; a Bartók emléke II. alföldi parasztháza, a mély, borongós kékeinek, zöldjeinek foltjaiból kiharsogó fehér fényei pedig a zenei gyökerek ritmus- és arány- rendszerére utalnak. Az Asszony virággal című kép szinte már keleties hatásokat mutat a szimmetrikus, nyugalmas, egy többől formált figura időtlenségével.

Két festmény utal az utóbbi idő szintézisteremtő kísérleteire. A Nemzedékek I. és a Nemzedékek II. (30 év) című kompozíciók utalnak a többtételes fogalmazásmóddal, az egy- másmellettiség epikusságá- val kifejezhető szintézisre.

4

Tandi Lajos

Szakoly Ferenc:

A mohácsi csata

(Részlet)

M

agyarország nem 1526. augusztus 29-én és nem is a mohácsi csalasiken vesztette el e számára oly sorsdöntő küzdelmet, hanem sokkalta előbb, lépésről lépésre és egészen másutt. Elvesztette először is a XIV. században azoknak a balkáni államalakulatoknak felmorzsolódásaival, összezsugorodásával és politikai devalválódásával, amelyekkel, e század első kétharmadában még összefoghatott volna a Fekete-tenger nyugati partján próbálkozó törökökkel szemben. Elvesztette másodszor a XV. század első felében, amikor nem tudta a szükséges mértékben segíteni azokat a még megmaradt balkáni „árnyék-államokat”, amelyeket pajzsként emelt maga elé, és amelyek a pillanatnyi török—magyar hatalmi egyensúlynak köszönhették fennmaradásukat. Elvesztette harmadszor a XV. század második felében és a XVI. század első évtizedeiben, amikor sem ő maga, sem más közép-, kelet-európai** ország nem tudott még létrehozni olyan tartós, és a perszonálun iónál szorosabb államszövetséget, amely a török előrenyomulás hatlfatósabb ellenszere lehetett volna.

E megállapítássor eljiő két tétele, elismerjük, meghökkentően hangozhat oly korokra visszavetítve, amelyek még jövőként hordozzák magukban egy Hunyadi János, vagy egy Mátyás király korát. Épp ezért néhány mondattal bizonyítanunk kell őket.

Ami a XIV. századot illeti: sokszor ríiegfeledkezünk arról, hogy a török hódítás már 1400 körül csaknem ott tartott, ahová aztán csak az 1450—80-as években sikerült ismét eljutnia: azaz Magyarország közvetlen szomszédságában. A XIV. század utolsó harmadában a török sorban foglalja el Szófiát (1385), majd Oszer- biát (1386), 1389-ben a rigómezei csatában szétveri a Lázár szerb király körül csoportosult balkáni szövetség hadait, 1393-ban megszünteti a bolgár patriarchátust, s a következő évben a török hadak elözönlik, Havasalföldet. Bizáncnak már nincs tartománya, a szultántól még a városfalak magasítására is engedélyt kell kérnie.

Hogy a helyzet ily korán idáig juthatott, azért felelősek az érintett, államok, és felelős — nem kisebb mértékben — Magyarország királya is. Az előbbiek azért, mert hosszú ideig képtelenek voltak felismerni: a szultán nem azért jött Európába, hogy segédcsapatokat szolgáltasson az övénél jóval kisebb államocskák belső küzdelmeihez, és nem is azért, hogy egymás ellen segítse őket. Mert tetteik ilyféle hiedelmekre vallanak. Az 1340-es években pl. a bizánci császárok nemcsak a szerbek ellen (1343, 1345, 1352) vesznek igénybe török segélycsapatokat, hanem a trónharcokban is. IV. István szerb király is ég a vágytól, Hogy a törökök segítségével bizánci területeket szerezhessen. Egészen addig, míg aztán a genovaiak éppen őrá nem uszítják a török csapatokat, akiktől 1352-ben a Maricánál vereséget szenved stb. És ezek a „látási zavarok” többnyire csak akkor tisztulnak már, amikor a törökben oly nagyon hívők saját égő városaik fényénél döbbenhetnek rá tévedéseikre. Csakhogy akkor már nem ők diktálnak, hanem mások nekik.

De felelős Magyarország is, mert úgyszólván az egész szazadon keresztül alig: vett tudomást a török kérdés

Kosztolányi

Lelkes Miklós

koponyáját a nap már röntgenezte s a tüdejébe átnőttek a fák és mielőtt a gége összeroppant a suttogás szólt: súlyos gégerák

de nagy kezén a kőmadár még setol a kék selymet fecskeszárnyak verik bogárfonál kattogó gyors szövőszék a fecskeszárnyak őrzik verseit

s n kapualjak a csend tüdős virága esők madonna-arca néz felém még mielőtt a gége összeroppant — kőmadár sétál roppant kézfején

énszárnyú angyalok közt körbejárok bimbó a rózsa már fehér a rózsa még évszak forgása évek túl gyakran elfelejtik: írás pecsét nem adja a tavasz hitelet

csak fecskeszárnyak lobogások hatalma s a költőt is ez adja: a különös világ mely néha hegyeket se lát meg, de végül mégis és szinte észrevétlen nagyon messzire Ifit

nagy kézfején a kőmadár még sétál fehér csodákból fecskeszárny merít és az öröklét szorgalmas szövőszék kék selymet sző míg beesteledik

létezéséről. Egészen a század utolsó harmadában kibontakozó átütő török ofíenzíváig, addig tehát, míg többé-kevésbé ütőképes államokat találhatna itt a szövetségest kereső magyar partner, I. Lajos király Itáliában vívja kilátástalan, de annál költségesebb háborúit Nápoly birtokáért, vagy éppen Lengyelországban teljesíti uralkodói feladatait. Idejéből délkelet felé mindössze egy-két kisebb hadjáratra futja. E vérszegény balkáni kísérleteket is azonnal összeköti az itt élő bogumilok térítgetésével. úgy kezd tehát a „szövetségi politikához”, hogy az elválasztó vonásokat teszi annak vezérfonalává. Amennyiben ennek a politikának egyáltalán voltak „szövetségi” vonásai. I. Lajos alighanem inkább azok ellen a törökök ellen lép fel, akik ott hódítanak, ahol ő is akar, nem pedig a török, mint közös ellenség ellen. És ez nagyon lényeges különbség. Zsigmond erejéből a végvonal kiépítése előtt* csak egy keresztes hadjáratra futotta; mint ismeretes, a legteljesebb vereséggel (1396).

Az, hogy Magyarország mégsem látott rosszabb éveket a XV. század elején, azt nem magának köszönhette, nem is a balkáni fejedelmek valamelyike tett csodát, hanem keleten, a törökök hátában jelent meg a nem várt segítség. A szamarkandi birodalom ura, Timur Lenk az Ankara melletti csatában(1402)tönkre- veri a szultán seregét.

Hunyadi János fellépése idején a török birodalom már újra a régi, céltudatos és sikeres. És ez, valamint az országot nyűgöző egyéb problémák eleve meghatározzák Hunyadi működésének kereteit is. Ő nem az által lett naggyá hazánk és a környező népek történetében, hogy e kereteket átlépve, hogy döntő fordulatot adott a küzdelemnek, hanem azáltal, hogy hűséges sáfárja volt és maradt egész életében annak az örökségnek, amit elődei ráhagytak: az egyensűlyhelyzetnek és a végvárrendszernek.

Hunyadi arra már nem vállalkozhatott, hogy a törököket jelentősen visszaszorítsa. És egyet ne felejtsünk: Hunyadi János szinte teljes sikerrel működő hadvezér, ha a hátát a végváraknak vetheti. Az 1443-as téli hadjárattal (S török holtidényben) bebizonyította, hogy kitűnő hadseregszervező és támadó háborúban is megállja a helyét. Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Hunyadi akár csak egyetlenegy nvílt mezei ütközetet 'S megnyerjen a szultán ellen. Az 1433- as hadjárat még fél siker, aztán jön a várnai (1414) és a rigómezei (1448) csatavesztés. Ezekről persze éppen Hunyadi tehet legkevésbé. Amit elért, már így is a lehetőségek felső határát közelíti.

Nem is az ő személyét és vereségekben is nagy személyes sikereit vizsgáljuk, hanem a szituációt, amelybe beleilleszkedni, élni próbált, de amit megváltoztatni nem tudott.

Megtagadnánk mindezzel a mohácsi csata jelentőségét, elvitatnánk tőle a fordulóoontnak járó megkülönböztetett figyelmet? Aligha lenne helyes. A mohácsi csata attól, hogy előznjényei voltak, még döntő dátum marad, amely , méltán kezd új szakaszt minden magyar történeti munkában. Csakhogy nem abszolutizált. kiragadott mozzanatként, hanem folyamatok csomópontján kapja meg jelentőségét.

A mohácsi csata végül is, annyi pontos összefüggés, annyi kiszámítható következmény után egy véletlennel lett azzá, ami: II. Lajos király halálával, amely utat. nyitott a kettős királyválasztáshoz, és ezzel Magyarország feldarabolódásának kezdete lett. Ez a véletlen mégsem rí ki az összefüggések sorából; Magyarország adott helyzetéhez oly végtelenül sok véletlen burkában üthette fel fejét az elkerülhetetlen, hogy teljesen felesleges azt fürkésznünk, mi történik, ha élve marad a király.

f