Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

-Aranyai más az én selyemkeszkenőm

A jubiláló Állanti Népi Együltcs Rábai Miklós-entlékntűsora Békéscsa bán

»•»i*frXvXv.. i&K'Ko.

A Munka Vörös 7.i#rAó Érdemrendjével kitüntetett Állami Népi Együttesről, megalakítása 25. évfordulóján filmet készített a televízió, felvételünk a Békéscsabán is bemutatott Üveges tánc című kompozícióból idéz egy jelenetet

Olvasni jó - nyáron is

A békéscsabai gyermek és ifjúsági könyvtár kellemes környezetében most, a vakáció idején is akkora a forgalom, mint az iskolai év bármely hónapjában. Naponta negyven-öt- ven gyerek jön ide, cserél könyveket, játszik vagy olvas napilapokat,’ folyóiratokat.

— A különbség a nyári és téli olvasás közt leginkább az, hogy most a legtöbb gyermek főleg pasz- szióból olvas. Máskor szerepet játszik a szórakozás mellett a tanuláshoz s»<ikséges irodalom is, amihez itt mi'wieht megtalál»»*, megkapnak, hisz 16 500 kötet között lehet válogatni — mondja Hári Katalin könyvtáros.

Míg beszélgetünk, jönnek á gyerekek. Fiúk, lányok — kicsik és nagyobbak. Általában a nyolcadik osztály befejezéséig tartoznak ide a tanulók, de vannak, akik később i6 megtartják ezt a tagságukat, éppúgy, mint ahogy egyesek már előbb átjárnak a felnőtt könyvtárba. Ajs előbbiek nehezen szaksadnak el a megszokott otthonos környezettől.

Egy apró kislány jön a pulthoz, Liker Klári, Harmadik osztályba megy az őszszel. Két könyvet hozott vissza, leadja és válogatni kezd a világoskék csíkos mesekönyvek között. Majd elmondja, hogy már első osztályos korában beiratkozott, amikor a tanító néni idehozta őket ismerkedni a könyvtárral.

Kíváncsiságomat, hogyan tud olvasni, azonnal kielégítette, felütve az egyik kiválasztott könyvet. Meglepő pontosan, szépen és folyékonyan olvasta az ismeretlen szöveget. Az állandóan olvasó kisgyerek biztonságával.

A folyóirat-tároló mellett Laurinyecz András nyolcadik osztályos tanulóval beszélgetek. Ö felváltva jár már évek óta ide és a nagy könyvtárba is. Édesapja molnár, édesanyja varrónő, két testvére van. Mindnyájan szeretnek olvasni, persze leszámítva a legkisebbet, aki még csak hároméves. Otthon hatvan saját könyve van. Míg kisebb volt, főleg az indiánregények érdekelték, most viszont az útleírások és a műszaki könyvek, meg a háborús és partizán történetek. Autószerelő szeretne lenni.

Az egyik asztalnál két kislány társasjátékot játszik. Klimaj Klári hatodikos, László Erika ötödikes. Barátnők. Klárit még elsőben egyszer a barátnője hozta el magával a könyvtárba, ugyanígy vezet- te ide ő is Erikát, s .1 azóta majdnem min- * dig együtt járnak olvasnivalóért. Rengeteg mesekönyvet kölcsönöztek ki. még mindig szeretik a mesét, bár most egy idő óta a lányregényeket kezdik olvasni. Mindketten mindig önállóan választanak. a katalógust is tudják használni. Több barátnőjük van, akikkel közösen elmondják egymásnak, mit olvastak és ami tetszett, azt a többi is kiviszi.

Évente kétezer-ötszázán iratkoznak be az ifjúsági könyvtárba, de ennél sokkal többen járnak ide. Az iskolai program szerint időnként történelem- és magyarórát tartanak itt a tanárok. Előtte a gyerekek adatokat gyűjtenek az óra anyagához; lexikonokban, szakkönyvekben búvárkodnak, megtanulják a kézi könyvek használatát. Hozzászoknak éppúgy, mint a szépiro*- dalomhoz, amelyet a sok és tarka nyári szórakozás közepette sem tudnak nélkülözni.

Vnss Márta

A harminctagú tánckar 1950. szeptemberében tartotta első próbáját, fél évvel később már a világhírű Mojszejev együttes, sei adtak közös műsort. És az alakulás óta eltelt 25 esztendő alatt maguk is világhírnevet szereztek. Tizenkét önálló, egész estét betöltő műsorukat három földrészen mutatták be. Három, ezer alkalommal léptek színpadra, legtöbbet a magyar folklór legszebb gyöngyszemeit csokorba gyűjtő Ecseri lakodalmas című műsorukat vitték a nézők elé.

A jubiláló Állami Népi Együttes neve összeforrt Rábai Miklóséval. A néhány évvel ezelőtt elhunyt békéscsabai származású táncszakember koreográfus! és pedagógiai munkája ezer szállal kötődik az együtteshez. Rábai Miklós 1957-ben került Pestre, s ahogy az együttes mai vezetői vallják, ő teremtelte meg az Állami Népi Együttes produkcióinak aranyalapját.

Hétfőn este Békéscsabán, a ligeti szabadtéri színpadon, Rábai Miklós emlékének tisztelegve a legnépszerűbb műsorát — az eredetihez képest némi módosítással —, az Ecseri lakodalmast mutatta be az együttes. Erről a kétórás produkcióról sok helyen és sokan írtak már elismeréssel. Üjat aligha lehetne. A Kállai-kettőssel kezdődő műsor ezúttal is nagy sikert aratott. A Pásztorbotoló, az Üveges tánc, a Széki muzsika és a többi szám most is gyakran ragadta tapsra a nézőket. Valamennyi fiatal táncos rendkívül fegyelmezett, magas fokú produkciót nyújtott s ugyanezt mondhatjuk el az énekkarról és a zenekarról is.

Emlékezetes este, maradandó élményt nyújtó emlékmüsor volt a csabai. Méltó emlékezés Rábai Miklósra.

F. I.

Kedvetlen túlórázás

V

olt egy időszak, amikor az új munkahelyet keresők a feltételekről érdeklődve, szinte kivétel nélkül megkérdezték: és mi lesz a túlórákkal? A munkaügyisek, a jövendő főnökök fölkészülten várták, mikor bújik ki a szög a zsákból, buzgón és megnyugtatóan bólogattak, hogy nincs mitől tartani, lesz túlóra is bőven. Ez az érv többnyire döntőnek bizonyult, a kérdező osztott, szorzott, sebtében kiszámította, mennyire kerekedik majd a fizetés az ily módon hivatalosan is „garantált’’ túlórákkal, és »létrejött az egyezség. Ugyanezek a munkaügyisek és főnökök akkor élték át az újabb nehéz perceket, amikor más alkalommal saját feletteseiknek éppen az ellenkezőjét kellett bizonyítaniuk, mint amivel a belépőket biztatták. Be kellett számolniuk, mit tettek a túlórák csökkentése érdekében, kimutatásokkal kellett igazolniuk, hogy az engedélyezett kereteken belül maradtak. Hogy a valóság gyakran ellentmondott a kimutatásoknak? Okosabbnak tartották, ha hallgatnak a „fekete” túlórákról.

Az iparáganként! és népgazdasági összesítés még így is riasztóan festett. A túlórák tömege nem egy vállalatnál már önmagában veszélyeztette a termelés gazdaságosságát. Nép- gazdasági viszonylatban pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy. alapvető bajok lehetnek a belső szervezettségben, a munkaidő kihasználásában, ha az eredetileg tervezett idő helyett rendszeresen ilyen nagy meny- nviségű „ráadásra” van szükség. A jobb munkaszervezésre, a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönző határozatokat, rendeleteket természetesen nem csupán a túlórák váltották ki. De ezek is szerepet játszottak benne, mint irányjelző táblák az útelágazásoknál mutatták, merre lehet továbbmenni, hol kerülünk le a főútvonalról, a zsákutcáról nem is beszélve.

A szigorú szabályok azóta megtették a maguk hatását —• legalábbis a túlórák tekintetében. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a csökkentésükre hozott intézkedések hatását egyéb tényezők is fokozzák. A rendeletek a közepébe találtak egy törvényszerű folyamatnak, akkor születtek meg. amikor az embereknek maguknak sem

tetszett már a mértéktelen túlmunka. Megengedhették maguknak, hogy beleunjanak... Az iparban korábban sem volt titok, hogy az állami vállalatok, túlóra-túltengését nem utolsósorban az állami ipar bérszínvonalának viszonylagos elmaradottsága okozza. A szorongató létszámhelyzetben a gyárak a fizetést kipótló túlórákat tartották az egyik lehetséges vonzerőnek, ezért tettek kecsegtető ígéreteket, s ezért is váltották be. A nagyüzemi munkások központi béremelése azonoan gyökeres fordulatot hozott. Kiegyenlítődtek a különbségek, több lett a fizetés, a korábbi lelkes túlórázók is gondolkozni kezdtek, megéri-e tovább tartani a tempót. Miért legyenek önmaguk ellenségei, miért ne pihenjenek, szórakozzanak szabad idejükben, mint mások?

Valóban: miért ne tehetnék? A munkaügyisek ma már akkor sem igen mernek előhozakodni a túlóraigényekkel, ha tudva-tudják, hogy egyes helyeken mennyire szükség van rájuk. Amilyen szívesen, magától értetődően végeznek társadalmi munkát az emberek, olyan kedvetlenül túlóráznak. Persze, ha társadalmi üggyé lesz egy-egy vállalkozás, a helytállásra, a munkásbecsületre hivatkozva, mégiscsak megszervezik a nyújtott vagy külön műszakokat. Idősebbek és fiatalabbak között ez gyakran ellentétet is okoz. A fiatalok nyíltan kimondják, hogy szükségük van a szabad idejükre, nincs az a pénz, amiért túlórázzanak, az idősebbek pedig. akik, ha fáradtan és kedvetlenül is, de mégis bent maradnak. Ilyenkor joggal úgy érzik, egyedül az ő vállukra nehezedik a tervek teljesítésének felelőssége. Az sem ritka, hogy a rendszeres túlórák széles körben vitatott kérdéssé válnak. Indokoltan teszik szóvá, különösen a nőket foglalkoztató munkahelyeken; hogyan juthat érvényre így a munkaidő-csökkentés, a családvédelmi törvény ?

E

zek a kedvetlen túlórák

kétségkívül kedvezőbb jelek, mint a korábbiak. De ugyanolyan figyelmeztetőek, és ugyanarra figyelmeztetnek: a szervezettség . hiányosságaira, a pontatlanságokra, lazaságokra. Csak éppen a másik oldalról.

V. F,.

Kereskedünk q nagyvilággal , III.

Minden piacra

Külkereskedelmünk szerepéről szólva, végül is az egyik legfontosabb kérdést, fejlesztési politikánkat nézzük meg most közelebbről. Kétségkívül igaz, hogy a jelenlegi tervidőszakban az előzőhöz képest, alapvetően nem változott fejlesztési politikánk, bizonyos hangsúlyeltolódások azonban bekövetkeztek. Gondoljunk például arra, hogy az elmúlt néhány hónapban új fogalom született: a minden .piacon értékesíthető terméké. Ma már egyre több helyütt, s egyre szélesebb körben használják e fogalmat, ezzel is érzékeltetve, hogy átalakulóban vannak exportpiacaink.

Korábban igencsak éles körvonalakkal elvált egymástól az a termék, amelyért rubellel, s az, amelyért dollárral fizettek. Nos, ezek a körvonalak az utóbbi időben kezdenek elmosódni, s ez kétségkívül annak tudható be, hogy alaposan megnövekedtek az igények, a szocialista piacokon. Egyre inkább a múlté - az a gyakorlat, amely az elszámolás szerint minősítette az árucikkeket, s eszerint állította magasabbra

vagy alacsonyabbra a követelmények szintjét is. Exporttermékeink mind szélesebb körére lesz általános a csupán két lehetőséget ismerő megállapítás: eladható gazdaságosan a termék vagy nem adható el.

Az ötödik ötéves tevidőszak fejlesztéseinek elhatározásakor tehát elsősorban azoknak a beruházásoknak megvalósítását szorgalmazták, amelyek elkészültük után növelik export- árualapunkat, vagyis a minden piacon kedvező áron értékesíthető termékek mennyiségét. Egy-egy nagyobb horderejű fejlesztési elhatározást mindenkor széles körű vizsgálódás előz meg. Így történt ez a jelenlegi tervidőszak megalapozásakor is — fejlesztési tervünket igyekeztünk összehangolni a többi szocialista ország elképzeléseivel. Belső piacunk szűkössége, s ebből adódóan külkereskedelmünk hangsúlyozottan nagy szerepe a népgazdaságban — mindez olyan tényező, amely azt indokolja, hogy hazánk a' kölcsönös előnyök alapján egyre szélesebb körben kapcsolódjék be a nemzetközi munkamegosztásba, egyre jobban éljünk és használjuk ki a szocialista munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció adta lehetőségeket.

Az elmúlt években számos példa igazolta a szocialista piacra alapozott fejlesztési koncepció helyességét. Több helyütt vált általánossá az a gyakorlat, hogy egy-egy beruházást a hazai és a szocialista partnereink igényeire építve hoznak létre, s a nagyobb sorozatokból adódó gazdaságosság, gyártási tapasztalat megalapozza más piacokon is az export bővítését. Így történt ez egyebek között mezőgazdasági gépgyártásunk néhány területén is. A különféle konzervipari gyártósorokat például a szovjet fejlesztőkkel együtt dolgozták ki a magyar mérnökök, figyelembe véve a szovjet piac igényeit. Ma már számos olyan bevált és sikeres terméket állít elő a. hazai ipar, amely nemcsak a szovjet piacon, hanem Nyugat- Európában s mind nagyobb számú közel-keleti országban is kedvelt.

Fejlesztési politikánk új vonása, hogy ebben a tervidőszakban külön hitelkeret létrehozásával támogatják a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának növelését. Központi alapból 45 milliárd forín-