Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

A hét Békés megyei tisztjelölt a Kossuth -főiskola KISZ-klubjában (Veress Erzsi felvétele) Mától katonatisztek Békés, nyár} csend fogadott pár napja a szentendrei Duna- parton. A nagy kanyart leíró, hömpölygő vizet csak néha boly- gatta-fodrozta csónak, a parton a kempingsátrak közelében gye. rekek horgásztak, s mindez a sziget zöld növényvilág-háttéré, vei a teljes nyugalom érzetével töltötte el az arrajárót. „Pur percre van csak a Kossuth La­jos Katonai Főiskola” — mond­ta egy helybeli bácsi, akitől tu- V dakozódtam, s teljesen termé­szetesnek tartotta, hogy az or­szág e hangulatos, békés helyén vezényszavak is hangzanak. Nem disszonáns hangok ezek, nincsenek ellentétben a táj jel­legével. A bácsi talán kicsit meg is haragudott puhatolodzó faggatásomért: „Éppen azért vannak Szentendrén katonák, hogy megmaradjon minden, ami szép itt és másutt a hazában” — oktatott ki jogosan, és tudja isten, kioktatása valahogy még jól is esett. , Az egész úgy kezdődött, hogy megtudtam: több Békés megyei liatal ezekben a napokban ál­lamvizsgázik a főiskolán. Kik ők, milyen emberek? Ezt meg­tudni vágtam neki az útnak. KISZ-k 1 u bu k ban találkoztam velük, a mezőhegyesi Mészáros Mártonnal és Poros Sándorral, a battonyai Kocsis Jánossal és Mucsi Józseffel, a békéscsabai Vastagh László vad, az oroshá­zi Kiss Horváth Jenővel és Dé- kány Károllyal Gyomáról. Érett, edzett, komoly, fegyelmezett, „katonás” katonák ők, akikre rövid idő múlva nagy felelős­ség hárul, de akik ha helye van a derűnek, végtelenül kedve­sek. vidámak. Megemlítettem: a főiskolán milyen rend, tiszta­ság van, pedig itt fiatal férfiak élnek, nem nők. A Válasz: „Ép­pen ezért...” — áms ezt nem teljesen komolyan gondolták. — Miért választották ezt a hivatást? Mucsi József: — Mondjunk frázisokat? Most 23 évesek va­gyunk, érettségi után jelentkezz tünk mindnyájan. Felvettek. Mi tagadás, akkor elsősorban a ka­tonaélet romantikája és a tech­nika vonzott, de igazából nem tudtuk, nem is tudhattuk azt, ami most kristályosodik ben­nünk. — A hivatástudat? Kiss Horváth Jenő: — Igen, a „iszti pályát csakis hivatásnak lehet tekinteni és érezni, más­• I' AUGUSZTUS 20. BÉKÉS MEGYEI. NCPIUSMi képpen nem megy. Aki szeret emberekkel foglalkozni, az jöj­jön ide. Hasonló ez a hivatás a pedagógusokéhoz, de mi nem gyerekekkel', hanem kemény emberekkel élünk majd. és sok­kal bonyolultabb, szigorúbb, fe­lelősségteljesebb körülmények között. Mészáros Márton: — Iskolánk is hasonló a többi főiskolához. Tanulni rengeteget kell, vagy húsz tantárgyat „fogyasztottunk el” az államvizsgákig. Például tudományos szocializmust, peda­gógiát, neveléselméletet, neve­léstörténetet, s a tanulás mellett katonának is kellett és kell len­nünk. Gépesített lövész, felde­rítő, műszaki, tüzérszakaszok vannak, magas fokú katonai is. méretekkel. Jogosítványt az el­ső évben szereztünk. A kezdet volt a legnehezebb. Vastagh László: — őszintén szólva az első évben még sók olyan dolognak nem láttuk az értelmét, aminek most látjuk — Mi volt a legnagyobb él­ményük? Poros Sándor: — Harckocsit vezetni és az első eltávozás. Kocsis János: — Meg az utá­na következők ..., De Ismét ko­molyra fordítva a szót, nagyon emlékezetesek maradtak a csa­patgyakorlatok. Minden év befe­jezése után szakaszparancsnok­ként vettünk részt ezeken. Vastagh László: — Akkor bi­zony előfórdult. még az első év­ben, hogy az „öregkatona” job­ban tudta a géppuskaszétszedést, mint én. Ez természetes volt. Egyetlen adott területen tudhat­tak többet nálunk, de összessé­gében nem. Azóta persze négy év telt el... — Milyen szórakozási lehető­ségek vannak a főiskolán, mi­lyen a közösségi élet? Kocsis János: — Jelentős ösz- szeg áll rendelkezésre színház-, mozi. és tárlatlátogatásokra. A HÉV-vel rendszeresen mehetünk ingyenesen ilyen rendezvények, re. Gyakran eljárnak hozzánk veteránok, beategyüttesek, szí­nészek, írók, tévékommentáto­rok, volt itt az Illés-együttes, polbeatesteket tartunk és sok ezer kötetes a könyvtárunk. Ezenkívül a Szentendrei Teát­rum is nyaranta itt van hely­ben. Az ifjúsági klub aranyko­szorús és jó a KISZ-élet. Nem véletlenül került ide júliusban a KISZ KB Vörös Vándorzász­lója, s ami igen sokat mond: az avatandó tisztek 70 százaléka párttag — huszonhárom évesen. Igen hatékony a főiskolán a po­litikai képzés. Ezenkívül min­den század kapcsolatot tart egy- egy középiskolával. Én a bu­dapesti Martos Flóra Gimnázi­umban végzek honvédelmi ne­velőmunkát. Itt a főiskolán Mu. esi József a közművelődési ta­nács alelnöke. tehát kapunk le­hetőséget ezáltal is jó progra­mok kialakításához. Az olimpiát itt a KISZ-klubban színes tévén néztük. Kiss Horváth Jenő: — E négy év alatt úgy igazából megismer­hettük az országot. A polgári életben mindez nagyon sokba került volna. — Viselhettek polgári ruhát? Dékány Károly: — Igen, en­gedéllyel, de olyan alkalomra nem emlékszem, hogy ne enge­délyezték volna. Egyébként az egyenruha szerintem kényelme, sebb a polgárinál, s ami fon­tos: kötelez valamire. . Méltó magatartásra. Mi egyenruhában nem tehetünk meg olyan dol­gokat, amilyeneket a civil élet­ben meg-megengednek maguk­nak az emberek. — Milyen az ideális parancs­nok? Egymás után mondják: Ke­mény, de igazságos; határozott; alakias; szeresse amit csinál; se „fölfelé”, se „lefelé” ne legyen rossz; érezze hivatásának mun­káját; legyen példamutató ... — és folytatják a sort. A beszélgetés minden részle­tét lehetetlen leírni. Szólni kell azonban még arról, hogy Mé­száros Márton rövidesen megnő­sül, s kéthetes kedvezményes családi beutalót kapott, hogy a kiválóan tanulóknak akár 1300 forintos „fixük” is lehet a fő­iskolán, hogy valamennyien pe­dagógia szakos tanári képesítést szereztek. Ma, augusztus 20-án a budapesti Kossuth Lajos té­ren, az állami zászló előtti KISZ-szemlén ott lesz a hét Bé­kés megyei fiatal is: ekkor avatják őket hadnaggyá, majd egy hónap szabadság után csa­pattisztként szolgálnak az or­szág különböző részein. A ké­sőbbiekről az ambíció és a ké­pesség dönt. Egy társuk, aki két éve végzett, már zászlóaljpa­rancsnok. Lehet, hogy két év múlva Vastagh László Is az lesz, pedig 16 évesen még arra kérte édesapját: valahogy intéz, ze el, ne legyen katona. Most ismerősei azt mondják neki: na­gyon büszke rá az édesapja. És biztosan nem ő lesz az egyedü­li, ha talán titkolt könnyekkel nézi tia tisztté avatását: az öröm könnyeivel. Vitaszek Zoltán Kirakat és politika Ez a két szó összetetten nem valami jó csengésű. Különírva viszont, talán nem teljesen vi­lágos, hogy mi az összefüggés közöttük Pedig van, de ne vág­junk a dolgok elébe. Müller Tibor, a békéscsabai Centrum Áruház vezető dekora­tőre Szegeden, a centenáriumi ipari vásáron vásárdíjat kapott a Körösvidéki Cipész Ktsz kiál­lításának színvonalas megrende­zéséért. — Mikor megkaptam a meg­bízást a pavilon berendezésére, örültem és megtisztelve éreztem magam. Sok kiállítást csináltam már, de erre a szokottnál is jobban készültem. Valami kü­lönlegeset akartam adni, olyat, ami méltó a jubileumhoz. Több elvetett elképzelés után alakult ki a végleges változat. A belé­pőt nagyméretű fényképek fo­gadták, melyek a régi Szegedet mutatták be. Ahogy haladt a lá­togató, úgy lett egyre újabb a kép, a kijáratnál pedig már a mai város nézett le rá. Társaim­mal belekombináltuk a vásári oklevél emblémáját is a képek­be. De azt hiszem nem is érde­mes erről többet beszélni, hi­szen szavakkal úgy sem lehet leírni a látványt és az összha­tást. A véletlen műve, de ezt a ki­tüntetést éppen egy személyes jubileumkor kapta. Huszonöt év­vel ezelőtt kezdte el a szakmát. Első mestere Arató László volt. — Nagyon sokat köszönhetek Laci bácsinak. Tőle tanultam meg, hogy megbízhatóan, ponto­san, gyorsan kell dolgozni. Min­dig mondta, hogy ezen a pályán a becsületet csak egyszer lehet elveszteni. A boltokban megbíz­nak bennünk és ezzel nem lehet játszani. Sok furcsaság volt az 50-es években. A kirakatkultúra nagyon kezdetleges volt, kiürült sörösüvegekből, gyümölcsös lá­dákból, hulladéklécekből csinál­tuk a dekorációt és mire újra visszamentünk egy-egy boltba, gyakran csak munkánk romjait találtuk. Nem volt tüzelő és a kirakati berendezéssel fűtöttek. Később persze sokat változott a világ. Elmúlt az az idő, amikor a reklámot és propagandát „ka­pitalista esöke vénynek” tartot­ták és kiderült, hogy ez fontos közvélemény-formáló erő. Meg­nőtt a felelősségünk, mert a ki­rakatokkal nemcsak árukat, ha­nem életünk egy darabját is be­mutatjuk. Mi ezzel politizálunk. És hogy Müller Tibor kiraka­taival jól politizál, azt a négy­szeres kiváló dolgozó kitüntető-, sen és miniszteri elismerésen kívül sok-sok általa nyert díj is bizonyítja. A különböző ünne­pek alkalmával meghirdetett ki­rakatversenyeken mindig az el­sők között végzett, de öregbítette a magyar dekoratőrök jó hírne­vét külföldön is. Jugoszláviában például a szövetkezetek nemzet­közi kiállításán, melyen több mint 50 ország vett részt, máso­dik díjat nyert rendezésével. — Már többször esett szó ar­ról, hogy ilyen vagy olyan dijat nyertem. Ez így egyes szám első személyben nem igazságos és nem pontos. Mert a díjat ugyan egy ember kapja, de a munkát mindig egy kollektíva végzi. Ebben a szakmában egy ember semmire sem megy, én sem tud­tam volna elérni semmit, ha nincsenek olyan társaim, akik­kel meg tudtam értetni elkép­zeléseimet és akik örömmel vet­tek részt azok kidolgozásában. Munkahelyemen, a Centrum Áruházban is minden segítséget megkapok munkámhoz és lehe­tővé teszik a fejlődést és tovább­lépést is. Mikor bezárt a szegedi vásár, még egy kitüntetést kapott: a vásár igazgatósága oklevéllel és emlékplakettel köszönte meg a szegedi vásárok érdekében kifej­tett sok éves munkáját. — Mint minden ember, én ia nagyon örülök a kitüntetésnek, elismerésnek. De a legbüszkébb mégis egy kollégám dicséretére vagyok. Novák Pál, a belkeres­kedelem kétszeres kiváló dol­gozója, vállalatunk nyugdíjasa, aki még most is gyakran oda áll a pult mögé, nemrég a követke­zőket mondta egy értekezleten: „Ha a vevő odajön a pulthoz, akkor én már eladom neki a portékát. De ahhoz, hogy oda­jöjjön, olyan vonzó kirakatok kellenek, mint a mieink.” Lónyai László Munka közben Orgonahangverseny Gyulán Regős Imre orgonaművész és Forgács Éva operaénekes közre­működésével orgonahangver­senyt rendez az Erkel Művelő­dési Központ augusztus 25-én, szerdán este Gyulán, a belvárosi katolikus templomban. A műso­ron Bach: Két korái előjáték, Komm süsser Tod, C-dúr tocca­ta adagió és fúga, D-moll tocca­ta és fúga; Stradella: Pieta Sig­nore; Beethoven: Vom Tode; Liszt; Trauerode; Reger: Wie- genliod és Hindemith: I. orgona­szonátája szerrel. i

Next

/
Thumbnails
Contents