Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
30 győzelmes év Szocialista országok képzőművészeti kiállítása Budapesten A szocialista országok kulturális minisztereinek tavalyi havannai értekezletén megegyezlek abban, hogy méltó megemlékezésül a fasizmus felett aratott győzelem harmincadik évfordulójáról nemzetközi képzőművészeti seregszemlét rendeznek. így jött létre — 30 győzelmes év elnevezéssel — a szocia. lista országok reprezentatív, közös kiállítása, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió, valamint Vietnam részvételével. A nemzetközi tárlat először az elmúlt év nyarán a moszkvai Manyezsben került a nyilvánosság elé. Aztán még az év őszén, szinte szimbolikusan, egyenest Berlinbe érkezett, ahol az Altes múzeum épületében tekintették meg a látogatók: idén tavasszal pedig már a prágai Fucik park úgynevezett brüsszeli pavilonjában fogadta az érdeklődők seregét. Időrendi sorban negyedikként most Budapest töltheti be a vendéglátó szerepkörét. A Kulturális Minisztérium és a kiállítási intézmények, valamint a Műcsarnok együttes rendezésében a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a B. pavilonban június 25-től egy hónapon át, naponta 11—19 óráig tekinthető meg ez a nagyszabású kiállítás. A szocialista realizmus ösz- szefoglaló égisze alatt válogatott anyag mennyiségében és minőségében egyaránt lenyűgöző! Hogy csak a számadatoknál maradjunk: majdnem 1600 műalkotást (ebből mintegy 1300 festményt, 190 szobrot és 100 plakátot) helyeztek el a'pavilon 6000 négyzetméternyi tex'ületén. (Az egyes országoknak azonos méretű falfelület jutott. De ki tudná megmondani milyen szélesre tárulna térben azoknak a monumentális műalkotásoknak valóságos földrajzi távolsága, amelyeknek kicsinyített makettjét vagy fényképét szintén elkül- dötték a résztvevők ... A művek létrejöttének időbeli határai szintén szétfeszítik a címben jelzett három évtizedes keretet! Egyrészt azért, mert — drámaian kísértő mementóként — tragikus sorsot ért, a háború martalékává vált műtárgy-roncsok, műemlék-romok is mindegyre fölbukkannak. Másrészt, mert a főbejárat előterében közös kiállítás emlékezik meg a két világháború közötti antifasiszta ellenállásról, s annak megható képzőművészeti dokumentumairól. Névtelen hősökre és olyan világhírességekre emlékeztet ez, mint Aejneka, Der- kovits,Kollwitz, Leon Alex, Ék Sándor, Vera Muhina, Hans Grundig, John Heartfield és mások annyian ... Ékesen szóló ellenpontozásul, ezután országonként a békés építés harminc győzedelmes esztendeje a válasz: hiszen ezekben az országokban a béke tavasza egyben a társadalmi rend megújulását is magával hozta. Hazai hagyományokra támaszkodva, de a szocialista realizmus formanyelvén és a proletár internacionalizmus alapjairól szólnak hozzánk ezek az alkotók, ezek az alkotások — mindenki számára közérthetőek. A szerzők és címek felsorolását talló- zásszerűen sem kísérelhetjük meg, olyan sokrétű és bőséges a választék. Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a kiállítók túlnyomó többsége már-már klasz. szikusnak számít. A kevésbé ismerősek pedig — bátran állíthatjuk — kiérdemlik a megismerkedést! Ifjak és idősek, nemre, .nemzetiségre való tekintet nélkül a művészet sajátos eszközeivel hirdetik, hogy lehetséges, sőt, szükséges a szoros együttműködés, az egyre alaposabb, kölcsönös megismerés. Ez a mostani békés, együttes fölsorakozás, majd pedig az egyes résztvevő országokban sorra kerülő helyszíni összevetés minden bizonnyal újabb látványos lendületet ad a szocialista realizmus továbbfejlődésének. A nézők ezrei pedig erőt merítenek a háború ellenes szolidaritáshoz, a békéért folyó fokozott küzdelemhez. Wagner István szovjet a címer. Minden a legnagyobb rendben. A bringák csillognak, versenygépek ezek a javából, a csomagtartón a hátizsák, a srácokon rövid farmernadrág. Pénztárca, útlevél a farzsebben, panorámás napszemüveg a hóm. lökön, a szerelés szabályos. Jól mutatnak, ez már igen, kihúzom a mellem, úgy érzem magam, mintha tőlem számítanák a világtájakat.'Tudom, hogy jó srácok ezek úgy külön-kulön, a Bánicki is, a Kelemen is, a Wiegner is, csakhát így együtt... Szövegelek nekik, a lapokra ragasszanak bélyeget, miegymás. Megnyugtatnak, de ez csak a látszat, látom rajtuk, olyan idegesek, mint egy elektronikus kémközpont. Hogy a lényeg ki ne maradjon, ismertetem a vámszabályokat, kölcsönveszem a nép hangját, nehogy nekem vámcsalást kövessenek el. S minthogy a klub nevében búcsúzom, felhívom figyelmüket, őrizzék meg a klub becsületét. Homályosak a szemeim, ahogy •e'mdulnak, én pedig lemaradok, mint haladó gondolkodású ismerőseim a reggeli buszról. Behajtanak a forgalomba, keresztben cammog egy villamos, és már nem is látni őket. Ilyen az élet. Lassan egyedül maradok, mindenki elmegy. Ügy érzem magam, mint zsebtolvaj a nudisták között. Hivatalosan itt a nyár, ideje, hogy néhány fogalmat tisztázzak, ki hiszi el nekem, hogy egy nyarat el lehet tölteni ezen a pádon. Egy nyáron ál nézhetem, amit rhost is látok, a Radics néni a zöldségesnél válogat, megint húslevest főz, a Keszierné tolja a gyereket, takargatja, a park túlsó oldalán már gyülekeznek a nyugdíjasok. Délelőtt sakk, este ulti, nem olyan rossz a helyzet, nekik ezért még fizetnek is. Elmegyek veteránnak. Megjelenik a Lip- ták úr, botjával vigyázzt vezényel a láthatatlan századnak. A többiek röhögnek, aztán újra hallgatják a mesét. Harmadmagával és két lóyal visszavert'egy egész .orosz hadsereget. Az ellenség is gratulált, jókívánságait küldte, a hadműveletet meg kellett ismételnie, hogy filmen is megörökíthessék. Aki nem hiszi, járjon utána, ma is tanítják a katonaiskolákban. így a szöveg. Mindannyian megöregszünk. Reggel locsolták az utcát, a parkban most száll a pára és a por, amit az öreglányok az ablakon át kiráznak a rongyokból. Miért éppen ők ne? Már jó néhány este nincs hangulatom az iváshoz, érthető, hogy aggaszt legújabb fejlődési szakaszom. Most is itt írok a pádon, világos nappal, a szabadban. (Folytatjuk) művészéi Három évtizede működik Le- ningrádban a kiemelkedő szovjet szobrászművésznő, Vera Muhina nevét viselő Képzőművészeti Főiskola. Több mint 1200 leendő bútortervező belsőépítész és iparművész tanul itt. közel 200 professzor vezetésével. A szovjet oktatási rendszer lehetővé teszi, hogy a diákok tanulmányaikat munkájuk mellett végezzék, ezért a hallgatók közel egyharmada esti tagozatos. A tanárok nem csupán a művészi Ízlést, de a mérnöki gondolkozást is megkövetelik. A hallgatók diplomamunkáikat általában üzemek és gyárak megrendelésére készítik, számosat közülük felhasználnak a termelésben. (BUDAPRESS—APN) Lakberendezési kiállítás, vásár Gyomán és Endrődön A Gyomu—Endrőd és Vidéke | ÁFÉSZ nagyszabású és választékban gazdag lakberendezési kiállítást rendezett Gyomán és Endrődön. A legkorszerűbb I konyha- és szobabútorok, garnitúrák és egyedi darabok között ! válogathatnak a vevők. Ezenkívül sok szép szőnyeget kínálnak eladásra. A kiállítás és vásár érdekessége: ezekben a napokban a bemutatott bútorokat, 3—5—10 százalékkal olcsóbban vásárolhatják meg a lakosok. A bútorok közül elsősorban a fényezett, világos garnitúrák aratnak nagy sikert, sokan vásárolják a tetszetős gy e rm eks zo b u - b ú toro k a t, garnitúrákat is. Már az első' napokban több garnitúra, szoba-, vagy konyhaberendezésre került fel az „eladva” cédula. Mindkét községben nagy sikert aratott a bemutató. Bár június 30-ig lesz nyitva, máris sokan írtak elismerő sorokat a vendégkönyvekbe. A kiállítást érdemes volt megrendezni, köszönetét érdemelnek ezért az ÁFÉSZ vezetői és dolgozói. Sztanyilc Egy megvalósult álom — Kisköre Kisköre előtt sorompó zárta le az utat. Várni kell a vonatra és közben érzem, hogyan nő bennem a kíváncsiság és az izgalom. Utoljára három éve jártam Kiskörén, akkor még por hullámzott a víztároló helyén és emberek izzadtak a készülő betonteknőben. Milyen lehet most?. Az autótérkép szerint egy tónak kellene itt lenni valahol, de nyomát sem látom. Már-már azt hiszem, eltévedtem, .mikor feltűnik a zsilip-rendszer hosszan elnyúló teste, felette a sárgára festett futódaruk. A Tisza lustán hömpölyög, a csendet csak a víz halk morajlása töri meg. Egy évszázados álom megvalósulása látható itt. o Két Isten kellene az Alföldre, az egyik, amelyik, hozza, a másik, amelyik viszi a vizet — járta a mondás a Tisza völgyében. A régi idők kanyargós folyója néha csaknem kiszáradt, máskor pusztító árral fenyegette a vidéket. Több mint 2 millió hektár volt a Tisza árterülete és érdekes módon az ember még ezeket az áradásokat is saját hasznára tudta fordítani. Kialakult az öntözéses gazdálkodás primitív módszere. Mikor kiöntött a Tisza, akkor gátakkal zárták el az úgynevezett fokokat, és nem engedték, hogy apadáskor visszamenjen a víz. Ezek a tavak öntözték a földet, megélhetést adtak a halászoknak. .Amikor a török betört az Alföldre, szétrombolták a gátakat, tönkre ment a vízgazdálkodásnak ez a rendszere. Kicserélődött a lakosság is és az újonnan idetelepültek már nem értettek a vízhez. Mocsarak, lápok foglalták el a termőföldek helyét. o Nagy Illés, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője olyan szeretettel beszél a vízlépcsőről, mint édes gyermekéről. Kifogyhatatlan az adatokból, a történelmi párhuzamokból, látszik, ..hogy kisujjában | van a vízgazdálkodás tudománya. A laikus számára egyszerű az egész, nem kell mást csinálni. csak annyit, hogy jó erős gátakkal körülvenni a folyót, nehogy kiöntsön és néhol duzzasztani kell a vizet, hogy járni tudjanak rajta a hajók. A valóságban ez persze sokkal bonyolultabb. Vigyázni kell a természet egyensúlyára, mert ha az felborul, nagyon súlyosak a következményei. Tudta ezt Széchenyi is, hiszen mikor 1846- ban megszervezte a szabályozási társulatot, az volt a célja, hogy egyrészt védje a környezetet az áradástól, de biztosítsa a víz kijutását is a földekre. A terv jó volt, reális volt, de a környező birtokosok ellenállása, nemtörődömsége miatt csak részben vált valóra. Nem törődtek az öntözéssel és emiatt 1863-ban olyan szárazság Volt az Alföldön, hogy az állatállomány 80 százaléka- pusztult el. Csak ekkor értették meg. hogy a siker néha milyen hajszálon múlik. o Furcsa folyó a Tisza. Nyáron, mikor alig esik az eső másodpercenként csak 60 köbméter víz folyik a medrében, amikor megkezdődik a hóolvadás vagy hosszabb ideig megnyílnak az ég csatornái, 4 ezer köbméter víz hömpölyög másodpercenként a medrében. Egy olyan folyóra, melynek vízhozama ennyire ingadozik, nem lehet biztonsággal számítani, nem lehet ipart telepíteni, korszerű mezőgazdaságot létrehozni. Az úgynevezett nagy vizek idején fel kell tölteni a tárolókat, hogy kis vízkör jusson a földekre életet adó nedvesség és tudjanak termelni a gyárak. És van még egy ok, amely szinte megparancsolja a víztárolók létesítését és ez pedig az, hogy a környezte országok is fejlesztik iparukat. Az előzetes felmérések szerint 2000- re nyaranta csak másodpercenként 30 köbméter lesz a Tisza vízhozama, a többit elhasználják mások. Addig kell tehát vizet tartalékolni, amíg lehet. Ez persze drága dolog. A költségeket millíárdokban mérik. Kiskörén eddig az első ütem készült el, felépült a duzzasztómű, a hajózó-zsilip és az erőmű. Ez három és fél milliárd forintba került és nem lesz olcsóbb a második és harmadik ütem sem. A teljes mű 1990 körül lesz kész, ekkor hullámzik majd a .127 négyzetkilométer felületű tó, melyet a térkép kicsit elhamarkodva jelez. Négyszázmillió köbméter vizet hasznosíthat a mezőgazdaság és a tóparton üdülőterület alakul ki. o A Kiskörére látogatóknak leventének egy filmet, melynek címe: Merjetek nagyok lenni. Ez is egy évszázados álomról szól, arról, hogy hajóval lehessen eljutni az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig a Rajnán, a Majnán és a Dunán keresztül. Pontosabban szólva ez már több is mint álom, mert a múlt században Széchenyi megtette ezt az utat. Igaz, az ő hajója csak kicsiny léiekvesztő volt a mai uszályokhoz képest, de nincs már messze az az idő, . amikor létrejön ez a nemzetközi vízi űt. Az úgynevezett Európa csatorna építése nagy erővel folyik, rövidesen átadják a forgalomnak. Kisköre ott kapcsolódik ehhez a hatalmas munkához, hogy segítségével összeköthető a Tisza és a Duna egy állandó mélységű, jól hajózható csatornával. Mikorra lesz 'ez kész? Pontosan- még nem tudni, de remélhetőleg nem soká. A nemzetközi kereskedelem állandó bővülése, a szállított áruk egyre növekvő mennyisége parancsolja a vízi út megnyitását. És ha. ez is meglesz. akkor válik valóra igazán Széchenyi álma: Olyan folyó lesz a Tisza, mely baj helyett boldogságot, gazdagságot hoz a népnek. Lányai Lászm- V;:'
