Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
CSOÓR ISTVÁN: Á vegyesszemű r - rr r t 9 fr gátőr es a fejő... A VEGYESSZEMÜ gátőr egyszerre három fejőt vett. Nem zománcosat, hanem egyszerű pléhből valót. Úgy gondolta, ez jobban bírja a strapát, és ha a földhöz veri, nem pereg le róla a zománc. A vasboltban egymásba dugatta a három edényt, papírba csomagoltatta és jó erős zsineggel át is köttette. Így vitte ki és helyezte el a Trabant hátsó ülésén. A gátÖrházig csak egyszer állt meg, a Kék Fény presszó előtt. így tudták meg a többiek. Ott szürcsölte a feketét a szomszéd gátőr, Köti Jani. Megállt a vegyesszemű gátőrben a bicska, erre nem számított. Kelletlenül leült mellé, le is kezelt, s míg rendelte a kávét, szólt is: — Eső kéne .. , Kóti Jani a vegyesszemű szomszédja szemébe nézett. Előbb a balba, amelyik kéket mutatott, azután a jobba, amelyik meg sárga színben viliódzott. Lehet, hogy meghúzatta magát? De nem látott a szemében sem vihart, sem napsütést. — Minek? Még a nyárfa is kiposhad. Esik, ha kell, ha nem ... Kavargatta a kávét. Úgy látta Kóti Jani, hogy rezeg a kanál a kezében, de hangja is. — A tengerire ... Cseng a göröngyön a kapa... — Ha szik, akkor igen ,.. Felhajtotta a kávét á vegyesszemű, fizetett. Indulni akart. Ügy gondolta, jobb, ha most kívül esik a szóráson. De azután legyintett és a jobbik érzésének utat engedett. — Kifelé? — Igen, a buszra várok, még van egy félórám ... Intett neki a vegyesszemű s közben a kék és a sárga szeme villant az örömtől. — Gyere, kiviszlek,.Az első ülésre ültette a szomszédot, távol a fejőktől. Ám, amíg Kóti Jani az irattáskáját hátra tette, megtapogatta a csomagot. Egyből érezte, hogy nem veder, nem is fazék, hanem fejő, mert az edény szája erősen kidudorodott a papírból. Mosolygott magában, s amikor elindultak, hátraintett a csomaggá. — Tápszer? Tülkölt a ve gyes szemű, mert egy berúgott biciklis kóválygott az úton. Fékezett és nagy ívben kerülte ki az imbolygó kerékpárost, Szidta, mint a bokrot. — Huszonötöt méretnék a fenekére az ilyen disznónak ... Hát van pofája már hajnalok hajnalán berúg, ni... ! Ha ennyire bevedel, ne üljön biciklire, menjen a járdán, ott nem üti el a fene sem ... KÖTI JANI felé biccentett, aki meglátta szemében a vihart, a parányi villámokat. Arra gondolt, hogy ilyen lehetett a szeme, amikor a zománcos fejőt a betonhoz verte. Egy este négyszer, ötször is akarta, de akkorra már olyan lapos lett, mint a palacsinta. Fel sem vette, hanem belerúgott. Repült, mint a szárnyára engedett rakéta. Akkor este fazékba fejt, mert nem volt tartalék fejője . . . Siklott a Trabant a bitumenes úton. Egymás után soroltak a lenyakazott eper- fák, a porcelángombos telefonoszlopok, amelyeknek a drótja a központba vitte be a hangot, onnan meg ki a gátőrházakhoz. A vegyesszemű a berúgott biciklissel bajlódott, Kóti Jani meg Bujdosó Imre Öregasszonyok a laposra taposott zománcos fejővel. Jó gátőrnek tartották, jó cimborának, pontosnak, precíznek, csak a hencegésével, a melldöngetéssel nem voltak kibékülve. Szinte szó szerint idézték már a vegyesszeműt. — Tudjátok, én beállítom magam, mint a vasutasok. Nyáron a nyári menetrendre, télen a télire. Nálam nincs kecmec, nincs nyib- nyábolás... A fejest például a nyári menetrend szerint hétkor, azaz tizenkilenc hákor kezdem ... Fejő le, víz bele, kiöblítem, veder elő, víz bele, tőgyet mosom ... Tizenkilenc há egy perckor a kútnál járok, tizenkilenc há kettő perckor már a fejőszék elő, fenék rá, két csecs, két marok s spricc! Ezzel meg a pocfogóknak dicsekedett. — Tudjátok, hogy ma reggel ki telefonált nekem? Ne törjétek magatokat, megmondom. A Rádiótól a főmuksi. .. Megállt az órájuk, szívesen vennék, ha megmondanám a pontos időt, mert nem szeretnének országos botrányba keveredni. Szívesen kisegítettem a Rádiót. Arra a négymillió emberre gondoltam, aki már korán reggel ott áll a rádió előtt és várja a pontos időt. A rádió meg hallgat, mint süket disznó-a búzában. A négymillió ember meg toporog- és keresi az Andaxint. .. Szóval pontos óra, pontos ember és nincs idegesség... Pedig felszaladt a vérnyomása majd a ház tetejéig. A vegyesszemű gátőr bevitte az asszonyt a városba bérletes színházi tájelőadásra. Hatkor, azaz tizennyolc hákor már kint volt a Trabanttal. A hat szomszéd gátőr egyeztette az óráját és nézte a nagy mutató lassú mozgását. Tizenkilenc há egy perckor megszólalt a csengő, a vegyesszemű jelével, két röviddel és egy hosszúval. Gondolták, a kűttól fordult vissza a zománcos fejővel. Fél perc múlva már jelentkezett. — Itt a hatperegyes gátőrház. Kóti volt az első jelentkező. — Komám, leállt az órám, mondd már be a pontos időt... — Nagyon szívesen .. Tizenkilenc há két perc lesz, ha kiáltok, várj... Most! Olyat ordított a telefonba, hogy Kótinak egy hétig csengett a füle. A MÁSODIK GÁTŐR meg már számolt magában. Most akasztja vissza a kagylót az udvari csengőt átváltja a villáskapcsolóval, felveszi a fejőt, nyitjacsukja az ajtót, közelít a verőcéhez, kopog, a csizma a járdán s most járhat a kútnál. Szólt a csengő másodszor is, két rövid és egy hosszú jellel. A vegyesszemü gátőrt hátbakapW a berregés. Bujdosó Imre Paraszthoz Megvakarta a kalap alatt a fejét és dünnyögött magában. — Nagy a forgalom ... S vígan kiáltott a telefonba: — Itt a hatperegyes gátőrház .,. — Komám, az este elfelejtettem fehúzni a kolon- cois óra kölöncét, megállt az óra, olyan süket a ház ... Bemondta újra a pontos időt és még nagyobbat kiáltott: — Most! A harmadik is stoppolta az időt, az ajtót, a verécét, a járdát és a kutat. Újra szólt az udvari csengő, hosszan, vészesen. Arra gondolt, hogy nem fordul vissza, de a kötelesség győzött benne. Telefonálhat a főmérnök is. Áradást jeleztek Romániából, riadóz- tatni kell a vízőröket... Visszafordult. A harmadiknak is bemondta a pontos időt, de már erősen érződött a hangján a belső feszültség és a remegés. — Most! A negyedik is kellő időben csengetett. Megállt a vegyesszemű a kútnál, felnézett az égre, s onnan le a földre. — Az úris ... Nem fejezte be, mert úgy tartotta, hogy csak a tehetetlen etnber káromkodik. A fejőt viszont a földhöz verte. Erre már nem volt kádenciája. A negyediknek is bemondta az óra állását és olyan nagyot kiáltott, hogy telefonon kívül is hallhatták még a második határban is: — Most! Az ötödik csengetésnél előbb a kalapját verté föld. hoz, meg is taposta. Utána a zománcos fejőt, amiről két oldalt kéttenyérnyire hullt le a zománc és ügy pattogott, mint a kéneső. I A HATODIK CSENGE- I TÉSKOR már ordítva sza- g ladt a telefonhoz és csak ennyit kiáltott a kezében remegő kagylóba:-t- Kóti órája is pontos, fityiszt nektek ... ! A megtépázott fejőt a kút mellett verte a betonhoz, két lábbal egyszerre rá is ugrott, taposta, mintha a' lelkét akarná kinyomni belőle. Aztán belerúgott, repült, mint a föld-levegő rakéta. Futott a Trabant. Két embert vitt magával. Az egyik a részeges biciklisre gondolt, a másik meg a vadonatúj fejőkre. De az is lehet, hogy mind a ketten arra, mert a hídon eltért a vegyesszemű, a Kóti őrházától úgy öt kilométernyire megállt, s míg a komáját kituszkolta a kocsiból, szólott: — A pontos idő kilenc há négy perc... Ha jól kilépsz, kilenc há negyvenkor Otthon is vagy ... Hét ágból sütött a nap. Könyvjelző A tiszteletbeli konzul Vannak művek, amelyek alkotójuk életéhez, művészetfelfogásához adnak kulcsot, s akadnak olyanok, amelyek az író egész eddigi pályafutását, annak számos buktatóját, de eredményét is összegzik. Hasonló a helyzet az Európa gondozásában megjelent A tiszteletbeli konzullal is, amely mintha a nálunk is népszerű angol író, Henry Graham Greene sorsát, írói fejlődését összegezné. Már a helyszín is ismerős: a Greene által kedvelt Dél- Amerikában vagyunk, a világnak azon a földrészén, amely az író számára talán a Havannai emberünk óta kiválóan alkalmas jellemek, konfliktusok bemutatására olyan körülmények között, ahol a politikai felszín alatt robbanásra kész forradalmi erők feszülnek. A Havannai emberünk-et "nem véletlenül említjük: nagyjából ez az időpont, amikor a katolikus Greene- bői egy másfajta Greene válik. Katolikus világnézetét megőrzi ugyan, de írásai már nem sugallják a korábbi erővel olvasói számára azt, hogy az igazi, forradalmi kiút helyetf válasszák a megalkuvó, vallásos alázatot. Vallásossága az ötvenes évek vége felé (Csendes amerikai, Szerepjátszók) mindinkább eszközzé válik: olyan rendező elv iránti vágyódássá, amelyben az „eszme” jelenti a felsőrendű er- kölcsiséget, s amelyhez hősei mérik magukat. A jelentős eszmei fejlődést az jelenti. hogy hősei többé nem istenük áldozatai, hanem az imperializmus kiszolgálta- tatottiai. Erkölcsi, etikai problémák is másképpen vetődnek fel, mint korábban: nem a bűnös ember áll szemben a transzcendens hatalommal, hanem a szabadságát és a többi embert kereső személyiség a megfogható elnvomással. a háborús uszítással. Ezek a hősök magánvos ellenállók ugyan, de küzdelmük többé nem meddő, hanem fel is veszik a harcot a kísebb- nasvobb háborús baikeve- rőkkel, fasiszta diktátorokkal. A tiszteletbeli konzul főhőse. Plarr doktor nem akar harcolni. Fyt a harcot megvívta hetvette az ao.ia. a Paragüávba nősült angol állampolgár. ígv aztán nemcsak szerkesztési fogás, amikor Plarr sikeres nálya- futás után visszatér abba az eseménytelen kisvárosba, ahol Paraguavból menekülvén, anyjával együtt először tette a lábát argentin földre. Ebben a kisvárosban, itt a Paráná folyó mellett vesztette el apját, aki forradalmárként Paraguayban maradt, börtönbe kerül, s akit azóta sem látott. Ennek az önkéntes szám fizetésnek másféle értelme is van. Már-már bevallott bűntudat hajtja Plarrt, hogy apja forradalmár példája nyomán itt, a fővárostól, Buenos Aires-től távol a „szegények orvosa” legyen. De ez a kisváros arra is alkalmas, hogy elkerüljön mindenféle konfliktust, hogy megfogalmazhassa: Dél-Amerikában ő csak egy az itt élő hazátlanok, bevándorlók közül és más népek szabadságtörekvéseihez semmi köze. A Plarr típusú emberek cinizmusának, politikán kívüliségének szól az író fintora, amikor egyetlen frappáns húzással a forradalmi események kellős közepébe állítja a doktort. Amikor ugyanis a városka angol konzulját — aki azért tiszteletbeli, mert mindössze három angol .állampolgár érdekeit képviseli, s a külügyi bürokrácia nem tud mit kezdeni vele — fegyveres ellenállók az amerikai nagykövet helyett tévedésből elrabolják, Plarr is fogságba esik. A tiszteletbeli konzul szerkesztési, cselekmény- építkezési szempontból is jellegzetes: a regény vékony fonálon, csendesen csörgedezik, aztán — egyetlen villanás — szinte gátját szakítva, folyammá szélesedik, hogy aztán meghökkentő poénnal, kristálytiszta tanulsággal érjen véget. Greene poentírozásra való hajlamát jelzi a jellemváltozás is, így például Plarrt és a tiszteletbeli konzult egy kiugrott katolikus nap, a doktor hajdani iskolatársa őrzi a fogságban. Amikor a cselekményfor lyam elcsendesedik, lelassul — hiszen elérte a tengert, a célt — a tiszteletbeli konzul kiszabadul, a gerillák és maga Plarr is halott. Igaz, nem a gerillák lövik le, hanem a „felszabadító” argentin katonák. Temetésén viszont ott van a rendőrfőnök, és a gyászbeszéd Plarr érdemeit méltatja, aki a gerillák áldozataként ontotta vérét a rendszer biztonságáért. A Tiszteletbeli konzul jó írás. Akkor is az, ha nem éri el „A csendes amerikai”, vagy a „Havannai emberünk” színvonalát, de ékesen bizonyítja, hogy szerzője eszmei fejlődés, progresz- szivitás tekintetében újra nagyot lépett előre, Benesik Máié /
