Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Szokolay Békésen és Tar hoson K edves és szeretve várt vendég itt, az ország délkeleti részén földünk fia, Szokolay Sándor. A zeneszerző, a Kos- suth-dí jas, a barát, a jó ismerős. Ahogy elindult az országos és már a világhír felé, semmit nem változott. Nekem is olyan, mintha tegnap, de semmiképpen sem távolabb, mint tegnapelőtt beszéltünk volna utoljára az orosházi gimnázium udvarán versekről, verseinkről, Károly bátyjával együtt, aki Egerben, a főiskolán tanít. A legújabb alkalmat a békés-tarhosi zenei napok hozták. Szokolay Sándor, a tarhosi iskola volt növendékké nem hiányozhatott a tarhosi szellem, a tarhosi hagyomány felidézésekor, és már az előkészítő bizottság munkáját is számos jó tanáccsal. ötlettel segítette. A BÉTAZEN kórusversenye volt az első nap délelőtt j ének nagy eseménye. Erről beszélgettünk a békési Nagyház pince kellemesen hűs éttermében, a zsúfolt program félórányi szünetében. — Kilenc kórus nagyszerű bemutatkozása, éneklése után az ember először is azt mondja, hogy szép versengés volt, hitet adó, tarhosi szellemet felidéző. Régen hallottam-láttam kórusokat ilyen nagy kedvvel énekelni, ilyen természetes egyszerűséggel, lámpaláz nélkül. Dicsérem azokat, akik kezdőként is el mertek jönni Békésre és dicsérem a pedagógusokat, a diá. kokat, akik az iskolai év után összetartva, az éneklés szeretetét hozva, vettek részt a találkozón. Ha volt is közöttük nívókülönbség, a légkör egyenragúvá tette a kórusokat. Különösen tetszett a Békési 3. sz. Általános Iskola úttörőkórusa, mely versenyen kívül bizonyította dalszeretetét és képességeit. Most, alig egy órával a program után úgy érzem, a közművelődésért is sokat tett ez a találkozó, és újra meg újra felcsillantotta a közös éneklés szépségeit. Ide tartozik, hogy elmondjam: a szervezés kitűnő volt. Pedig nagy dolog háromórás programot ilyen gördülékenyen, tetszetősein lebonyolítani. Ezt érezte a közönség is, és fenntartás nélkül azonosult a szereplőkkel. Még egyszer hangsúlyozom: nagyszerű kórusokat hallottunk, nagyszerű élmény volt. Mégsem csak dicséret. — Először: harmincöt bemutatott mü közül három volt Kodály éS egy Bartók szerzeménye. Ez nagyon kevés, és méltatlan a tarhosi hagyományokhoz. Nem mondhatok másít. Másodszor: javaslom majd, hogy a második BÉTAZEN kórusversenyén tegyék kötelezővé Kodály, vagy Bartók-mű bemutatását. Ugyanakkor sokkal többet kellene gondolni a régi reneszánsz kórusirodalomra: ezek a művek kitűnően énekelhe- tők, élmény a kórusok számára. Másnap, a volt tarhosi diákok találkozóján, a régi iskola parkjának árnyas fái alatt elevenítették fel emlékeiket a hívó szóra Tarhos- ra érkezettek. A volt igazgató, Gulyás György, a debreceni Kodály kórus Lisztdíjas karnagya és a volt növendék, Szokolay Sándor vitték a szót A közművelődésről, a hangversenyek és a tudományos tanácskozások szervezéséről beszéltek. Arról, hogy Tarhos ezután több legyen, mint egyszerű találkozók színhelye, hogy Tarhos újra erőt és hitet adjon a magyar zeneoktatáshoz, neveléshez, az „Énekes Magyarország” kodályi gondolatának kiteljesedéséhez. Aztán énekeltek, mint régen, huszonkét-huszonhá- rom évvel ezelőtt: „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele ...” Közöttük Szokolay Sándor, a tarhosi diák, a Kos- suth-díjas, a barát, a jó ismerős. Sass Ervin KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szakszervezetek és a munkahelyi művelődés A művelődési igények jelentkezésének és a kielégítésükhöz szükséges lehetőségek megteremtésének egyik fontos területe a munkahely. Az együtt dolgozók sokkal szorosabb szálakkal kötődnek egymáshoz, mint például az azonos lakóterületen élők. Az előbbieket ugyanis együttes gondolkodásra, tervezésre és cselekvésre készteti a közös munka, az egyes emberek tevékenysége kiegészíti egymást, tartósan jó eredményekre csak akkor képesek, ha az egy helyen összegyűlt egyének csoportjából a szó legjobb értelmében vett közösséggé ková- osolódnak. Az igazi közösségek előnyei azután nemcsak munkavégzés közben kamatoztathatók,\ hanem a megfelelő emberi kapcsolatok, a helyes életmód, a legcélszerűbb művelődési szokások és formák kialakításában,- illetve elterjesztésében is. Maradjunk most a legutóbbinál, a művelődésnél. A / munkahelyi kulturális nevelőmunka egészében erŐ6 hangsúlyt kap a szervezett továbbtanulás és továbbképzés kiterjesztése, valamint a közösségi művelődés célravezető formáinak meghonosítása. Mindez olyan szemlélet kialakítását kívánja meg, amelyik semmivel sem helyéttesít- hető alapnak tekinti az általános és a szakmai ismeretek rendszeres bővítését, tehát a tanulást, a továbbképzést, a művelődést. És nemcsak ilyennek tekinti, hanem eszerint értékeli és támogatja is. Mint ismeretes, közművelődési párthatározat, SZOT-állásfogla- lás és számos ajánlás segíti a művelődési munkát. A műveltség növelését célzó helyi feladatok azonban elvégezhetők jól is és rosz- szul is. Csak az egyes szű- kebb területek helyzetének és lehetőségeinek figyelem- bevételével, a Helyi igények és az általános — mondhatjuk nyugodtan úgy, országos — kívánalmak összhangjának megteremtésével képzelhető el a köz- művelődés fejlődése. S hogy ez valóban így történjék, annak érdekében sokat tehetnek — másokkal együtt — az egyes munkahelyi szakszervezeti bizottságok is. Nézzük, milyen jellegű feladatokat kell és lehet magukra vállalniuk. Egy újságcikkben természetesen csak néhány példát mondhatunk, de a maga területének ismeretében mindenki hozzáteheti a többit. Ez idő szerint már mint tényt említhetjük meg, hogy a felnőttoktatás a korábbi visszaesés után, ismét felfelé ívelő szakaszában van. Az eredmények jórészt az elmúlt évek határozott intézkedéseinek köszönhetők. Az viszont, hogy a válság többé ne ismétlődhessék meg, folyamatos figyelmet és erőfeszítéseket kíván. A szakszervezeti bizottságok feladata a többi között, hogy az illetékes szervekkel együttműködve, elkészíthessék a vállalatuk iskoláztatási tervét. Méghozzá úgy készítsék el, hogy vegyék számba és hozzák egymással összhangba az iskolarendszerű felnőttoktatás, a szakmai oktatás és továbbképzés, a politikai oktatás és az egyéb képzési' formák termelési és fejlesztési tervekre épülő igényeit és szükségleteit. Az oktatás után, a szűkebben vett művelődésről szólva, elsőiként a szocialista brigádokra, mint a legfejlettebb és példájukkal leginkább meghatározó munkahelyi kis közösségekre kell gondolnunk. Művelődési törekvéseikre kiemelten kell építeni a kulturális nevelő és szervezőmunkában. A munkahelyi szak. szervezetek egyik legfontosabb feladata e brigádok művelődési tevékenységének támogatása. Akkor járnak el helyesen, ha a személyes adottságokra és törekvésekre építő egyedi vállalások kialakítását szorgalmazzák, ugyanakkor segítik, hogy ezek a közösségi művelődés kibontakozását és fejlődését szolgálják. A munkahelyeken vagy azokhoz közel számos szak- szervezeti intézmény is a művelődni akarók szolgálatában áll. Köztük a művelődési otthonok. A szak- szervezeti bizottságoknak az eddiginél is erőteljesebben kell igényelniük ezek munkáját, elsősorban a szocialista brigádok, a munkásszálláson lakók, az ifjúmunkások és a nők műveltségének növelése érdekében. A szervezeti rendjükben éppen az utóbbi időszakban megerősödött szak- szervezeti könyvtárak munkája ugyancsak nékülözhe- tetlen. Feladatuk az olvasótoborzás és azt követően az olvasásra nevelés. Ennek érdekében irodalmi körök, olvasóklubok alakítását is várjuk tőlük — különösen a nagyobb üzemekben —, amelyekben az olvasmány- élmények közösen megbeszélhetek, az esztétikai nevelés vonzó formában megoldható. Felbecsülhetetlen szerepük van az üzemi ifjúsági kluboknak, ha megfelelő eszmei-politikai tartalmú nevelőmunka folyik bennük. E klubok — és természetesen a KISZ-szervezetek — nagy segítséget adhatnak a szakszervezeti bizottságoknak az üzemi közművelődési feladatok megvalósításához. A kapcsolat azonban csak kétoldalú lehet, a szervezeti és anyagi segítségen kívül a szakszervezeti bizottságoknak érezniük kell felelősségüket az ifjúsági klubok tevékenységének tartalmáért és színvonaláért is. Bár a szakszervezeti bizottságok kulturális nevelő tevékenységéhez még sók minden tartozik, példának talán ennyi is elég. Célunk csupán az volt, hogy emlékeztessünk e munka fontosságára és folyamatosságának szükségességére. A nyár már régen nem holt szezon a közművelődésben, bizonyos oktatási, képzési és művelődési formákat tekintve mégis egy évad zárul le minden év júniusában. Ezért az évszaknak megfelelő művelődési és szórakozási lehetőségek megteremtésével párhuzamosan nyáron kell levonni a korábbi hónapokban végzett munka tanulságait és ilyenkor kell előkészíteni az új évadot, hogy az zökkenő- mentesen kapcsolódjon őszszel a korábbihoz. A munkahelyi szakszervezeti szerveknek ebben az előkészítő munkában is részt kell vállalniuk. Közművelődést segítő munkájuk természetesen nem különálló, hanem része az országos egésznek, az iránta való megkülönböztetett figyelmet azonban indokolja a munkásművelődés kiemelkedő fontossága. M. I. Bujdosó Imre Szalmahordás Ladányi Mihály« Parnasszus Szent Epigónia, költők védangyala, látod, elhozza mini begyűjtött kincseit Mert T. S. Eliottól teneked nyes le Ottód s a taljánokat a Gyuri fosztogatja. Es Gyuszi? Az, ha lát flamandot, franciát: ide a hímrímet s nőrímet! — igy kiált. így aztán összejön időnként valami, amit spanyolra, franciára vissza lehet fordítani. • • Ünnepek Hogy a hősöket elsirassuk, azért vannak az ünnepek. Ezenkívül egymásnak is ekkor osztjuk az érmeket. Kapcsolatok Nem, a Nagy Szerelem nem létezik. Csak álmok egymásról, és tévhitek. Csak szer, mit ön-bajára két beteg édes szirupba oldva megiszik. S mikor az őszből ránk rozsda pereg, és ágyékunk hideg, csorba edénye alatt a tűznek se heve, se fénye, csak akkor nyújthatunk őszintén kezet.
