Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

Mitől város a város? Az V. ötéves tervben — 4750 általános iskolai tanterem és 3600 diákotthoni hely KEVÉS SZŐ ESIK nálunk ar­ról, milyen is legyen egyik, vagy másik városunk profilja. Nem mintha ilyen városprofil kialakí­tása önkényes elhatározás dolga lenne, hiszen ezt rendszerint tör­ténelmileg meghatározott ténye­zők, vagy hagyományos gazdasá­gi vonások többé-kevésbé tuda­tos fejlesztése teszi lehetővé. De a lehetséges funkciók felismeré­se, erőszakoltság nélküli fejlesz­tése, a regionális környezet együttesében felismert szerep vállalása és alakítása nagyon is meggyorsíthatja a városfejlődést, az ellenkezője pedig, a bizonyta­lan, határozatlan, zűrzavaros szerepkörök szorgalmazása visz- szavetheti, eltorzíthatja a város- fejlesztés menetét. Miről is van szó valójában? Arról, hogy nálunk voltaképpen a hatvanas évek végén és a het­venes évek elején kapott igazi lendületet az arra érett nagyköz­ségek várossá fejlődése, a kis­városok és középvárosok korsze­rűsítése és az új, ipari funkciójú gócok köré települések várossá szerveződése. Néhány történel­mileg -kialakult, több, vagy egv- funkciójú városunktól eltekintve, az urbanizáció új központjait különböző szükség duzzasztotta, vagy formálta várossá. Ebben a növekedésben sokszor a köz- igazgatási, vagy művelődési-ok­tatási szerep, a helyi lakosság közös érdekei — amelyek egy egészséges lokálpatriotizmusba sűrűsödtek — legalább olyan hajtóerővé váltak, mint az oda­települő új ipar, vagy éppen a már meglevő,— régi ipar nagy­arányú rekonstrukciója. Ez ter­mészetszerűleg azzal is járt, hogy némely városnak elhalvá­nyultak, háttérbe szorultak a ré­gi funkciói. Például különböző területi átszervezések és súly­ponteltolódások miatt csökkent a közigazgatási, vagy művelődési­oktatási szerepük (hiszen elég néhány iskolát átcsoportosítani vagy járást összevonni ehhez), másoknak viszont centrális ipari szerepük született, vagy a már meglevő vált határozottabbá. Nem mintha kétségbe kellene vonni a vidéki ipartelepítés terv- szerűségét és fejlesztés koncep­cióit, de mindenki tapasztalhat­Epiktétoszt igazolja, aki így fo­galmazta meg a halált: „Ha lesz, nem leszek, míg leszek, nem lesz”. Praktikus kétszer kettő ez, de kristálytiszta őszinte-kegyetlen­ség, ami ebből következik: amíg vagyok nem bocsátók meg X.-nek csak azért, hogy XX. kegyébe fogadjon, úgy szállók sírba hajtól ritka koponyámmal, tömött fogaimmal, hogy méltó legyek önmagamhoz. Hogy köz­ben magam is kuporgattam. ese­tenként zsugori voltam — igaz, hiszen magam is ember voltam, s mert művészlélekkel áldott meg a sors, sokszor attól fél­tem, hogy éhen fogok halni, .mielőtt a nagy mű elkészül. De, mentségemre szolgáljon, hogy közben azzal is törődtem, hogy mi lesz az egyre szaporodó öre­gek sorsa. (A Szovjetunióban a legutóbbi népszámlálás alkal­mával 21 708 száz évesnél idő­sebb embert találtak.) És azzal, hogy egyre több helyen nem szedik le a cseresznyét, megy- gyet, barackot, mert nem kifi­zetődő, többe kerül a munka­bér, mint amit a gyümölcs ér. Közben a városokban gyümölcs: re, vitaminra éhes gyermekszá- jak fakulnak ki. Jó-e az, ha mindenben azt kutatjuk: megéri? Ezáltal nem­csak. elanyagiasodik, dologiaso- dik a világ, hanem — bármeny­nyire is furcsa ellentmondásnak ■ tűnik — érzelmileg devalváló­dik. sivár, majd sivatagos lesz, ahol léleklelenül - bolyong a les­ja, hogy a valóságban éppúgy kell számolni helyenként spon­tán, előre nem látott fejlődéssel, mint rpásutt azzal, hogy a tele­pítés erőszakolt, mert nem vette kellően figyelembe az adott ré­gió természetes gazdasági össze­függéseit. Nem kell bizonyítani, hogy az ilyen fejlesztési tévedés vagy bizonytalanság milyen nagymértékben képes megbon­tani az arányokat például az ipar és a munkaerő, a lakosság­növekedés és a lakásépítés, a tényleges szükséglet és a közmű- . fejlettség állapota, az intézmé­nyek száma és tényleges felada­tai között. AZ IS KÖZISMERT, hogy Ma­gyarországon ugyancsak a hatva­nas—hetvenes években bontako­zott ki a városok közötti versen­gés, a gyorsan fejlődő települé­sek közötti vetélkedés korszaka. Mindegyiket az a természetes tö­rekvés vezette, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben ré­szesüljön a fejlesztéshez szüksé­ges anyagi eszközökből. Az ilyen versengés azonban nagyon is természetes és egészséges jellege mellett — terhelte is az ügyet. Hiszen az eszközök mindig jóval szűkösebbek voltak az igények­nél, és nem feltétlenül mindig az kapta a több eszközt, ahova népgazdasági és településfejlesz­tési szempontból, az egész kör­zetet figyelembe véve, leginkább célszerű lett volna többet adni. Az is nagyon természetes dolog, hogy minden helyi, városi ta­nács két kézzel ragad meg min­den olyan lehetőséget, ami. bár­minemű fejlesztéssel jár — egye­lőre még nem is nagyon törőd­vén azzal, hogy a jövőben mi­ként tudja majd felhasználni. Hogy ez mit jelent, nem kell bő­vebben magyarázni. Mindenki látott kisvárost túlméretezett üz­letekkel, s a szomszédban közép­várost ^zsúfolt, korszerűsíthetet- len üzlethálózattal. S ugyanazt a képet esetleg iskolai, egészség- ügyi, művelődési intézmények tekintetében. Ami megszületett, azt persze ígv vagy úgy, lehet majd jól is felhasználni. De a városnak ma­gának is fontos, hogy törekvéseit, céljait összhangba hozza terrné­téhez ragaszkodó ember, becsap­va önmagát, mert azt akarja állandósítani, halhatatlanná ten­ni, ami múlandó, ami csak át­meneti. (Ez már a fáraóknak sem sikerült!) Így, és ezért eltölteni azt az időt ami a bölcső és koporsó közé esik, hasztalan időtöltés. Töltsük annak tudatában, hogy ..A halál a magzatunk. Volta­képpen akkor esünk teherbe vele, amikor megszületünk. Az öregség pedig akkor kezdődik; amikor ennek a másállapotnak testi-lelki jegyei már kiütköz­nek rajtunk. Amikor közeledik a vajúdás kora. Amelynek vé­gén — éppoly keservesen, mint bennünket az anyánk — világra hozzuk a végünket; megteremt­jük a megsemmisülésünket.” Ekkor leszünk képesek arra, hogy betegágyunkról is olyan gondolatokat fogalmazzunk meg az írószövetség közgyűlésének, mely nem csak íróember saját­ja lehet egy ünnepélyes alka­lomból: „Feljutni az élétkor ilyenféle magasára, mint immár az enyém is, azért lehet hasz­nos — közhasznú is —, mert a nagyobb távlatig jól hátranéző szem hitelt kaphat arra, hogy előre is jól lát. Ha tapasztala­tai hitelesek. A megtapasztalt veszélyt így a veszély elhárí- tásáia hasznosítja.” Mert Kháron ladikja biztos cél felé úszik velünk. Tőlünk is függ. mikor és hogyan ér célba velünk! Szikira Adam szetes adottságaival és lehetősé­geivel, s határozottabban alakít­sa ki a tényleges feladataival összhangban levő arculatot. Vi­lágos, hogy például, ahol élelmi- szeripari hagyományok és adott­ságok vannak, ott azt kell ki­fejleszteni és nem lehet egyszer­re arra törekedni, hogy gépipart, oktatási intézményeket is össz­pontosítsanak. „Iskolavárosban” viszont nagyon is érthető, ha ezt a jelleget kívánják ésszerű ha­tárig tökéletesíteni. Hiszen a „minden irányú” fejlesztés gya­korta azt jelenti, hogy semmi­lyen irányban nincs igazi fej­lesztés. VANNAK városaink, amelyek máris reálisan mérték fel szere­püket és jól illeszkednek be a körzet gazdasági*életébe. De még sok olyan is van, amely keresi, kutatja lehetőségeit, vagy bi­zonytalanul „minden irányban” tapogatózik. Ahogyan új időszak következett iparfejlesztésünk­ben is, a strukturális átszervezés és fejlesztés, minden bizonnyal új időszak következik városfej­lesztési munkánkban is. Ezt fel­mérni, átgondolni és a közvéle­ményt reális célok elérésére be­folyásolni mai, új feladataink egyike. Rózsa László HafvanKéfezer vendégnap: Rekordforgalom az idegenforgalmi hivatalnál A Békés megyei Idegenfor­galmi Hivatal gyulai kirendelt­ségénél soha nem látott idegen- forgalmat bonyolítottak le ezekben a hetekben, hónapok­ban. Amint azt megtudtuk, az idén 52 vállalattal kötöttek üdültetési szerződést, két-három- hónapi időtartammal, és így az ország minden részéből he­tenként 1500—1700 vendég ér­kezik. De nemcsak a belföldiek körében nőtt az érdeklődés Gyula nevezetességei és a Vár­fürdő iránt, hanem egyre töb­ben érkeznek külföldről is. A már megszokott cseh, jugo­szláv, román, NDK, NSZK. tu­risták mellett az utóbbi hetek­ben franciák, irakiak, arabok is_ megfordultak Gyulán. Az egyre nagyobb érdeklődést bi­zonyítja . többek között, hogy míg tavaly egész évben az itt eltöltött vendégnapok száma alig haladta meg az 51 és fél ezret, addig ezévben július 15- ig ez elérte a 62 ezret. Igaz az is, hogy a hivatallal szerződéssel bérbevett férőhe­lyek száma is megduplázódott az elmúlt évihez viszonyítva. Az a tapasztalat, hogy az évek során a háziasszonyok nagysze­rűen megtanulták a vendéglá­tás fortélyait, az ideérkező vendégek elégedettek. Az ered­mények mellett azonban akad­nak gondok is. Legnagyobb az úgynevezett tranzit utasoknál fordul elő. Ugyanis legtöbb helyen nem szívesen fogadnak egy napra vagy e'gy éjszakára vendéget. Ez a tény is sürgeti egy egyszerű és olcsó turista- szálló építését. Gondként em­lítették azt is, hogy a Várszín­ház jegyeit elővételben eladják, így a gyulaiak már nagyon ne­hezen jutnak hozzá, és azok is, akik nem az IBUSZ szervezésé­ben érkeznek Gyulára. Azt is feltétlenül el kell mondani, hogy az idegenforgalmi hivatal valamennyi utazási irodával összeköttetésb.en áll, amelyek közvetítik az ország minden ré­széből a vendégeket. A kulturális ágazaton belül kiemelt feladat az általános is­kolai hálózat erőteljes fejlesz­tése-. Az Oktatási Minisztérium, ban a napokban összesítették ■ a megyék oktatási hálózatfej lesz. tési terveit. Az V. ötéves tervben 5,4 mii. liárd forintot fordítanak — a lakótelepi iskolák nélkül — ál­talános iskolai fejlesztésre. (Ez az összeg a negyedik ötéves tervben 1.8 milliárd forint volt.) A prognózisok szerint az álta­lános iskolások száma 1980-ig 110 000-rel nő. Ennek ellenére a szakrendszerű oktatásban része­sülő felsőtagozatosok aránya to­vább emelkedik és meghaladja majd a 99 százalékot. Békés, Fe­jér, Heves, Nógrád, Szolnok, Tol­na, Vas és Zala megyében a szakrendszerű oktatás teljes ki­építését tervezik. Az V. ötéves terv időszakú-1 ban a megyék terveiben mint­egy 3 600 általános iskolai diák. j otthoni hely létesítése szerepel. Ezzel a fejlesztéssel a diákott- I honi helyek száma 1980-ig mint. egy 14 000-re emelkedik. Jelenleg az általános iskolás korúak 30,5 százalékát tudják az. iskolák napközi otthoni ellá­tásban részesíteni. Az V. ötéves terv végére ez az arány 38 szá­zalékra emelkedik, azaz 1980- ban 442 000 tanuló részére biz­tosítanak majd napközi ellátást. A tanácsok tervei szerint 1976—1980. közöt\ 4750 tanterem létesül, ebből több mint 1800 az új lakótelepeken, a lakások, hoz kapcsolódó beruházásként. A tantermek zöme — 3 700 osz­tályterem — új iskolában épül, az építési szabványban előírt kiegészítő helyiségekkel. A bőví. tések során épülő tantermek je. lentős része is a nagyobb isko- laegységek kialakítását szolgál, ja. Az V. ötéves tervben 390 tornaterem létesül. i A tervek megvalósítása utón a két váltásban használt tan­termek aránya az 1975-ös 27 százalékról 1980-ig 21 százalék, ra csökken. Élelmiszeriparunk a szegedi vásáron Békés megyét egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemünk, a kon­zervgyár képviseli a szegedi vásáron. Bemutatott kész-, félkész és száraztésztaterméUei a korszerű táplálkozást, a több szabad időt kívánja szolgálni A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat Extra-Cola és Extra narancs, valamint az Orange üdítő italai kiváló minősítést nyertek a vásáron. Ezenkívül bemutatott termékeiért és a vásár fejlesztéséért Centenáriumi Vásárdíjban részesítette a zsűri H vál­lalatot " Fotó: Szekeres Andra*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents