Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Alexin Andor Tótkomlósi ház A tradícióit mellett vagy ellenük? Beszélgetés Alekszander Karaganovval, a Szovjet Filmművész Szövetség titkárával i mája nagyon egyszerű. A nagy építkezésen az egyik brigád nem fogadja el a prémiumot. Amikor a brigádvezetőtől, akit a kitűnő színész, Jevgenyij Leonov alakít, közvetlen felettesei magyarázatot követelnek, ő lakonikusan így felel: „Pártértekezlet lesz, ott majd megtudjátok.” És valóban az egész filnj a pártértekezlet. Vajon nem unalmas? Régen nem néztem filmet ilyen érdeklődéssel. A brigádvezető, brigádja Komszomol-tagjának segítségével elmondja véleményét az építkezés irányításáról. A vezetőség nem ért vele egyet. Kinek van igaza? Ez a konfliktus lehetőséget ad a hősök és magatartásuk teljes bonyolultságának bemutatására. A Prémium-ot Julij Rajz- man Kortársaink c. filmjével hasonlítanám össze. Rajzman és Mikaeliani más nemzedékhez tartoznak. De a stílus, az eszközök különbözősége ellenére is ugyanabban az irányban haladnak. Rajzman éppúgy mint Mikaeliani érdekes és nem banális módon mutatja meg az ^emberek élő elkötelezettségét, a felelősség érzését mindazért, ami a munkahelyükön és az egész országban történik. — A kritikusok gyakran beszélnek a nemzedékek és hagyományok kapcsolatáról a szovjet filmben. Mii értenek ezalatt? Másként néz ki ez a probléma a Szovjetunióban, mint például Franciaországbaii vagy az USA-ban? — Az egyik külföldi kri- kritikus azt mondta, hogy a fiatal nemzedék olyan rendezői, mint Grigorij Csuhraj (Ballada a katonáról), Szergej Bondarcsuk (Emberi sors) vagy Mihail Romm (Egy év kilenc napja) fordulatot hajtottak végre a szovjet filmben. Felhívom a figyelmet arra, hogy mindhármukat a fiatal nemzedékhez sorolta, pedig Csuhraj tanítványa Rommnak. Ez a látszólagos elírás nagyon jellemző, mert arról tanúskodik, hogy a szovjet filmben nincsenek olyant különbségek a nemzedékek között, mint például Franciaországban vagy Angliában. Az életkor nem határozza meg a tehetség frisseségét és fiatalosságát, sem konkrét hozzájárulását a filmművészet általános fejlődéséhez. Még egy tényt megemlítek. Az Egyesült Államokban megkérdezték Csuh- rajt, hogyan viszonyul „az apák / detronizálásának” eszméjéhez, amit akkoriban a francia „új hullám” képviselői hirdettek. Csuhraj akkor azt felelte, továbbra is tanítóival dolgozik együtt, és semmi okot nem lát arra, hogy elhatárolja magát azoktól, akik ugyanolyan elveket vallanak, mint ő. A nemzedékek idegenkedése és konfliktusa nem létezik a szovjet filmben, mert a fiatalok éppúgy, mint tanítóik, ugyanazt az ideológiai álláspontot vallják, bár a munkában különböző módszereket alkalmaznak. Mindegyik „új” alkotó nem utánozza vakon elődeit, hanem méltóan át. veszi a stafétabotot. Az „apák” viszont nem rekednek meg ott, amit már elértek, nem a múlt felfedezéseiből élnek, hanem állandóan előre haladnak. — Milyen új filmet, fiatal rendező alkotását állítana példának? — Szergej Mikaeliani Prémium-át. A patetikus hazafiság szólama a Vaszi- lij testvérek Csapajev-jétől, Grigorij Kozincev és Leonid Trauberger Makszim trilógiájától, Jefim Dzigan Kronstadti tengerészek c. filmjéből ered. Ezekben a filmekben a központban a forradalom embere áll, az ő jellemének alakulása a forradalmi harcokban és a társadalmi változásokban. A Prémium-ban a rendező Szergej Mikaeliani és a forgatókönyvíró Alekszander Galman a szovjet emberek mentalitásának társadalmi és erkölcsi alapjaival foglalkoznak, a szovjet emberekével, akik hazájuk gazdájának érzik magukat. Az első látásra a film té— Mi a véleménye a fiatal nemzedék azon képviselőiről. akik csak most debütáltak? — Véleményem szerint csak azok, akik alkotó módon merítenek elődeik tapasztalataiból, válnak be a „nagy” filmekben. A Szovjet Filmművész Szövetségben konferenciát rendeztünk, amelyen értékeltük az utolsó két év debütálóinak a munkáját. 23 filmet kellett értékelni. Ez a szám örömet kelt bennünk, örömet kelt az is, hogy a debütálok között találhatók kiforrott egyéniségek is. Hozzájuk tartoznak: Szergej Szolovjev, aki Száz nap a gyermekkor után című filmjéért dijat kapott a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon. Szvetlána Druzinyina, népszerű színésznő, jelenleg rendező, aki Benjamin Kaverin A vágyak teljesülése című művét filmesí tette meg, Nyikolaj Gubjenko színész-rendező, a Visszatérés a frontról alkotója, Rodion Nahapjetov, szintén színész és réndező a Veled és nélküled című film alkotója. De a konferencia résztvevőit nyugtalanította az a tény, hogy a debütálok között voltak olyanok is, akik tanulószinten maradtak, vagy csak tanítóikat utánozták. Láttunk jó szakmai hozzáértéssel készült filmeket, de a keresésnek, a rendező egyéniségének a nyoma nélkül, nem volt bennük az önkifejezés vágya. Beszéltek erről nem csak a mesterek, de maguk a fiatalok, akik éppúgy szigorúak voltak ítéleteikben, mint idősebb kollégáik. Az ő fellépésük jellemzi a felelősségérzetet önmagukért és társaikért. Milyen mértékben segít ez nekik az alkotó munkában, megmutatja az idő. (Ekran, 1976. február S. Varsó) Koroleva Alexin Andor v/ aidahunyad A weimári Goethe-házban Demcny Ottó A költővendég ma e házban fémpénzt pörget ujjai közt vélem kortársként nehezebb lelt volna protokoll keretek között de most végigsimithatom szemeimmel e tárgyakat elefántcsont réz alabástrom ami a horgon fonnakfidt a kifinomult ízlés horgán hisz a gazdagság adva volt az észe a szívé a tetté s Weimárban is szedtek adót ám Hölderlinért sir a lelkem s Kleistért ki szintúgy megbomoll a zsenisors — ki miben ég el? kettejük szerelme a Hold Goethéé a kimért pontosság halálos lényegretörés s nézd az ágyat amiben meghalt — megrendítő egyszerűség Nagyapám Vojnai László Hihetetlen nagy kanyarokra lett képes az élet néhai nagyanyám petróleumlámpás estéi után az elszabadult remények visszatértek ahogy visszatérnek a fecskék ha jön a nyár és néhai nagyapám ha élne mosolyogva hunyorogna a villanyfényre és köpne pipája mellől a múltra ahogy dukál és mondaná; kisunokám úgy futnak szét a változások ebben az új világban mint a katonák oszolj után, s biztos vagyok benne hogy elfelejtené Galíciái! Sarolta-Amália fohásza Rákóczi szökésekor Baronyi Ferenc Szövetkezzen a föld s az ég és mindenek segéljék bécsújhelyi börtönbe zárt fejedelmünk szökését: álom, te szállj le súlyosan az éber őrszemekre, hogy a cellából távozót meg ne láthassa egy se, ) tárulj, tömlőé tölgyajtaja, ügyelj, nehogy a pántod m'egnyikorduljon. amikor foglyodat kibocsátód, futóhomok, feküdj hamar árulkodó nyomára, mielőtt üldöző köpök falkája rátalálna, utakra hullt terméskövek ragyogjatok fehéren, úgy nem botlik meg bennetek a ló a vaksötétben, bújj ki felhők mögül, te Hold, de csak neki világolj, sugár-vesszővel űzd el őt veremtől, ingoványtól — szövetkezzen az ég s a föld és mindenek segéljék bécsújhelyi börtönbe zárt fejedelmünk szökéséti
