Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

Egy választás krónikája

4.

Számos választási gyűlésen elhangzott a vád: „A kommunisták a család és a vallás ellenségei!” Az ilyen vádak ellen csak lényekkel lehetett védekezni. A legkézzelfoghatóbb érvet augusztus 31-én a választások reggelén közölte a párt lapja. „Számszerűen pártunk befolyása abban nyilvánult meg, hogy augusztusban százezer új tagot nyertünk. Ezeknek az új párttagoknak jelentékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a választási küzdelem során összehasonlították a különböző pártok teljesítményeit. : A belépők majdnem fele asz- i szony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalmakat, hogy a Kommunista Párt a család, a vallás és a haza ellen van...”

Az 1947. augusztus 31-i -országgyűlési választásokon a lakosság többsége a koalíció programja- mögött sorakozott fel. Ezzel mintegy véglegessé váltak az év folyamán foganatosított rendszabályok: az államigazgatás személyi állományának részleges felfrissítése, a hároméves terv beindításakor megvalósított további tőkekorlátozó törvények és a burzsoázia rovására végrehajtott adó-, ár- és bérügyi intézkedések. A szavazók többsége egyetértett a. kormány politikájával: a koalíciós pártszövetség a szavazatok 60,1 százalékával a parlamenti mandátumok 66 százalékát nyerte el.

A választások eredményeinek tehát — az előzőkhöz képest — első jellegzetes vonása: a Kommunista Párt előretörése és a Kisgazdapárt nagyarányú visz- szaesése. „Nenji is olyan nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, mindössze az történt, hogy á Kisgazdapárt 1945-ös 57 százaléka most augusztus 31-én 15 százalékra olvadt, és a többi szavazat az ellenzéki pártok kö. zött osztódott el” — vonta le hamis következtetését a Magyar Nemzet.

Az ilyen és hasonló megnyilatkozásokkal szemben, a Szabad Nép (1947. szept. 3.) leszögezte: „Nem igaz, hogy a magyar demokrácia eben gubát cserélt. A választás eredménye kétségkívül azt mutatja, hogy a magyar reakció még mindig erős, de ^nem mindegy, hogy a reakció 'erői meg vannak-e osztva, vagy egy táborban egye. sülve lépnek-e fel... Ezenfelül: a koalíción kívül álló ellenzéki pártokhoz nem lehet egyszerűen hozzáadni a Kisgazdapártot, hogy összehasonlítási alapot kapjunk arra nézve, mi lett az 1945-ös 57 százalékos, lényegében reakciós többséggel... Az 1945-ös választásokhoz képest tehát komoly lépés történt előre. Nőtt a baloldali pártokra leadott szavazatok száma. A jobboldali, reakciós ellenzék nagyrészt kiszorult a koalícióból... Az ország első pártja a Magyar Kommunista Párt lett, amely szinte egyenletesen erősödött, minden választókerületben, az egész országban. A Kommunista Párt előretörése azt bizonyítja, hogy a demokrá. cia gyökerei a népben izmosodnak...”

Az' 1947-es választások előtt és a választások után is a nagyon tárgyilagos hangon cikkező, pártoktól független hetilap, az Üj Magyarország a kommunista sajtó értékelésével szinte teljesen megegyezően ítéli meg a Kisgazdapárt választási kudarcát. íme, az értékítélet lényege: a Kisgazdapárt legnagyobb párt létére két esztendőn át a legkevésbé, vette ki részét az alkotó munkából, mert veze4

NCPUJSMl

197G. JÜNIUS 6,

tői politikai intrikákkal, az ösz- szeesküvés szálainak szövésével voltak elfoglalva.

Az alig néhány hét alatt szervezett ellenzéki pártok 39 százalékos választási eredménye talán a legnagyobb meglepetést keltette az egész politikai életben. „Bármi legyen is a vélemény az ellenzékről, illetve az ellenzéki szavazatokról — írja Pethő Tibor az Üj Magyarország 1947. szeptember 13-i vezércikkében —, mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy milyen hibák, tévedések és mulasztások fordították el ezeket az embereket a koalíciótól — milyen forrásokból táplálkozott, milyen felhőzetből csapódott le az az elégedetlenség, ami az ellenzéki csermelyeket ily tekintélyes fo. lyóvá növelte?”

A Kommunista Párt értékelése szerint a koalíción kívül álló pártok szavazói rétegenként, vidékenként, mi több, személyenként is merőben eltérő indítékokból csatlakoztak a különböző pártokhoz. Ezek a pártok a politikai színárnyalatok széles skáláját mutatták. Voltak köztük olyanok is, amelyek magukat a kormány többé-kevésbé lojális ellenzékének «tekintették, mint például a Polgári Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Pogári Demokrata Párt, de ezek együttesen csekély százalékát kapták a választók szavalatainak.

Az ellenzéki szavazatok túlnyomó többségét azok a pártok szerezték meg, amelyek nemcsak a koalíción kívüliségüket hangoztatták, hanem a koalíciós program ellen is hadjáratot indítottak. így szerezte meg a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt a szavazatok 14,3 százalékát, részben ezért tudhatta maga mögött a Demokrata Néppárt a szavazók 16,1 százalékát. Mindenekelőtt Pfeifferéket ösztönözte a választási eredmény arra, hogy — társakat keresve — felrobbantsák a demokratikus erők szövetségét, megakadályozzák egy munkaképes, dolgozni tudó és akaró kormány létrejöttét, s olyan politikai válságba sodorják az országot, amely lehetetlenné teszi a hároméves terv megvalósítását. A célhoz elsősorban a Kisgazda- párton keresztül vezetett az út. Pfeifferék már a választás másnapján felszólították a kisgazdákat, hogy a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárttal szemben lépjenek szövetségre velük. Annál is inkább gondolhattak arra, mert az SZDP jobbszárnya közvetlenül a választások után rohamot intézett a párt baloldali vezetői ellen — sürgetve a.koalícióból való kilépést —, ugyanakkor a kisgazdapárti jobboldal is a baloldal nyakába akarta varrni a választásokon bekövetkezett nagyarányú visszaesést, és megkísérelte a fúziót Pfeif- farék pártjával, valamint a Ba- logh-párttal. E fúzió révén a Kisgazdapárt vált volna a képviselőház legerősebb pártjává, amely — remélték a cselszövők — a Barankovics-párttaí és az SZDP jobbszárnyával koalícióra lépve, parlamenti többséget biztosítana egy jobboldali íordulathck.

— égi —

(Folytatjuk)

Értesítjük kedves vevőinket, hogy június 1-től,

amíg készletünk tart,

70%-os cserepeinket szombat és vasárnap kivételével házi pénztárunkon kérész-® tül 50%-os áron értékesítjük. Békéscsabai I. sz. Téglagyár.

Ácsoké fenn a magasban

Túl a Tiszán faragnak az ácsok... Ma is ez a nótájuk, de csak poharazgatás közben, nagyritkán. Egyébként már nemigen faragnak. Használják ugyan a szekercét meg a fűrészt, amelynek segítségével a deszkából, a pallóból és a gömbfából kialakítják a vasbetonszerkezet formáját. Ez a zsaluzás. De az előregyártott vasbetonelemek ösz- szeszerelése is az ő dolguk.

A fához és a vasbetonhoz is értenek tehát. A fát végül lebontják, s csak a vasbeton marad.

ök kezdik az építkezéseket. Az alaptól lépésről lépésre haladnak felfelé. Őket a vasszerelők és a betonozok, majd a hegesztők. a lakatosok, a vízveze- tékszerelók és a kőművesek követik.

A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 16 tagú Gagarin ácsbrigádja sok nagy létesítményt hagyott már maga mögött. Részt vett Békéscsabán az ifjúsági és úttörőház, a hűtőház, a cserépgyár. a Körös-szálló, a Tanácsköztársaság útján levő szolgáltatóház építésében. Mindenütt szinte centiméterről centiméterre kerültek feljebb a tetőig, amíg el nem készült a rengeteg vasbetonból a létesítmény.

Most az Univerzál Áruház építésén a mintegy 20 méter magos tetőig jutottak, s itt a vége. Hamarosan jöhetnek utánuk a szak- és szerelőiparosok, köztük a villany-, a víz- és gázszerelők, burkolok, az asztalosok, a festők.

> Wallfisch László brigád vezető

kijelenti;

— Mi a számunkra előírt határidőre elkészülünk.

— Biztos? — kérdezem.

— Természetesen. Soha nem szoktunk lemaradni, azért vagyunk aranyjelvényesek.

— Miért „hajtanak”?

— Talán nem szégyen, ha azt mondom, hogy legfőképpen a

Huszonöt éves a MEGYEVILL

A Békés megyei Villanyszerelési Vállalat június 5-én ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, mely alkalommal Labc* András igazgató — aki maga is alapító tag — emlékezett meg a negyedszázados fejlődésről. Elmondta egyebek között, hogy kezdetben a mezőgazdasági, ipari és háztartási berendezések szerelése és javítása volt a vállalat feladata, ma pedig már mezős kapcsolótáblákat, tokozott elosztókat készít, reklámvi- lágítást szerel és biztonságtechnikai vizsgálatokat végez. Az első években a termelési érték a 3 millió forintot sem érte el, tavaly pedig meghaladta a 45 milliót. Minden év nyereséggel zárult, ami azonban 1952-ben 276 ezer forint volt, 1975-ben pedig csaknem, 6 millió. A faluvillamosítás után főként a korszerű higanygőzlámpás közvilágítás került előtérbe. Kevesebb a légvezeték- és több a földkábelszerelés.

A vállalat az V. ötéves tervidőszakban mintegy 10 millió forint költséggel új telephelyet létesít Békéscsabán, ami biztosítja majd a további eredményes termelés feltételeit.

Az ünnepségen Prokop László, a Békés megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztály csoportvezetője átadta a vállalatnak a megyei tanács oklevelét, emlékplakettjét és ajándékát, egy kristályvázáh majd Aszódi Jánosnak, a szarvasi részleg vezetőjének az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt, Tóth Mihály művezető és Varga Sándor építésvezető a megyei tanács elnökének elismerő oklevelét kapta. A vállalat több dolgozót jutalomban részesített.

pénzért. Lemérik, hogy mit csináltunk, és teljesítmény szerint fizetnek.

Az ács szakma éppenséggel nem könnyű, ami Lovas Pál megjegyzéséből is kitűnik.

— Vannak, akik kevesebb erővel többet keresnek — mondja.

— Talán, ha gép segítségével dolgoznak. Miért nem gépesítik a munkájukat? — érdeklődöm.

— Lehetne valamit .. . Csináltunk mi is egy körfűrészt magunknak. De talán inkább a vállalatnak kellene gondoskodnia.

Ha nehéz is, szépnek tartják az ács szakmát. Ez az áruházi építkezés különösen nagy próbatétel volt, amit Bíró Ján06 I, és j Bíró János II így jellemez:

— Szeirvezetten, folyamatosan j dolgoztunk. Egy-egy megoldáson sokat törtük a fejüket, mert ez az épület szakmai szempontból egészen különös. Élvezet volt csinálni. A pénz is megvolt. Minél több ilyen munka kellene.

— Tanultak belőle?

— Sokat. Közben számos ötlettel könnyítettünk magunkon. Ezeket az ötleteket természetesen a továbbiakban is felhasználjuk a munkánkban.

Pál és Zsíros András családi háza. A következőkben talán Mohácsi Péter építkezik majd. Bűz. ditják valamennyien, hiszen ha együttes erővel munkához látnak, hamar elkészülnek és a munkadíj' mindössze egy ■ láda sör. Az is csak a végén. Közben egy pohárnyit sem fogadnak el, mert van éppen elég fizetnivalója az építtetőnek.

A Békéscsabai 7-es számú Általános Iskola patronálását — amit nemrég kezdtek el — ugyancsak gyakorlatiasan oldják meg. Nem a puszta lelkesedésüket, hanem a szakmai tudásukat és munkájukat adják bele, amiről Wallfisch László így beszél:

— Segítünk az épület javításában, esetleg átalakításában. Rendbe hozzuk a kerítést is. Szí - vesen csináljuk. Legyen jobb az a környezet, ahol a gyerekek tanulnak, nevelkednek.

Két fiatal. Szabó Zsi gmond és Krizsán Pál a brigád életében még nagyón fontosnak tartja a kommunista műszakon való részvételt is.

— Közülünk senki sem szokott hiányozni. S olyankor becsület— Szóval... Többet ésszel?

— Másképp nem megy. Előfordul például, hogy rossz a terv. Nemrég egy centivel kisebbre vették a lépcsőt. Harminc lépcsőnél az 30 centiméter. Mindjárt észrevettük és meg-1 előztük a bajt. De akad olyan eset is. hogy a terv alapján — mert nem figyelünk eléggé — rosszul csinálunk meg valamit.

— Mi történik ilyenkor?

— Először is kitör belőlünk a „kultúra”. A vasbeton kőkemény, egy-egy darabot szétszedni és újra elkészíteni nem gyerekjáték.

— És ha az ács téved?

— Akkor szó nélkül kijavítjuk a hibát. A legkisebbet is, mert az az építkezésen csak fokozódik. Ami végül is elkészül, azért kezeskedik a Gagarin Szocialista Brigád, máskülönben méltatlan lenne az arany koszorús jelvényre, amit immár négyszer kaptunk meg.

De az aranyjelvény más követelményeket is támaszt. Egyebek közt érdemük, hogy ha a brigádból bárki lakást épít, megy mindenki segíteni. Közös erővel készült el Wallfisch László, Lovas

(Fotó: Koczászky László)

bői egy kicsit még jobban im

dolgozunk, mint máskor — mondják.

A város szívében épülő Univerzál Áruház hatalmas betonoszlopaiban, masszív tömbjeiben, homlokzatában már kirajzolódnak a szép új létesítmény körvonalai. A legnehezebbje' elkészült, most kívül, belül használhatóvá, széppé, kényelmessé kell tenni, fel kell öltöztetni, majd berendezni, sok-sok áruval ellátni. Aztán kezdődhet a „vásár”.

Addig a brigád talán már a harmadik építkezésnél fog zsaluzni és betonelemeket összeszerelni. Az áruházban meg kiírják az üzletvezető, a helyettes, az osztályvezető, a kirakatrendező nevét. Az építőkről azonban elfelejtkeznek. Talán még az áruház megnyitására sem hívják meg őket.

Ám, ha a Wallfisch-brigád neve nem is kerül márványtáblába — mint ahogy a tervezőé és egyetlen építőé sem —K azért a történelem egy darabkájából íme, mégis megörökítünk valamit az utókornak.

Pásztor Bcla