Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
Hahó, pesti srácok! A természet szolgálatában és ' feladatokról, Kardoskútról, j Sasérről, a Tiszáról... A könyv • utolsó fejezetében „Dobrudzsái ■ barangolások'’ cím alatt a Duna 5 deltájában tett megfigyelőútjai- : ról számol be. de úgy érezzük, ; hogy azok a legszebb és szá- ; munkra legértékesebb részek, • amikor a székfűvirágos puszták- ■ ról ír, „Vadról, halról, fűről, fá- j ról...”, pásztoremberekről, régi : történetekről és azokról a ritka : madárfajokról, melyek jobbára ; csak itt találhatók. Nincs a tér- ! mészetnek olyan része, amit : meg ne említene előbb-utóbb : könyvének lapjain nagy-nagy : szeretettel! Bárhol is olvasunk • újból bele a könyvbe, mindig ! magával ragad kellemes sodrá- : sa, élvezetes stílusa. A szöveg mellett 80 szép 1 fényképfelvétel segít, hogy elva- ■ rázsoljon bennünket a csöndes, j felhöúsztató margarétás május, I vagy a téli puszta, ahol róka lo- : hol a hómezőben és a szán előtt i „baktatnak a lovak, ki a tér- : bői és időből”. A puszta szere- jj tete, ismerete és természetvé- 5 delme nagyon fontos számunkra, [ akik itt élünk Békés megyében. ; Hogy ez miért van így? Ve- j gyünk egy rövid, de fontos idé- • zetet a könyvből; ■ „A nemzetközi természetvéde- ! lem íratlan törvénye úgy kíván- ; ja, hogy minden ország elsősor- • ban jellemző sajátosságaira ■ összpontosítsa az erőforrásait. S Hazai viszonylatban kétségtele- : nül a pusztát kell ilyen szem- ; pontból egyedülállónak tekin- • teni. A magyar puszta ugyanis ere- j detét tekintve nem azonosítható : a kelet-európai vagy belső-ázsi- ■ ai természetes füves térségek- í kel, mert arculatát egy hajdani, ! mocsaras-erdős sztyeppből em- ■ béri tevékenység alakította ki. A ; történelem évszázadaiban vég- ! bement erdőii tások, vízszabá- i lyozások nyomában itt olyan j tájformsf létesült, amely a vi- • lág valamennyi egyéb síksági 5 életterétől különbözik. Ezért él- ; vezhetjük csak nálunk e táj- j egyéniség szépségeit, ezért kite- ; jezetten magyar feladat ennek * megőrzése, gondozása is. Élmények, vágyak, betel- • .iesülések emlékeiben tallózva, ; erről a pusztáról beszél ez aj könyv' : Igen, erről a pusztáról beszél • ez a könyv és szerencsére olyan j erővel, hozzáértéssel és szeretet- j tel, hogy biztosak vagyunk ab- : ban, sok embert fog megnyerni ■ a természetvédelem szolgálata- ■ nak! : Kélhy ZsigmonU • muzeológus ■ Úttörőtábor Berényben Több éves már a barátkozás a Mezőberényi 2. sz. Általános Iskola és a budapesti Ady Endre utcai Általános Iskola között. Annak is több éve már, hogy a pestiek nyaranta Mező- berénybe érkeznek, hogy 10 napos úttörőtábort üssenek fel itt, a herényi úttörők pedig a pestiek Balaton-parti táborában kapnak helyet ugyanannyi időre. Ezen a nyáron június 17-én érkezett meg a 1492. számú Ady Endre Úttörőcsapat negyven tagja csapatvezetőjükkel, dr. Tóth Józsefnéval és tanáraikkal, Faddi Zsigmondnéval és Abe- lovszky Jánossal Mezőberénybe. Az általános iskolai diákotthonban ütötték fel a tábort, ahol már az első nap megjelent a folyosó falán a „Tábori Krónika”. Napjaik élménydusan leltek. Június 17-én este közös műsort szerveztek a berényi úttörőkkel, az őrsvézetöképző tábor záró- J tábortüzénél, a következő napokon Gyomára, Szarvasra, Gyulára, Kondorosra látogattak el. Végigjárták a mezőberényi Petőfi T^z üzemegységéit, erre az útjukra az elnök, Supkégel Sándor is elkísérte a pesti úttörőket. Voltak az ipari szövetkezetekben és megismerkedtek • község múltjával, elsősorban a Petófi-emlékhelyekkel. Szeptemberben a két iskola tanári testületé találkozik, elsőnek a herényieket várják Budapestre. (s—n) Ábelovszky János tanár a tanácsháza falán elhelyezett Pctőfi- emléktábláról beszél a pesti gyerekeknek Talán az lenne a legjobb, ha munkánkkal végezve, mindig elindulhatnánk a határba: erdők, vizek és puszták közé; élvezni a csendet, a szelet, a tiszta fényeket, madarak reptél, állatok futását... Egy-egy kiránduláson gyerekkori álmok ébrednek fel, parányi emlékek és hangulatok a falun töltött gyermekkorból, melyek tulajdonképpen soha sem teljesednek be, de legalább mindig a felszabad ultság, az emberi tisztaság és egyszerűség boldog illúzióját adják. És ez végső sorban pihentet és megnyugtat. Talán ezért is vágyunk oly sokszor túlszervezett környezetünkből a szabad természetbe. De a körülmények, a lehetőségek — és egyéb hasonló tények —, nem teszik lehetővé mindezt, illetve csak ritkán. Így. hát legtöbbször marad a könyvespolc, hogy a hétköznapok rohanásához valamelyik könyv lapjai közül merítsünk erőt magunknak. Sterbetz István szép könyve (A természet szolgálatában, Bp., 1975. Natura) több évtizedes kutatómunka irodalmi párlata. Sok ilyen pompásan megírt könyvre volna szükségünk! A természetről és a természetben járó emberről néhány nagyszerű magyar író tollából kitűnő könyveket olvashattunk, de mintha ennek mostanában nem lenne folytatása. Jobbnál- jobb ismeretterjesztő könyvek látnak napvilágot, azonban sokból hiányzik az a többlet, az a lélektani szervezőerő, amit csak a szépirodalmi jellegű munka adhat. A jó munka, természetesen! A friss kutatási eredmények leírása azzal a szenvedéllyel, amely „elbűvöli” az ifjúságot és minden fiú és leány pionír szeretne lenni aranyásó, vagy esetünkben: természetku- tató... Sterbetz könyvéről azért kell ennek a lapnak hasábjain megemlékezünk, mert amit leírt, - az hagyrészt Békés megyei vonatkozású. ö is ebben a megyében született, és nem csak a* nemzetközi hírű kardoskúti madárvédelmi terület vonzza — ami talá"h legkedvesebb kutatási területe —, hanem az a belső vonzerő, amit a szülőföld szeretete ad, tenni akarás a szülőföldért... Sterbecz könyvében a természet szolgálatában eltöltött évekről olvashatunk; gyerekkori emlékekről, a madarászásban eltöltött évek nehéz és gyönyörű óráiról, vadászatokról, az első természetvédelmi problémákról A Tábori Krónika előtt. Tóth Józsi, Orosz Laci és Törő Gabi olvassa a legfrissebb híreket (Fotó: Fábián) Nagy emberek a könyvről A könyvre kiadott pénz látszólag elszórt pénz. Mint a vetőmag. Mert olyan termékeny. (Gárdonyi Géza). A könyvtárak a legbiztosabb és legmaradandóbb, emlékezetei az emberiségnek. (Schopenhauer). Van nekem két kislányom. Már dolgoznak, pénzt keresnek, vagyis önállónak érzik map«* kát. önállóságuknak von is alapja: nemrég kapták meg személyazonossági igazolványukat és szavaztak először. A Mártiba született vöröshajú. Szégyellt a színét. A Katika viszont, akinek ló éve szőke a haja, irigyli a Mártika haját: — Milyen jó netted, szép vörös a hajad, azért pislognak úgy utánad a fiúk — szokta mondogatni irigykedve. A minap a -főutcán velem szemben jön két Tipegek tovább lányka. Fiatalok, akár az én kislányaim. Kik lehetnek1 Felemelem a szemüvegemet, de így sem ismerem őket. Aztán kicserélem a menyecskenéző szemüveggel, már egészen közel vannak, meresztem rájuk a pupillámat. .— Mit csodálkozol, papa? — szól az egyik. — Ügy-e mondtam, hogy nagy cécó iesz ebből! — igy a másik. — Hát ti vagytok? Mit tettek veletek, kislányaim? Mártika. a vörös hajad kova lett? Szőke lett. Katika, a szőke hajad hova lett? Vörös lelt. Mert festettétek be? — Mert festett haj a divat. Na. szia papa, sietünk a presszóba, mert még ma nem ittunk Sztár kólát. Azzal egymásba karolnak, s tipegnek vastag parafasarkú cipőjükben a macskaköves úton. Nézek utánuk, de a fejemben gyerekkorom, a kile net or nyű község, a Kossufh-kert mint silány játszótér kavarog, aztán visszacserélem szemüvegemet, fogom a zsebkendőmet és én is tipegek tovább. Dénes Géza A könyv elégetése nem válasz a könyvre. (Rousseau). Akarjátok tudni milyen ember volt? Nem olvasott könyvet. (Balzac). Nem feltétlenül szükséges nagyon tanultnak lenned ahbóz. hogy szeresd a könyvet. (Micz- kievicz). Aki megsemmisít egy jó könyvet, magát az értelmet öli meg. (Milton). Sokat kell az embernek olvasni ahhoz, hogy megtudja, milyen keveset tud. (Lao-Ce). A gyermek lelke tiszta lap. Gondolja meg minden író, mivel írja tele a könyvet, melyei kezébe ad. (Móricz Zsigmond). A könyvet nemcsak olvasni, hanem gondozni, ápolni is kell. (Gutenberg). Az ismereteinket tartalmazó könyvek természetéről széles kőiben elterjedt egy helytelen felfogás. Ügy vélik, hogy ezek a könyvek olyanok, amelyeknek tartalmát a fejünkbe kell préselni. Azt gondolom, ennek az ellenkezője közelebb áll az igazsághoz. A könyvek ugyanis azért vannak, hogy megtartsák • magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. (Szent-Györgyi Albert). beszélik... ...hogy megjött a nyár. Nem pletyka ez kérem, így van, szentigaz. De milyenek az emberek?! Akik még nyolc-tíz napja dideregve sóhajtoztak, hogy bárcsak itt lenne már a strandidö, most, június 21-e után pihegve allergiásak a munkára: de nehéz is ilyen kánikulában dolgozni. Szerencsére ez nem altalános jelenség, az viszont tény, hogy nyakunkon a nyár, a különféle szabadtéri műsorokkal, játékokkal egyetemben. Egyébként sem a naptár, sem az időjárás változását nem kell figyelembe vennünk e szép évszak meghatározásakor, ugyanis évről évre -menetrendszerűen jeUei a nyarat a békéscsabai ifjúsági park körüli vita. De ne bolygassuk fel ismét ti méhkast, szóljunk más szabadtéri játékokról. Itt van mindjárt a békéscsabai Kossuth-ét- terem... Kerthelyisége ugyan nincs, de a bejárat előtti kerékpármegőrző a napokban kivaló helynek bizonyult a csillagos ég alatt a montreali olimpiai játékokra való felkészülésre. Az ökölvívásról van szó. _ Négy-öt fiatalember üiötte-verte, sőt rúgta egymást az esti órákban, úgyhogy helyesbítenem kell: valószínűleg még sem olimpiára készültek, valószínűleg „csak” spontán verekedést láthattak az arra járók. Boxkesztyvt sem viseltek a fiúk, „doppingszerrel” viszont éltek, akárcsak a többi, bent az ilalmérö heiyen söröző, a falat meg az asztalt támasztó, szerintem IS éven aluli srác, Lám, ebből is kitűnik, hogy mégsem olyan elpuhult a mai fiatalság. Ha nincs elég sportlétesítmény, feltaláljak magukat a fiúk szabadtéren — beszélik egyesek, meglehetősen helytelenül. Hiszen ez egészségtelen felfogás, a vak is láthatja: kultúrálatlan életmódot bizonyít e követésre nem méltó eset. Beszéljünk inkább a kulturált szabadtéri játékokról. Nem is kell messzire mennünk, s ott vagyunk a gyulai vár tövében. Július 2-án kezdődnek a varjátékok, míg Szegeden július 21- tői érdemes felkeresni a Dóm- teret. Tavaly magam is megnéztem , hallgattam Kodály Háry Jánosát, s nem mondok nagyot, amikor kijelentem: szép élmény volt. Ettől függetlenül ápoljuk csak a „hazai ipart'' Gyulán, ahol vár Is van. Hogy szúnyog is? Ezt bizonyára csak a rossz nyelvek beszélik, mert tudtommal a Népújság csak a békéscsabai szúnyogirlási akcióról adott hirt. Hol itt az összefüggés? Nos. a szúnyogirtások óta nap mint nap több és több szúnyog zümmög a fülembe békéscsabai lakásomban. Tehát, ha elszaporodásuk az irtás következménye, s Gyulán vem irtották őket, akkor ott nincs mitől tartani. De mielőtt megharagudna bárki, felhívom a figyelmet arra, hogy mindez játék a szavakkal. Nem is folytatom a csipkelődést, meghagyom ezt a szúnyogoknak... Vítaszek Zultáu
