Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

Jelentős segítség licencvásárláshoz A HUNICOOP Gépipari Koo­perációs Külkereskedelmi Iroda az öteves tervidőszakban mint­egy 500 kooperációs 'témajavas­latot vizsgál meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium, vala­mint a minisztériumhoz tartozó vállalatok megbízásai alapján, amelyek összhangban vannak az ötéves műszaki-fejlesztési elkép­zelésekkel. A felmérések, az ipari háttér áttekintése és az előzetes tárgya­lások után jelenleg szerződést készítenek elő a Komplex Kül­kereskedelmi Vállalat, a MEZŐ­GÉP Tröszt és az USA-beli- -Can- sas Állam Hesston cég között. A megállapodás alapján meg­vennék egy betakarító gép li- *cencét. Eddig ezeket a betaka­rító gépeket tőkés piacról im­portáltuk nagy mennyiégben. A licencvétellel lehetővé válna a teljes hazai igény kielégítése. Jelentős szocialista és tőkés ex­port. Szó van arról is, hogy ugyanezen amerikai gyárnak a Győri Magyar Vagon- és Gép­gyár' mezőgazdasági gépekhez el­ső és hátsó hidakat szállít a kö­vetkező években. A HUNICOOP tárgyal olasz cégekkel — gyü- möcsbetakarító gépek és állat­tartó telepek, szennyvíztisztító berendezéseinek közös gyártásá­ról és permetezőgépek licencvá­sárlásáról. (MTI) Fogalmak - közelről Népgazdasági egyensúly A gazdaság olyan állapota, amelyben a fontosabb erőforrá­sok, termékek és szolgáltatások nálata és kereslete összhang- rn van egymással. Az egyen- .úly mindig közelítő jellegű és i'észegyensylyok összességéből áll össze. Nem mechanikus ösz- szegzése az előbbieknek, hanem szintézise. Az egyensúlyi helyzet csak mint tendencia érvényesül, az időről időre létrejövő részle­ges egyensúlyhiányok feloldása fontos feladat a népgazdaság tervszerű irányításában. Az egyensúly hiánya — bár­mely területen jelentkezik — mindig gondot okoz, ellenakciót sürget. Napjainkban külgazda­sági vetületben bomlott meg az egyensúlyi helyzet: mind 19’74- ben, mind 1975-ben az ország be­hozatala lényegesen magasabb volt, mint kivitele, ennek követ­keztében nemzetközi árucsere­forgalmunk sem volt kiegyensú­lyozott, több értéket, árut fo­gyasztottunk, használtunk fel, mint amennyit a ténylegesen megtermelt nemzeti jövedelem tartalmazott. Épp a külgazdasági egyensúly javítása, helyreállítá­sa érdekében ebben a tervidő­szakban nem használhatjuk fel belföldön a mindenkori nemzeti jövedelem egészét, annak egy részét külföldön kell felhasznál­ni, azaz exportálni kell. A költségvetés kapcsán is be­szélhetünk egyensúlyról vagy annak hiányáról. A költségvetés egyensúlyhiánya sem pozitív je­lenség. Ez azonban nem jelent feltétlenül a gazdaságon belül is egyensúlyhiányt. Elsősorban azt jelzi, hogy a költségvetés kiadá­sai meghaladják a bevételeket. A hiányt azonban — pénzforgal­mi szempontból — fedezi az egyéb pénztulajdonosok — vál­lalatok, lakosság — folyó évben fel nem használt, bankbetétek­ben elhelyezett pénze. A népgazdaság fejlődése ak­kor zavartalan, amikor egy-egy ötéves tervidőszak átlagában biz­tosítani tudjuk a külgazdasági egyensúlyt, a gazdaságon belül pedig a részterületeken sem jön létre nagyobb mértékű egyen­súlyhiány. Néptánc fesztivál Balaton fii reden PONTOSAN fél tizenegy volt — július 3-án este —, amikor a közönség a műsor befejeztével hazaindulhatott. így helyes a ki­fejezés, hogy indulhatott, mert addig folyamatosan lenyűgözve, helyéhez ragasztotta tíz néptác. csoport folklór-kavalkádja a ba­latonfüredi szabadtéri színpa­don. A látványos program délután kezdődött, amikor is a Tagore- sétányon végig haladva, egészen a mólóig, menettánc-versenyen mutatkoztak be a különböző or­szágrészekből érkezett együtte­sek. Magáról a rendezvényről azt kell elmondani, hogy a fogyasz­tási és ipari szövetkezetek or­szágos szövetségei a rendező me­gyékkel karöltve, az idén immár hatodik alkalommal kötötték össze a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplését a tánccso­portok seregszemléjével. A nagy­szabású vetélkedő megérdemelte az érdeklődök figyelmét. Min­den együttesen, az együttesek minden tagján látszott, hogy nem a zsűrinek táncol, hanem a maga, társai és a közönség örömére. A mintegy ötszáz tán­cos látványos bemutatkozását — amerre csak elhaladtak, a né­zők önfeledt tapsa kísérte. NEKEM KÜLÖN örömömre szolgált, hogy a gyomai együttes is azok közé tartozott, akik a legnagyobb. közönségsikert arat­ták. A várostól most még kissé messze levő szabadtéri színpa­don (mely, ha ott marad is köze­lebb kerül, ha környéke beépül), az esti műsor azzal kezdődött, hogy a zsűri által legjobbnak minősített menettánc-produk- ciók együtteseinek különdíjakat adtak át. Balatonfüred város Tanácsának különdíját az öreg­csertői, a Fogyasztási Szövetke­zetek Veszprém megyei Szövet­ségének különdíját a hajósi nemzetiségi táncegyüttes. az Ipari Szövetkezetek Veszprém1 megyei Szövetsége különdíját a balatonfüredi és a KISZ Veszp­éves kis táncosaikat is, mint a jászberényiek, hajósiak, öreg- csertőiek. Mondhatná valaki, hogy gyerekekkel, azok bűbájos kedvességével nem nehéz sikert aratni. A dolognak azonban nem ez a lényegi oldala. Hanem az — és e tekintetben is helye6 úton járnak a gyomai együttes vezetői —. hogy aprócska koruk­ban beléjük oltják a hagyomá­nyos és az alkotó közösség sze- retetét azok, akiket a népművé­szet évtizedeken át magukat is mozgósított. Nem a gyerekek látványa volt a siker forrása, ha­nem az, hogy — mint az öreg­csertői lakodalmasban vagy a hajósi együttesben — ott táncol­tak velük 70—80 évesen — lehet, hogy tulajdon nagyanyáik, nagy­apáik. SZÓLJUNK végül még a cso­portokban szereplők társadalmi állásáról. A táncosok többsége szövetkezeti dolgozó. Olyan he­lyen, ahol középiskola vagy fel­sőfokú iskola van, azok tanulói, hallgatói is bekapcsolódnak az együttes munkájába. Külön ér­dekes az átai délszláv táncegyüt­tes útja, mely 1960-ban úttörő- együttesként alakult. Az % úttö­rőkből időközben felnőtt együt­tes lett s a közös szereplések továbbra is összetartják őket. A szórakozás, a gyönyörködtetés mellett most már nagyobb fel­adatot is magukra vállaltak: ösz- szegyűjteni, megőrizni, színpad­ra vinni a délszáv nép folklór­kincseit. A maga hazájára néz­ve, valamennyi együttes célkitű­zésében szerepelnek ezek a cé­lok, melyeknek megvalósításá­ból nemcsak a benne aktívan munkálkodóknak, hanem az őket élvező nagyközönségnek, a néprajztudománynak, az “egész magyar kultúrának haszna le­het. EZEKNEK az elmondására ser­kentett az a nagyszerű est, mely­nek lélekben eggyé forrt közön­sége hitet tett a folklór szeretete mellett. Beck Zoltán Ifi .1 f , f • h rr 9 » „Viszontlátásra a jovo ovi jubiláns, XV. nyári egyetemen'' A XIV. gyulai eszperantó nyári egyetem szombaton dél­előtt ünnepi hangulatú üléssel zárult a művelődési központ zsúfolásig megtöltött nagy elő­adótermében. Egyetlen szék sem maradt üresein, többen csak ál­lóhelyhez jutottak, amikor a megnyitó után Hugó Krauf, a Bécsi Népi Egyetem docense a tizenhat országból jött eszperan- tisták részéről elsőnek búcsúzott eszperantó nyelven, Gyuláról írt költeményével. Sok jót, szépet mondhatott városunkról, mert sokszor szerepelt a ..Gyula’’ és az általános taps jelezte, hogy valamennyi részvevő vélemé­nyét, érzéseit tolmácsolta. Ha­sonló elismeréseket, köszöneteket tolmácsoltak a többiek is, Len­gyelországtól Japánon keresztül Dél-Jemenig. A fennállása óta talán legsikeresebb, legeredmé­nyesebb nyári egyetem zárszavát Kádár Imre, a SEU titkára mondta el. Kifejtette, ismét sikerült; gaz­dagítani a részvevők igényei szerint mind nyelvi, mind kul­turális tekintetben az ismerete­ket. Örömmel állapította meg, hogy a korábbinál is szélesebb körben foglalkoztak a gyulai nyári egyetemmel a különböző országok folyóiratai, újságai, rádiói, televíziói is. Ennek ered­ményeként az érdeklődés első­sorban főként a felsőfokon ta­nuló fiatalok körében váltott ki örvendetes visszhangot, amit a 16 országból érkezett eszperan- tisták jelenléte a legszebben bi­zonyít. Befejezésül kérte, vigyék magukkal a város lakosságának üdvözletét és minél többen jöj­jenek vissza a jövő évi, a jubi­láns XV. nyári egyetemre. A magyar és az eszperantó himnusz után rövid fogadást adott az egyetem tanácsa a kül­földi csoportok vezetőinek tisz­teletére. Itt jelentették be meg­lepetésként, hogy az ősztől kezd­ve elkezdi működését á nyelvi laboratórium, amely audiovizuá- I lis, legkorszerűbb oktatási mód­szereivel nemcsak Gyula, ha­nem a környék eszperantistái- nak is rendelkezésére áll. A félmillió értékű berendezés már csak azért is különös elismerést váltott ki, mert ennek a nyelv­nek a szakemberei kerültek fel elsőnek egy nyelv ilyen módon történő oktatására. Többen ki­fejtették, hogy hazájuk sajtójá. ban hangot adnak ennek a nagyszerű módszernek és saját anyagukkal is hozzájárulnak si. keres, eredményes működésé­hez. Ilyen anyag küldését he­lyezte kilátásba többek között az osztrák Hugo Kraus és a vi­lágjáró jugoszláviai Sekelj Ti­bor. * * * A nyári egyetem első napjai­ról előző tudósításunkban már beszámoltunk. A további ese­mények sorába tartozik a szer­dai kirándulás, amikor a Volán panorámabuszán szép úton vet­tek részt az eszperantisták. Megismerkedtek Békéscsabával, a szarvasi arborétummal, Oros­házán üzemlátogatáson voltak, a vacsorát pedig a kondorosi csárdában fogyásztották el. Csü­törtökön Kádár Imre tanár, a SEU titkára a Viharsarok. Hu­go Kraus docens A technika és az ember című előadását hall­gatták meg. Nagyszerű volt a pénteki műsor is, amikor Ger­gely Mihály, a Hungaro Vivo és az Eszperantó Magazin főszer­kesztője A festőművészet nagy mesterei sorozatában Csontvá- ryról. a neves vendéglős dinasz. tia tagja, Gundel Ferenc főisko. lai tanár pedig A magyar ven­déglátásról tartott nagy figye­lemmel kísért előadást. Pénteken este a művelődési központban a Körös Táncegyüt. tes és zenekar adott műsort a nvári egyetem hallgatóinak, va_ lamint a városban üdülő cseh­szlovákiai fiatalok részére. Az együttes műsora érthetően vi­haros tetszést aratott. . Morgala, a másodhegedűs Halász Ferenc novellája rém megyei különdíját a gyomai „ együttes vehette át. Ezután megkezdődött a csak­nem háromórás műsor, mely­nek során két-két fellépéssel minden együttes repertoárja leg­javát mulatta be. A közönség tapsaiból ítélve, a legnagyobb sikereket — az előadás sorrend­jében — a gyomai együttes tán­cai : a vasvári verbunk, dél-al­földi ugróé és frisses; a jászsági együttes magyarpalatkai íorga- tós és szökőstánca és a jászsá­gi táncok című összeállítása; a mátészalkai cigányegyüttes ..Es­te a táborban” című tánckompo­zíciója; a hajósi együttes hajósi sváb szvitje és a kalocsaiak „Csertői lakodalmas” című tánc­játéka aratta, de a többi együt­tesnek is kijutott az őszinte el­ismerésből. AZ ESEMÉNY okán érdemes szólni a táncegyüttesek belső életének néhány kérdéséről, mert az Békésben is tanulságul szolgálhat. Az együttesek külső megjele­nése ma már igen kulturált. Eh­hez az őket támogató vagy fenn­tartó gazdasági bázisok áldozat- készsége mellett, hozzájárul az együttesek vezetőinek és inst­ruktorainak jó szakmai felké­szültsége és ízlése. Valamennyi együttes — bármely etnikai kö­zösséget képviselt is —. hozta szűkebb hazájának levegőjét, ha­gyományos viseleté tiszta stílu­sával. Az együttesek létszáma válto­zó. Többségüké — köztük a gyo­maiaké — hatvan-nyolcvan fő. A legtöbb táncossal a jászberényi együttes dicsekedhet: az után­pótlással együtt mintegy kétszá­zan vannak. És erről is kell szól­ni. Ha csak a közönségsiker ol­daláról nézzük a dolgot, azt ta­pasztaljuk, hogy a sikeregyütte­sek között egyértelműen ott vol­tak azok, amelyek magukkal hoztak az apróságaikat, hat-tíz Kínos volt, fölöttébb kínos, akkor különösen, de így utólag sem kevésbé. Az eset az egyéni, mondhatni partizánkodó módra elkövetett műpártolások érzék­letes kudarcaként vonult be az életembe. Ráadásul az eső is . zuhogott. Álmosan kezdte, azután szinte egybefolytak a nehéz őszi fel­hők, s egy halvány fénycsíkot sem hagytak a magasban. Az utak sárosak, csúszósak, mintha valami égi mosógép öntötte vol­na magából a vizet. Szerkesztő­ségi vendégünket, aki a város­ka művészeti életerői gyűjtött anyagot, taxival kísértem ki az állomásra. Bár ne sietett volna annyira, hogy elérje a vonatot' Alighogy elköszöntünk, ültem volna vissza a kocsiba, de a vá­róteremből váratlanul előlépett hajlott tartásával, előreugró áll­kapcsával Morgala Bálint, aki másfél esztendeje úgy mutatko­zott be, hogy ő az ismert má­sodhegedűs. A szereplések után másnap délelőtt mindig felkere­sett, hogy benne lesz-e a neve a tudósításban. Szeressétek szegény Morgalát — szokta ilyenkor mondani, be. vezetésként ahhoz, hogy beszá­moljon azokról a nagyívű elkép­zeléseiről, amelyeket a vokális hangzás megújítására dolgozott ki, es természetesen panaszko­dott, hogy falakba ütközik, nem értik meg a töx'ekvéseit. Nemrég egy jobban fizető állást sike­rült szereznie, és idővel elérte, hogy egyre többekkel került köszönő viszonyba az utcán. Amikor úgy érezhette, hogy rév­be és lakáshoz jut, fokozatosan elmaradoztak a látogatásai, és már azokra a találkozókra sem jött el, amelyeket megbeszél­tünk. Éreztem, hogy ’ valami rendkívülinek kellett történnie, ha észrevesz. — Vigyél vissza a központba, föltétlenül beszélnünk kell egy­mással — szólított meg. Testvé­riesen átölelt. Elemi erővel tört rám a vágy, hogy kitérjek a diskurzus elöl. De az eső zu­hogott, a taxióra ketyegett. — Nem tehetem, haver, megy a vonatom — mentegetőztem egy gyors elhatározással, köz­vetlen művészi modorban, és in­kább három papírpénzzel kifi­zettem a 25 forintos számlát. Eltökélten indultam a peron fe­lé, hátha kisegít valaki. — Akkor én sem megyek — és szomorúan nézett a taxi után. — Mindjárt itt lesz a városi busz — ajánlottam neki. — Hallgass meg addig is. na­gyon kérlek — és belém karolt, hogy biztonságosnak tűnjék a járása. Valami ösztönös céltu­datossággal a resti felé vette az irányt. — Legalább íe szeresd szegény Morgalát — indítványozta az egyik sarokasztal mellett-. — Senki sem ért meg. Pedig jót akarok. Valami mást. Egy ki­csit megkavarni az állóvizet a fülekben — fogalmazott némi képzavarral, ami a hosszú feke­tehajú, barnabőrű, égőszemű szomszédunknak is feltűnhetett, mert ettől a pillanattól kezdve mereven figyelt bennünket, s egy lélegzetvételnyi szünetben fennhangon átszólt a pincér elő- rehajló válla fölött: — Hiába jó zenész valaki, ha nem tud nyelveket. Nem értik meg. Kava tíu lángol — kiál­tott fel hirtelen. Morgala rá sem hederített: — De ez még nem minden. Hanem otthonról is kirúgtak. Hát szabad ezt csinálni velem? Már-már azon a határon áll tam, hogy no most, rögtön meg­esik rajta a szívem. — Ismerlek én téged, Janó folytatta a feketehajú. Az asz­tal alól elővett egy ütött-kopott, feketés-színű hegedűtokot, és bizonytalanul bontogatni kezd­te. Az ujjait ökölbe szorította, s aztán felénk lendítve a kezét, szétugrasztotta őket. Néhány Ízülete keservesen csikorgóit. — Nem vagyok Janó. De nem baj, csak ne muzsikálj — ismer­te fel a veszélyt jó érzékkel Mor­gala. _ Képzeld csak — haj­lott közelebb, miközben rángat­ta a kabátujjam. Ügy nézett ki mintha felnőtt létünkre kispaj­tások lennénk. ’ — a feleségem az este. úgy éjfél tájban mehe­tett haza, kihívta a rendőrséget Arra ébredtem, hogy két rend­őr all az. ágy mellett. Jöjjön ve­lünk és kész. Ezt a meset persze nem akar­tam elhinni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents