Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
A hét Békés megyei tisztjelölt a Kossuth -főiskola KISZ-klubjában (Veress Erzsi felvétele) Mától katonatisztek Békés, nyár} csend fogadott pár napja a szentendrei Duna- parton. A nagy kanyart leíró, hömpölygő vizet csak néha boly- gatta-fodrozta csónak, a parton a kempingsátrak közelében gye. rekek horgásztak, s mindez a sziget zöld növényvilág-háttéré, vei a teljes nyugalom érzetével töltötte el az arrajárót. „Pur percre van csak a Kossuth Lajos Katonai Főiskola” — mondta egy helybeli bácsi, akitől tu- V dakozódtam, s teljesen természetesnek tartotta, hogy az ország e hangulatos, békés helyén vezényszavak is hangzanak. Nem disszonáns hangok ezek, nincsenek ellentétben a táj jellegével. A bácsi talán kicsit meg is haragudott puhatolodzó faggatásomért: „Éppen azért vannak Szentendrén katonák, hogy megmaradjon minden, ami szép itt és másutt a hazában” — oktatott ki jogosan, és tudja isten, kioktatása valahogy még jól is esett. , Az egész úgy kezdődött, hogy megtudtam: több Békés megyei liatal ezekben a napokban államvizsgázik a főiskolán. Kik ők, milyen emberek? Ezt megtudni vágtam neki az útnak. KISZ-k 1 u bu k ban találkoztam velük, a mezőhegyesi Mészáros Mártonnal és Poros Sándorral, a battonyai Kocsis Jánossal és Mucsi Józseffel, a békéscsabai Vastagh László vad, az orosházi Kiss Horváth Jenővel és Dé- kány Károllyal Gyomáról. Érett, edzett, komoly, fegyelmezett, „katonás” katonák ők, akikre rövid idő múlva nagy felelősség hárul, de akik ha helye van a derűnek, végtelenül kedvesek. vidámak. Megemlítettem: a főiskolán milyen rend, tisztaság van, pedig itt fiatal férfiak élnek, nem nők. A Válasz: „Éppen ezért...” — áms ezt nem teljesen komolyan gondolták. — Miért választották ezt a hivatást? Mucsi József: — Mondjunk frázisokat? Most 23 évesek vagyunk, érettségi után jelentkezz tünk mindnyájan. Felvettek. Mi tagadás, akkor elsősorban a katonaélet romantikája és a technika vonzott, de igazából nem tudtuk, nem is tudhattuk azt, ami most kristályosodik bennünk. — A hivatástudat? Kiss Horváth Jenő: — Igen, a „iszti pályát csakis hivatásnak lehet tekinteni és érezni, más• I' AUGUSZTUS 20. BÉKÉS MEGYEI. NCPIUSMi képpen nem megy. Aki szeret emberekkel foglalkozni, az jöjjön ide. Hasonló ez a hivatás a pedagógusokéhoz, de mi nem gyerekekkel', hanem kemény emberekkel élünk majd. és sokkal bonyolultabb, szigorúbb, felelősségteljesebb körülmények között. Mészáros Márton: — Iskolánk is hasonló a többi főiskolához. Tanulni rengeteget kell, vagy húsz tantárgyat „fogyasztottunk el” az államvizsgákig. Például tudományos szocializmust, pedagógiát, neveléselméletet, neveléstörténetet, s a tanulás mellett katonának is kellett és kell lennünk. Gépesített lövész, felderítő, műszaki, tüzérszakaszok vannak, magas fokú katonai is. méretekkel. Jogosítványt az első évben szereztünk. A kezdet volt a legnehezebb. Vastagh László: — őszintén szólva az első évben még sók olyan dolognak nem láttuk az értelmét, aminek most látjuk — Mi volt a legnagyobb élményük? Poros Sándor: — Harckocsit vezetni és az első eltávozás. Kocsis János: — Meg az utána következők ..., De Ismét komolyra fordítva a szót, nagyon emlékezetesek maradtak a csapatgyakorlatok. Minden év befejezése után szakaszparancsnokként vettünk részt ezeken. Vastagh László: — Akkor bizony előfórdult. még az első évben, hogy az „öregkatona” jobban tudta a géppuskaszétszedést, mint én. Ez természetes volt. Egyetlen adott területen tudhattak többet nálunk, de összességében nem. Azóta persze négy év telt el... — Milyen szórakozási lehetőségek vannak a főiskolán, milyen a közösségi élet? Kocsis János: — Jelentős ösz- szeg áll rendelkezésre színház-, mozi. és tárlatlátogatásokra. A HÉV-vel rendszeresen mehetünk ingyenesen ilyen rendezvények, re. Gyakran eljárnak hozzánk veteránok, beategyüttesek, színészek, írók, tévékommentátorok, volt itt az Illés-együttes, polbeatesteket tartunk és sok ezer kötetes a könyvtárunk. Ezenkívül a Szentendrei Teátrum is nyaranta itt van helyben. Az ifjúsági klub aranykoszorús és jó a KISZ-élet. Nem véletlenül került ide júliusban a KISZ KB Vörös Vándorzászlója, s ami igen sokat mond: az avatandó tisztek 70 százaléka párttag — huszonhárom évesen. Igen hatékony a főiskolán a politikai képzés. Ezenkívül minden század kapcsolatot tart egy- egy középiskolával. Én a budapesti Martos Flóra Gimnáziumban végzek honvédelmi nevelőmunkát. Itt a főiskolán Mu. esi József a közművelődési tanács alelnöke. tehát kapunk lehetőséget ezáltal is jó programok kialakításához. Az olimpiát itt a KISZ-klubban színes tévén néztük. Kiss Horváth Jenő: — E négy év alatt úgy igazából megismerhettük az országot. A polgári életben mindez nagyon sokba került volna. — Viselhettek polgári ruhát? Dékány Károly: — Igen, engedéllyel, de olyan alkalomra nem emlékszem, hogy ne engedélyezték volna. Egyébként az egyenruha szerintem kényelme, sebb a polgárinál, s ami fontos: kötelez valamire. . Méltó magatartásra. Mi egyenruhában nem tehetünk meg olyan dolgokat, amilyeneket a civil életben meg-megengednek maguknak az emberek. — Milyen az ideális parancsnok? Egymás után mondják: Kemény, de igazságos; határozott; alakias; szeresse amit csinál; se „fölfelé”, se „lefelé” ne legyen rossz; érezze hivatásának munkáját; legyen példamutató ... — és folytatják a sort. A beszélgetés minden részletét lehetetlen leírni. Szólni kell azonban még arról, hogy Mészáros Márton rövidesen megnősül, s kéthetes kedvezményes családi beutalót kapott, hogy a kiválóan tanulóknak akár 1300 forintos „fixük” is lehet a főiskolán, hogy valamennyien pedagógia szakos tanári képesítést szereztek. Ma, augusztus 20-án a budapesti Kossuth Lajos téren, az állami zászló előtti KISZ-szemlén ott lesz a hét Békés megyei fiatal is: ekkor avatják őket hadnaggyá, majd egy hónap szabadság után csapattisztként szolgálnak az ország különböző részein. A későbbiekről az ambíció és a képesség dönt. Egy társuk, aki két éve végzett, már zászlóaljparancsnok. Lehet, hogy két év múlva Vastagh László Is az lesz, pedig 16 évesen még arra kérte édesapját: valahogy intéz, ze el, ne legyen katona. Most ismerősei azt mondják neki: nagyon büszke rá az édesapja. És biztosan nem ő lesz az egyedüli, ha talán titkolt könnyekkel nézi tia tisztté avatását: az öröm könnyeivel. Vitaszek Zoltán Kirakat és politika Ez a két szó összetetten nem valami jó csengésű. Különírva viszont, talán nem teljesen világos, hogy mi az összefüggés közöttük Pedig van, de ne vágjunk a dolgok elébe. Müller Tibor, a békéscsabai Centrum Áruház vezető dekoratőre Szegeden, a centenáriumi ipari vásáron vásárdíjat kapott a Körösvidéki Cipész Ktsz kiállításának színvonalas megrendezéséért. — Mikor megkaptam a megbízást a pavilon berendezésére, örültem és megtisztelve éreztem magam. Sok kiállítást csináltam már, de erre a szokottnál is jobban készültem. Valami különlegeset akartam adni, olyat, ami méltó a jubileumhoz. Több elvetett elképzelés után alakult ki a végleges változat. A belépőt nagyméretű fényképek fogadták, melyek a régi Szegedet mutatták be. Ahogy haladt a látogató, úgy lett egyre újabb a kép, a kijáratnál pedig már a mai város nézett le rá. Társaimmal belekombináltuk a vásári oklevél emblémáját is a képekbe. De azt hiszem nem is érdemes erről többet beszélni, hiszen szavakkal úgy sem lehet leírni a látványt és az összhatást. A véletlen műve, de ezt a kitüntetést éppen egy személyes jubileumkor kapta. Huszonöt évvel ezelőtt kezdte el a szakmát. Első mestere Arató László volt. — Nagyon sokat köszönhetek Laci bácsinak. Tőle tanultam meg, hogy megbízhatóan, pontosan, gyorsan kell dolgozni. Mindig mondta, hogy ezen a pályán a becsületet csak egyszer lehet elveszteni. A boltokban megbíznak bennünk és ezzel nem lehet játszani. Sok furcsaság volt az 50-es években. A kirakatkultúra nagyon kezdetleges volt, kiürült sörösüvegekből, gyümölcsös ládákból, hulladéklécekből csináltuk a dekorációt és mire újra visszamentünk egy-egy boltba, gyakran csak munkánk romjait találtuk. Nem volt tüzelő és a kirakati berendezéssel fűtöttek. Később persze sokat változott a világ. Elmúlt az az idő, amikor a reklámot és propagandát „kapitalista esöke vénynek” tartották és kiderült, hogy ez fontos közvélemény-formáló erő. Megnőtt a felelősségünk, mert a kirakatokkal nemcsak árukat, hanem életünk egy darabját is bemutatjuk. Mi ezzel politizálunk. És hogy Müller Tibor kirakataival jól politizál, azt a négyszeres kiváló dolgozó kitüntető-, sen és miniszteri elismerésen kívül sok-sok általa nyert díj is bizonyítja. A különböző ünnepek alkalmával meghirdetett kirakatversenyeken mindig az elsők között végzett, de öregbítette a magyar dekoratőrök jó hírnevét külföldön is. Jugoszláviában például a szövetkezetek nemzetközi kiállításán, melyen több mint 50 ország vett részt, második díjat nyert rendezésével. — Már többször esett szó arról, hogy ilyen vagy olyan dijat nyertem. Ez így egyes szám első személyben nem igazságos és nem pontos. Mert a díjat ugyan egy ember kapja, de a munkát mindig egy kollektíva végzi. Ebben a szakmában egy ember semmire sem megy, én sem tudtam volna elérni semmit, ha nincsenek olyan társaim, akikkel meg tudtam értetni elképzeléseimet és akik örömmel vettek részt azok kidolgozásában. Munkahelyemen, a Centrum Áruházban is minden segítséget megkapok munkámhoz és lehetővé teszik a fejlődést és továbblépést is. Mikor bezárt a szegedi vásár, még egy kitüntetést kapott: a vásár igazgatósága oklevéllel és emlékplakettel köszönte meg a szegedi vásárok érdekében kifejtett sok éves munkáját. — Mint minden ember, én ia nagyon örülök a kitüntetésnek, elismerésnek. De a legbüszkébb mégis egy kollégám dicséretére vagyok. Novák Pál, a belkereskedelem kétszeres kiváló dolgozója, vállalatunk nyugdíjasa, aki még most is gyakran oda áll a pult mögé, nemrég a következőket mondta egy értekezleten: „Ha a vevő odajön a pulthoz, akkor én már eladom neki a portékát. De ahhoz, hogy odajöjjön, olyan vonzó kirakatok kellenek, mint a mieink.” Lónyai László Munka közben Orgonahangverseny Gyulán Regős Imre orgonaművész és Forgács Éva operaénekes közreműködésével orgonahangversenyt rendez az Erkel Művelődési Központ augusztus 25-én, szerdán este Gyulán, a belvárosi katolikus templomban. A műsoron Bach: Két korái előjáték, Komm süsser Tod, C-dúr toccata adagió és fúga, D-moll toccata és fúga; Stradella: Pieta Signore; Beethoven: Vom Tode; Liszt; Trauerode; Reger: Wie- genliod és Hindemith: I. orgonaszonátája szerrel. i
