Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-20 / 170. szám
Rádiós arcok — közelről Hogyan lesz valakiből könnyűzenei szerkesztő? Munkadüh Üj betegséget fedeztek fel az orvosok, legalábbis most tartották az első tudományos értekezletet erről a témáról. A kór neve valahogy így hangzik: mun- kaholizmus vagy munkaholitisz. Elnézést kérek, ha nem tudom teljes szakszerűséggel lefordítani a kifejezést, de a dolog lényege a munkadüh. Vannak emberek, akik ugyanolyan szenvedélyesen, olthatatlanul szomjazzák a munkát, mint az alkoholista az italt. Innen származik a név és erről tanácskozott a konferencia. A betegségnek angol neve is van — workaholic —, és a tanácskozás tekintélyes helyen, a müncheni műszaki egyetemen zajlott le orvosok, pszichiáterek jelenlétében. A résztvevők egybehangzó véleménye — bármily valószínűtlennek hangzik is — ez a jelenség létezik. Példákat is említhetek. Megállapították, hogy ha az ilyen megszállottakat akadályozzák e tevékenységben, depresszióba esnek, magukba ros- kadnak, kilátástalannak látják az életet, a jövőt, a világ sorsát es a csillagok keringését a Nap körül. Addig maradnak ebben az állapotban, amíg újra nem dolgozhatnak. A hír olvastán néhány aggódó gondolat ébredt bennem. , Mindenekelőtt az érdekelne, hogy nem fertőz-e ez a betegség. Ha ugyanis ragályos, azt javallanám, hogy a Ferihegyi repülőtéren, Hegyeshalomnál és a többi határátkelőhelyen erősítsék meg az egészségügyi ellenőrzést; arra a vöröskeresztes fehér lapra pedig, amelyet a külföldről hazaérkezőknek ki kell tölteniük, nyomtassanak új rovatot: „Állt-e kapcsolatban munkaholicistával?” Állítsanak fel továbbá Magyarországon szűrőállomásokat. Nálunk — tudomásom szerint — még egyetlen ilyen eset sem fordult elő, de mit lehet tudni, hátha hosszú a lappangási idő és egyszeresük kitör, elterjed. a telkedben örökké a Rákosl- konszakban fogsz élni. Őszinte részvétem ... De az efféle szóváltás ritkaság számba ment, Gyuszi egye fene jelszóval végigülte a családi délutánokat, talán még a fülét is el tudta zárni valami titokzatos rekesszel, s míg körülötte folyt a iöbbé-kevésbé vontatott és lényegében majdnem mindig azonos felépítésű beszélgetés, főzte a feketét, egész halkan fütyö- részett, aztán az első adandó alkalommal bekapcsolta a televíziót, egészen hátul a falhoz ült le, s a többiek feje fölött elnézve nézte a képernyőt, vagy ha unta a műsort, lehunyt szemmel álmodozott a félhomályban. Vékony, inas fiatalember volt, majdnem százkilencven magas, kissé meggörnyedve járt, neki a szemében bujkált valami megfoghatatlan állandó mosoly, de egészen másfajta, mint ami sógorának a bajusza tövében lengedezett. Ötödéves mérnökhallgató vo\t, KISZ-titkár, de ezt szilárdan vallásos anyján kívül senkivel sem közölte, ki ezt nemcsak hogy megbocsátotta, hanem attól fogva megrendült áhítattal kereste az újságban az itt-ott felbukkanó, KISZ-ről szóló híreket. Nagyon szerette a gyerekeit. Klára miatt sokat sírt, éjjeli tűnődéseiben sokszor állt vádlottként önmaga előtt. Tény, az idegei is odavoltak, 45-től 57-ig nagyon keservesen éllek. A férje detektiv-felügyelő volt, s bár sok huzavona után igazolták, azonnal nyugdíjazták. Hiába bizonygatta, hogy soha közönséges bűntényeken kívül mással nem foglalkozott, megbélyegzett ember maradt. A legalacsonyabb nyugdíjat kapta, azonnal munka után kellett néznie. végül a Goldbergerben alkalmazták raktári segédmunkásnak, lélekben teljesen megkeseMit csinál egy szabad hétvégén a Rádió köny- nyűzenei szerkesztője? Például vonatta ül, vidékre utazik, hogy részt vegyen a Rádió szórakoztatózenei osztálya és a Népművelési Intézet. országos amatőr könnyűzenei fesztiváljának egyik selejtezőjén. Az ilyen persze egyúttal hasznos eltöltése'’ is. Az amatőr beatmozgalom figyelemmel kisérése, a szakmai tanácsokon túl pedig terepszemle, tájékozódás a műfaj perifériáján, hisz ki tudja, a résztvevők közül melyik együttes mikor kerülhet belül a stúdiók ajtaján. Akkor pedig mindig jól jön, ha a szerkesztő tudja, kikkel van dolga. Ilyenkor aztán alkalom szüli | a riportot. Ez esetben Csiba Lajossal, akinek neve minden héten gyakran ott szerepel a Rádióújságban a legkülönbözőbb könnyűzenei műsorok mellett: „szerkesztő: Csiba Lajos.” A szerkesztővel ritkán találkozunk, jóval kevesebbet tudunk róluk, mint az énekesekről, zenekarokról. A hallgatók számára munkájuk adja arcukat. Hogyan lesz valaki könnyűzenei szerkesztő? Miből áll a munkája? — ezekről kérdeztük Csiba Lajost, a könnyűzenei fesztivál mezőkovácsházi elődöntőjének egyik szünetében, — Zenészcsaládból származom. Gyerekkoromban Petőfibá- nván éltünk, édesapám zeneiskolai tanárként a helyi bányászzenekart dirigálta. Nyolcévesen redve rakosgatta a számára majdnem elbírhatatlan nehéz végeket a recsegő deszkapolcokra. Azon emberek közé tartozott, akik szíwel-lélekkel a mesterségüknek éltek. Elvették a mesterségét — majdhogynem az életét vették el. 57-ig egyetlenegyszer sem mesélte el a kedvenc történetét. „— Felügyelő űr, teljesen kifosztottak, kiraboltak, azaz hogy levetkőztettek. Egy szál gatyában kellett hazamenjek a Kiserdőről. Még a cipőmet is elvitte Missura Pista. — Missura Pista? — Az, a Missura Pista, ismeri tán a felügyelő úr? — Én nem. de maga honnan ismeri, bemutatkozott tán vetkőz- tetés közben? — Nem kellett annak bemutatkoznti, a kajla füléről, az örökös szipákolásá- ról bárhol felismerem. Ha a letartóztatáshoz kell a pontos címe, mondom azt is, de tessék már elővenni a ceruzát. —■ Mindjárt veszem, csak még kérdezek valamit. — Akármit, mindenre felelek pontosan. Tán csak nem gondolja, hogy hazudnék! — Tessék! — Hát mit szólt a házmester, mikor éjnek éjszakáján becsöngetett egy szál gatyában? — Hm. Hogy a házmester? Már hogy mit szólt? Nem szólt az kérem semmit, mármint hogy nem Is szólhatott, mert nem csöngettem én be. Kapukulcsom van; — Ha így volt, hát fura egy ember maga! — Már mér lennék az, felügyelő úr? — Csak azért, mert magán kívül még senkiről nem hallottam, hogy a gatyájában hordta volna a kapukulcsot ... No, elővegyem-e a ceruzát?...” — 57-ben, mikor rendezték a nyugdíját, az ünnepi vacsorán újra előhozta kedves történeteit, de akkor már öreg ember volt, aktív szolgalatra többé nem gondolhatott. (folytatjuk) már én is fújtam a trombitát, ütöttem a dobot. Ilyen előzmények után talán nem véletlen, hogy a miskolci zenei gimnáziumba jártam, majd elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát. Trombitaművé^zi diplomámmal és tanári oklevelemmel a zsebemben hét évig játszottam a MÁV szimfonikusok zenekarában, s közben tanítottam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri, kihelyezett tagozatán. A sor még nem teljes, ugyanis be-beugrottam a Petőfi Színház zenekarába is játszani. .. • — Szóval alapos zenei múlt után jött csak a rádiózás... — Igen, ez 69-ben következett. Külső munkatársként szerkesztettem az ötórai teát és. a Tánczenei koktélt. Hamarosan válaszút elé kerültem: szerkesztés, tanítás vagy hangszeres játék. Azért döntöttem a Rádió mellett, mert így továbbra is kapcsolatom maradt mindenféle zenével és emellett valami új, izgalmas munkával is megismerkedhettem. — Mit csinál a könnyűzenei szerkesztő? — Könnyűzenei műsorokat szerkeszt. Lehetőleg úgy, hogy minden hallgatóréteghez szólni tudjon, közben állandóan töri a fejét új típusú műsorokon. Ez utóbbiak persze többnyire kollektív munka eredményeként születnek. — Milyen műsorok készítése okoz legtöbb izgalmat? — Mindegyik izgalmas, de természetéből fakadóan az élő adás jelenti a legnehezebb próbát. Azt persze máskor sem árt tudni, hogy‘a több tízezer felvétel közül melyik hol található a szalagtárban. — Mi történik akkor, ha kívánságműsor közben valaki telefonál, hogy szeretné hallani e?4 vagy azt a zeneszámot. Mennyi idő kell ehhez. — Ha megvan, öt perc. — Gyakran kell rögtönözni? — Ez kiszámíthatatlan. Számomra emlékezetes a müncheni olimpia, amikor a terroristák merénylete után percek alatt kellett megváltoztatni .„semlegesre” a délelőtti kitöltő zenét. — Legfrissebb munkája? — Most megy a harmadik programban a Rock mesterei című, százrészes sorozat rövidített ismétlése. — Emlékezetes műsora? — Mindegyik az valami miatt. Talán sikeresnek mondható a Fővárosi Művelődési Ház nyilvános be Jftkoncer tjeit rögzítő műsor. A Rádióban ugyanis többnyire laboratóriumi munka után szólal meg egy zenekar, itt pedig nemcsak a technika játsz- sza a főszerepet. — Tervei? — Sok van. A közeljövőben Konstancába utazom. A romániai város pezsgő művészeti életét bemutató műsor készül, ebben az én dolgom lesz a zene. — Sok zenét hallgat-e otthon a zenei szerkesztő? — Nagyon sokat! A klasszikusok közűi kedvenceim a barokk zeneszerzők, Bach, Vivaldi, Albinoni. a modernek közül Honegger és Schönberg. — És a könnyű műfajban? — A szintén klasszikusnak számító Louis Prima és Bill Haley mellett az improvizatív, dzsesszes hangvételű Miles Davis számok. Több kérdésre nem jutott idő. A mezőkovácsházi Aurum együttes már játszott a színpadon ... (fáblán) 1876, J ÜLI US ÍO. Talar Imre jellegű munka a „szabad idő Dániel az övei kozott Illyés Gyula komédiája a gyulai Várszínházban Július 17-én este volt az ősbe- | Ivet Sík Ferenc érd eines > rnű- mutatója Illyés Gyula „ereden-, vész rendezett. Képeink az Velődé magyar komédiájának”, me- adás három jelenetét idézik. Bániéi nagy útra indul, Angliából hazájába. Híven követi öt Be borah is. (Halász Judit, Csikós Gábor) Bcborah és atyja Jeromos (Halász Judit, Mensáros László érdemes művész) z itthoni tájak két hőse: ona) Rebeka és Bori (Kánya (»TIT Kata, Petényi totó: Illovszky) AEROFLOT-gépek 70 országba Az idén az egyik legmodernebb szovjet utasszállító gép: a TU—154-es közlekedik Moszkva és Hanoi között. A gép négy órával rövidebb idő alatt, jóval több utassal érkezik Hanoiba és vissza Moszkvába. Nemrég indult még a rendszeres légi közlekedés Moszkva és az egyik legfiatalabb független afrikai állam; Bissau-Guinea fővárosa között is. A nyolcezer kilométeres utat a TU—154-es tíz és fél óra alatt teszi meg, közben csak Tripoliban és Ba- makóban áll meg. Bissau-Guinea a 70. állam, ahová az AEROFLOT repülőgépei rendszeresen közlekednek. (BUDA- PRfiíSő-APN)
