Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Nagy anyag- és energia-megtakaritás

Eredményes munkaverseny a mezőhegyesi vasútállomáson

A mezőhegyesi vasútállomás gazdasági és mozgalmi vezetése nemrég értékelte az ez évre kidolgozott cselekvési program első féléves teljesítését, a munkaversenyben elért eredményeket és meghatározták azokat a feladatokat, melyek a cukorrépa-feldolgozási kampány sorén várnak a vasutasokra.

A szállítási tervet több mint 92 százalékra teljesítették. Ez kissé elmaradt a várakozástól, de ennek az az oka, hogy gyakran küzködtek kocsihiánnyal és néha a termelőszövetkezetek sem tudták fogadni a küldeményeket. Annál jobban sikerült I viszont a kocsik kihasználásának tokozása. Ez ,azt jelenti, hogy a vasúti kocsikat a lehető legnagyobb terheléssel járat, ják. Ez és a négytengelyes kocsik fokozott felhasználása [ eredményezte azt, hogy a tavaiéi évhez viszonyítva kevesebb j kocsival 6100 tonnával többet j tudtak szállítani.

Az utazóközönség a vasutasok munkáját általában a személyszállító vonatokon keresztül ítéli meg. A Mezőhegyesről induló személyvonatok több mint 99,5 százaléka indul pontosan, menetrend szerint és a szocialista brigádok munkájának eredményeként megoldották a személykocsik javítását, tisztítását. Az állomás létszámának több mint fele dolgozik szocialista brigádokban és vállalásaik nagyban hozzájárultak az anyag- és energiatakarékosság terén elért jó eredményekhez. Az év első felében csaknem 150 ezer forintnyi megtakarítást könyvelhettek el a mezőhegye- siek.

Mint köztudott, a vasutasokra mindig nagy feladatot ró az őszi szállítási csúcs, a mezőhe- gyesieknek pedig — a cukorgyáriaknak — az átlagnál is több dolguk lesz az év második felében. Jól együttműködnek a fuvaroztatókkal és ez a jó kapcsolat is biztosítéka annak, hogy eleget tudnak tenni a megnövekedett feladatoknak.

Miniszteri utasitás az egyetemi hallgatók ösztöndij-kiegészitéséről

A felsőoktatási intézmények | nappali tagozatos hallgatóinak ösztöndíj-kiegészítéséről rendel, kezett az oktatási miniszter, j Eszerint a hús és húsfélék fo- J gyásztól áremelésének ellensúlyozására az intézmények azon í hallgatói, akik rendszeres pénzbeli seociális támogatásban vagy tanulmányi ösztöndíjban részesülnek, havi 60 forint ösztöndíj- kiegészítést kapnak. A kiegészítés csak egyféle címen jár, s azt elsődlegesen a rendszeres pénzbeli szociális támogatásnál kell adni. Ösztöndíj-kiegészítés, ben részesül a társadalmi ösztöndíjas hallgató is.

A kiegészítést a szorgalmi

időszakon kívül tartott szakmai gyakorlat idejére is folyósítják, ha a hallgató erre az időszakra rendszeres pénzbeli szociális támogatást vagy tanulmányi ösztöndíjat kap. A kiegészítést akkor is teljes összegben kell kifizetni, ha a rendszeres pénzbeli szociális támogatást vagy az ösztöndíjat csak a hónap tört részére folyósítják.

A miniszteri utasítás intézke-' dik a hazánkban tanuló külföldi hallgatók ösztöndíj-kiegészi- téséről is.

Az utasítás életbe lépett, ren. delkezéseit először a júliusra esedékes ösztöndíj folyósításánál alkalmazzák.

tott Magyarországon? — hangzott a következő kérdés.

— Elsősorban természetesen dr. Jóboru Magdával, a magyar UNESCO-bizotlság elnökével, Újhelyi Szilárddal, a Magyar Népköztársaság állandó UNES- CO-képviselőjével, dr. Maller Sándorral, a magyar UNESCO- bizottság főtitkárával tárgyaltam, beszélgettem, az UNESCO és a magyar UNESCO-bizott- ság további együttműködésének

nemcsak elvi, de konkrét gyakorlati kérdéseiről, lehetőségeiről. Fogadott Magyarország több vezető politikusa is, meghívóm, Púja Frigyes külügyminiszteren kívül jártam Aczél Györgynél, a Minisztertanács elnökhelyettesénél és Traut- mann Rezsőnél, az Elnöki Tanács elnökhelyettesénél. A Magyar Tudományos Akadémián dr. Márta Ferenc főtitkárral, valamint dr. Köpeczi Béla és dr. Láng István főtitkárhelyettesekkel folytattam megbeszéléseket. Nagyon örültem, hogy az említettek valamennyien, a politikusok csakúgy, mint a tudósok, egyetértettek azzal az óhajommal, hogy az UNESCO és Magyarország az eddiginél is szorosabbra fűzze Egymással kapcsolatait. Egyébként túl az UNESCO feladatain és problémáin. általános európai kérdésekről iff beszélgettünk, a helyzetet az éppen egy esztendeje aláírt helsinki záróokmány fényében tekintve át.. Mindenki arról biztosított és úgy érzem, ebben is Helsinki szelleme fejeződik ki, hogy Magyarország határozott szándéka: megadni

minden támogatást az UNES- CO-nak. Sajnáltam, hogy időm rövidre szabott volt, például szívesen folytattam volna még órákig, akár napokig eszmecserénket a Tudományos Akadémián. ahol a magyar tudománypolitika irányítási elveitől a kutatási irányzatokon, a legfontosabb természettudományi és társadalmtudományi kérdéseken át a tudomány és a társadalom általános kapcsolataiig sok érdekes közös témát találtunk.

M'Bow főigazgató Budapestről Veszprémbe is ellátogatott. Befejezésül erről az útjáról érdeklődtünk.

— A magyar Művelődésügyi Minisztérium, az UNESCO és az ENSZ Fejlesztési. Alapjának támogatásával, 1973-ban hozta létre az Országos Oktatástechnikai Központot, ezt az új kutató és továbbképző intézményt, amelynek működéséről eddig is sok jót hallottam. Most, személyes tapasztalataim alapján, különösen elégedett Vagyok vele. ■Ügy látom. a munka három fő irányban koncentrálódik: hangsúlyt kap a. kutatási rész, fontos a képzési rész és ugyancsak jelentős szerepe van itt az oktatási anyagok előállításának. Meggyőződésem, hogy amit ez az UNESCO fejlesztési programjának keretében életre hívott központ eddig megvalósított, 60k hasznos tanulsággal szolgált az egész világ számára és emellett a nemzetközi együttműködés gyakorlati lehetőségeinek is jó modellje.

B. T.

Helsinkiről — egy év múltán

Irta: Púja Frigyes külügyminiszter

M

a egv esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten alánták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelen- tŐ6égűnék ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkés országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére' és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és tőkés országok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sókkal több ennnéf; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt. újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez.

Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden résztvevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében.

A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismer-/ tetésére. Két folyóiratban publikálták a. záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példány6zámbai». Fontos ennek a ténynek a hang- súlyozása,. mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta sikraszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét.

Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak, és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben.

Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. Így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak összeurópai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már át3 summst

** 1976. AUGUSZTUS 1.

adtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkés országok kormányainak.

R

övid egy esztendő alatt ösz- szegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra. hogy néhány következtetést máris levonjunk.

— Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkés országok.

— A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, melyek csupán a záróokmány harmadik „kosara’, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését.

— Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányosabb helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogv a Magyar Nép- köztársaság és néhány nyugateurópai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat- Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kel! hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik.

— Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hog£ a tőkés- országok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni , támadásokra. ■ gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a

tiszteletben tartása alapján képzelhető el.

— Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkésországok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlen ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja; a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a 'kommunizmus ellen: sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít.

Helsinkiben 'a biztonsági pfl együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977- ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha • alktotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányúi* mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat. s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott.

Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit.

E

gy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban. hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkés országok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segíti sék a béke és a biztonság- további megszilárdítását Európában.

f