Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Asszonyok, lányok egy brigádban Új rádió- és tv-központ Szófiában Amikor a Budapesti Bútor- 1 ipari Vállalat (BUBIV) gyulai gyáregységében 1962-ben meg- : alakult az Előre brigád, Fax-kas j Éva még a füzesgyarmati álta- [ lános iskola 2. osztályába járt. Nem is sejtette, hogy valaha itt, ; a furnérillesztő műhelyben fog . dolgozni. Sőt később sem, ami­kor nagylány lett, mert Buda- j pesten egy faipari vállalatnál j kezdte a pályafutását. A nagyváx-osi élettel azon- j ban nem tudott megba­rátkozni és hamarosan vissza­jött a megyébe, hogy közelebb legyen a családi házhoz is. Mun­kájával, magatartásával kiérde­melte társai elismerését és 1974. ben őt választották az Előre bal­gád vezetőjéül. Még azok is rá adták a sza­vazatukat, akik 15—20 éve a gyár dolgozol és a brigádnak megalakulása óta tagjai. Az egyik közülük Boldog Andorné, aki a döntését így indokolja: — Független, még nem köti le « csalid, könnyebben tud ér­tekezletekre járra. Példamuta­tóan dolgozik. Fontosnak tar­tom, hogy erélyes és határozott felfelé és lefelé... vagy ponto­sabban, a vele egysorban állók­kal is. — És előfordul, hogy erélyes­nek kell lennie „felfelé’’? — fordulok Farkas Évához. — Ritkán. Csak ha valamilyen anyag hiányzik vagy összeke­veredik a munkafolyamat és söte a „pótíogás", más szavakkal: új­ra kell csinálni a furnérteríté­ket. A művezető ugyan igyek­szik, de hát néha téved. Én sem vagyok mentes a hibák elköve­tésétől. — Olyankor mi történik? — „Meózom” a furnérlapokat gyártás közben. Ez a feladatom, Egy kis figyelmetlenség és már. is kész a baj. A kéziműhelyben, ahol felhasználják a furnérla-1 pokat, észreveszik a hibát és jönnek... Aztán mondják a ma­gukét. Persze csak finoman, 1 mert nálunk így szokás. Mi meg ; együtt kijavítjuk a hibát. Vita nélkül. A furnérillesztés fizikailag nem nehéz munka. Inkább fi­gyelem és ízlés kell hozzá. A legtöbben — bár jórészt fiata­lok — már évek óta csinálják. Ha valaki szépen erezett fur­nért talál, „riadót” fúj, s többen köréje sereglenek egy pillanat­ra. Amikor pedig elkészül a bú- lor, azt is megnézik, hogy gyö­nyörködjenek benne. Van tehát fantázia is a fur­nérillesztésben. A munka azon­ban elég egyhangú. Nem is min. Vdenki tartja életcéljának, hogy ebben a műhelyben maradjon. Néhányan többre vágynak s ezért továbbtanulnak. Különö­sen amióta Váczi Rózsikénak, a gyár szb-titkárának a példáját látják. Ú is fizikai munkás, rá­adásul igen sok a társadalmi megbízatása, mégis eljutott oda, hogy hamarosan érettségizik. Mindvégig kitűnően tanult. — Csodálom az akaraterejét — mondja Komlósi Erzsiké, a brigád legflatalabbja, aki a gim­názium levelező tagozatának 1. osztályába jár. — Követni kell — javaslom. — Ha ö képes, talán én is az leszek, sajnos azonban nem va­gyok elég szorgalmas. — Mit csinál majd, ha leéretl- • ségizik? — Itt jó] érzem magam. Egye­lőre arra törekszem, hogy olyan alapműveltségem legyen, ami­lyenre véleményem szerint né­hány év múlva már általánosan .szükség lesz. Többet akarok lát­ni, megérteni a világból. A gimnáziumban osztálytársa Czeglédi Erzsiké és Ru«z Mag­di a brigádból. Farkas Éva má­sodikos. S a fiatalok között van­nak még, akik latolgatják ma­il 1976. JÚNIUS 1 gukban, hogy továbbtanulja- I nak-e vagy sem. De a 23 tagú [ bx-igádban senki sincs már, aki az általános iskola nyolc'osztá­lyát el ne végezte volna. © Ahhoz, hogy a fából, más kel­lékekből és segédanyagokból bú­tor legyen, szakértelemre, jó szervezettségre,' egy sor gépre és sok munkáskézre van szük­ség. A termelési folyamatban minden üzemrésznek és brigád- ! nak meghatározott szerepe van. Ha bái-melyik nem teljesíti pon­tosan a feladatát, az egész gyár megérzi. Mondjuk nem készül el időre a tex-vezett bútor és ké- j sík a szállítás. Nos. ilyen szem­pontból az Előre brigádot nem érheti szemrehányás. Tavaly havonta átlag 106 százalékig teljesítette a tervét, természe­tesen minőségi kifogás nélkül. ! Ráadásul 8 ezer négyzetméter furnért meg is/ takarított. Gábor Rózsíka, a brigád egyik fiatalja úgy véli, hogy az ered­mény különösen a négy alapító tagnak. Zsuzsika, a két Rózsi- ka és Kati néninek köszönhető. Asszonynéven: Boldog Ando>r - nénak és Túvó Kélmánnénak: Csak a „Kati nétit” he­lyesbíti Katira, mondván; — Meg is sértődne, ha néni­nek nevezném. Nagyon aranyos, de a többiek is. Farkas Éva egyetért vele: — Először velük beszélek meg minden kérdést, főként ami a termeléssel kapcsolatos. De „ma­gánügyekben” is bárkinek szí­vesen adnak tanácsot. Kellő I érlettapasztalaittal rendelkeznek. ! Hogy honnan merítették a j sok tapasztalatot, az ki is de- I fül mindjárt. Ábrahám Imréné (az egyik Rózsika néni) a párt- alapszervezet vezetőségi tagja, gazdasági és nőfelelőse. Boldog Andorné (Zsuzsika néni) szak- szervezeti bizalmi, szb-tag és a gyár nöíelelőse. sőt még a me­gyei nőtanács tagja is. Vele mindjárt váltok néhány szót. Először a bérezésről beszél: — Volt idő, amikor a nők azonos munkáért alacsonyabb órabért kaptak, mint a férfiak. Ma már a gyárban ilyen kü­lönbségi étel senkinek az eszébe sem jut. © Nemrég — az Orosházi üveg­gyárban szerzett tapasztalatok alapján — sikerült elérni, hogy itt is legyen onkológiai (rákszü- rő) vizsgálat. — Nehezen ment? — Nem kellett sokat vitatkoz­ni. Illich József, a gyár igazga­tója a lehetőség szerint minden indokolt kérést teljesít. Megígér­te például, hogy kapunk eg,y vérnyomásmérőt. Tóth Lajos- né, aki brigúdtársunk, 3 hóna­pos tanfolyamon megtanulta a kezelését. Most hetenként 2 órát kapott arra, hogy annak, aki szükségesnek tartja, megmérje a vérnyomását. — Mi ennek a haszna? — Aki tudja, hogy például magas a vérnyomása, azonnal orvoshoz fordulhat... Nagyon sok icTöt lehet megtakarí­tani így, tehát közvetve a ter­melésben mutatkozik meg az előnye. S az idősebbek nyomdokaiba lépett már Farkas Éva is, aki szb-tag és a TT elnöke. Sőt. a legutóbbi választás óta a Szak­szervezetók Békés megyei Ta­nácsának a tagja. Már három­szor volt SZMT-ülésen, sokat hallott, látott, tapasztalt. Két­hetes szakszervezeti tanfolya­mon is részt vett. Persze azért még eltelik egy kis idő, amíg megszerzi a szükséges ismerete­ket. Mint ahogy a fiatal Czeg- lédi Erzsiké is. aki ugyan még csak szakszervezeti bizalmi, de valahol csak el kell kezdenie annak, akj később többre akar­ja vinni. Akik pedig valamilyen tiszt­séget töltenek be, nem rejtik véka alá tapasztalataikat, isme­reteiket. Beszélnek róla társaik­kal és felkeltik bennük is a köz­ügyek iránti érdeklődést. S alig­ha akad valaki is a brigádban, aki ne tudná, hogy minden jó és szép forrása a tisztességes munka, az eredményes terme­lés. Ez ösztönözte eddig is őket arra, hogy a szocialista munka­verseny keretében a legjobbak közé kerüljenek. o A brigád egyetlen férfi szak­munkás tagja, Krén József így vélekedik a furnérillesztő mű­helyben dolgozó asszonyok, lá­nyok munkájáról: — Példamutatóan szorgalma­sak, törekvők, összefognak, a társadalmi vállalásaikat is igye­keznek a legjobban teljesíteni. Ilyen légkörben mindenki jól érzi magát. Most pénzt gyűjtenek egy négynapos nyári autobusz-kirán- durásra. Deorecen, Sárospatak, Miskolc, Aggtelek lesz a cél. A colát,. kávét egyelőre 50 fillérrel drágábban árusítják (csak egy­másnak), hogy a személyenkénti ezer forint költségnek legalább egy részét előteremtsék. Mert egyszerre nehéz lenne kifizetni ennyit. Nem nagy keresetűek és minden fillérért alaposan megdolgoznak. Igaz, nemrég egy nagyszerű esemény történt, amire Szabó Sándorné így emlékszik vissza: — Jött a hír: elnyertük a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. El sem tudom mondani, hogy mennyire megörültünk. Azelőtt többször kaptunk arany koszo­rús jelvényt. Ilyen kitüntetésre alig mertünk számiunk A gyár Élüzem lett, s az ünnepségen mindnyájunknak 1501)—151)0 fo­rintot adtak át. Huszonhármán részesültek ilyen összegű pénzjutalomban. Köztük az a hét gyermekgon­dozáson levő fiatalasszony, is, aki ugyan nem, vagy csak rész­ben járult hozzá a brigád tava­lyi eredményéhez, de így tartot­ták méltányosnak. Visszavárják Őket és velük együtt igyekeznek majd újabb sikereket elérni. Ahhoz pedig, hogy a gyulai gyár elnyerte az Élüzem címet, nem kis mértékben járult, hozzá az Előre brigád kiváló munkája, példás magatartása. Pásztor Béla I Bulgáriában új rádió, és te­levízióközpont alapkövét rakták le. A központ vasbeton épületei a Vitosa-hegység alján, az új szófiai lakónegyed, a Mladoszt — Ifjúság — közvetlen tőszom­szédságában nőnek ki a földből. A műszaki terveket szovjet szakemberek készítették, de részt vettek a munkában Bul­gária és a Német Demokratikus Köztársaság specialistái is. A színes televíziózás techni­kai berendezéseít ugyancsak a Szovjetunió szállítja majd. Négy stúdió készül, amelyek heti 22 órában sugározzák a-- műsort, s egyben lehetőséget nyújtanak arra i6. hogy az élő adások mel­lett jelentős módon növekedjék a tv-filmek gyártása. Az ugyanott készülő rádió- központ alkalmas les-/, arra. hogy az állomások adásideje napi 56 órára növeljék. (BUDA PRESS-^SOFT APRESS) Úszódon* Szíriáitok A Magyar Hajó és Darugyár angyalföldi gyáregységében so­rozatban gyártják külföldi megrendelők részére az úszódaru­kat. Most készült el az első 32 tonna teherbírású daru. amely Szíriában dolgozik majd. Befejezés előtt áll a szovjet megren­delésre készített ?5 tonnás is (MTI Fotó — Bara István — KS) Petya az űrből A KISZ kongresszusán részt vett Komszomol-küldötlség tag­jaként érkezett hazunkba Pjotr Klimuk űrhajós ezredes, a Szov­jetunió kétszeres hőse, akiből egyszerűen csak Petya lett. Köz­ben kiderült, kollégák vagyunk. Petya is újságíró! Jómagam a földi dolgok szerény krónikása, ő pedig igazi hős, aki a messzi kozmoszból, a Szojuz. 4. fedél­zetéről küldte tudósításait. Pon­tosan hetvenszer jelentkezett a keringés 63 napja alatt, s ép­pen ezért! kapta meg a szovjet újságíró szövetség riporteri dí­ját. — Gratulálok, kolléga! — mondom, mert valahogy mégis el kell kezdeni a beszélgetést. A tolmács fordít, a kolléga, a Szovjetunió legfiatalabb kétsze­res hőse, egy űrhajó és egy űr­állomás parancsnoka pedig ne­vetve válaszol: — Köszönöm, kolléga. Bár nem tudom, szólíthatom-e így? A riporteri díj ugyan igaz — és büszke is vagyok rá —, de én csak amolyan másodállásban vagyok újságíró. — Hogyan lesz egy űrhajói-, ból újságíró, és milyen körül­mények között születtek azok a bizonyos riportok? — teszem tel a szakmai kíváncsiság kérdéseit. — Nem könnyen, az bizonyos. Ügy látszik, az újságíróképzés­nek is sokfajta útja, formája van. Most kiderült, hogy nem­csak egy lapnál vagy tv-stúdíó- ban, hanem az űrben is el lehet tölteni azt a bizonyos gyakor­noki időt. Én legalábbis ott töl­töttem. Eddig már kétszer jár­tam az űrben. Legutóbb 1975. május 24-én startoltunk1 a Szo­juz 18. űrhajóval, másnap haj­nalban már megközelítettük a Szaljut 4. orbitális állomást. Es­te megkezdtük az űrrandevú előkészítését. Másodpercenként 13 kilométeres sebességgel szá­guldottunk a kozmoszban űr­hajós társammal, Vitalij Sze- vasztyjanovval, amikor bekap­csoltuk az automatikus közelítő szerkezetet, majd nehány perc múlva megláttuk az állomást, amely akkor már 2375-ször ke­rülte meg a Földet. Már egé­szen közel voltunk, amikor en­gedélyt kaptam, hogy az auto­matától átvegyem az irányítást. Vaksölét volt, hiszen a randevú­ra, illetve az összekapcsolásra a kozmikus naplemente után került sor, s nehezítette hely­zetüket az is, hogy ezekben a pillanatokban űrhajónk kívül- esett a földi állomások rádió­övezetén. Egyszóval, nem volt kapcsolatunk a Földdel. De ^zért itt vagyok, vagyis sikerült. Átszálltunk, kicsoma­goltuk a műszereket, berende­zéseket, beállítottuk a tv-ka- merákat, s elkezdtük a mun­kát. így kezdődött az én újság­írói pályám. Elmondva milyen egyszerű! Petya úgy beszél az űrrande- vűról, a dokkolásról, az átszál­lásról, mint mi, amikor felszól­lunk a budapesti gyorsra, s így említi azokat a bizonyos ripor­tokat is. — Az volt a legfontosabb, hogy gyorsan és aktuálisan rea­gáljak mindarra, amit látok, amit érzek és tapasztalok. Te­hát az élményeket, a friss él­ményeket kellett közvetítenem. — A.Z űrből nézve hogyan lát­szik e Föld? — Amikor 350 kilométer ma­gasságba™ repülünk, és mond­juk balra' nézek, akkor Afrikát látom, ha jobbra, Skandináviát. Amerika felett például egyszer­re látható mind a két óceán, amely e hatalmas földrész part­jait mossa. Fentröl bizony kicsi a Föld! Ha egyik tenyeremet ráteszem az ablakra, eltakarom vele egész Európát. Kicsi a Föld, de azért minden jól ki­vehető rajta. Még a Balatont is észrevesszük, ha fölötte repü­lünk. Odafönt ugyanis van egy földgömbhöz hasonló mozgó műszerünk, amely pontosan jel, zf, hol járunk. — Nehéz elszakadni a Föld­től? — Inkább megszokni nehéz- Tréning kell hozzá. — Vannak egy űrhajósnak nehéz percei? ■— Azt hiszem, csak nehéz percei vannak. Nekem például egyszerre két hajóm volt. A Szojuz 18., amelyen utaztunk és a Szaljut 4. űrállomás, amelyre átszálltunk. — Mi a dolga fent egy pa­rancsnoknak? — Olyasmi mint idelent. Tel­jes egészében ö felel a program

Next

/
Thumbnails
Contents