Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

Az épülő Felszabadulás téri aluljárórendszer Az észak-déli metró átadásá­Eltartott és az eltartó: Szópárbaj életre halálra val egyidőben uj forgalmi cso­mópont alakul ki a Felszabadu­lás téren is. Egymás alá bújtat­ják az úttesteket, így a Károlyi Mihály utcából szintbeni keresz­teződés nélkül juthatnak el a járművek a Petőfi Sándor utcá­ba, illetve az Erzsébet-hidra. Már elkészült a csomópontból a Petőfi Sándor utcába, illetve az Erzsébet-hídra vezető közúti aluljáró. A képen: munkában a vasbetonszerelők a Károlyi Mi­hály utcai részen. (MTI fotó: Bara István felvétele — KS) Gyula. Csendes utca a város I szélén. A házban még nagyobb a csend. Mintha a természet visz- szafojtotta volna a lélegzetét. És } sehol senki. Az ajtó félig nyitva. Ezen a résen lopakodik a nap­fény a szobába és rávetödik az asztalra. Körös-körül azonban félhomály van. Csak ahogy az ember megszokja, rajzolódik ki M. Istvánné arca. Egy ócska, ko­pott fotelben ül. Ráncos, sovány keze a karfán, moccanatlan. Ar­ca sem rezdül. A levegőnek sú­lya van, ránehezedik a szempil­lákra. * * * — Elezenderedtem — szólal meg. — Nem fél, hiszen minden tárva-nyitva. Bárki bejöhet a lakásba. — Ugyan mitől féljen az em­ber, amikor túl van a 80. évén” Amióta a fiam meghalt, azóta egyedül vagyok. Annak pedig idestova 15 éve. Persze akkor is egyedül voltam, ő ugyanis Pes­ten dolgozott. De az a tudat, hogy van valaki, aki az én vé­rem, ez valahogy biztonsággal töltött el. — Most sincs egvedük Hangja hirtelen megtelik ke­serűséggel. — Igen, igen szerződést kötöt­tem D-ékkel. Halálom után ők kapják ezt a házat meg mindent, ami utánam marad. Es ők csak erre az egyre gondolnak. A télen megbetegedtem. Még ennivalóm sem volt. A körzeti orvosom üzent D-éknek, hogy jöjjenek el. A férfi el is jött. Mondom neki, hogy mit vásároljon a boltban És tudja mit válaszolt? Nem lesz-e az egy kicsit sok? — Miért kötött velük szerző­dést? — Mert először nagyon jók voltak hozzám. Majdnem min­dennap meglátogattak. Eljött a felesége is a gyerekkel. Ám ahogy megkötöttük a szerződést... — A szerződésben az áll, hogy lakását nem adhatja ki albérlet­be. Eszerint maga szegte meg a szerződést. — Én ezt a bíróságon is elis­mertem. Arra viszont senki sem volt kíváncsi, miért adtam ki a lakás egyik felét. Mert heteken keresztül rám se nyitották az aj­tót. Elmentem a tanácshoz pana­szommal. Ott mondták, hogy kérjem a bíróságtól a szerződés felbontását. Végül én kaptam szemrehányást. Az öregkor méltóságával ural­kodik magón. Mégis megérezni a szavak mögött vibráló fájdal­mát. • » * Néhány utcával arrébb egy csinos kertes házban laknak D-ék. Az asszony az előszobában fogad. Mentegetőzik, hogy a fér­je a fiával gépkocsival elment horgászni. A hangsúly a gépko­csin van. Ahogy a szerződésre terelem a szót, kedvessége nyom­ban elpárolog. Vékony, zárt aj­kai és keskeny álla kissé száraz é6 számító kifejezést adnak arcá­nak. Hangjában is van valami, ami taszít. — Kibírhatatlanul viselkedik, ez mindennek az oka. Képzelje el, még be is perelt, holott ő szegte meg a szerződést. — Mivel? — Mert a nagyobb szobát ki­adta albérletbe. — Egyedül van, rá se nyitják az ajtót­— Mi betű szerint megtartjuk a szerződést... Az ügyvédünk is nagyon nyomatékosan felhívta erre a figyelmünket. A néni olyan dolgokat követel, ami nem áll a szerződésben. Abban a hi- szemben van, hogy eltartási szer­ződést kötöttünk vele, holott életjá'radéki szerződésről van szó. És ez kérem, egészen más. | Minden hónapban pontosan fi­zetjük a járadékot. — Ha a néni meghal, akkor két házuk lesz. — Nem lesz két házunk, azon­nal átíratjuk a gyerek nevére. — Miért nem 'járulnak hozzá a szerződés felbontásához, ha nem tudnak kijönni az idős asz- szonnyal? — Mi soha sem panaszkodtunk rá, pedig egy párszor alaposan megbántott bennünket. Külön­ben nekünk ebben az ügyben több mint 30 ezer forintunk lek-, szik. — Ügy? Valahogy furcsán hangzik. Hiszen egy idős asz- szonyról van szó. Arra nem gon­dolt, hogy egyszer ön is meg­öregszik? — Hogy mi lesz velem 80 éves koromban, az engem nem érde­kel. Mi megtartjuk a szerződést. • * * Bizonyos korban az öregség hihetetlenül távolinak tűnik. Va­lami olyan rendellenes állapot­nak, amibe csak mások eshetnek bele. A biológiai-fiziológiai fo­lyamatok azonban kérlelhetetle­nek. S ebben valamennyiünk sorsa közös. Persze, D-ék az idős asszonnyal kötött életjáradéki szerződést betűről betűre meg-f tartják. A jogszabályt figyelembe véve tehát semmit sem lehet a sze­mükre vetni. A bíróság éppen ezért utasította el M. Istvánné keresetét. A tárgyaláson sem tudta kellőképpen indokolni pa­naszát. Hiszen mindent megka­pott, amit. a szerződésben kikö­tött. Csak éppen azt nem, amit a legjobban várt. Ami a szerződé­sen kívül megillette volna. Em­beri szót, bánásmódot, egy csöpp ragaszkodást, mely öreg napjait megszépítette volna. Ehelyett hideg közömbösséggel veszik kö­rül azok, akikre vagyonát hagy­ja. Vajon ez nem elég indok? Vagy tegyük fel eként a kérdést: van ennél alaposabb indok az ilyen szerződések felbontására? Hiszen a tartási és életjáradéki szerződésekben éppen az emberi kapcsolatoknak kell dominálnia. Éneikül az eltartott, de az eltar­tók élete is megkeseredik. (Serédi) Több tejet iszunk! Rákosy Gergely: AZ ÜZENET Eredményesnek bizonyult az a sok-sok intézkedés, amely az or­szág tejtermelése fokozásának érdekében született — ezt iga­zolja a Tejipari Tröszt legutóbbi gyorsmérlege. Bár az erőtelje­sebb javulás körülbelül két év múlva várható, a felvásárolt tej mennyiségét jelző grafikon már­is felfelé tart. A múlt év első fe­lében 696 millió litert, az idén pedig 714 millió liter tejet szál­lítottak a feldolgozó üzemekbe, s I ez 2,7 százalékos növekedésnek felel meg. Az ország tizenöt tejipari vállalata felkészülten várja a több tejet. Nagyobb fennakadá­sok nélkül folyik a felvásárlás; minden nap óriási gépezetet tar­tanok működésben. A tejüze­mekhez közelebb eső települé­sekről hétszáz tartállyal ellátott teherkocsi szállítja a fehér italt, a távolabbi vidékekről vagonok viszik a tejet. Néhány vállalat hatalmas területről kapja a te­jet; a Budapesti Tejipari Válla­lat például — amely naponta át­lagosan egymillió liter tejet dol­goz föl — szinte az egész or­szágból fogadja a szállítmányo­kat. Az ország legnagyobb tej­ipari vállalatának termékeit nemcsak a budapestiek, hanem a. vidékiek is élvezik. Szoros a kapcsolat a tejipari vállalatok között, ha valamelyiknél hiány * mutatkozik néhány termékből, a közeli testvérvállalatok külde­ményeikkel rögtön kisegítik egy­mást. Az a cél, hogy az ivótejből és a napi termékekből — például iejszínből, tejfölből és túróból — az egyes körzetek önellátóak le­gyenek. Az ellátásból egyre in­kább kiveszik a részüket a ter­melőszövetkezeti tejüzemek is, amelyek évente 70 millió liter tejet' dolgoznak fel. A terv sze­rint 1980-ra ez a mennyiség 170 millió literre nő, ehhez termé­szetesen a tsz-iejüzemek számát is gyarapítani kell a jelenlegi huszonnégyről. (A Cegléden föl­épülő tsz-tej üzem naponta 50 ezer liter tejet fogad majd!) Az j’ állami tejipari vállalatok több- : féleképpen segítik ezeket az : üzemeket: szakembereket adnak « és rendszeresen ellenőrzik a fel- I dolgozást. Ha kevés az alap­anyag. rögtön útnak indítják a teherkocsikat, vagonokat, s ha a tsz-üzem termékei már megtöl­tötték a raktárakat, haladékta­lanul átveszik a „fölösleget”. Az ország tejtermelése tavaly elérte az egymilliárd kilencszáz­millió litert, ebből majdnem másfél milliárd liter került a tej­ipari vállalatokhoz és a tsz-tej- üzemekhez. Sokféle tejből áll össze ez a mennyiség, s néha bi­zony gondot jelent a szakembe­reknek a megszokott minőséget előállítani. Az üzletekben leg­gyakrabban vásárolható lej zsír­tartalma 2,8 százalékos, a csecse- mőtejé 3 százalékos, a minőségi tejé pedig 3,6 százalékos. (Több­féle zsírtartalmú tejet hoznak forgalomba a termelőszövetkeze­ti üzemek is.) A megfelelő mi­nőség egyik fontos biztosítéka, hogy a frissen fejt tej minél gyorsabban a feldolgozókba jus­son. A tejet egy nap múlva, de leg­később 36 órán belül feldolgoz­zák. A sajt és a vaj gyártását ésszerűtlen lenne szétaprózni, itt nem érvényesülhet a körzetek önellátásának elve. Vas megyé­ben, Győr-Sopronban és Bara­nyában működnek az ország leg­nagyobb sajtgyárai, ezek fedezik a szükséglet háromnegyed részét. Dr. Vinnay Géza, a Tejipari Tröszt piackutató osztályának vezetője elmondta, hogy a tej és tejtermékek népszerűségének emelkedését a választék folya­matos bővítésének is tulajdonít­ják, Nemcsak a tejfelvásárlás, hanem a tejfogyasztás gyors­mérlege is kellemes meglepetést szerzett. Az év első hónapjaiban 6,8 százalékkal több tej, 12 szá­zalékkal több sajt és 17,1 szá­zalékkal több túró fogyott el az országhan, mint a múlt évb-m! : Pintér Dezső i o A nagy ovális ebédlőasztal körül ültek, a rókaképű vő ki­vételével. 0 a felesége mögött állt, hanyagul megroggyantott lábbal, hosszú orra és vékony bajusza között fölényes mo­soly lengedezett. Ezt a pózt va­lamelyik filmből leste el, de le­het, hogy színdarabból, s az sincs kizárva, hogy olvasta. Nem emlékezett rá. magáénak hitte. Elleső képességének s a lengedező mosolynak köszönhe­tett mindent, többek közt pári­zsi, közel egyéves kiküldetését, ahonnan még vékonyabb ba­jusszal, még fölényesebb mo­sollyal, s egy használt, de jó ál­lapotban levő szürke Citroen kocsival tért haza. Kollégái hall­gattak, mert a mosoly hátteré­ben egy minisztérumi unoka- báty állt, s a kiküldetés letelté­vel már maga az Eiffel-torony — s a torony mögött, egyre messzebb, egyre a ködbe ve- szőbben a TUnya menti volt ura­dalmi majorban élő két teesz- tag szülő, ök még a Citroent sem látták. Pedig mutatós kocsi volt, Ernő úgy tízpercenként ki­pillantott, nem mintha a széles, nyugodalmas út szélén baja es­hetne, hanem csak maga és a többiek előtt nyugtázandó a tény: ott lenn áll a Citroenje. A taxit is ő vette észre. Általában havonta egyszer jöttek össze az öregeknél, a fe­lesége szüleinél. Azelőtt évekig ők is itt laktak, most az egyet­len fiúval, a legkisebb gyerek­kel élt együtt a két öreg. A la­kás hárornszobás volt, á nappali ablakai a széles gesztenyefasor- ra néztek. Ősszel néha olyan csend volt. hogy ablakon keresz­tül is behallatszott a tüskés burkukból kiszabadult, fényes vadgesztenyék koppanása az aszfalton. A harmincéves ház még egy tatarozást sem kapott, a vakolat sok helyen hullott, az ereszcsatorna teljesen tönkre­ment, nagyobb záporoknál zu- hatagban folyt végig a kásás malterrel keveredő esővíz az ab­laküvegeken. A házkezelőség évek óta csak ígért, de még a külső ablaktokokat sem javítot­ta meg. Muszáj volt az öregekkel a kapcsolatot tartani, mert napok­ra, hetekre ideadhatták a gye­reket, hiszen a lakás nagy, s úgy sincs más dolguk. Meg kert is van. Ahol ők laktak, ott is volt kert, de hát a zuglói levegő mégsem budai. Pedig eléggé unalmasak voltak ezek a vasár­nap délutánok. Megették a va­sárnapi ebédet, a mama mindig kitett ilyenkor magáért, egyszer sem maradt el a kávékrémés, tejszmhabos rólad, ez volt a lánya kedvence. A nagyobbik lánya kedvence is ez volt, de őt már hét éve nem látták. 56-ban disszidált. Klári elssőorban nem az or­szágból, a családból disszidált, ö nem tudott olyan fapofával elkülönülni, mint Gyuszi, az öccse. Gyuszinak megvolt a ké­pessége,-mintha búváröltönyben járna-kelne a család többi tag­jai között, mintha Piccard pro­fesszor gömbjéből figyelné eze­ket a családi összejöveteleket is. Azért ami élénkség egy-két percre belevillant beszélgetése­ikbe, mindig ő hozta. Múlt hó­napban például ezt mondta: — Tegnap mászkáltam a belváros­ban. Dühroham fogja el az em­bert, hogy mi pénzt költenek azoknak a csúnya épületeknek a restaurálására. Ronda épületek szűk és korszerűtlen utcákban, s döntik rá a pénzt és a munkát. Megáll az ész! — Ernő éles han­gon válaszolt. Építészmérnöki te­kintélyével egyszerűen le akarta bunkózni Gyuszit. Kifejtette, hogy aki mérnökhallgató, az még korántsem mérnök, legfel­jebb csak hiszi magát annak, s az ifjúság gőzét az alkoholmá­morhoz hasonlította. Hosszan, tudálékosan, felülről magyará­zott. Gyuszi azonban nem várta ki a végét, félbeszakította: — Hivatalos fórumok jóváhagyták, mi, akkor csak rendben van, igaz, Ernő? Minisztérium ráütöt­te a pecsétet, tehát helyes, igaz, Ernő? Közben viszonylag mo­dern lakóházak százai, ezrei mennek tönkre, rohadnak el piszlicsári javítások el nem vég­zése miatt. Nem kell messzire mennünk példáért. — Békepers­pektíva — válaszolta az Eiffel- torony tetejéről Ernő. — Lehet — mondta Gyuszi —, de: pers­pektíva. Mondd, neked a lelked mélyén nincs önálló vélemé­nyed? Nem veszed észre, hogy ma mai- erre semmi szükség? 'le

Next

/
Thumbnails
Contents