Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

Egy választás krónikája 4. Számos választási gyűlésen elhangzott a vád: „A kommu­nisták a család és a vallás el­lenségei!” Az ilyen vádak ellen csak lényekkel lehetett véde­kezni. A legkézzelfoghatóbb ér­vet augusztus 31-én a válasz­tások reggelén közölte a párt lapja. „Számszerűen pártunk be­folyása abban nyilvánult meg, hogy augusztusban százezer új tagot nyertünk. Ezeknek az új párttagoknak jelentékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a választási küzdelem során összehasonlították a kü­lönböző pártok teljesítményeit. : A belépők majdnem fele asz- i szony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalma­kat, hogy a Kommunista Párt a család, a vallás és a haza el­len van...” Az 1947. augusztus 31-i -or­szággyűlési választásokon a la­kosság többsége a ko­alíció programja- mögött so­rakozott fel. Ezzel mint­egy véglegessé váltak az év fo­lyamán foganatosított rendsza­bályok: az államigazgatás sze­mélyi állományának részleges felfrissítése, a hároméves terv beindításakor megvalósított to­vábbi tőkekorlátozó törvények és a burzsoázia rovására végre­hajtott adó-, ár- és bérügyi in­tézkedések. A szavazók többsé­ge egyetértett a. kormány poli­tikájával: a koalíciós pártszö­vetség a szavazatok 60,1 száza­lékával a parlamenti mandátu­mok 66 százalékát nyerte el. A választások eredményeinek tehát — az előzőkhöz képest — első jellegzetes vonása: a Kom­munista Párt előretörése és a Kisgazdapárt nagyarányú visz- szaesése. „Nenji is olyan nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, mindössze az történt, hogy á Kisgazdapárt 1945-ös 57 száza­léka most augusztus 31-én 15 százalékra olvadt, és a többi szavazat az ellenzéki pártok kö. zött osztódott el” — vonta le hamis következtetését a Ma­gyar Nemzet. Az ilyen és hasonló megnyi­latkozásokkal szemben, a Sza­bad Nép (1947. szept. 3.) leszö­gezte: „Nem igaz, hogy a ma­gyar demokrácia eben gubát cserélt. A választás eredménye kétségkívül azt mutatja, hogy a magyar reakció még mindig erős, de ^nem mindegy, hogy a reakció 'erői meg vannak-e osztva, vagy egy táborban egye. sülve lépnek-e fel... Ezenfelül: a koalíción kívül álló ellenzé­ki pártokhoz nem lehet egysze­rűen hozzáadni a Kisgazdapár­tot, hogy összehasonlítási ala­pot kapjunk arra nézve, mi lett az 1945-ös 57 százalékos, lénye­gében reakciós többséggel... Az 1945-ös választásokhoz képest tehát komoly lépés történt elő­re. Nőtt a baloldali pártokra le­adott szavazatok száma. A jobb­oldali, reakciós ellenzék nagy­részt kiszorult a koalícióból... Az ország első pártja a Ma­gyar Kommunista Párt lett, amely szinte egyenletesen erő­södött, minden választókerület­ben, az egész országban. A Kommunista Párt előretörése azt bizonyítja, hogy a demokrá. cia gyökerei a népben izmosod­nak...” Az' 1947-es választások előtt és a választások után is a na­gyon tárgyilagos hangon cikke­ző, pártoktól független hetilap, az Üj Magyarország a kommu­nista sajtó értékelésével szinte teljesen megegyezően ítéli meg a Kisgazdapárt választási ku­darcát. íme, az értékítélet lé­nyege: a Kisgazdapárt legna­gyobb párt létére két esztendőn át a legkevésbé, vette ki részét az alkotó munkából, mert veze­4 NCPUJSMl 197G. JÜNIUS 6, tői politikai intrikákkal, az ösz- szeesküvés szálainak szövésével voltak elfoglalva. Az alig néhány hét alatt szer­vezett ellenzéki pártok 39 szá­zalékos választási eredménye talán a legnagyobb meglepetést keltette az egész politikai élet­ben. „Bármi legyen is a véle­mény az ellenzékről, illetve az ellenzéki szavazatokról — írja Pethő Tibor az Üj Magyaror­szág 1947. szeptember 13-i ve­zércikkében —, mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy milyen hibák, tévedések és mulasztások fordították el ezeket az embe­reket a koalíciótól — milyen forrásokból táplálkozott, milyen felhőzetből csapódott le az az elégedetlenség, ami az ellenzéki csermelyeket ily tekintélyes fo. lyóvá növelte?” A Kommunista Párt értékelé­se szerint a koalíción kívül álló pártok szavazói rétegenként, vi­dékenként, mi több, személyen­ként is merőben eltérő indíté­kokból csatlakoztak a különböző pártokhoz. Ezek a pártok a po­litikai színárnyalatok széles ská­láját mutatták. Voltak köztük olyanok is, amelyek magukat a kormány többé-kevésbé lojális ellenzékének «tekintették, mint például a Polgári Radikális Párt, a Független Magyar De­mokrata Párt és a Pogári De­mokrata Párt, de ezek együtte­sen csekély százalékát kapták a választók szavalatainak. Az ellenzéki szavazatok túl­nyomó többségét azok a pártok szerezték meg, amelyek nem­csak a koalíción kívüliségüket hangoztatták, hanem a koalí­ciós program ellen is hadjáratot indítottak. így szerezte meg a Pfeiffer-féle Magyar Független­ségi Párt a szavazatok 14,3 szá­zalékát, részben ezért tudhatta maga mögött a Demokrata Nép­párt a szavazók 16,1 százalékát. Mindenekelőtt Pfeifferéket ösz­tönözte a választási eredmény arra, hogy — társakat keresve — felrobbantsák a demokrati­kus erők szövetségét, megakadá­lyozzák egy munkaképes, dol­gozni tudó és akaró kormány létrejöttét, s olyan politikai vál­ságba sodorják az országot, amely lehetetlenné teszi a há­roméves terv megvalósítását. A célhoz elsősorban a Kisgazda- párton keresztül vezetett az út. Pfeifferék már a választás másnapján felszólították a kis­gazdákat, hogy a kommunista, a szociáldemokrata és a pa­rasztpárttal szemben lépjenek szövetségre velük. Annál is in­kább gondolhattak arra, mert az SZDP jobbszárnya közvet­lenül a választások után roha­mot intézett a párt baloldali ve­zetői ellen — sürgetve a.koalí­cióból való kilépést —, ugyan­akkor a kisgazdapárti jobboldal is a baloldal nyakába akarta varrni a választásokon bekövet­kezett nagyarányú visszaesést, és megkísérelte a fúziót Pfeif- farék pártjával, valamint a Ba- logh-párttal. E fúzió révén a Kisgazdapárt vált volna a kép­viselőház legerősebb pártjává, amely — remélték a cselszö­vők — a Barankovics-párttaí és az SZDP jobbszárnyával ko­alícióra lépve, parlamenti több­séget biztosítana egy jobboldali íordulathck. — égi — (Folytatjuk) Értesítjük kedves vevőin­ket, hogy június 1-től, amíg készletünk tart, 70%-os cserepeinket szom­bat és vasárnap kivételével házi pénztárunkon kérész-® tül 50%-os áron értékesít­jük. Békéscsabai I. sz. Tég­lagyár. Ácsoké fenn a magasban Túl a Tiszán faragnak az ácsok... Ma is ez a nótájuk, de csak poharazgatás közben, nagy­ritkán. Egyébként már nemigen faragnak. Használják ugyan a szekercét meg a fűrészt, amely­nek segítségével a deszkából, a pallóból és a gömbfából kiala­kítják a vasbetonszerkezet for­máját. Ez a zsaluzás. De az elő­regyártott vasbetonelemek ösz- szeszerelése is az ő dolguk. A fához és a vasbetonhoz is értenek tehát. A fát végül le­bontják, s csak a vasbeton ma­rad. ök kezdik az építkezéseket. Az alaptól lépésről lépésre ha­ladnak felfelé. Őket a vasszere­lők és a betonozok, majd a he­gesztők. a lakatosok, a vízveze- tékszerelók és a kőművesek kö­vetik. A Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat 16 tagú Gaga­rin ácsbrigádja sok nagy léte­sítményt hagyott már maga mögött. Részt vett Békéscsabán az ifjúsági és úttörőház, a hűtő­ház, a cserépgyár. a Körös-szál­ló, a Tanácsköztársaság útján le­vő szolgáltatóház építésében. Mindenütt szinte centiméterről centiméterre kerültek feljebb a tetőig, amíg el nem készült a rengeteg vasbetonból a létesít­mény. Most az Univerzál Áruház épí­tésén a mintegy 20 méter magos tetőig jutottak, s itt a vége. Ha­marosan jöhetnek utánuk a szak- és szerelőiparosok, köztük a villany-, a víz- és gázszerelők, burkolok, az asztalosok, a fes­tők. > Wallfisch László brigád vezető kijelenti; — Mi a számunkra előírt ha­táridőre elkészülünk. — Biztos? — kérdezem. — Természetesen. Soha nem szoktunk lemaradni, azért va­gyunk aranyjelvényesek. — Miért „hajtanak”? — Talán nem szégyen, ha azt mondom, hogy legfőképpen a Huszonöt éves a MEGYEVILL A Békés megyei Villanyszere­lési Vállalat június 5-én ünne­pelte fennállásának 25. évfordu­lóját, mely alkalommal Labc* András igazgató — aki maga is alapító tag — emlékezett meg a negyedszázados fejlődésről. Elmondta egyebek között, hogy kezdetben a mezőgazdasági, ipa­ri és háztartási berendezések szerelése és javítása volt a vál­lalat feladata, ma pedig már mezős kapcsolótáblákat, toko­zott elosztókat készít, reklámvi- lágítást szerel és biztonságtech­nikai vizsgálatokat végez. Az első években a termelési érték a 3 millió forintot sem érte el, tavaly pedig meghaladta a 45 milliót. Minden év nyereséggel zárult, ami azonban 1952-ben 276 ezer forint volt, 1975-ben pedig csaknem, 6 millió. A falu­villamosítás után főként a kor­szerű higanygőzlámpás közvi­lágítás került előtérbe. Keve­sebb a légvezeték- és több a földkábelszerelés. A vállalat az V. ötéves terv­időszakban mintegy 10 millió forint költséggel új telephelyet létesít Békéscsabán, ami bizto­sítja majd a további eredmé­nyes termelés feltételeit. Az ünnepségen Prokop László, a Békés megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztály csoportvezetője átadta a vállalatnak a megyei tanács ok­levelét, emlékplakettjét és aján­dékát, egy kristályvázáh majd Aszódi Jánosnak, a szarvasi részleg vezetőjének az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntető jel­vényt, Tóth Mihály művezető és Varga Sándor építésvezető a megyei tanács elnökének elis­merő oklevelét kapta. A válla­lat több dolgozót jutalomban ré­szesített. pénzért. Lemérik, hogy mit csi­náltunk, és teljesítmény szerint fizetnek. Az ács szakma éppenséggel nem könnyű, ami Lovas Pál megjegyzéséből is kitűnik. — Vannak, akik kevesebb erő­vel többet keresnek — mondja. — Talán, ha gép segítségével dolgoznak. Miért nem gépesítik a munkájukat? — érdeklődöm. — Lehetne valamit .. . Csinál­tunk mi is egy körfűrészt ma­gunknak. De talán inkább a vállalatnak kellene gondoskod­nia. Ha nehéz is, szépnek tartják az ács szakmát. Ez az áruházi építkezés különösen nagy próba­tétel volt, amit Bíró Ján06 I, és j Bíró János II így jellemez: — Szeirvezetten, folyamatosan j dolgoztunk. Egy-egy megoldáson sokat törtük a fejüket, mert ez az épület szakmai szempontból egészen különös. Élvezet volt csinálni. A pénz is megvolt. Mi­nél több ilyen munka kellene. — Tanultak belőle? — Sokat. Közben számos öt­lettel könnyítettünk magunkon. Ezeket az ötleteket természete­sen a továbbiakban is felhasz­náljuk a munkánkban. Pál és Zsíros András családi há­za. A következőkben talán Mo­hácsi Péter építkezik majd. Bűz. ditják valamennyien, hiszen ha együttes erővel munkához lát­nak, hamar elkészülnek és a munkadíj' mindössze egy ■ láda sör. Az is csak a végén. Közben egy pohárnyit sem fogadnak el, mert van éppen elég fizetnivaló­ja az építtetőnek. A Békéscsabai 7-es számú Ál­talános Iskola patronálását — amit nemrég kezdtek el — ugyancsak gyakorlatiasan oldják meg. Nem a puszta lelkesedésü­ket, hanem a szakmai tudásukat és munkájukat adják bele, ami­ről Wallfisch László így beszél: — Segítünk az épület javítá­sában, esetleg átalakításában. Rendbe hozzuk a kerítést is. Szí - vesen csináljuk. Legyen jobb az a környezet, ahol a gyerekek ta­nulnak, nevelkednek. Két fiatal. Szabó Zsi gmond és Krizsán Pál a brigád életében még nagyón fontosnak tartja a kommunista műszakon való részvételt is. — Közülünk senki sem szokott hiányozni. S olyankor becsület­— Szóval... Többet ésszel? — Másképp nem megy. Elő­fordul például, hogy rossz a terv. Nemrég egy centivel ki­sebbre vették a lépcsőt. Harminc lépcsőnél az 30 centiméter. Mindjárt észrevettük és meg-1 előztük a bajt. De akad olyan eset is. hogy a terv alapján — mert nem figyelünk eléggé — rosszul csinálunk meg valamit. — Mi történik ilyenkor? — Először is kitör belőlünk a „kultúra”. A vasbeton kőke­mény, egy-egy darabot szétszed­ni és újra elkészíteni nem gye­rekjáték. — És ha az ács téved? — Akkor szó nélkül kijavít­juk a hibát. A legkisebbet is, mert az az építkezésen csak fo­kozódik. Ami végül is elkészül, azért kezeskedik a Gagarin Szo­cialista Brigád, máskülönben méltatlan lenne az arany koszo­rús jelvényre, amit immár négy­szer kaptunk meg. De az aranyjelvény más köve­telményeket is támaszt. Egyebek közt érdemük, hogy ha a brigád­ból bárki lakást épít, megy min­denki segíteni. Közös erővel ké­szült el Wallfisch László, Lovas (Fotó: Koczászky László) bői egy kicsit még jobban im dolgozunk, mint máskor — mondják. A város szívében épülő Uni­verzál Áruház hatalmas beton­oszlopaiban, masszív tömbjei­ben, homlokzatában már kiraj­zolódnak a szép új létesítmény körvonalai. A legnehezebbje' el­készült, most kívül, belül hasz­nálhatóvá, széppé, kényelmessé kell tenni, fel kell öltöztetni, majd berendezni, sok-sok áru­val ellátni. Aztán kezdődhet a „vásár”. Addig a brigád talán már a harmadik építkezésnél fog zsa­luzni és betonelemeket összesze­relni. Az áruházban meg kiírják az üzletvezető, a helyettes, az osztályvezető, a kirakatrendező nevét. Az építőkről azonban el­felejtkeznek. Talán még az áru­ház megnyitására sem hívják meg őket. Ám, ha a Wallfisch-brigád neve nem is kerül márványtáb­lába — mint ahogy a tervezőé és egyetlen építőé sem —K azért a történelem egy darabkájából íme, mégis megörökítünk vala­mit az utókornak. Pásztor Bcla

Next

/
Thumbnails
Contents