Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
Az cpülö színkör fakötése. A felvétel 1902. június 8-án készült Az orosházi nyári színkör Nagy esemény voít az a századeleji faluban, ha egy színtársulat megérkezett — mondják némi nosztalgiával a mai nyolcvanon felüliek, az akkori gyerekek. Az emlékezet már nem terjed messzebbre — a szomszédságban volt .Tusth Zsigmond paraszlszínházá- tóI csak hallomás után tudnak a legidősebbek is —, az írásos ‘emlékek azonban útbaigazítanak. Orosházán a szabadságharcot követő időktől kerültek elő írásos emlékek a vendégszereplö vándorszínészek működéséről. 1875-től kezdve az Alföld szálloda nagytermében rendeztek meg minden jelentősebb, nagy tömeget mozgató eseményt, így az evenként egyszer-kétszer megjelenő színészek is itt tartották előadásaikat. 1379- ben lépett életbe a színiterületi beosztás, mely szabályozta a vidéken szereplő társulatok működését. Minden helyen megalakultak a Színügyi Bizottságok is és tárgyaltak a pályázatot benyújtó színigazgatókkal. Mint érdekességet említhetjük meg, hogy Szlav.janszkij Nadina orosz művésznő is az Alföldben hangversenyezett daltársulatával. A szálloda nagyterme azonban sokszor kicsinek bizonyult és a nyári hőség. zsúfoltság többször elviselhetetlen volt. 1898-ban Halmai Imre színigazgató felépíttetett egy nyári színkört a Laitner gyógytár telkén, de ezt a társulat elvonulta után lebontották. Korabeli források szerint pedig kár volt érte, mert „a színpad mégegyszer olyan nagy, mint az Alföld nagytermében ... és 121 bérlőt •sikerült összehozni, míg más társulatoknál (a régi helyen) 13—20 bérlő akadt." A későbbi években is ideiglenesre tervezték a nyári színkört, nem fordítottak gondot a jó munkára, ugyanis „az elkészült faalkotmány elég nagy és kényelmes, de azt hisszük, hogy borús idő alkalmával jó lesz esernyőt is vinni a színházba, mert ha előadás alatt eső talál lenni, akkor a tető sok helyen folyni log” — írta az Orosházi Újság. A századfordulón Csabán állandó kőszinház volt már, Szarvason pedig nyári színkör. Orosházán is szükségessé vált egy véglegesen megépített színkör/ 1903 nyarán a Jávorcsik és Dénes cég 17 ezer koronáért néhány hét alatt felépítette a jellegzetes épületet. A földszinten 7 páholy, 231 ülőhely, 208 állóhely, a karzaton 68 ülőhely és • 208 állóhely, összesen 726 férőhely volt. A színpad szélessége 14, mélysége pedig 3 méter. A díszletek megfestésére Strausz Bélát az „első magyar dekoratív festészeti műintézet” igazgatóját kérték fel. Helyárak egy műkedvelő előadásról: páholy 6 korona, zsöllye 1,40 korona, zártszék 80 fülér, földszinti ülőhely 60 fillér, földszinti állóhely 50 fillér, karzati ülőhely 50 fillér, karzati állóhely 20 fillér. A színház a község központjában, körülbelül a m.ai Csillag Áruház melletti gyógyszertár helyén állt. A katolikus templom a mai Kossuth-szobor helyén volt, a Kossuth-szobrot viszont #csak 1904-ben leplezték le a mai katolikus templom helyén, a színházzal szemben. A jó képességű társulatok legtöbbször telt ház előtt játszottak, a színigazgatók sem jártak rosszul. Az orosházi kereskedők, iparosok, csekély számú értelmiség', de a paraszti réteg is szeretett színházba járni. (Egy 1907-es helyi lap cikke kipellengérezi az orosházi férfiaknak azt a furcsa szokását, hogy a színházban kalapban ülnek.) A csillogó, színpompás,' addig soha nem látott világ, a mindig népszerű népszínművek, operettek, kisebb számban klasszikus darabok is csodálatba ejtették a nézőket Mozit 1898-tól láthattak először Orosházán, a villany 1304-ben gyulladt ki, a színházban acetilénlámpák világítottak. Az első évtized legnépszerűbb társulatai Bombay Mihályé, Szalkav Lajosé, Mezei Kálmáné, Ná- dasy Józsefé (annyira megszerette Orosházát, hogy házat vett és itt akart letelepedni) és Mariházy Miklósé. 1903-tól kezdve Orosházi Színházi Újság címmel a színházi évad időtartamára napilapot adtak ki, és a színházba járók között mindig szavazást tartottak, ki az idény legnépszerűbb színésze vagy színésznője. Nagy színészek, kiknek nevét mai lexikonjaink őriznék, kevesen játszottak az orosházi színházban. Pálmai Ilka vendégjátékáról tudunk ez időből, Rózsahegyi Kálmán többször járt itt, Nádasy társulatában játszott Bodonyi Béla. aki nem sokkal halála előtt mondta el egy rádiós interjúban, hogy Orosházán lépett először színpadra. Az általában három-négy hétig egy helyben időző társulatoknak változatos műsoruk volt. Szinte minden este, időnként még délután is (nagy jutalom volt a gyermekeknek, ha ide elmehettek) új darabot játszottak. Példaként Nádasyék repertoárjából: Bródy: A tanítónő, Csepreghy: Sárga csikó, Csíky: A nagymama, Dumas: Kaméliás hölgy, Herczeg: Ocskay brigadéros, Jókai: Aranyember, Lehár: Víg özvegy. Offenbach: Orfeusz az alvilágban, Strauss: Cigánybáró stb. A színházat a község központjának átrendezésekor az első világháború idején lebontották. A kevés írott emlék fennmaradása, az emlékezet fakulása miatt hetven év távlatából nehéz felmérni, mit adott az embereknek. A színházzal ismerkedők csak a cselekményességre, a külsőségekre figyelve szórakoztak-e, vagy hallgatták a szép magyar szót? Jobbak, igazab- bak, nemesebb gondolkodásúak lettek? Vagy mélyebb összefüggéseket is meglátott a jórészt zárt közösségbe kényszeritett nép? Csupa kérdőjel. Egy azonban biztos: az amúgy sem hagy kulturális lehetőségek világában, ez az alig több mint egy évtized nagy tömegekkel szerettette meg a színházat és az iskolán kívüli népművelés egyik fontos forrása volt. Koszorús Oszkár D rágám, már a harmadik leveled kaptam meg, és most — én lusta disznó — nem állok fel addig az íróasztal mellől, míg hosszan be nem számolok mindenről. Akkor talán kiengesztellek. Azt még tavaly — jóllehet, távirati stílusban — megírtam, hogy Mariannt férjhez adtam. Ez ugyan így nem igaz. mert ő adta férjhez magát, alapvetően ehhez nekem semmi közöm nem volt. Ez is a jó, ez a fiatalok dolga, most is ez a véleményem, még akkor is, ha az utóbbi időben egészen másként cselekedtem. De kezdem az elején. Marit még utolsó éves fő. iskolás korában egyszer az udvarlója elvitte az egyetemi bulira, de mivel ő, a fiú rendező volt egy kis időre az egyik barátjára bízta. Mire visszajött, ezek már szerelmesek voltak. Fél év múlva pedig férj-feleség. Tomi, a vejem áldott jó fiú, s amellett okos, ügyes, életrevaló. Azt szoktam mondani, Tomi csak egy van. És ez így is igaz. Isten látja a lelkem, ennek az én nagy szájú, hebrencs lányomnak ritka szerencséje volt. Kát még nekem, hogy megszabadultam tőle, s magunk maradtunk Lillával, aki úgy zokogott az esküvőn, mintha a szíve szakadna meg a testvére után. Ezt is hitte a násznép, nem tudhatták, hogy az öröm tört ki rajta, mert a nővére nem nyúzza, sanyargatja tovább. Szóval ezen túl voltunk szerencsésen, mert én az utolsó pillanatig azt hittem Tomi sarkon fordul, úgy eg- recíroztatta szegényt. De hát az se látott, se hallott a sze. relémtől. A sztorihoz tartó, zik, hogy a fiú édesanyja nem volt elragadtatva sem a házasság tényétől, sem annak tárgyától, vagyis a menyétől. Egyiken sem csodálkoztam. ö is egyedül nevelte fel a gyerekeit, mint én s nem vette jó néven, hogy a fia fogta magát és friss diplomával megnősült. Hát azért gürcölt ő annyit,- hogy most egy másik nőnek teljen öröme benne? Méghozzá az én nyegle lányom, nak, aki még csak annyi fáradtságot sem vett magának, hogy feloldja a hideg fogadtatás és megkedvel. tesse magat az anyósával és a sógornőjével. Apropó sógornő, azaz Ágnes. Idősebb Tominál és nyilván neki kellett volna inkább és fö- }eg előbb férjhez menni, gondolta biztos a nászasz. szonyorn. És ebben is tökéletesen egyetértek vele. Ha nem is szépség, de helyes, csinos lány, mérnök ő is, azonban nemhogy férj, de még egy udvarló se volt s^- hol. Még esküvő előtt ismerkedtem össze velük, nekem szimpatikus mindkettő. Épp ezért, amikor eltelt egy pár hónap, akicóba léptem. TuA sors nem hagyja magát Képes levelezőlap 1911-bőí. Az orosházi nyári színkör dód úgy éreztem, arra gondoltam, ha már a nászasz- szony ilyen fiút nevelt az én lányomnak, nekem is tennem kell valamit. Majd én férjhez adom az ő lányát. De tudtam, hogy nehéz lesz. Két okból is. Először, mert Ágnes túl komoly, feszélyezett mondhatni gátlásos. Ha nem ilyen, már az egyetemi évei alatt, vagy nem sokkal azután bekötik a fejét. Másodszor azért, mert sem a családban sem az ismerősök körében nősülendő fiatalembert még véletlenül sem le. hét találni. Ez egy kicsit letört de aztán összeszedtem magamat. Ismerhetsz, ha akarok valamit, nincsenek akadályok. Persze, egy szót se szóltam senkinek, csak szépen hozzáfogtam vasárnaponként a házassági apróhirdetéseket böngészni. Gyalogsátán leszek, modern kiadásban, lesz ami lesz. Sokáig nem találtam semmit, majd egyszer megakadt a szemem a nekünk valón. Harmincéves, jól szituált, stb. stb. írtam neki, ő visz- sza, aztán találkoztunk. Nem hiszed el, olyan volt, mintha a nagykönyvből lépett volna ki. Minden tekintetben. Magas, karcsú, jóképű, jó állással, rendezett anyagi körülményekkel. Azaz lakással, kocsival. Mindezen felül még megnyerő, kedves, jó modorú. Hát ez nem is igaz. Elképzelni sem tudtam, miért hirdet egy ilyen férfi. Vagy szélhámos lenne? Megismerkedtünk. Fényképről Ágnes megtetszett neki, s a körülményeit is megfelelőnek találta. Jöhet a nagy találkozás. Mondtam, majd úgy mutatom be mindenkinek, mint az egyik partnervállalatunk dolgozóját. Nevetni fogsz, de ha a cégnél én egy másik osztályon dolgoznék, úgy is lenne, ahogy az egész családnak mondtam, hogy évek óta hivatalos kapcsolatból ismerem. De hát nem így volt. Azt sem tudtam, ki fia, borja. Na mindegy, elkezdődtek a dolgok.- Először Lillával, majd Máriákkal ismertettem meg. Jól ósszebarátkoztak, különösen a fiatal párral. Csináltak egy-két programot, hozzánk is feljártak. Én közben diplomáciai tárgyalásokat folytattam a nászasszonnyal. Beszéltem, beszéltem. A lényeg az volt, szeretném Lászlót, ezt a kedves, fiatal, nősülendő kollégámat Ágnessel összehozni. Jó fiú, de nincsen társasága, és így tovább... Először meglepődött, majdhogv nem kikérte magának. Náluk az ilyesmi nem szokás, mi jut az eszembe. Kommendálni?! Végtére belátta, igazam van, különben is ez csak egv lehetőség, ami nem kötelez semmire. Ha tetszenek egymásnak jó, ha nem, hát nem. Próba az egész, ártani, nem árt. Közben két dolog történt. Lászlót a megadott telefon- számon nem találtam, s ami még rosszabb, azt mondta a lakásból egy vad idegen személv, hogv nem is ismerik. Bár ő ezt kimasvaráz- ta. azzal, hogv még nem költözött be, félni kezdtem. A lánvomék énp ekkor készültek haza és Lászlót is meghívták, tartson velük. Azt mondta szívesen, de maid csak pár nao múlva. velem és Lillával, mert előbb nem ér rá. Mie^tt Mariék utaztak volna, Ágnes váratlanul Pestre jött. Két napra, hivatalosan, nálam szállt meg. Persze, hogy összehoztam a társaságot. Mi ketten, a vendég, Mari és Tomi meg László, hatan voltunk. Épp fizetés előtt. Lillával összeszedtük ami a házban volt, a pénzünket is beleértve. Is-' tentelenül kevés lett az eredmény. Máig sem értem, hogy csináltuk, de mire megjöttek, gyönyörű asztal várta a társaságot. Szép is .volt, jó is volt. Az este meg kellemes, hangulatos. Ágnest mintha kicserélték volna, könnyedén, fesztelenül viselkedett, alig lehetett ráismerni. Szóval a legjobb úton haladt a tervem, kezdett alakulni. Egy dolog azonban aggasztott. Még mindég nem néztem utána, mindenben igazat mondott- e László. Bár... az állása tény, ezt első nap megtudtam, a kocsi szintén, hisz azzal jár hozzánk, de az a lakás, az a múltkori telefon mégiscsak idegesített. Tudod, nem is az. hogy van vagy nincs — így is főnyeremény ez a fiú —. de hogyha hazudott ekkora dologban és ilyen helyzetben, az több mint kínos, az jellemhiba. Nehezen, aludtam el. Reggel már bizakodóbb voltam és könnyelműbb. Lesz, ahogy lesz, ezt már nem lehet abbahagyni. Meg mit is mondanék? Megindult a lavina, s ha akarnám se tudom megállítani. Legfeljebb alatta maradhatnék. Ágnes a reggelinél azzal búcsúzott, hogy este a pályaudvarra László kíséri ki és egy hét múlva mindnyájan náluk találkozunk, így is lett. Kellemes hétvége volt. Még nekem is, mert közben a lakásügy tisztázódott. Öröklakás, együtt vette a szülőkkel, utazás előtt beköltözött. Takaros két szoba, ízléssel bútorozva, voltunk ott Lillával, s a László húga várt bennünket. Gondolom megérted, mekkora kő gördült le rólam. Most már csak távolról szemléltem az eseményeket nem volt rám szükség, mivel Mari ék Sűrűn találkoztak Lászlóval, de meg Ágnes is írogatott nekem. Szépen fejlődött a kapcsolat, László a hétvégeket Pécseit töltötte és nyaralni is együtt mentekegy balatoni kempingbe a lányomékkal egy időben. Most látszott igazán, mennyire komoly a dolog. Hidd el, hogy boldogabb voltam, mint a nászasszony, pedig ő is örült. De sajnos, korán. Épp ez az üdülés adott be a tervezett házasságnak. Hogy volt és mint volt? Pontosan csak ők ketten tudják. Én inkább csak sejtem. Abból, amit nekem mondott a fiú. Hogy Ágnes vad és makacs. Szakítottak. Harag ugyan nem lett belőle, mert László masa ment le a náluk hagyott egy-pár holmijáért. És most nevess Ibolyka! Amikor betoppant váratlanul. épn ott volt az Ágnes egyik barátnője. Mi történt, mi nem. t»ny az. hoev két hónán múlva lakodal- mazott. Ezzel a barátnővel. ísv ért véget az én gva- loocátáni nálvafutásnm. Meg is fogadtam, az életben többet nem fogok há- zassáeközvetítésbe. mert pmiWen szerencsém van, űihól esak másnak kabarom ki a gesztenvét. Tűnőönt ugyan lehetne rni*a, miért, de jobb. ba elismerem- a sorson kifogni nem lehet. A sors úev se basv- ;n manót. Pzzel búcsúzik barátnőd: Katica.
