Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
Amerikai elnökválasztás Hátalsó pár előre less? UTOLJÁRA 1928-ban jelöltek a republikánusok elnököt Kansas Cityben,’amely régóta áhítozott egy pártkonvencióra, de a viszonylagos szállodahiány ettől még az idén is majdnem elütötte, Ford elnök azonban ragaszkodott a Missouri állambeli városhoz (és így a küldöttek, meg a sajtó egy része 50—100 kilométerre kapott csak hotelszobát): az elnök a középnyugat szülötte, s á konvenció helyének is jelképeznie kellett ezt; no, meg akz ottani időzóna is éppen középen van a két partvidék között, ami a tévécsúcsidő szempontjából nem volt közömbös a Fehér Háznak. Történetesen 1928-ban is a szomszédos Kansas egyik szenátora lett a Kansas City-beli republikánus konvención az alel- nökjelölt, csakúgy, mint most Róbert Dole, Ford mindenkinek meglepetést okozó választottja. Az év elején kiadott választási útmutatóban felsorolt 35 „a konvención várhatóan szerepet játszó republikánus politikus” listájára rá sem került a párt volt országos elnöke, akit Nixon j 1973-ban amiatt menesztett, mert az 1.972-es választási évben nem tudott összeférni az elnöki kampánybizottsággal: lévén az utóbbi a Watergate-ügy főszereplője, Dole-nak — és persze Fordnak — kifejezetten jól jött ez a szakítás, amelyre közvetlenül a botrány kirobbanása előtt került sor, még Nixon teljhatalma napjaiban. Persze, akik emlékeznek még az epésen harcias kansasi szenátorra, azoknak a nixoni évek buzgó védelmezőjének szerepkörében rémlik fel, a fehér házi sajtóiroda emelvényén elhangzott demokrataellenes kirohanásokkal, meg a Dole szerkesztette republikánus közlöny vitriolos cikkei, karikatúrái a . vezető demokrata politikusokról. Nem kétséges, a joviális Gerald Ford oldalán Robert Dole-ra vár ”á ..páros” kemény ütőjének szelepe ezen az őszön. Ö fogja felhasználni elsősorban azt az ' anyagot, amelyet a köztársasági párt mai országos bizottsága hetek óta apránként gyűjtöget ösz- sze, s felkutatva a demokrata páros, Carter és Montale életének legkisebb támadható epizódját is. Végtére is, éppen ideje, hogy Gerald Ford — a Reagannal folyt ci vakod ást felejtendő — a tiszteletet parancsoló elFord alelnökjelöltje Ford, a köztársasági párt el- nökjclöltjc Robert Dole kansasi szenátort választotta alclnökje- löltnck. (Teleioto —• AT — MTI — li.'í) nöki pózból, a tisztség minden előnyét latba vetve próbálja meg behozni vészesen nagy hátrányát Carterral szemben. EGYELŐRE nagyon hátul van t a republikánus páros, amelynek Dole (a többi iehetséges alelnök- jelölttel szemben) ugyan kevés ellenséget szerzett, de nem is „hozta” valamelyik választási szempontból fontos vidék jóindulatát sem. Carter viszont azért is választotta Mondale-t, hogy az északkeleti, liberálisabb tájakon teremtse meg a páros egyensúlyát. Bízván abban, hogy az inkább republikánus dél mégsem hagyja cserben a saját szülöttjét, Carter maga az északi ipari államokra (és a nagy Kaliforniára) összpontosít a kampányban, hiszen ezek együtt 256 elektort választanak, az elnökséghez pedig 270 szükséges, az országos 538- ból. A demokrata párosban a csípős nyelvű Mondale kapja a támadó szerepkört, míg Carter „filozofikus” szinten óhajt elmélkedni a vezetés hiányáról, meg arról, hogy Ford csupán a bukott Nixon politikájának örököse. Ez persze főleg a bel- és gazdasági, no meg a szociális politikát figyelő taktika. Várható tehát, hogy Ford immár megpróbálja csatasorba állítani a Reaganék miatt „talonba tett” Kissingert, és vele érvelni a békepoiitika sikerei mellett. Ez utóbbit Carter sem nagyon bírálhatja, hiszen folytatni kívánja. Igaz, éppen a : Kansas City-beli konvención ra- j kott jó néhány újabb politikai bi- ! lincset Fordra a republikánus jobboldal, amely még a vereség után is Reagant éltető — és az i elnököt „figyelmeztető” — za- | jongást csapott, jelezvén, hogyan értelmezi a pártegységet. SZEPTEMBER első hétfődén (Amerikában az a munka napja) veszi kezdetét a hivatalos elnök- választási kampány, a célegyenes a régóta tartó versenyben. Noha a gazdásági és külpolitikai helyzet az elnök mellett szól, a demokrata többségű kongresz- szussal szemben főleg vétópolitikát folytató Fordnak a tétlenség és a negativizmus vádjával \ kell megküzdenie, s a vezetés igényét neki kell elvitatnia a kevés konkrétumot ígérő, ám1 . ígéretes egyéniségű Carter- tól. Jellemző módon most a Fehér Ház tapogatózik egy tévévita lehetősége iránt: amióta 1960-ban Kennedy nymodon előzte meg a hivatal előnyét élvező Nixon alelnököt, a „bennülő” óvakodik az effajta közvetlen szócsatától, és a kihívó töri magát érte. Ford ugyan nem mondható jeles szópárbajo- zónak, de talán a kamerák továbbította „megnyugtató egyéniség” hatásában reménykedik az új arccal szemben; a dolgok mai állása szerint amúgy sincs sok vesztenivalója. Avar János Az SZVSZ nyilatkozata Prágában nyilatkozatot tett közzé a Szakszervezeti Világszövetség abból az alkalomból, hogy a török parlamentben törvény- tervezetet terjesztettek elő az állambiztonsági bíróságok működésével kapcsolatban. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy „ha a parlament elfogadja a törvénytervezetet, komoly megpróbáltatások várnak a haladó erőkre. Az állambiztonsági bíróságokról szóló törvénytervezet néhány cikkelye ugyanis szélsőséges megtorlóintézkedéseket is kilátásba helyez, amelyek veszélyeztetik a török haladó szakszervezeti mozgalom létét”. Az SZVSZ 160 millió tagja nevében felhívja a török kormányt: tekintsen el a törvény- t»’vezet megvitatásától. (TASZSZ) Amerikai hadihajók Dél-Korea tizein Akció az elnökválasztás jegyében Újabb japán politikust tartóztattak le A koreai fegyverszüneti I övezetben történt incidenssel 1 kapcsolatban a hét végén | részben egymásnak ellentmondó amerikai megnyilatkozások láttak napvilágot — ami arra utal, hogy a Fehér Ház lépéseiben nem kis szerepet játszhattak a választáspolitikai meggondolások. A külügyminisztérium szóvivője vasárnap azt mondotta: az amerikai katonai erődemonstrációt még az előtt határozták el, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nyilatkozott volna az ügybér Egyre nagyobb méreteket ölt Japánban a Lockhecd-botrány. Tanaka volt miniszterelnök uián Tomisaburo Hasimoto volt minisztert is letartóztatták. A sajtó emlékeztet rá, hogy a Midway, az egyik legkorszerűbb amerikai repülőgép- anyahajó japáni állomáshelyéről a „szokásos” kísérettel: cirkálókkal, torpedórombolókkal és egyéb hadihajókkal érkezett a dél-koreai vizekre. Egyidejűleg az állandóan ott állomásozó amerikai légiegységeken felül további három repülőszázadot vezényeltek a térségbe, s riadókészültségbe helyezték a szárazföldi egységeket is. A Fehér Ház vasárnap csak annyit közölt, hogy a Colora- dóban üdülő Ford elnök nem tartja kielégítőnek a KNDK nyilatkozatát. James Carter, a demokrata párt elnökjelölt je, aki vasárnap a többi között az amerikai külpolitika kérdéseiről nyilatkozott, nem tett említést a koreai ügyről. Mint ismeretes, a demokrata párt júniusi kongresszusán elfogadott kormányprogram előirányozza a Dél-Koreában állomásozó 42 000 főnyi amerikai katonaság „fokozatos” kivonását. (MTI) Ünnepség Bukarestben Bukarestben hétfőn délelőtt ünnepi felvonulással köszöntötték Románia felszabadulásának 32. évfordulóját. A dísztribünön Nicolae Caau- sescu. az RKP főtitkára, román államfő, Manea Manescu miniszterelnök, valamint a párt és az állam több más vezetője is helyet foglalt. Az ünnepi felvonulás a sportö-' lók bemutatójával ért véget. (MTI) Koszorúzások a román hősök sírjánál Románia felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából Cons, tantin Cimbru, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Gheorghe Botár tanácsos és loan Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé hétfőn megkoszorúzta a rákosligeti_ temetőben nyugvó román hősök sírját. A koszorúzáson jelen voltak a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a XVII. kér. Tanács képviselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség képviselői az ország számos helységében koszorút helyeztek el a hazánkban nyugvó román hősök sírján. (MTI) Egyiptomi repülőgépet raboltak el Hét légikalóz kerítette hatalmába a hétfőn reggel eltérített egyiptomi repülőgépet — közölte hétfőn a kora délutáni órákban egy hivatalos kairói szóvivő. Megjegyezte, hogy a luxori repülőtéren veszteglő Boeing parancsnoka szerint a géprablók líbiai, algériai, illetve palesztin nemzetiségűek. A szóvivő megerősítette, hogy a gépet, amelyen több mint kilencven, többségében francia és japán utas tartózkodik, Líbiába akarták téríteni. Közben különrepülőgépen Luxorba repült Mamduh Szaiem egyiptomi miniszterelnök és Ab-1 del Ghali Al-Gamazi hadügyminiszter, hogy személyesen irányítsák a tárgyalásokat a géprablókkal. Az Arna líbiai hírügynökség hétfőn hivatalos közleményben ítélte el a géprablást, mint „felelőtlen akciót”. A UPI Jeruzsálemből keltezett tudósításában hírt ad Jichak Kabin izraeli kormányfő különös ajánlatáról: a miniszterelnök a gépeltérítéssel kapcsolatban kijelentette, hogy ha Szádat elnöknek bármiféle izraeli segítségre lenne szüksége, Izrael „a legmesszebbmenőkig és bármilyen formában hajlandó szomszédjának segítségére sietni”. (Reuter) Enyhülés és haladás Hónapokon át foglalkoztak bizonyos nyugati politikai és tájékoztató központokban, f jobb ügyhöz méltó buzgalommal, a prognózisok elkészítésével. Az európai kommunista és munkáspártok tanácskozására — hangoztatták — nem kerülhet sor, mivel a nézetek túlontúl különbözőek ahhoz, hogy egységes dokumentumot lehessen kimunkálni. Megint egyszer — ki tudja, hányadszor — rossz jósoknak bizonyultak. Huszonkilenc kommunista és munkáspárt képviselői a legszélesebb körű találkozót tartották meg az európai kommunista és munkásmozgalom történetében. Tanácskozásuk dokumentuma azt tükrözi, hogy a jelen időszakban — amikor az egész mozgalom erősödik, a pártok harci körülményei nagymértékben különbözőek. amikor nincs és nem is szükséges, hogy a testvérpártok- \nak központjuk legyen — az egyetértés igen széles körű. A konszenzus elve alapján kimunkált okmány nagy figyel- i met szentel az Európában létlejött uj erőviszonyodnak — amelyek az enyhülést lehetővé tették —, s egyben az egyetértés széles körének demonstrálásával maga is az erőviszonyok formálójává vált. A dokumentum megállapítja: „Az, hogy Helsinkiben megtartották az európai biztonsági és együttműködési értekezletet már önmagában is a legvilágosabban tükrözi a kontinensen annak eredményeként végbement változásokat, hogy a népek győzedelmeskedtek a fasizmus ellen vívott háborúban, és kinyilvánították azt az akaratukat, hogy békében és biztonságban éljenek és dolgozzanak együtt, s jövőjüket jogos törekvéseik szerint alakítsák.” Az értekezlet dokumentuma az enyhülés megszilárdításáért vívott küzdelem feladatait szoros egységbe foglalta azokkal a tennivalókkal, amelyek a demokrácia s a társadalmi haladás védelmével kapcsolatosak a kontinens nyugati felén, s mindazzal, ami összefügg az antifasiszta küzdelemmel. Ezek a kérdések különösen fontosak, hiszen a kapitalizmus válsága elmélyült, letagadhatatlanabbá vált, mint valaha. Ebben a helyzetben élesebbé válnak a társadalmi és gazdasági ellentétek, növekszik a dolgozók elégedetlensége és erősödik a tömegek változtatásokra irányuló törekvése. A moszkvai Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézet számításai szerint a sztrájkharcok 1974-ben és 1975-ben sok kapitalista országban kiterjedtebbekké váltak, noha a recesz- szió önmagában véve nem kedvez a sztrájkmozgalmaknak. Jelentősen növekedett a sztrájkokban való tömeges részvétel Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban s Angliában is. Sok iparilag fejlett kapitalista államban egyre újabb dolgozó rétegekkel bővül a monopóliumellenes harc társadalmi bázisa: aktívabbakká válnak az ifjúmunkások és a vendégmunkások, valamint a nők. A konkrét mindennapi követelésekért folytatott harc nemegyszer a monopóliumod hatalma elleni akcióba csap át, az általános demokratikus tömegakciók összeolvadnak a proletariátusnak a Szocializmusért vívott harcával. Ilyen helyzetben a tőkés rend ideológusai és politikusai különböző kiuta- kat keresnek a válságból. Ezért
