Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
Önámitás * Ahogy eljön a nyaralás ideje, tágra nyitott bukszával járunk- kelüník. Semmi nem számít, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk és csak úgy maszekban indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül letesz- szük a szép sunnmát egy bódéban is éjszakai szállásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lán- gost, a sört, a fröccsöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem ingyen. élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kéve ;bé természetes', hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a fogasos öltözőbe. A pincértől elvárnák a törzsvendégnek kijáró felszolgálást, ízletesebb adagot. Várakozásainkban csalódhatunk ugyan — mert másnap még- sincs szekrény a strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyanolyan lassan, mint a többiek — de önérzetünk az átadott borravaló következtében töretlen maradhat. Nekünk is telt — telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legföljebb önmagunk előtt. Mert 'ez a „borravalóláz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, elfelejtjük a másnap ránk sem ismerő kabinost, a vendéglői mi- piadagot. de a borravalót változatlanul osztogatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sok minden elintézhető — mintha csak a nyári szállásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne szó. Borravalóval próbáljuk egyengetni ügyes-bajos , dolgainkat, felülfizetjük a szerelő munkáját, vásárláskor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat osztogatunk, néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jóval több ez már a nyári könnyelműségnél... Amikor a forintok erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon, mint másoknak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismeretességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyítványt, hogy másképp írem bízunk bennük. Nem hisz- szük el nekik, hogy enéikül is megtennék, legjobb tudásuk, képességük szerint. Ahogyan azt, is teszik, hiszen az esetek nagy részében a pénzünkért sem kapunk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról is, Arról, ho,gy mi a borravalóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőbben dolgoznánk. Ha nem ez motoszkálna bennünk, nyugodtan megtartanánk a pénzünket. Mindannyian jobban járnánk. Több maradna a pénztárcánk, ban — legfeljebb egy hamis illúzióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pénzért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindulatot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. Pedig nem lehet. Valódiakat soha. Hiába mutatja azt a látszat, hogy néha sikerül — magunkat csapjuk be, ha elhisszük. Nagyon nagy árat fizetünk érte. Leértékeljük a tisztességes munka, a törvényesség. az emberség hitelét. Vele a saját munkánkat, a saját hitünket. Ezt pedig a leggavallé- rosabb borravalóval sem lehet visszaszerezni. Vier ián Erzsébet Otthon ülni ... *' Tíz gyerek hangos csatakiáltására perceken. belül kétszer annyian várják az aSzfaltrajz- verseny kezdetét a békéscsabai Penza lakótelep KRESZ-parkjá- ban délután öt órakor. Óvodások, kisdobosok, úttörök. Lányok és fiúk. Hanó Palné pedagógus, területi felelős magyaráz, Makay Ágnes ifivezető pedig kijelöli és számozza az aszfalton a rajztáblákat, s már kapják is a gyerekek a színes krétákat és indul a verseny, készül a munka, melynek témája a segítség. Ki mit szokott tenni, segíteni otthon, vagy másutt. A gyerekek nagy buzgalommal és fantáziával alkotnak, körülöttük néző és sétálgató szülők és nagymamák. Családias légkörben, közönség, előtt folyik a verseny, melynek nyitánya az aszfalt lemosása volt. Három anyuka — Deák, Lehoczki, Duna — végezte ezt az előkészítő munkát, a mosógépek vizéből, hogy a vízkorlátozásban hiba ne essen. Az idén már harmadik nyáron rendeznek hetenként kétszer szervezett foglalkozást az ifjúsági ház programja szerint a város négy lakótelepén a vakációzó gyerekeknek. Az érdeklődés nagy, sikernek lehet tekinteni. Bár a gyerekek egyéb szórakozásban is részt vesznek — szülőkkel nyaralnak, táborba mennek — és így váltakozva játszanak itt és másutt, mindig szép számmal vannak. A környezet kellemes: a Körös-part, a játszótér és a bérházak füves területe eszményi hely a kicsik és a nagyobbak számára. Eddig a júliusi tervek szépen beváltak. Élmény volt a gyerekek látogatása a Len esés i úti pajtásoknál. Az első filmvetítés pedig — a 16-os épület falára — igazi közönségsikert hozott a múlt hét elején. Több mint száz érdeklődő gyűlt össze a hűvös és a sötétedés beálltakor: kis székek, nagy székek, sámlik és plédek a füvön egymást érték. Szülők, nagyszülők a gyerekek(Fotó: Kocziszky) kel vegyesen élvezték a mese- íilmekből álló előadást. Ebben a hónapban még lesz tréfás ügyességi verseny, KRESZ-vetélkedő és közös strandolás. Augusztusban az újabb filmvetítés és rajzverseny mellett kerékpártúra Póstelekre és látogatás a KISZ-táborbeli napközisekhez. .Majd búcsú a nyártpl egy újabb közös stran- doiással, s a hó végén vakációbúcsúztató a többiekkel együtt az úttöröház nagytermében. ' Közben befejeződött a rajzverseny,' a „müvek” bírálatra készen, s a három tagú zsűri — ha nehezen is — dönt, Olyan jól sikerültek a rajzok, hogy kategóriánként — óvodás, kisdobos, úttörő — négyre kellett emelni a helyezettek számát. Izgalom, öröm, megelégedés. És hogy teljes legyen az élvezet — egy nagy tál barack is, amit sietve hoz le a részvevőknek a Deák anyuka. Mindenki a gyümölcs körül, csak két pici lány — másfél és kétéves — nem túdja abbahagyni a „rajzolást”. Ók versenyen kívül indultak. Vass Márta Önkéntes építőtábor Békéscsabán Egy nap a cimerezők közt Nagy hőségben két héten át 400 diák indul minden reggel a kukoricaföldekre címerezni: a Békéscsabai Állami Gazdaság, ban 300 közgés lány és fiú, a te. lekgerendási Vörös Csillag Tér. melőszövetkezetben 100 lány és fiú végzi címerező munkáját. A békéscsabai közgazdasági szak. középiskola és az állami gazdaság kapcsolata három éve tart. Minden évben két-háromszáz diákot foglalkoztat a gazdaság. Csak közgés diákok vannak itt. Az egész ország területén ebből az iskolából jelentkezett a legtöbb diák önkéntes építőtáborba. Központi táborban is részt vesznek az iskola tanulói. Balatonszárszón üdülőtelke van az iskolai KISZ-szervezetnek. A balatonöszödi tsz-ben gyümöl. csőt szednek délelőtt, délután pedig pihennek, napoznak, fü. rödnek a Balatonban. Több negyedikes diák is eljött címerezni a békéscsabai gazda, ságba. Közülük nyolcat vettek fel egyetemre, főiskolára. Kit távirat várt. kit szülei az öröm. hírrel. — Milyen afe ellátás itt a tá- j borban? — kérdeztük Szeleczki ! Idát, az iskolai KISZ-bizottság | titkárát. — Jól érezzük magunkat. Reg' j gél, délben, este bőséges, jó ka. I ját kapunk. Van, aki repetáért is sorbaáll. Kulturális programjainkat magunk szervezzük. Hétfő este egy nagy sikerű házi népdalfesztivált rendeztünk. Hu. szonöt brigád közül 8 maradt benn az úgynevezett döntőben, ahol végül is holtverseny alakult ki. Politikai fórumot is rendez minden középiskolás építőtábor. Innen száznál több kérdést 'to. vábbítottak a megyei KÍSZ-bi- zottsághoz és a városi pártbi- i zottsághoz. A kérdésekre Szabó í Miklós, a megyei KISZ-bizott- j ság első titkára és Sasala János, I a városi pártbizottság titkára válaszolt 23-án este 7 órakor. — Milyen a hangulat? — ezt I kérdeztük több diáktól: Tóth Erzsitől, Kovács Valitól és Kál- | lai Ildikótól. — Minden este programunk ] van, s ha néha fáradtak is va- j gyünk, akkor teniszezünk, ping. j pongozunk. — Vidámak vagyunk, lehet, hogy túlzottan is, bar elég nehéz címerezni. Hosszú és sűrű a sor. Hol kicsi a kukorica, hol pedig nagyon magas. — Mire fogod költeni a pénzt ? — fordultunk Szabó Eszterhez, akit felvettek'a számviteli főiskolára. — A főiskolát építőtáborral kezdjük. Szőlőt szüretelünk. Az összegyűlt pénzre bizonyára szükség lesz induláskor. — Mit jelent a diákok segítsé. ge a Békéscsabai Állami Gazda. Ságnak? Erről beszél Kujbus György, a gazdaság igazgatóhelyettese. — A diákok nélkül nem lenne hibrid, kukorica sem a hazai termelőknek, sem pedig export, ra. A címerezés, amit ők végez, nek, megtízszerezi a kukorica értékét. Természetesen csak ak. kor, ha kifogástalan munkát vé. geznek. Számunkra garanciát jelent a közgések munkája. Ismerjük a , munkaszeretetüket, minden bizonnyal ez teremt ala. pot a kölcsönös bizalomhoz. Ez. zel a kapcsolattal munkaerőproblémánkat is meg tudjuk ol_ dani. ők ugyanis kukoricatörés, nél is segítenek nekünk az őszi munkák idején. Ebben az évben nehezebb 'címerezni, sok táblán elég kicsi a kukorica, s van, ahol még nem elég nagy a címer. — Eddigi munkájukkal meg vagyunk elégedve mi is és az is. kola is. Bízunk abban, hogy az ez évi tábort is eredményesen zárhatjuk. Számadó Julianna Megyénk művészei is szerepelnek a szegedi ünnepi heteken Koszta Rozália festőművész kiállítása nyílik július 23-án pénteken Újszegeden, a „November 7.” Művelődési Központ, ban. Az alkotó műveit augusztus 25-ig láthatják az érdeklődők. A centenáriumi Szegedi Ipari Vásáron, amely július 23-án, pénteken nyitja kapuit, megyén, két Takács Győző kerámikus alkotásai képviselik. Klubkirándulás Békésre Bár sokan nyári pihenőjüket illik távol a megyétől, a bé- éscsabai Tízek Ifjúsági Klubinak vezetősége mégis sok lubtag jelentkezését tervezi a ilius 26-i békési kirándulásra, étfőn délután találkoznak a irándulók a müvésztelep alko. rival, s a békési cigányklub igjaival is. Rákosy Gergely: AZ ÜZENET Ö csak állt mellettük, közöttük, s bár határtalan büszkeséget érzett, hogy ilyen kemény az ő lánya' (sosem hitte volna, soha ilyennek nem látta még), egyúttal a szíve is össze- szorult. Éppen a keménység miatt. Mintha előre megérezte volna, hogy elveszíti a nagylányát. örökre. .Most már majdnem biztos, hogy örökre. Ezek itt ausztrálok, s tizenkét évig gyűjtöttek az útra... Ernő meg sem szólalt egész idő alatt. Egyszerűen nem szólalhatott meg. Vannak ilyen helyzetek. Klári pedig beszélt tovább. Hogy semmi embernek tartja, aki egy olajozott gépezet segítségével, szinte egyetlen mozdulat és gondolat nélkül végzi munkáját. Illetve nem is végez semmit, csak van. All az oltóláncban, de nem nyúl a vödörhöz, messziről észre sem venni, annyi az egész, hogy az előtte levőnek egy kicsit nagyobbat kell nyújtózkodnia, hogy a. mögötte levőnek átadhassa a vödröt. „Csak” ennyi- az egész. Ha Miskának azt mondja, javítsa meg ezt, vagy azt a zárat, csapot, fogja a szerszámait, s megjavítja, egyedül, s'zínegyedül. Biztosan. Lehet hallani kintről, egy másik szobából a reszelést, kopácsolást, s a Dlitz-fogó harapását. Biztos benne az ember, hogy megjavítja. Nem nagy dolog, de valahol a világon egy ajtót újra rendesen belehet zárni és ki lehet nyitni, A csap nem fog csöpögni. Biztosra lehet venni. Halálbiztosra. De nemcsak ezt. Amit mopd, mindent. Ami rajta múlik. Ha azt mondjá, negyed hét előtt öt perccel ott lesz a mozi bal oldali bejáratánál, hát ott lesz. Nem jön közbe semmi. Nem áll meg az órája. Néni kap defektet a busz. Nincs „képzeld kivel találkoztam össze", semmi nem jön közbe. Negyed hét előtt öt perccel ott lesz a mozi bal oldali bejáratánál. Nem a jobb oldalinál, nem megy ki a fejéből... Nem emelte fel a \ hangját, csak gyorsabban beszélt, mint szokott. Sokat gondolkodhatott már ezeken a dolgokon. Felhúzta a zsilipet, s Ernő fulladozott, niég arra sem volt ideje és ereje, hogy belekapaszkodjon valamibe. És Klári csak mondta tovább: — Egyszer megmászott egy pók. Nem feltevés, láttam, pici, ronda vörös pók volt, agyon is csaptam. Megmutattam kocsonya barátodnak a hólyagokat a karom belső felén. Azt mondta, a leg'parányibb habozás nélkül: hormonális zavarok. Nem mintha ember nem tévedhetne. Akárki. Mindenki. De nem így. Habozás nélkül. így csak azok tévednek, akik semmit sem tudnak. És tudják is magukról, hogy semmit nem tudnak. Nálam rendben van, éh láttam a kis vörös pókot. De nem mindig ilyen egyszerű a dolog. Szóval... na, de mindegy. Én nem tudom, nem értek a mérnöki dolgokhoz, de nem tudnék nyugodtan aludni abban a házban, amit te terveztél. Bár a magatokfa.itát megmentik a jó kőművesek és a nővérek. Olyanok, akik dolgozlak már igazi mérnökök és örvösök mellett... Ez már sok volt, Ernő kizökkent egyébként mindig sima modorából. Üvöltött: — Elég!
