Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
Tudományos könyvújdonságok jelennek meg Számos tudományos könyv- újdonság hagyja el a nyomdát á harmadik negyedévben. Az Akadémiai Kiadó augusztustól jelenteti meg a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának évkönyvét, amelynek Ortutay Gyula a főszerkesztője. Az évkönyv folklórkutatás legújabb eredményeiről számol be; Juhász Géza, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem 1968-ban elhunyt prof esz- szóra Csokonai költészetére és életére vonatkozó kutatásait tartalmazza a Csokonai tanulmányok című kötet. Rövidesen megjelenik a korunk tudománya sorozat legújabb kötete, a Molekula óriások biofizikája címmel. A szerző, Damjanovich Sándor a gyorsan fejlődő biológiai tudományok speciális, mégis általános érdeklődésre igényt tartó fejezeteit tekinti át. > A Kortársaink sorozatban jelenik meg Laczkó András tanulmánya Takáts Gyuláról. A nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költőt méltatói Árvízvédelmi gyakorlat hagyományos védekezési eszközök mellett, a legkorszerűbb műszaki berendezéseket. Így többek között üzembe helyezték a stabil és fél-mobil ■szivattyútelepeket. Az árvíz- védelmi gyakorlat vezetői elmondták, hogy hazánk szivattyúkapacitásának egyhar- rnada Békés megyében van, s ezeket a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság üzemelteti. A 71 stabil, a 67 fél-mobil szivattyúteleppel, valamint a 120 hordozható gépcsoporttal veszély esetén másodpercenként 246 köbméter vizet képesek szivattyúzni. A gyakoi’lat végén a vízügyi szakemberek elismerően nyilatkoztak a látottakról- A bemutató elérte célját, vagyis az osztag tagjai felkészültek a rendkívüli és speciális védelmi feladatok ellátására, jól alkalmazzák a legkorszerűbb védekezési eszközöketAszály van! Talán furcsán hat, hogy árvízvédelemről esik szó. Készülni kell erre is, noha most az a fontos, hogy minden csepp vizet „megfogjunk”, s a szomjas embernek, a szomjazó növényeknek juttassunk. Hajnalban a védelemvezető utasítására riasztották a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztályát. A riasztást követően, másfél órán belül együtt volt a 75 tagú árvízvédelmi, a 35 tagú belvíz- védelmi és a 20 tagú jégromboló műszaki részleg. A gyülekezést követően megtörtént művek, légkompresszorok cö- | löpverők, szádfalverök földre.! illetve provizórikus hídra való telepítéséhez. A dereglyékkel. ladikokkal, motorcsónakokkal pedig megkezdték a védekezéshez szükséges anyagok szállítását. Az árvízvédelmi gyakorlatin a VÍZIG felvonultatta a A nagy teljesítményű szivattyútelepek a bel- és árvízvédelemnél segítenek a mentésben sokszor „somogyi”, „dunántúli”, „pannon’-költőnek nevezték. Később „újnépiesnek”, majd a „magyar barokk” hagyományok folytatójának látták. Laczkó András igazolja, hogy a hagyományokhoz és a kortársakhoz való viszony nem a látszatazonosságból, hanem a művek valóságából fakad. A szerző az életmű prózai részét is tárgyalja. (MTI) — No jó. Akkor elmondom úgy, ahogy volt. Előtte egy kicsit fölöntöttem, tudod ünnepeljünk. Aluszkálok, amikor egyszer csak fölráznak. Ki a fene van itt? — kérdezem. Ne haragudjon, bennünket kihívtak ide, hogy maga üti a feleségét és a gyereket. De azt már látjuk, hogy rosszindulatú bejelentés volt, megyünk >s. Elnézést kérünk, művész úr — mondták mind a ketten, és sarkon fordultak. Hohó. várjanak csak! Most már en ragaszkodom hozzá, hogy menjünk. A feketehajú eddig mereven nezett, de most elkezdett szaporán pislogni. Pontosan úgy, mint azok, akiknek meghibbant a szomszédjuk. — Útközben megmagyaráztam nekik a helyzetet, hogy az asz- szony engem minden áron tönkre akar tenni, és lám. már idáig vetemedett. A kapitányságon leültettek. Behoztak egy éjjeli pillangót is, először sírt, aztán dúdolgatott, de én állandóan a feleségemre gondoltam. Megfogadtam, hogy ezt még megkese- rülí. Nyílik az ajtó. ki lép be? Maga a kapitány. Nyújtja a kezét. Nagyon-nagyon örülök — így fejezte ki magát —. hogy személyesen is megismerkedhettünk. Az incidenssel meg ne törődjék semmit, félreértés volt. Első a művészet. De hogy menjek haza? Nincs nálam a kapukulcs. Hát ha ez a helyzet, akkor kivételesen itt maradhat reggelig, válaszolta a kapitány. Így történt. A szomszéd asztalnál a íeke- 'te fiú előbányászta n fekete tokból a hegedűjét és hangolni kezdett. — Hallgass, te álzenész — féltékenykedett Morgala, az eligazítás, a baleseti okta- f tás és délután 14 órára köz-j úton már elérték a képzelet- ! beli veszélyeztetett szakaszt, Vagyis Békésszentandrás térségét. A megérkezést követően néhány perccel már vízre is szálltak a mentőalakulatok. Begyakorlott mozdulatokkal hozzáláttak a világítás, hírközlési, vízi szállító jár— Kava du? — kontrázott : kérdő hangsúllyal a megbántott : muzsikus. — No ugye, hogy nem ; tudod, mit jelent. Mert ez ame- • rikaiul van mondva. En értem j Hát hova menjen az ember, ha : nem tudják, hogy mit akar ■ mondani. Még ha akkora tehet- • sége is van, hogy első vadász- j kürtös lehetett volna. A pincér leakasztotta a tele- : fonkagylót és felénk nézve tár- ; csázta a 007-et, nálunk ez a • rendőrség száma. A hangosbe- : mondó közölte, hogy mentesítő : személyvonat indul. Itt volt az : utolsó pillanat. De Morgala be- • lémmarkolt, s aki ót Janónak ne. : vezte, a fekete legény, az húz- : ta, egyre húzta, majd fürge • mozdulatokat téve cincogott a • húrokon. Az utasok fáradtságtól : elgyötört arcán némi érdeklődés : tükröződött a látványra. A moz- • gó lépcsőkre sikerült csak fel- . ugrani. Hosszan integettek, az- • tán a raktár felé indultak. A ; kalauz persze rögtön megbün- ! tetett, mert nem volt semmifá- : le jegyem. Hogy is lett volna'’ ■ Ekkor utóiért egy hang. A le- ■ lig nyitott ablakon át távoli, | furcsa, kísérteties hegedűszót : sodort a szél az esőcseppekkel. ■ A kalauz pirospozsgás és húsos j . arcán megrebbent egy mélyen j ülő ideg. Mérgesen szétnézett, j s arra való hivatkozással, hogy • huzat van. az utasok nem kis ; megdöbbenésére felhúzott min- ! den ablakot az egész szereivé- j nyen. Akik az utolsó, nyitott pe- : ronra szorultak, látták, hogy egy ■ sínautó gördül utánunk. S a dö- • cögve guruló, öreg szolgálati j járművön — hogyan szerezhet- jj •ték? — vadul dulakodtak ők; ketten, a meg nem értett mű- ! vész és a zug-zenész, egy véd- ! télén hegedűért, amelyik mint- : ha magától szólt volna a vég- • télen sínpályák fölölt, i A töltésszivárgás elleni védekezést patrialemezekkel oldják meg A KÖVIZIG és az MHSZ gyulai könnyűbúvár klubja évek óta eredményesen együttműködik. A mostani gyakorlaton és bemutatón a könnyűbúvárok is részt vettek, vízszivárgás e- lcn a fóliával való védekezést mutatták be Szöveg, folo: Szekeres András Képernyő Háromféle szombat este A tévénézők általában egyben kritizálják a szombat esti műsorokat vagy egyben dicsérik, hiszen a hét vége legnyugalmasabb estjéről van szó. Másnap, vasárnap, szintén pihenőnap, és az előző esti tévé-program fáradalmait is ki lehet pihnenni. Most is így volt, a Kurossza- va-sorozat „Dodeskaden” című filmje éjfél után fél órával ért véget, és a még kitűnő fűm sem tudta feledtetni a bosszúságot: vajon ki találta ki, hogy a világhírű japán közérhető, nagy tömegekhez szóló filmjeit az elszánt vállalkozók álom-rohamokkal küzdve nézzék végig? Feltehető, hogy aki kitalálta, nem ismeri (vagy nem figyeli) a tömeglélektant, és nem sokat törődhetett azzal, hogy hányán látják Kuroszava különös reme keit. Mindezeken túl még az is lehetséges, hogy „vájtfülűek- nek” szóló egzotikumnak ítélték csupán, ez pedig nem árul el túlzott jártasságot a filmművészetben, mint olyanban, melyről volt egy igen nagy ember, aki azt mondta, hogy „számunkra a legfontosabb”. Nos, egy szó mint száz: a kritika a vetítési idő rossz megválasztásáról már hetek óta visszhangzik a magyar sajtóban, a televízió merev, vagy inkább korántsem rugalmas műsorszerkesztését dicséri, hogy képtelenek változtatni rajta. Ennyit erről. A szombat este kezdeteként „Második otthonunk címmel a bíróságok — ezúttal a pesti Markó — világába vezetett el minket Mikes György kezdő konferansza, láthatóan lámpalázzal, sikeresen elrontva saját szövegének szellemességeit is. (Nincs erre színész? Nem mindenki Kellér Dezső, vagy régebbről: Darvas Szilárd. És ha nem az, nem kell erőltetni.) A műsor címe meglepő kissé, mert nem rejt semmi iróniát, olyan szelíd, mintha nosztalgikusan volt iskolánkat idézné, vagy a munkahelyet ahol minden szép és jó, de a bíróságot? Értem én (értettük ugye?), hogy mi lennne az irónia éle. Hogy egész szelíden — egyelőre a pest-budaiak fejére ütnek — hiszen fővárosunk milliónyi lakosából tavaly 476 ezer 674 ember állt bíróság előtt, mint felperes, alperes, tanú, vádlott és a többi. 72 ezer 779 peres ügyben. Szédületes számok! Ennyire rosz- szak lennénk? Vagy ennyire szeretünk — pereskedni?! Azt hi- • szem is-is a helyes válasz, a műsorra pedig annyi, hogy szolgált egy-két kacagtató jelenettel, igaz néha csak az ötletek színvonalán, néha felettük, de zömmel inkább alattuk. Dégi István, Bárdy György. Csákányi, Körmendi voltak a legjobbak, de hogy a szerzők közül kit dicsérhetnénk, vagy marasztalhatnánk el, erre semmiféle támpontot nem kaptunk. Kár, pedig más esetekben még a rendező asz- szisztensének helyettesét, sőt annak helyettesét is öles betűkkel tudatják a nézővel a nevetséges nagyképűség iskolapéldáiként. Itt nem, itt mindenki szerényen megbújt a felsorolásban ... A harmadik a „Kedvelt dallamok” sorozat harmadik része. Hát mit mondjak? A dallamok örökzöldek, a tálalás a megszokott, a táncosnők módfelett csinosak! És az egészből ordít a fantáziatlan kimódoltság. Nem hiszem, hogv ezért a sorozatért nívódíjat kapnak az „alkotók”. Habár semmi sem lehetetlen ... Sass Ervin 5 BÉKÉS MEGYEI. NtHHSIkG i 197ÍÍ. JtLILs iS,
