Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-27 / 176. szám
1 Tájkép - csata előtt Diplomáciai hírek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köeponti Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az. országgyűlés elnöke búcsiilátoga-; táson fogadta loan Cototot, a Román Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. *** A magyar országgyűlés meghívására hétfőn hazánkba érkezett Mexikó képviselőházának négytagú küldöttsége Luis Danton Rodriguez Jaimenak, a képviselőhöz elnökhelyettesének vezetésével. (MTI) Spanyolországban: Gumibot és gumilövedék a tüntetők ellen A spanyol rendőrség vasárnap gumibotokkal és gumilövedékekkel oszlatott szét egy tüntetést a galíciai Santiago de Compostelá- ban. A megmozdulás tobh mint ötezer részvevője amnesztiát, politikai szabadságjogokat követelt. Közben Madridban a legnagyobb ellenzéki pártok vezetői között nyilatkozatban ismertették feltételeiket a kormány kép-* viselőivel esetleg folytatandó tárgyalásokra. A nyilatkozat követelte a demokratikus szabadságjogok elismerését, valamint azt, hogy kivétel nélkül az ösz- szes párt szabadon hozzájuthasson a tájékoztatási eszközökhöz, és hogy biztosítsák az általános Választások szabadságát az országban. (MTI) Incidens a Fehér Házban Washington A washingtoni Fehér Ház őrsége rálőtt és halálosan megsebesítette azt a férfit, aki vasárnap. a késő esti órákban átmászott az épület körüli parkot a külvilágtól elzáró, elektronikus riasztóberendezéssel ellátott kerítésen, s egy méter hosz- szú óncsővel a kezében közeledett az elnöki rezidenciához. A férfi — akiről később megállapították, hogy neve Chester Plummer, 30 éves washingtoni , lakos — állítólag nem engedelmeskedett az őrség felszólításának, hogy álljon meg. Ekkor rálöttek, életveszélyesen megsebesült, kórházba szállították, ahol meghalt. (AFP) Hogyan vezet az ingyen sör a szocializmushoz? Nem másképpen, mint hogy bevezetik az ellenszolgáltatás nélküli sorkimérést, ehhez államosítják a gyártást és az árpatermelést, mindenféle irányító és ellenőrző hivatalokat létesítenek: a sör kevés lesz, vízzel hígítják, mire elkezdik titokban főzni és pult alól értékesíteni az igazán .jó italt: „Hát ez a szocializmus”. Ki hordta össze ezt a zagvva- ság'ot? Nem akárki: a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió főtitkára egy választási gyűlésen mondott beszedéoen. A fenti szavak pedig Müncnen- ben hangzottak el, s így a szónok természetesen a sörivás témaköréből vette példázatát. Jobboldali trükk De hogy kerül a csizma az asztalra? Hogyan jutott egyáltalán odáig a müncheni Hofbrüushaus, hogy benne a jobboldaliak a szocializmusról beszéljenek? A fő jelszó ugyanis, amellyel a jobb- i oldal a választási csatába indul, így hangzik: „Szabadságot vagy szocializmust?” Vajon az NSZK polgárainak valóban e kettő között kell majd választaniuk október 3-án? Szó sincs ilyesmiről, a jobboldal trükkje ez, amellyel a Szociáldemokrata Pártot szeretné kiütni a nyeregből. A választások kora ősszel lesznek, de a pártok már most, a nyári szünet előtt közhírré tették programjukat, megfogalmazták fő jelszavukat, fölvonultatták haderőiket. Két fő csoport áll egymással szemben: a kormányon levő szociáldemokrata— szabaddemokrata koalíció és az ellenzéki kereszténydemokrata— keresztényszociális együttes. A mostani kampány fő jellemvonása, hogy mindkét fél takarékoskodik az ígéretekkel. Jól tudják, hogy a nyugati világ csak most kezd kilábalni a gazdasági hullámvölgyből és nem lehet tudni, milyen ütemben történik ez, mennyire lesz tartós. Nem hirdetnek meg tehát olyan programokat, amelyeket nyilvánvalóan nem tudnának teljesíteni: nem ígérnek nagyobb jövedelmet, sem költséges szociális reformokat. CDU-demagógia A szociáldemokraták „múlt- agitációt” folytatnak. Kétségtelenül elmondhatják, hogy a hét esztendő alatt, amióta hatalmon vannak, jó néhány szociális intézkedést hoztak a nyugdíjemeléstől a büntető törvénykönyv korszerűsítéséig. Ezt viszont nem rejtik véka alá: hatalmas, drága újsághirdetésekben dicsekednek el eredményeikkel, azt sugallva ezzel, hogy abban a pártban. amely ilyen intézkedéseket hozott, a jövőben is lehet bízni. Ez kampányuk alapgondolata. Hogyan támadja ezt az ellenzék? Ijesztgetéssel. Tény, hogy ma már az NSZK nemzeti jövedelmének több mint a fele az állam kezén megy át és a szociális reformok többsége is az állam, irányító, olykor kényszerítő funkcióját erősíti. Az ilyen állami beavatkozást nevezi az ellenzék „szocializmusnak”, ezzel rémisztgeti a derék szavazópolgárokat. A valóság az, hogy még a modern polgári állam is megköveteli a magántulajdon tevékenységének bizonyos szabályozását — a kereszténydemokraták azonban szándékosan összekeverik a dolgokat: a vállala-, tokra, tehát a tőkére rótt kötelezettségeket a személyes szabadságjogok megnyirbálásaként állítják be. Így alkották meg a „szabadságot vagy szocializmust” jelszót. Kérdés, mennyire hat ez a demagógia az emberekre? Hányán vannak, akik értik és hányán nem, hogy itt korántsem a jelszóba foglaltak között kell választani, hanem pártok közötti hatalmi harc folyik. Egyes értelmiségi és középosztálybeli rétegeket megfogott ez a jelszó, lépre mentek, s így pillanatnyi- j lag erőeltolódás tapasztalható jobbfelé. Ez a változás azonban — a közvéleménykutatók szerint — egyelőre nem fordította meg alapvetően a helyzetet. Schmidt és a kormányok A nyugatnémet választásokon mindig nagy szerepük volt a kancellárjelölteknek. A kancelláron múlik minden! —- hirdették legutóbb a szociáldemokraták. És most? A szociáldemokrata Helmut Schmidt és a kereszténydemokrata Helmut Kohl párharcának leszünk tanúi. Ha csak ők ketten állnának starthoz, anélkül, hogy a mögöttük álló pártokat és programokat figyelembe vennénk, Helmut Schmidt biztosan győzne. Európai méretű politikus, nagy tekintélynek örvend a nyugati világban és otthon. Kohl halványabb, kevésbé népszerű figura. Nem véletlen, hogy Franz-Josef Strauss, az ellenzék kancellár- csinálója és szürke eminenciása savanyúan jegyezte meg salát jelöltjére célozva: „Nincs tökéletes kancellárjelölt”. De ha már Kohlt választották a kereszténydemokrata—keresztényszocialista unió emberei, mögéje állnak és igyekeznek lejáratni az ellenfelet. Közismert, hogy a tengermellékről származó Schmidt kancellár még a külföldi látogatások alkalmával is hagyományos tengerészsapkáját viseli és nagyon szeret vitorlázni. Nos, a jobboldal kiadta a jelszót: „Biztosítsatok több időt Helmut Schmidtnek arra, hogy vitorlázzék. adjátok más kezekbe az ország hajójának kormányát!” Vagyis Kohléba. A mérkőzés egyelőre nyitott, nagyarányú győzelmet egyik fél sem várhat. Az eredményt az dönti majd el, hogy miként értékéli a szavazók többsége a kormány eddigi kül- és belpolitikai teljesítményeit, melyik kancellárjelöltet tartják rokonszenvesebbnek és milyen lesz a gazdasági helyzet szeptemberben. Tatár Imre Külpolitikai kérdésekről Nyilatkozott az USA demokrata párti elnökjelöltje Az amerikai Hearst-kon- szern lapjai vasárnap közölték Jimmy Carternek, a demokrata párt elnökjelöltjének nyilatkozatát. Carter kérdésekre válaszolva kifejtette, nem tudja elképzelni, hogy az Egyesült Államok Európában atombombát vessen be az NSZK és Ausztria, s talán Francia- ország jóváhagyása nélkül. Rámutatott, hogy a Nyugat- Európával kötött megállapo- ] dások az Egyesült Államokra „kötelező érvényűek”. A volt georgiai kormányzó ! a hatalmi egyensúlyról szólva ' közölte: „A nyugat-európai országokkal együtt elköteleztük magunkat a hatalmi ] egyensúlynak, amelyet, mint- legfontosabb tényezővel, magfegyverekkel tartunk fenn ... Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között nukleáris patthelyzet az elrettentés fontos eszköze egy eseüeges európai háborúval szemben-” A közel-keleti fejleményeket értékelve, állást foglalt amellett, hogy Izraelnek „nyújtsanak megfelelő katonai és gazdasági segélyt.” Carter azt mondta, helyesli a genfi közel-keleti béke- konferencia szovjet és palesztin részvétellel való összehívását, s támogatja azt az elgondolást, hogy Jordániában adjanak területet a paleszti- naiaknak, (UP1) 2 tóESSBsa um. JÜUUS 27 • Libanon Á válság vadhajtása Változatlan hévvel tombol a zással tetézett libanoni polgárháború. Az elmúlt napokban a harci tevékenység csökkenéséről és a szíriai csapatok részleges kivonásáról szóló hírekre a frissebbek rácáfoltak: ismét napi több mint száz halálos áldozatról számolnak be a jelentések, s arról, hogy páncélosokkal megerősített újabb szíriai alakulatok hatoltak be Libanon területére. A tény, hogy újólag — a jó ég tudja, immár hányadszor — a fegyvereseké a szó, a válság politikai megoldását célzó arabközi diplomáciai erőfeszítések zátonyra futását jelzi. Illetve azt, hogy a szemben álló felek, a maron ita keresztény jobboldal és muzulmán haladó pártok, valamint palesztin szövetségeseik újabb kísérletet tesznek vitájuk katonai eldöntésére. Az Arab Liga miniszteri tanácsa Kairóban rendkívüli ülésen négy napig tartó „kötélhúzás” után felemás határozatokat hozott. A ligának mindenekelőtt meg kellett állapítania, hogy kudarccal végződött Libanonba irányított békéltető bizottságának, valamint arabközi békefenntartó haderejének a küldetése. Ebből voltaképpen egy logikus következtetés levonása kínálkozott volna: az, hogy a miniszteri tanács a libanoni kérdést az arab államfők csúcsértekezlete elé utalja. E nagy tekintélyű fórum összehívása egyrészt demonstrálhatta volna az arab világ egységét, másrészt pedig az államfők esetleges tűzszüneti felhívását talán komolyabban vették volna a harcoló felek. De hát annak, ami pillanatnyilag annyira nincs, mint az arab egység — még a látszatát is nehéz kelteni. A liga miniszteri tanácsa nem tudott zöldágra vergődni a csúcsértekezlet ügyében. Helyette három vérszegény döntést hozott: 1. saját szintjén folytatja libanoni megbékélési misszióját; 2. elősegíti egy szíriai—palesztinai csúcstalálkozó létrejöttét; 3. jelentősen növeli a Libanonban levő — mintegy gzer főnyi — béke- fenntartó alakulata létszámát. Máris kezd azonban bebizonyosodni, hogy ezek , a határozatok csupán, jámbor óhajok maradnak. Nem meglepő egyébként, hogy ennél többre nem tellett az Arab Liga erejéből. A tavaly ősszel — amerikai bá- mellett — megkötött egyiptomi-í-izraeli csapatszétválasztási megállapodás jócskán tovább mélyítette a különböző politikai színezetű és orientációjú arab kormányok meglevő ellentéteit. Ami Libanont illeti, annak eredendően polgárháborús belviszályát a testvérországok közvetlen vagy közvetett beavatkozásával sikerült már arabközivé tenni. A libanoni- máglyán csaknem mindegyikük a maga külön pecsenyéjét sütögeti. Ez tragikus Libanon népe és az ott élő palesztinok szempontjából, de kedvez Izraelnek és imperialista védelmezőjének. Hiszen a libanoni kátyúba beleragadt arab világ nemigen gondolhat aiTa, hogy az agresszió következményeinek felszámolásával foglalkozzék. A legellentmondásosabb Szíria szerepe a libanoni válságban. Az eredetileg békéltető szándékkal fellépő damaszkuszi kormány, különösen amióta „a rend biztosítása” címén bevonultatta csapatait Libanonba, csak növelte az ottani zűrzavart, fokozta a vérontást. Szíriai csapatok harcba keveredtek Palesztinái gerillákkal és libanoni baloldali szövetségeseikkel. Ez kétségkívül a maronita jobboldal megerősödését eredményezte. A jobboldal most erőteljes offenzívat indított, hogy megvalósítsa ellenőrzését a Bejruttól északra eső „keresztény Libanon” fölött s így ténylegesen kettéossza az országot. Közben kísérlet történik a válság „palesztinizálására”, illetve arra, hogy a konfliktus a Palesztinái Felszabadító Szervezet és a szíriai vezetők nézeteltéréseire korlátozódjék. Emiatt maradt el Jasszer Arafat tervezett damaszkuszi találkozója Hafez Asszad elnökkel. A PFSZ ugyanis ragaszkodik a szíriai csapatok visszavonásához, valamint ahhoz, hogy a damaszkuszi megbeszéléseken a libanoni baloldal is képviseltesse magát. A PFSZ a Libanonban élvezett viszonylagos autonómiáját, de immár a puszta létét is védi. Libanon polgárháborús csomóját pedig külső kezek — még testvériek sem! — oldhatják meg. r. v. 15 hónapja tartó, s két hónap óta külföldi katonai beavatkobáskodás Támadnak a jobboldali fegyveresek Két szudáni katona halt meg annak a támadásnak a következtében, amelyet a jobboldali fegyveresek intéztek a Bejrut „semleges övezetében” felvonult arabközi békefenntartó erők ellen. A Libanonban állomásozó arabközi erők első halottal a Chamoun belügyminiszter vezette nemzeti liberális párt mi- licistái lövéseinek estek áldozatul. Ez az egyik legjelentősebb katonai erővel rendelkező jobboldali párt nem írta (alá a vasárnap reggel életbe lépett tűzszüneti megállapodást. A kelet-bejrúti Teli Zaatar palesztin menekülttáborban szombat délután óta 500 ember várja, hogy kiszabadítsák őket egy támadás alkalmával összeomlott föld alatti óvóhelyről. Egy palesztin szóvivő elmondta, hogy húsz sérültet sikerült elszállítani, de az állandó lövöldözés lehetetlenné teszi a további evakuálást. Fuád Malek őrnagy, aki a labor ellem támadást irányítja, újságírókkal közölte, hogy az ostromot egész addig nem szüntetik be, amíg a tábor lakói meg nem adják magukat. „Két lehetőség van Teli Zaatar- ban: a teljes megadás, vagy a totális háború” — jelentette ki a jobboldali erők katonatisztje. Mint mondotta, ugyanez vonatkozik a szintén ostromlott, egyébként libanoni muzulmánok lakta Nabaa negyedre. Az elnöki székhez még mindig ragaszkodó Frangié vasárnap részrehajlással vádolta az egyiptomi államfőt. Szadat elnök pénteken elhangzott beszédében támogatásáról biztosította a palesztinai ellenállást és a libanoni haladó erőket és követelte a szíriai fegyveres erők kivonását Libanonból. Frangié másrészt a palesztin ellenállási mozgalmat tette felelőssé a libanoni konfliktusért és a. libanoni baloldalt a válság nemzetközivé tételével vádolta. (Reuter)
