Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

összkínai lakta nya Mao Ce-luug álszocializmiisa Mao Ce-tung csoportjának nyomására a Kínai KP X. kongresszusa szentesítette a KNK bel- és külpolitikai irányvonalát. A nemzetközi politikai tevékenységben Mao Ce-tungék nyíltan arra az útra tértek, hogy Kínát elszakítsák a szocialista világközösségtől. A sajtó hivatalos anyagaiban, Mao Ce-tung és hívei beszédei­ben nem található meg a kínai társadalom építésének részletes programja. E csoport gyakorla­tából, Mao Ce-tungnak renge­teg propagandacikkben erősen reklámozott felszólalásaiból azonban megítélhető, milyen társadalmi eszményre töreksze­nek a pekingi vezetők. Gazdasági területen a kínai társadalom maoista sémájába beletartozik a katonai mintára tervezett kényszermunka,, a testi erő újratermelésének mi­nimális szükségleteire korláto­zott fogyasztás: az anyagi és műszaki eszközök összpontosí­tása annak a katonai erőnek a növelésére, amely a maoisták elgondolása szerint lehetővé tenné nagyhatalmi külpolitika folytatását. Társadalmi-politikai területen Mao Ce-tung terve az osztályok életkörülményeinek mesterséges kiegyenlítése, az embereknek a vezér akarata előtt meghunyászkodó „kis csa­varokká” való átalakítása, ka­tonai-politikai apparátuson nyugvó hatalmi rendszer meg­honosítása. Mao Ce-tung és csoportja azonban tudja, hogy tervei megvalósításához az erőszakos intézkedéseken kívül ideológiá­ra is szükség van, amely lehe­tővé tenné a kínai nép tudatá­nak elhomályosítását, annak el- hitetését, hogy a maoisták gya­korlati politikai irányvonala el­kerülhetetlen és helyes. Így alakul ki egyes elemekből a. maoizmus eszmei krédója, amelynek legfontosabb vonásai közé tartozik a lemondás ide­alizálása, „Mao Ce-tung esz­méinek” a kínaiak egyedüli szellemi táplálékává való át­alakítása, az ember anyagi és szellemi szükségleteinek elha­nyagolása. Miben rejlik a pekingi „teo­retikusok” eszmerendszereinek lényege? Milyen gyökerei és forrásai vannak azoknak a sé­máknak, amelyeket manapság Pekingben a „marxizmus-len i- nizmus csúcsának” tüntetnek fel? Konfuciusz kínai filozófus már Mao Ce-tung előtt 2500 évvel etikai tanításának egyik fő elveként jelölte meg, az egyéni életben erkölcsi normá­vá telte a szegénységet. A vi­lág másik végén kétezer évvel ezelőtt megszületett a keresz­tény vallás, amelynek egyik legfontosabb dogmája volt a szegénységnek, mint a legfőbb jótéteménynek a hirdetése. A konfuciánus és keresztény hit­hirdetők igyekeztek elhitetni a kisemmizett emberekkel, hogy az anyagi javak megrontjak a lelket, s hogy az élet értelme a lelki megdicsőülés. Az ilyen morális és vallási tanítások ideológiai támaszul szolgáltak az uralkodó osztályok számára, arra kényszerítették a dolgozó­kat, hogy örökre megbékélje­nek a szegénységgel, megfosz­tották őket még a jobb földi jövő vágyától is. Valami hason­lót hirdet manapság Mao Ce- tung. Ráadásul nemcsak hir­deti. hanem a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a sze­génységnek, mint legfőbb jó­nak az elvét. Marx, Engels, Lenin minden utópiát elvetve rajzolta meg az új társadalom vonásait. A kommunista társadalom leg­több alapja a „mindent az em­berért, mindent az ember javá­ra” elv, amely a szükséges — köztük az anyagi — feltételek megteremtését jelenti a szemé­lyiség mindenoldalú felvirá­goztatásához, növekvő szükség­leteinek kielégítéséhez. S lám, megjelenik Mao, akit szolgá­latkész hívei „a legnagyobb marxistának-leninistának” ne­veznek, s azt állítják, hogy a szocializmus, sót még a kom­munizmus is aszkétikus le­mondás. Olykor találkozunk olyan ál­lításokkal, hogy Mao Ce-tung az objektív körülmények hatá­sára kénytelen volt gyakorlati­lag meghatározatlan időre meg­fogalmazni az általános sze­génység tézisét. A népi Kína kétségtelenül el­maradott, lerombolt gazdasá­got kapót örökségül a kuomin- tangista vezetőktől. Még a for­radalom győzelme sem tudott egycsapásra minden gazdasági problémát megoldani. Kína dolgozói számára rövid idő alatt megfelelő életszínvona­lat teremteni. Ismeretes az is, hogy a kínai nép a forradalom győzelmét követő első eszten­dőkben valódi forradalmi lel­kesedést és önfeláldozást tanú­sított abban a hitben, hogy az élet évről évre javulni fog. Mao Ce-tung és hívei azon­ban másként értékelték a nép munkalendületét. Ügy döntöt­tek, hogy a szegénységet, mint jellemzőt állandósítják a kínai­ak számára. Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozandó, hogy kü­lönbséget kell tenni a forra­dalmat vívó nép által tudato­san vállalt önfeláldozás ideig­lenes szükségessége és ama kí­sérletek között, hogy ezt az ön- feláldozást egy szocialista nem­zet állandó vonásává tegyék. Ugyanakkor Mao Ce-tung azt állítja, hogy elmélete nemcsak Kína és a fejlődő országok szá­mára fogadható el, hanem az egész világ számára is, s hogy e koncepció ellen csakis a „re­vizionisták” és a „burzsoá kor­csok” harcolhatnak. Honnan származnak Maonak ezek a nézetei? A jelekből ítél­vén — talán ez a legvalószí­nűbb — nem kis szerepet ját­szottak Mao Ce-tung Jananban eltöltött évei. Éveken át olt, Kína északnyugati részén, a Kuomintang és a Japán csapa­tok által körülzártan működött a KKP bázisa: a felszabadított körzet, amelynek lakossága a csaknem teljes blokád körül­ményei között dolgozott a me­zőkön, kezdetleges műhelyek­ben és mindazt előállította, ami nélkülözhetetlen volt az élet­hez és a harchoz. Harminc esztendő múltán Mao Ce-tung elhatározta, hogy egész Kínát egyetlen grandió­zus Jananná, a szegénység bi­rodalmává teszi. Megkísérli visszatéríteni a kínaiakat a ja- nani életmódhoz, másként szólva: fenntartani azt az élet­formát, amelyben mindenki ka­tona is, paraszt is. munkás is volt egyszerre. Ám az, ami szükséges és le­hetséges volt 1949 előtt a fel­szabadított körzetekben, az le­hetetlen és ésszerűtlen egy olyan országban, amely békés viszonyok között szocializmust épít. Az az óhaj, hogy Kíná­ban véglegessé tegyék a szegé­nyek egyenlősdi-kommunizmu- sát — utópia, és semmi köze a szocializmushoz! Ez nem más, mint a marxizmus rossz kari­katúrája, amely érveket szol­gáltat a kommunizmus ellen­ségei számára. L. KJLZADZSJAN. a történettudományok doktora (APN — KS) (Folytatjuk) Kuba továbbra is segíti Angolát Neto és Castro beszéde Zavarosak a japán—kínai kapcsolatok Az utóbbi hónapokban a mao­ista propaganda különösen so­kat foglalkozik az úgynevezett „szovjet—japán ellentétekkel”. A pekingi vezetés képviselői japán küldöttségekkel találkozva egyetlen alkalmat sem hagynak ! ki, hogy felszólítsák Japánt a „közös ellenség” — azaz a Szov- ! jetunió — elleni „együttes harc­ra”. Hasonló provokációs nyilat­kozatokat tesznek a Japánba ér­kező kínai küldöttségek tagjai is — írja a Pravda keddi számában Igor Latisev, a lap tokiói tudó­sítója. Peking leplezetlen törekvése, hogy szovjetellenes hangulatot szítson Japánban és bevonja az országot egy szovjetellenes szö­vetségbe, nyugtalanságot kelt a szigetország politikai és társa­dalmi köreiben. A japán külügyminiszter a parlament külügyi bizottságának ülésén az úgynevezett japán— kínai „béke és barátsági szerző­déssel” kapcsolatos tárgyalások kudarca kapcsán kijelentette: „Az utóbbi időben Kína bírálja japánt azért, mert állítólag túl­ságosan rózsaszínben látjuk a Szovjetunióval való kapcsolato­kat, s nem a valóságnak megfe­lelően értéketjük a Szovjetuniót. Hajlok arra a feltételezésre, hogy elsősorban ezek a nézetek okozzák a Kínával folytatott tár­gyalásaink eredménytelenségét”. A beszédre válaszként a pekingi japán nagykövetet behívatták a kínai külügyminisztériumba és sértő módon kérdőre vonták — írja a tokiói sajtó. Tokiói politikai körökben a külügyminiszter beszédét úgy értékelik, mint a Peking iránti bizalmatlanság és a maoisták ve­szélyes politikájával kapcsolatos, növekvő elégedetlenség egyértel­mű kinyilvánítását. (MTI) T aláló és drámai erejű pil­lanatképet vázolt fel az európai országok kommu­nista és munkáspártjainak do­kumentuma a földrész, a tőkés Európa helyzetéről is. Tf”nör és lényegre törő a megállapítás: az európai földrész kapitalista ál­lamaiban a munkásosztály har­cával párhuzamosan fejlődik a többi monopóliumellenes erő küzdelme. A harc a monopolka., pitalista uralom alapjai ellen irányul. Az egyetértés, monopóli­umellenes küzdelem céljai­ban e harc együttes megvívásának jelentősége fel­becsülhetetlen. A monopóliumok — mindenekelőtt a . „nemzetek felettiek”, az úgynevezett múl. tinacionális egyesülések ma na. gyobb szerepet töltenek be a tőkés világban, mint bármikor. Pierre Baghi, a Vas- és Fémipa­ri Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének titkára mondot­ta el nemrégiben: a multina­cionális vállalatok ma a vas- és fémipar igen nagy részét tart­ják kezükben, különösen Nyu- gat-Európában. E vállalatok többsége amerikai tulajdonban ran, illetve washingtoni érde­A Kuba nemzeti ünnepén, a független szocialista Kuba meg­teremtéséért indított fegyveres harc kirobbantásának huszon­harmadik évfordulóján, hétfőn nagygyűlést rendeztek Finar del Rióban. Több mint százezer ember hallgatta végig a két szónokot. Fidel Castrot, a KKP KB első titkárát és Agostinho Neto an­golai államfőt, aki hivatalos ku­bai látogatáson tartózkodik. Agostinho Neto mindenek­előtt arról beszélt, hogy a kubai és az angolai nép barátsága az imperializmus és a gyarmatosí­tás elleni közös harcból táplál­kozik. Neto a továbbiakban — az or­szág ellen végrehajtott külső ag­Tanaka volt miniszterelnök letartóztatása a Lockheed- botrány ügyében váratlanul érte a japán közvéleményt. Igaz, 500 millió jen tapad a kezéhez, ami még USA-dol- lárban számítva is csinos ösz- szeg, legalább 1,7 millió. A volt kormányfő lelkiismeretét terheli, hogy ezért a summá­ért befolyását latba vetette a Tristar típusú gépek megvá­sárlása érdekében. S ezek a repülők — akárcsak Itáliá­ban a Lockheed herkulesei — a japán szakemberek tetszését azóta sem nyerték meg. Volt kormányfő békés vi­szonyok között ritkán kerül tömlöcbe. Gyanítható, hogy Tanaka esete, is a kivételek közé sorolható. Annál is in­kább, mert a vesztegetési bot­rányban nem csupán az 5 ne­ve szerepel a vádlottak kö­zött. Nakasszone, a liberális de­mokrata párt főtitkára ugyan­csak alaposan belekeveredett a „csúszópénzek” elfogadói közé, nem is szólva Hirosi Itohról, az évi 20 milliárd dolláros forgalmat bonyolító, nyolcezer alkalmazottat fog­lalkoztató Marubeni Corpora­keket képvisel. A nyugat-euró­pai számítógépgyártás például több mint 85 százalékában ame. rikai multinacionális vállalatok ellenőrzése alatt áll, de igen je. lentős az ilyen vállalatok hatá­sa a kohászatban, a gépgyártás, ban, a repülőgépiparban is. A monopóliumok semmibe ve­szik az államok szuverenitását, azoknak az államoknak nemzeti érdekeit, amelyekben működ­nek. Szinte korlátlan anyagi eszközök segítségével igyekez­nek maguknak alárendelni az államgépezetet, hogy fokozhas­sák a kizsákmányolást, hogy a válság terheit teljes egészében a munkásosztályra és más dol­gozó rétegekre háríthassák át. Ugyanakkor csökkentik a be­ruházásokat a sok munkást fog­lalkoztató hagyományos ipar­ágakban, sőt üzemeiket folya­matosan felszámolják és áttele­pítik azokba az országokba, ahol a munkaerő olcsóbb, így a pro­fit nagyobb. a hetvenes évek nyugat-eu. rópai politikai botrány- krónikája elválaszthatat­lan a mammutvállalatok tevé­kenységétől. Olaszországban kéz a kézben dolgoztak a nemzetek ressziót elemezve — megállapí­totta, hogy a Kínai Népköztársa­ság kormánya az Angolával kap­csolatos politikai téren közős platformra került az imperializ­mussal, amely erőit az angolai függetlenség eltiprására összpon­tosította. Ezután Fidel Castro emelke­dett szólásra. A miniszterelnök megismételte: azokat a kubai egységeket, amelyek jelenlétére jelenleg nincs feltétlenül szük­ség — a korábbi bejelentésekkel összhangban — kivonják Ango­lából. Ugyanakkor Angolában marad az a kubai fegyverzet és állomány, amely egy esetleges külső agresszió esetén az ország megvédéséhez szükséges. (MTI) tion nevű japán vállalat egyik vezetőjéről. Ügy tűnik, a volt kormányfő ellen alkal­mazott radikális lépés Miki Takeo jelenlegi miniszterel­nök személyes sugallatára —■ ha nem javaslatára — tör­tént. A hírek szerint ugyanis már hosszabb ideje valóságos ösz- szeesküvést szőttek Miki és kormányzata ellen. Az úgy­nevezett teaház-diplomácia két fő mozgatójának Tanakát és a kormányzó párt főtitká­rát, Naka&szonét tartják. Az ©rizetibe vett egykori kor­mányfő annak idején minde­nekelőtt hibás gazdaságpoliti­kája miatt kényszerült lemon­dásra. Ö és hívei most ha­sonló vádakkal illették Miki Takeót. A Lockheed-botrány kapó­ra jött Mikinek. Míg Olaszor­szágban a kormányzó keresz­ténydemokrata párt mindent elkövetett a vesztegetés rész­leteinek eltussolására, addig Tokióban megiepő nyilvános­ságot kapott az ügy, s a ku­lisszatitkok közül — minő vé­letlen! — éppen azokat szel­lőztették, amelyek Tanaka személyét érintették. (MTI) feletti trösztök és az amerikai Központi Hírszerző Hivatal: po­litikusokat vettek vagy buktat­tak meg, lapokat finanszíroztak, készenléti terveket kovácsoltak különféle — előre nem látható — „veszélyhelyzetekre”. A fegyverkezésben érdekelt nagy monopóliumok szorosan összefonódtak a hadügyminisz­tériumokkal, a vezérkarok­kal, s azokkal a tömeg, tájékoztató eszközökkel, ame­lyek — nem tudván szabadulni a hidegháborús beidegződések­től — egy hamis veszélyérzet ébrentartására szakosodtak. A hadiipari monopóliumok nem­csak azzal foglalkoznak, hogy a vesztegetés és a korrupció esz­közeivel (emlékezzünk a Lock- hced-botrányra!) a maguk pusz­tító eszközeit tukmálják rá a néha vonakodó nyugat-európai kormányokra. Többnyire a „tör. vény” keretein belül maradnak s kiharcolják, hogy a nyugat­európai fegyveres erők arzenál, ját a legkorszerűbb fegyverfaj­tákkal egészítsék ki. Ez külön­legesen veszélyes. Olyan idő­szakban, amikor a fegyverkezé­si hajsza ..minőségi robbanást” ért el: a „körhinta” forgása va­lóban szédítő. Előfordul, hogy azalatt, míg egy új fegyvert vagy harci eszközt kikísérletez, nek és alkalmassá tesznek a tö­meggyártásra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavult. A stockholmi Békeintézet legutób­bi fegyverkezési és leszerelési évkönyvében Olvashatjuk, hogy egy 1946-i amerikai vadászrepü. Antimonspoiista küzdelem- Berlin után Tanaka lakat alatt A Centropress kedd esti hírmagyarázata

Next

/
Thumbnails
Contents