Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

Istennő, égetett agyagból Öt esztendő Mögöttük A békéscsabai szervező iroda múltjáról és lövőjéről Kincset érő szemétgődör fH «wrtwndó nem n»gr idő. Fél évtized, ötször tizenkét hónap. Ennyi ideje tevékenykedik Bé­késcsabán a Társadalmi Ünnep­ségeket és Szertartásokat Szer­vező Iroda, öt esztendeje sugá­rozzák a városban és környékén is a család ünnepeinek szocialis­ta tartalmát, az élet elkerülhe­tetlen szertartásainak tiszta fé­nyeit. Jubileumnak is mondhatnánk öt esztendő fordulóját, Szemen- kár Mátyás, az iroda vezetője nem tartja annak. — Egy hosszabb időszak ugyan — mondja —, mégsem gondo­lunk különösebb jubileumra, hiszen munkánk megállás né- küli, állandó, naponta újabb és újabb feladatok megvalósításá­ra kell vállalkoznunk. Az öt év azonban arra feltétlenül jó, hogy mi magunk is megmérjük: mit tettünk eddig, jól tettük-e dol­gainkat? — Sokszor beszéltünk már ró­la. hogy az ünnep, az ünneplés, minden társadalmakban jelentős és jellemző tartalmat, formát hordozott. így van ez ma is, ami­kor különösen nagy figyelem­mel tekintünk a családokra. Az emberi tudatot, az egész emberi személyiséget alakítani törekvő minden ráhatás — világnézeti nevelőmunkánk -is — átszűrődik a családon. A változás eredmé­nyessége sokban múlik a csalá­dok légkörén, az értelmi, érzel­mi életen. A családi jellegű tár­sadalmi ünnepségek világnéze­ti, erkölcsi befolyásoló szerepére, és a közösségre, az egyénre gyakorolt nevelő hatására ; az MSZMP Politikai Bizottsága már 1969-ben felhívta figyel­münket E határozat nyomán hozta kormányunk a 2006,1970. sz. rendeletet, mely kimondja, hogy megrendezésük tanácsi feladat. Békéscsaba város Taná­csa 1971. július 1-én hozta létre a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodát. Ennek a határozatnak, az iroda megszervezésének érkezett el öt­esztendős évfordulója. Mint em­lítettem, nem nagy idő, de ösz- szegzésre mégis alkalmas. Többször nyilatkozott mér lapunkban az iroda munkájá­ról, lehetőségeiről. Most, öt év után, hogyan vázolhatná tel mindazt, ami eddig történt? — Irodánk szervezeti és mű­ködési szabályzata részletesen felsorolja feladatainkat. Ebből a működési szabályzatból szeret­ném idézni a következőket: „Az iroda munkáját az országos és megyei irányelvek, útmutatások szellemében hozott városi vb.- határozatok és utasítások alap­ján a város társadahhl, gazdasá­gi és kulturális helyzetét figye­lembe véve végzi, mint szociális szolgáltatást nyújtó közművelő­dési intézmény.” Ezek a sorok pontosan meghatározzák mind­azt, amiért hittel, lelkesedéssel, és odaadással dolgoztunk és dolgozunk ezután is. Már első félesztendei munkánk során ki­derült, hogy az irodára igen nagy szükség van, és a város lakossága igényli szolgáltatása­inkat. A lehető legsokoldalúbban igyekeztünk az ünneplési kultú­ra színvonalát emelni, kiépíteni aktívahálózatunkat, melynek azóta is nagyon sokat köszönhe­tünk. 1972 óta Békéscsaba poli­tikai jellegű társadalmi ünnep­ségeinek, demonstrációinak ren­dezése, lebonyolítása is a mi fela­datunk. Munkánkat jelzi néhány emlékezetes alkalom: a „Har­minc éve szabad Békéscsaba” című kiállítás, május elsejék, felszabadulási évfordulók meg­rendezése. Most, az idei augusz­tus 20. ünnepnapját szeretnénk emlékezetessé tenni, többek kö­zött azzal is, hogy bemutatjuk a város legkiválóbb munkásait, a IV. ötéves terv megvalósítóit. ’— Visszatekintve az elmúlt öt évre, sok olyan esemény gazda­gította lehetőségeinket, melyek­ről néhány szóban említést sze­retnék tenni. Kiemelkedően ezek közül is a hároméves szónok- képző tanfolyam, fsely úttörő- Mpés volt Békés megyeben. Az Vidám hangulat aa iroda első, népségén első évben, 1972-ben kéthavonta egyszer, egy napra jöttek össze Békéscsabán a hallgatók, majd a tematika szerint alakult-válío- zott a foglalkozások száma. A tanfolyam zárásáról beszámolt a Népújság is. Kél évvel ezelőtt hirdettük meg a „Termő ékes ág...” című országos fotókiállí­tást, azóta háromszor rendeztük meg, évről évre fokozódó siker- ‘ rel. A kiállítás, felett a népmű­velési intézet vállalt védnöksé­get. öt év «taff háromszor költöz­tek. Mostani, új elhelyezésük­kel elégedettek? — Igen, a fél évtized új, rep­rezentatív körülmények között köszöntött irodánkra. A városi tanács minden szükséges anyagi és erkölcsi támogatást megad számunkra, és azt hiszem, sike­reink egyik fő alapja ez. Nem vagyok hive a számoknak, mégis szükséges, hogy néhány statisz­tikai adattal is érzékeltessük az eltelt öt esztendőt. Legelőször talán a házasságkötéseket néz­zük. Megalakulásunkkor, 1971 második felében összesen 151? házasságkötést rendeztünk, 1972-ben 262-öt, az idén, 1976. el­ső felében 157 a házasságkötések száma, melyet irodánk szerve­zett. Bővült a szolgáltatások igénybevétele is, nagy sikere van az élő orgonamuzsikának azóta, hogy villanyorgonával gyarapod­tunk. A névadások száma is gyors változást mutat. Míg 1971. első fél évében 100 névadást rendeztünk, idén az első fél év­ben már 205-öt, tavaly, 1975-ben Összesen 453-at. A polgári gyász- szertartások emelkedő igénye is irodánk alkalomhoz illő tevé­kenységének javulását bizonyít­ja. Csupán két számot említek: 1972-ben 51 polgári gyászszertar­tást rendeztünk, tavaly, 1975- ben 133-at. A számok tehát ér­zékletesen tükrözik, hogy Békés­csaba lakóinak szemléletváltozá­sa mind szembetűnőbb. Elmon­danám még, hogy számos mód­szerrel igyekszünk kibontakoz­tatni ünnepeink szépségét, meg­hittségét, örömét. Ide tartozik, hogy névadás után, 1 éves kor­ban születésnapi üdvözlést kül­dünk a gyerekeknek; hogy anyák napján köszöntjük az édesanyá­kat, és meghívjuk őket a „Ter­mő ékes ág...” című kiállításunk megnyitójára; hogy 3 éves kor­ban minden gyermek hivatalos az iroda Télapó-ünnepségére, vidám játékra, ajándékosztásra és ismerkedésre. A fiatal háza­sok meglcapjánk irodánk „Ott­honteremtés, családtervezés” cí­mű kiadványát, melyről a sajtó is elismeréssel írt. Az elismerést említi: ezzel az igazgatási osztályvezetők megyei tanácskozásán sem fu­karkodtak, amikor a békéscsa­bai Szervező Iroda munkáját értékelték. Mivel magyarázza j az iroda hatáskörének jelentős növekedését? — A kollektíva jó munkájával, 1975-ben rendezett Télapó-ün­a megfelelő közösségi szellem­mel. Itt mindenki szívvel dolgo­zik, mert nem is lehetne más­képp. Rá kell állnunk a hozzánk érkezők érzelmi hullámhosszára, osztozni velük örömben, bánat­ban egyaránt. Csak így lehet kapcsolatot teremteni, csak így lehet jól dolgozni. Most, különö­sen nagy megtiszteltetés ért bennünket, helyettesem, Betkó Katalin és én megkaptuk a „Szocialista Kultúráért” kitünte­tést, munkatársunk Krnács Magdolna miniszteri dicséretben, Papp József fotósunk megyei ta­nácselnöki' dicséretben részesült, Sziklai András technikai munka­társ pedig Kiváló Dolgozó lett. Hogy kezdik a következő öt esztendőt? — Mint mindig: munkával. Most készítjük a Jókai Színház előcsarnokában megnyíló „Bé­késcsaba építészete” c. kiállítást, az'augusztus 20.-i ünnepi deko­rációt, és készülünk az aktíva­ülésre, melyet augusztus 25-én, délután 14 órakor tartunk a vá­rosi tanács dísztermében. Ezen rir. Földi Pál, az MSZMP KB al­osztályvezetője tart előadást „Egyházpolitikánk időszerű kér­dései” címmel, majd Rácz Zol­tán, a népművelési intézet osz­tályvezetője értékeli a Társadal­mi Ünnepségeket és Szertartáso­kat Szervező Irodák 5 éves tevé­kenységét, közöttük a békéscsa­bait is. A következő öt esztendő feladatai az eddigiekhez kapcso­lódnak. Tovább javítjuk, gazda­gítjuk munkánkat, hogy ünnep­ségeink, szertartásaink színvona­la emelkedjen, emberibbé, tar­talmasabbá váljanak. Fontosnak tartjuk aktívahálózatunk állan­dó megújítását, a velük való kapcsolatot. Ezt szolgálja az is, hogy augusztus 26-án délelőtt összehívjuk az egy évvel ezelőtt befejeződött szónokképző tanfo­lyam volt hallgatóit beszélgetés­re, tapasztalatcserére. Az össze­jövetelen részt vesznek a tanfo­lyam volt tanárai, közöttük dr. Crétsy László, a Magyar Tudo­mányos Akadémia osztályveze­tője, Éder Zoltán, és Wacha Imre nyelvészek. Végül: módszertani tevékenységünk további kiter­jesztésével, elsősorban Békéscsa­ba városkörnyéki településein. Ezt a munkát már megkezdtük, és sikeresnek mondható. Meg­szerveztük aktívahálózatunkat Mezőberényben, Köröstaresán, Kétsopronyban, Gerlán és Te­lekgerendáson. Az is ide tartozik még, hogy a szónokképző tanfo­lyamon végzettek mintegy 70 százaléka vált állandó szónokká lakóhelyén. Továbbképzésük szintén irodánk feladata, és ezt az augusztus 26-i találkozó is szolgálja majd. * * * öt év telt el 1971 óta. A Szer­vező Iroda, vagv ahogyan sokan mondják, a TÜSZSZI érdemes arra, hogy fél évtized múltával elismeréssel szóljunk működésé­ről. hass Ervin A Zsiguli harmadik nekiru­gaszkodásra sem tudott meg­birkózni az országutat a Ba- logh-tanyával összekötő dűlő­szakasszal. A kerekek egyből beásták magukat a sárba. Sza­porán esett, csak az óriás kuko­ricaszárak mosolyogtak széle­sen, ahogy szívták maguklia az égi áldást. Szó, ami szó, régészeti ása­táshoz azért pocsék idő volt. Most éppen szünetel — Szerencsére tegnapig nem ▼olt különösebb akadálya a munkálatoknak — fogad Gold­man György régész, a békés­csabai Munkácsy Múzeum osz­tályvezetője, miközben átugrik egy pocsolyát két számmal na­gyobb gumicsizmájában. Második éve folynak itt, Battonya határában ásatások. A már említett tanya — a régé­szeti tábor főhadiszállása — láthatóan küszködik az idővel, a föld kutatóinak azonban most nagyon jó szolgálatot tesz. Me­nedéket nyújt, raktár és lak­hely. A tornácon óriás papírstanic- lik, leletek kerülnek majd bele. Egy rozoga asztalon Plextol ragasztó, üvegben denaturált- szesz, gázlámpa. Bent, a kony­hában lábasok és a tábori élet­hez nélkülözhetetlen kellékek. Az eső miatt most éppen szü­netel a feltárási munka, így nyugodtan beszélgethetünk az egyik szobában Goldman Györggyel a régészeti tábor cél­járól. !— Üjkőkori falu feltárását végezzük, hozzávetőleg ötezer évvel ezelőtti település nyomai­ból szeretnénk majd a feltárt leletek alapján következtetni az itt élt emberek mindennapi éle­tére, kultúrájára. Mint a dobostorta — Tűz és más pusztítások miatt sokszor kényszerültek menekülni korai elődeink. A 20x6 méteres földsávot három méter mélyen tártuk fel. Min­den régészeti feltárás aprólé­kos, türelmes munkát igényel, ami itt fokozottan igaz. Spak- nival ássuk a földet, sokféle tárgy kerül elő. Nagyon érde­kes a feltárt terület: a munka­gödör belső oldala olyan, mint egy dobostorta. Jól látni az egy­másra épült rétegeket, mind­egyik egy-egy visszatérés doku­mentumait őrzi magában. A há­romméteres mélységben tizen- egynéhány falu maradványai helyezkednek el egymás fölött. Ez a tájék volt feltevésünk sze­rint a déli balkáni és közép­európai művelődés határöveze­te. Éppen ezért mindkét kultú­ra nyomait magukon viselik a megtalált tárgyak. A legérdeke­sebbek a szemétdombok, mind­egyik valóságos kincsesbánya a régész számára. A kerámiák például a délieknél egymásnak fordított csonkakúp alakúak, a díszítés: egymásba fonódó bor- dázások, csíkozások. Minden le­let értékes, de talán megkülön­böztetett figyelmet érdemel egy tíz centis, égetett agyagból ké­szült istennőszobor, és az a döngölt agyagból csinált fal­maradvány, melyet teljesen épen találtunk meg. Miközben a régész mesél, visszarakja a dobozokba a kis szobrot, a köbaltatöredéket, az edénylábakat, a vulkáni üveg­ből készült pengéket és azt a márvány gyöngyszemet is, amely valamelyik pesti bizsu- bolt kirakatában is jól mutat­na. Aztán kikapcsolja * sarok-* ban levő Junoszty minivizort (bár eddig se néztük), vége * Játék a betükkel-nek. Három egyetemista telepszik mellénk a vaságyra. Régészhallgatók, ók segítik a feltárást. Két év múlva kész anyag Karin Heintz magas, szem­üveges, szőke lány, másodéves a hallei „Luther Márton” egye­temen. — Örömmel jöttéin, izgalmas munkába kapcsolódhattam be. Nálunk ilyen jellegű feltárások nincsenek. Ha lehet, jövőre is jelentkezem. A nyáron nem ez volt az első feltárás, az isko­lával régészeti kiránduláson jártunk Lengyelországban, az­után három hétig ásatási gya­korlat következett "Kari Marx Stadt mellett. Ilyen a régészek vakáció ja_ Gaál István Pesten tanul: — Mióta az eszem tudom, régész szerettem volna lenni. „Ősko­rok’ vagyok, ez a korszak érde­kel a legjobban. Már tavaly m itt ástam, sok haszna van szá­munkra minden gyakorlati munkának. Ez utóbbit megerősíti Székely György is, aki negyedéves: — Bár én a középkort tanulom, a többi korszakot is ismerni kell munkánkhoz. Aztán még szó esik a tábori életről, hogy jó társaság jött össze, a szabad idő is gyorsan repül. Sokat jártak a kovács­házi strandra. „Jól megvoltunk itt” — foglalja, össze Székely György. A tizenegy egyetemista azóta már összecsomagolt és elutazott. Rövid időre a régészek is abba­hagyják a feltárást, de aztán folytatják, még az idén szeret­nék befejezni. Goldman György elmondja még, hogy körülbelül két év múlva lesz kész a fel­dolgozott anyag. Hazánkban je­lenleg mindössze öt-hat helyen foglalkoznak az újkőkor feltá­rásával, köztük Vésztőn és itt, Battonyán. Nyolcvanhárom emberöltő távlatából kutatnak. A föld tit­kainak megismerése, a rég el­temetett települések feltárása, elődeink életének kutatása fon­tos része a mai emberi kultú­rának is. Fábián István ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó meg­jelentette v D. M. Ugrinovics munkáját, Az elméleti vallás­kritika rendszere címmel. Ér­dekes szociográfiai vállalkozás Juhász Júlia; Híradás a Dzsum­bujról című riportkönyve. A miniatűr könyvek gyűjtőinek szerez örömet a Madrid hatá­rán... című kis kötet, Gyáros László szerkesztésében, Kass János illusztrációival. A Köz- gazdasági ismeretek sorozatban látott napvilágot A tőkés integ­ráció című tanulmánykötet, V. Sz. Sevcov tollából. A háziasz- szonyoknak jelenthet jó segít­séget Hotváth Ilona sokadik ki­adásban megjelentetett népsze­rű szakácskönyve, amelyet a Kossuth a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsával közösen adott ki. ■ 1976. AUGUSZTUS 2a-

Next

/
Thumbnails
Contents