Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Az írószerek történetéből A r • j nyon szünidő végeztével ismét benépesülnek az iskolák, s hazánkban 1 066 100 általános, 205 900 közép- és 80 000 főiskolás kezdi el, illetve folytatja tanulmányait. Nem kis gond a hozzávetőleg 1,35 millió diák elegendő tanszerrel való ellátása. Mintegy 47 millió füzetre lesz szükségük az iskolaév folyamán; ezeket, valamint a tankönyveket közel 500 tonna kék papírba burkolják be, s e célra még mintegy 8 millió műanyag borítót is felhasználnak. Esek után elképzelhető, hogy • ceruzák, golyóstollak, töltőtollak, radírok száma is több milliós nagyságrendű. A rajzoláshoz 1200 tonna rajzlapból választhatnak a diákok, s még * ■ kézügyességet felesztő gyurmából is legalább 700 ezer dobozzal kell forgalomba hozni ahhoz, hogy mindenkinek jusson. Amennyire megdöbbentőek a felsorolt adatok, legalább annyira érdekes az írószerek, iskolaszerek fejlődéstörténete is. A grafitceruza elterjedését 1554-tól számítjuk, az angliai Borrowdale-ben ekkor fedezték fel az első tekintélyesebb grafitbányát. Ügy jutottak a természeti kincs nyomára, hogy a környék juhászai az itt talált lágy fekete kőzetet használták fel az állatok megjelölésére. Az angol uralkodó egy időben halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg a grafit kivitelét a szigetországból. Amikor 1795-ben az embargó következtében Franciaország nem tudott ceruzát kapni Angliától, Napóleon megbízta a hadseregben szolgáló egyik mérnököt, hogy a Franciaországban található szennyezett grafitot tegye alkalmassá írószer készítésére. N. Conte-nak ez sikerült is, miután megpróbált egy kevés agyagot is hozzákeverni a porrá tört grafithoz, amit aztán kiszárított. Mivel az így nyert ceruzabél már nem kenődött el úgy, mint az eredeti angol grafit, az terjedt el. Ugyanakkor e módon a különböző keménységű ceruzabelek gyártási módját is meglelte Jacques Conte. Kiderült, az sem mindegy, hogy milyen fából van a grafitbél borítása. Sokféle fafajtával kísérleteztek, mígnem rátaláltak a lemegfelelőbbre, a cédrusra, amely igen jól faragható és egyenletesen hasad. A két rész ólomból, egy rósz ónból készült í róvesz- szők vonalainak eltávolítására 1437-ben ajánlotta egy olasz tu- i dós a kenyérbelet. Ez az első feljegyzés a radírozásról. Radírgumit — azaz kaucsukdarabkát — 1770-ben hozott forgalomba erre a célra egy angol vegyész, bizonyos J. Pristley. Néhány esztendő múlva már nagy mennyiségben árulták Párizsban „Peau de negres” — „né- gerbór” — név alatt, méregdrágán. A eeruzahegyező jóval rövidébe múltra tekint vissza, mint a ceruza vagy a radír. Egyszerű formáját 1835-ben egy bécsi ember készítette el. Ez egy hosszabb falapba vágott horony volt, mely mellé kis kés volt illesztve. A ceruzát a horonyban mozgatva lehetett kihegyezni. A ma ismert fferdekéses hegyezöt, melyben a ceruzát egy kónikus lyukban forgatni kell, 1847-ben a párizsi de Thierry fedezte fel. Az ókorban az írásjeleket kemény tárggyal agyagba, később a rómaiak, a görögök a lágyabb viasszal bevont írótábláikba bronz pálcikájukkal vésték betűiket: a toliként kihegyezett csővel, a „kalamusz”- szal. Később felismerték a lúd- toll alkalmazási lehetőségét. Ez csaknem kizárólagos * irószer- száma lett az egész középkornak, és egészen a XIX. század második féléig használatos volt. A lúdtollak vágásával járó idő és fáradság megtakarítására próbáltak fémtoliakat készíteni, de rugalmas fém hiányában az acél finomkidolgozásáig erre nem kerülhetett sor. Az acél- írótoll tulajdonképpeni feltalálójának az angol Wise-t tartják, aki a múlt század elején készített acéllemezből tollakat. Mások viszont a kőnigsbergi írástanító Bürgert tartják a toll feltalálójának. E fém tollak azonban nagyon drágák voltak és nem tudták kiszorítani a lúdtollat. A múlt század közepe táján az angol Mithellnek egy tollgyártó gép megszerkesztésével sikerült az acél írótoll olcsó előállítása és ezzel közhasználatúvá tétele. Az írás technikájában forradalmi újítás volt, hogy toll helyett golyó rakja fel a papírra a tintát, a festőanyagot. Az ötlet Magyarországon született: Bíró László újságíró ötlete nyomán Goy Andor író- gépmúszerész készítette el az első használható golyóstollat. Bár a szabadalmi bejelentést már 1938-ban megtették, az üzemszerű gyártás csak a második világháború után, 1945- ben kezdődött nieg az USA- ban és Németországban. Azóta igazi filléres tömegcikk lett a golyóstoll, s ki tudja, hány milliárd darabot gyártottak már belőle a világon. (Használatát sokáig tiltották az általános iskolák alsóbb osztályaiban, ma azonban a második osztálytól már megengedik.) Közel másfél évszázaddal ezelőtt egy angliai papírgyárban az egyik munkás elfelejtette az enyvet a papírgyártásra előkészített anyaghoz hoz- záönteni. Az így készült „selejt- re„ nem lehetett írni, a tinta szétfolyt rajta; a szemétre vetették. Másnap nagy eső volt s az egyik munkás észrevette, hogy az enyvmentes papírnak milyen nagy a szívóképessége. Ez adta az ötletet az itatóspapír gyártásához, amelyet abbart az évben, 1835-ben készítettek először a világon. B. I. KÖNYVESBOLTBAN A külföld humor,a Moszkva Két barát beszélget. Kérdi az egyik: — Mondd, te hiszel még az álmokban ? — Én már nem. — És miért? — Mert feleségül vettem. • * • Varsó Részeg ember tántorog ki az italboltból és elvágódik a járdán. Egy idősebb néni nem állja meg szó nélkül a jelenetet: — Nem kellett volna annyit inni, akkor most nem feküdne itt szégyenszemre. — A részeg tagadóan ingatja a fejét: — Nem ért maga ehhez, öreganyám. Inni mindig lehet, csak menni nem kellett volna ... • • • Bukarest — Főúr, ha már a leves hideg és a sör meleg, akkor legalább ezt a térítőt fordítsák meg a másik oldalára, hogy valamivel tisztább asztalnál ebédeljek! — De uram! Látott már ön olyan asztalterítőt, amelynek három oldala van? • « # Berlin — Mondd, papa, sírni is szokott egy bohóc? — kérdi az előadás után a kis Hans. — Hát persze, hogy szokott — feleli az apja —, így piheni ki magát... * •« Bee» — A papa vett a mamának egy bosszantót — dicsekszik pajtásának a kis Vili. Aztán bemennek a fürdőszobába és megmutatja neki a szobamérleget. — De muris! És tudod már, hogyan működik? — Azt nem tudom, de ha a mama rááll, mindig elönti a méreg... • • » Bonn — Vegye ki a szájából a cigarettát! — szól beosztottjára a szórakozott főnök —, telefüstöli az egész szobát. — De főnök úr, hiszen ez nem cigaretta, csak egy ceruza. — Mindegy, maga az én szobámban ceruzát se szívjon!.!. A SZERELŐ Kaján Tiber karika túrá ja.' Art Buchwald: Mennyei malaszt Történt pedig vala, hogy Jack Cunningham kukoricatermelő farmer mennyei hangot hallván, az ég felé fordította arcát és ekeszarvát, s eképpen könyörgött ijedtében: — Uram félek, mert ily dörgő hangon szólász hozzám. — Ne félj földi szolgám, mert én a te istened vagyok. Vállamon a Föld öszes terhe, mindenkori elnöködé, de a tied is, hogy minél több kukoricád teremjen és dollárhoz juss. — Ha ily közvetlen vagy hozzám, uram — bátorodott fel a derék farmer — mondd meg nekem, hogy hány szem földi kukorica egyetlen szem meny- nyei kukorica? — Egyetlen szem, fiam? Egy- milliárd földi kukoricaszemnek felel meg. — És még egy kérdést engedj meg, uram: hány perc itt, a Földön egyetlen mennyei perc? — Nem tudod te azt percben mérni, fiam? Egyetlen mennyei perc a Földön ezer esztendő. — Hűha. Akkor el tudom képzelni, mennyi egyetlen mennyei cent itt, a Földön. — Pontosan ezer milliárd dollár, én földi szolgám. Fel tudod mérni ésszel, mennyi pénz ez? — Öh uram, nagyon is. Éppen ezért könyörgöm Hozzád, adj nekem itt, a Földön csupán egyetlen mennyei centet, uram! Jehova megvakarta szakállát, gondolkodott és felelt: — Rendben van, fiam, csak légy türelmes. Termeld1 a kukoricádat és add el, amennyiért a mindenkori elnököd pénzügy- minisztere az árbefagyasztással csak engedi. Aztán ne érdekeljen sem a Watergate-ügy, sem más korrupciók tisztázása, az nem a te dolgod. Teveled továbbra is csak — kukoricáznak. Hanem mégis teljesítem azt a kérésedet, hogy adjak neked fi am egyetlen mennyei centet itt, a Földön. Megadom. Csak arra kérlek, légy türelmes és várj csupán egyetlen mennyei percig. Dénes Géza fordítása mtWWWWWVWmWVVVWMWWVWVWVMVWMW aWWWWWVVMVVWVHHWW D übörögve zúdult \e a hullámvasút, azután lihegve kapaszkodott felfelé, majd újra levetette magát a mélybe. A lányok, asz- szonyok kötelességszerű- en sikongattak. A fiúk, a férfiak védelmet adóan ölelték magukhoz partnerüket. Nemsokára befutottak a végállow.ásra, az utasok kiszállásra készülődtek. Az egyik ülésen egy nő bújt a mellette ülő széles ráüti,, jóképű férfi mellére,' és még mindég reszketett. — Ne haragudjon, de ki szeretnék szállni — mondta a férfi és gyengéden eltolta magától a nőt. — Bocsánat, hogy ismeretlenül a nyakába csimpaszkodtam — mondta zavartan a nő —, de nagyon féltem oda- fönt. Igazan szégyellem magam. — Kérem, nem történt semmi — biccentett a férfi, és máris eltűnt a kavargó forgatagban. Néhány perc múlva már ott állt a büfé pultjánál, és virslit evett mustárral. — Inkább tormával, az az igazi — duruzsolta mögötte egy kedves női hang. Az útitársa volt a hullámvasúiról. — Igazán ne értsen félre, de ha maga is egyedül vay itt, menjünk el együtt az elvarázsolt kastélyba. Nagyon rossz egyedül. Magányos vagyok, mint a legtöbb férjes asszony. — A kastélyban már voltam, de a dodzsemre szívesen meghívom — mosolygott a férfi. — Köszönöm. De csak ki-ki alapon. Ehhez ragaszkodom. Sajnos, elég rosszul sikerült a házasságom. A férjem mindig Bachot, Beethovent halijáték. A nő zavartan hozzásimult a partneréhez és halkan, elfogó- dottan így szólt: — Első, feledhetetlen szerelmem egy céllövőbajnok volt. Magában sok minden emlékeztet Emilre. Itt van előttünk a céllövölde. Látja azt a pléhbohócot? Tíz lökés közül, ha egyszer is eltalálja a sipkáját, még ma felmegyek magához. A TÉT gatná. én viszont a körhintát imádom. Ö unalmas, tizennyolcadik századi francia regényeket glvas, engem viszont sohasem érdekelt a könyv. Nekem az az igazi kikapcsolódás, ha ötször egymás után felülhetek az óriáskerékre. — Az óriáskerék hozzám is közel áll — bólintott komolyan a férfi. — Akkor mehetünk. A nő úgy simult a férfihoz, mintha hosszú évek óta együtt, járnának. Az idő repült, szinte észre sem vették, hogy már beesteledeli. Gyönyörű perceket töltöttek a tobogánon, micsoda öröm volt hasra esni a guruló hordóban, igazi kikapcsolódás' volt a „lökd meg a kecskét” elnevezésű mutatványos Elfogadja feltételeimet? — Elfogadom — válaszolt ühnepélyesen -a férfi, és odaszólt a mi- cisapkás üzletvezetőnek: — Tíz töltényt kérek. Hosszan, megfontoltan célzott a bohóc sipkájára, aztán eldördült a lövés. Néhány centivel fölé ment, a második lövés egy kicsit balra, a harmadik kissé jobbra, a negyedik méterekkel a cél fölött csapódott be. A nő gyengéden megsimogatta a férfi homlokát: — Rem eg a keze. Ne legyen ideges! Nyugodtan összpontosítson. Én bízom magában, hiszen tud iá mi a tét. Fél szemét behunyva, vállához emelte a puskát a férfi és lőtt. A bádogbohóc gúnyosan vigyorgott. Hat... hét... nyolc„ A nő diszkréten a cél- lövöldés füléhez hajolt: — Nem lehetne valahogy ezt az izét úgy intézni, hogy mindenképpen találjon? — Hölgyem hová gondol? Ez egy becsületes, korrekt mutatványos üzlet — válaszolt sértődötten. A kilencedik lövés sem talált. — Az utolsó esély. Vigyázzon. ne hamarkodja el! — kérlelte a nő. A férfi hosszú, mély lélegzetet vett. A keze most egy cseppet sem remegett. Vállához emelte a fegyvert. Célzott és lőtt. A bádogbohóc sipkája meg sem rezzent. A tizedik lövés sem talált. — Sajnos, ez sem sikerült! — dünnyögte mérgesen a férfi. — Ügyetlen, tehetségtelen fráter! Ennyire sem volt képes értem! Látni sem akarom többé! — kiáltotta a nő izzó haraggal és elrohant. A céllövöldéi ámultán kérdezett: — Mester, én ismerem önt. ön Európa, céllövő- bajnoka. Hogvan Tehet az. hogy Hz lövés közül, egyszer sem talált? A férfi cigarettára gyújtott és könnyedén elmosolyodott: — Nagyon nehéz volt •mellé céloznom, de ez a nő, sajnos, nem a zsáne- rem... Galambos Szflveagtet
