Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

197«. JÚNIUS 2«., SZOMBAT Ára: 1.— forint' XXXI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM Világ proletárjai MA: JÁTÉKBÓL SOS LM ELÉG (4. oldal) SZABAD ÜT A JÓ KEZDEMÉNYEZÉSEKNEK (5. oldal) AMÍG A ZÖLDBORSÓ AZ ÜVEGBE KERÜL («. oldal) Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta munkálat az országgyűlés nyári ülés­szaka. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspfár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, továbbá a Központi Bizottság tit­kárai, valamint tf kormány tagjai, A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkre­ditált külképviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Inokai János, az országgyűlés alelnö- ke nyitotta meg. A képviselők — az elfogadott napirendnek megfelelően — folytatták a vitat az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat felett, melynek során felszólaltak: Czeglédi Lászlóné Győr megyei; Baráth Endre Pest megyei; Kasó József Baranya megyei; Bibók Istvánná Csong- rád megyei; Zolnai László Békés megyei képvi­selők. A vitában elhangzottakra dr. Romany Pál miniszter válaszolt, majd a beterjesztett törvény- javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogad­ta. Ezt követően Karakas László munkaügyi mi­niszter beszámolója következett a munkaerő-gaz­dálkodás időszerű kérdéseiről és a szakmunkás­képzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehaj­tásáról. Karakas László beszéde Kedves Elvtársnök! Elvlársak! Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalmi rend alapja a munka. Ezt rögzíti Népköztársaságunk Alkotmánya, kiemelve az állampolgárok munkához való jogát, amelyet államunk a „népgazdaság ter­melőerőinek tervszerű fejlesztő, sével és a népgazdaság igényein alapuló munkaerőgazdálkodással valósít meg”. Az elmúlt években jelentő­sen növekedett a társadalmi ter­melés és a termelékenység, bő­vültek a társadalom termelő erői, erősödött a termelési vi­szonyok szocialista jellege, gya­rapodott a nemzeti vagyon. A termelés bővülésével összhang­ban rendszeresen emelkedett népünk életszínvonala. A mun­kanélküliség a múlt emléke. Je­lenünk gondja a teljes foglal­koztatás körülményei között előállt munkaerőhiány, amely­nek hatását nap mint nap érez­zük. ' A teljes foglalkoztatottság megvalósítása az, hogy ma ha­zánkban minden második em­ber keresőfoglalkozást folytat, a gazdasági növekedés és a csa­ládi jövedelemek gyarapodásá­nak, a létbiztonság megteremté­sének fő eszköze volt. A teljes foglalkoztatottság az extenzív fejlesztési folyamat keretében — különösen az 1960-as évek közepéig — a munka termelé­kenység viszonylag lassú növe­kedése mellett valósult meg. Eb­ben az időszakban az ipari ter­melés növekedésének mintegy 40 százaléka a létszám, 60 szá­zaléka pedig a termelékenység növekedéséből eredt. Az utóbbi években a pótlóla­gos munkaerőforrások kimerü­lésével a tercier ágazatok lét­számnövekedését egyrészt a me­zőgazdasági létszám csökkenése, másrészt az tette lehetővé, hogy az ipari összlétszám csak mérsé­kelten emelkedett. Az 1970— 1975-ös években az ipari terme­lés növekedésének már 97 szá­zaléka a termelékenység növe­kedéséből állt elő. A foglalkoz-, tátották számának növekedése a III. ötéves tervidőszakban még 345 ezer volt. Ez 1971-től 1975-ig 100 ezerre mérséklődött. Az V. ötéves tervidőszakban pedig már legfeljebb 50—60 ezer fős növe­kedésre számíthatunk. Ismeretesek a munkaerőgon­dok a textiliparban és a buda­pesti élelmiszer kereskedelem­ben. Létszámhiány mutatkozik a bölcsődei és óvodai gondozónők­ben, kórházi ápolónőkben. Ke­vés a munkáskéz a több mű­szakban dolgozó vállalatoknál és a nehéz fizikai megterheléssel járó munkahelyeken. Egyes vi­dékeken a felsőfokú végzettségű szakemberek hiánya okoz gon­dot. A helyzet ilyen alakulásában, a munkaerőforrások szűkülése mellett a munkaerőgazdálkodás ismétlődő gyengeségeinek szere­pe van. Többek között, annak, hogy a munkaerő-tervezés — az ágazati, a területi, a vállalati munkaerőgazdálkodás — * sem kielégítő színvonalú, s annak, hogy az üzem. és munkaszerve­zési tevékenység még mindig viszonylag alacsony fokon áll. Az irányító, fejlesztő és gaz­dálkodó szervezetek nem min­denkor és nem eléggé voltak tekintettel arra, hogy több a munkalehetőség, mint a rendel­kezésre álló munkaerő, s hogy a dolgozók egy részét nem a nép­gazdaság szempontjából elsőd­leges fontosságú területen, il­letve szakmai összetételben fog­lalkoztatják. Jelentősen csökkentették a társadalmi munkaidőalapot az utóbbi években hozott — egyébként nagy társadalompo­litikai jelentőségű — mu'nka­körülményt javító és szociálpo­litikai intézkedések, amelyek­re ország-világ előtt büszkék lehetünk és vagyunk is. Ilyen a heti munkaidőcsökkentés, a gyermekgondozási segély beve­zetése, illetve kiterjesztése, va­lamint a nyugdíjkorhatár le­szállítása újabb munkakörök­ben. Elvtársak! Pártunk és kormányunk a gondok ismeretében — a nép­gazdaság lehetőségein belül — maximális erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy hazánk lakossága elégedetten, nyugodt légkörben építse szocia­lista társadalmunkat. Ehhez tartozik, hogy emelni kell a munkaerőgazdálkodás színvona­lát és csökkenteni azokat a za­varó feszültségeket. amelyek fékezik a munka hatékonyságá­nak dinamikusabb növekedését. A Minisztertanács múlt év decemberében több, a munka­erőellátás javítását szolgáló in­tézkedésre hozott határozatot. Ezek alapján az ágazati minisz­tereknek meg kellett határozni­uk azokat a munkaterületeket, ahol már ez évtől kezdádően csökkenthető a létszám. A vál­lalatoknak és szövetkezeteknek ki kellett dolgozniuk a munka­ügyi intézkedések végrehajtásá­nak programját is. Ma már mindinkább elfoga­dott hogy a munkaerő igények mérséklésének, a belső munka­erő-tartalékok feltárásának és hasznosításának a műszaki fej­lődés előre vitele mellett egyik legeredményesebb eszköze az üzem- és munkaszervezési tevé­kenység fokozása. Ezért idősze­rű, hogy erre a feladatra ismét ráirányítsuk a figyelmet és na­gyobb következetességgel kérjük számon a párt és a kormány ha. tározatainak végrehajtását. 1976. január 1-től lépett ér­vénybe az igazgatási és admi­nisztratív-ügyviteli létszámfel­vételi zárlat. A rendelet végre­hajtásától azt várjuk, hogy le­fékezi az indokolatlan alkalma­zotti létszámnövekedést. s ha kismértékben is, de javítja a foglalkoztatott létszámarányé, kát. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós in­tézkedéseket tegyünk az admi­nisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére. A rendelet megjelenését követően (Folytatás a 2. oldalon) iiíSZÖV-külclüUközgysilés Békéscsabán Tegnap, június 25-én me­gyénk ipari szövetkezeteinek küldöttei és a meghívott vendé­gek foglaltak helyet Békéscsa­bán, az ifjúsági és úttörőház földszinti tanácskozó termében. A IV. ötéves terv teljesítéséről, az V. ötéves tervben az ipari szövetkezetekre háruló felada­tokról. a KISZÖV választott testületéinek és szakbizottságai­nak munkájáról, az OKISZ kö­zelgő VII. kongresszusának irányelveiről, a felügyelő bizott­ság munkájáról vonták meg a mérleget, illetve jelölték meg az írásos és a szóbeli előterjesz­tés, valamint a vitában elhang­zottak alapján a további felada­tokat. A küldöttközgyűlést Molnár Pálné, a Szarvasi Szirén Szö­vetkezet küldötte vezette. Kö­szöntötte a megjelenteket, köz­tük dr. Kardos Gézát, az OKISZ elnökhelyettesét, Csatá­ri Bélát, a párt megyei bizott­ságának titkárát, dr. Szabó Sán­dort, a megyei tanács általános elnökhelyettesét. Ezután felkér­te Goldberger Jánost, a KI­SZÖV elnökét az írásban elő­terjesztett anyag szóbeli kiegé­szítésére. Az előadó elöljáróban meg­állapította, hogy Békés megye ipari szövetkezetei 1971—75 kö­zött a legeredményesebb és a legdinamikusabb ötéves tervü­ket zárták. Az ipari szövetkeze­tekben ez idő alatt tértek át az extenzív fejlesztésrő1 az inten­zívre. Ennek köszönhető, hogy a termelés mennyisége 93 száza­lékban a termelékenységből és 7 százalékban a létszám növe­kedéséből jött létre. Sokat javult a munka szervezettsége. A be­ruházások összege a IV. ötéves terv időszakában meghaladta az előző húsz év összes beruházá­sának értékét. Ezt a fejlődést rendkívül pozitívnak értékelte Goldberger János, majd hozzá­tette: „Az állóeszközök kihasz­nálása távolról sem ilyen ked­vező.” Békés megye ipari szövetke­zeteiben a IV. ötéves terv idő­szakában 72 százalékkal nőve-1 kedett a termelés. Ezen belül az iparban 72 százalékkal, az épí­tőiparban 60 százalékkal, a szolgáltató iparban 104 száza. Iákkal. A belkereskedelem 48, a külkereskedelem pedig 165 százalékkal kapott több árut 1975-ben, mint a tervidőszak kezdetén. Külön kiemelte az előadó az endrődi Cipész, a Medgyesegy- házi BÖRTEX-. a szaryasi vas­ipari-, a Gyulai Fa- Fémbútor- ipari-, a mezőberényi textilipa­ri-, a mezőkovácsházi építőipari- és a Füzesgyarmati Járműgyártó Szövetkezetei, ahol a vezetés és a dolgozók egységes akarata nyomán az 1972. novemberi es az 1974. decemberi KB határo­zatokat figyelembe véve a ter­melésben, a termelékenység' ala­kulásában, az önköltség csök­kentésében, a lakossági igények fokozottabb kielégítésében az átlagosnál nagyobb léptekkel haladtak előbbre. Megemlítette szóbeli kiegészí­tőjében azt is, hogy a bérgaz­dálkodásban a jelentős javulás ellenére is helyenként gondok és súlyos hibák adódtak, melyek a következő évek fejlesztésére előnytelenül hatnak. Az ipari szövetkezetek elké­szítették V. ötéves tervüket, me­lyet a KISZÖV elnöksége ösz- szegzett. Ezek szerint az ipari termelést 1975-höz képest 1980- ig 68 százalékkal, az építőiparit 72 százalékkal, a szolgáltató ipa­rét 45 százalékkal, ezen belül a lakossági szolgáltatást 40 szá­zalékkal szeretnék növel­ni. Az összes export 641 mil­lió forintról 1 milliárd 270 mil­lió forintra nő, s nem kevesebb, mint 1630 lakást kell felépíteni­ük Békés megyében az ipari szövetkezeteknek. A szóbeli előterjesztés után vita következett. Felszólalt Csa­tári Béla, dr. Kardos Géza, va­lamint Pintér János mezőberé­nyi, Kun-Sebestyén Géza szarvasi. Laczai Dezsőné med- gyesegyházi, Havas István gyu­lai, Kulik Magdolna endrődi, Bertá Imre orosházi, Gonda Ká­roly gyomai, Nóvé István béké. si, Báthori Miklósné békéscsa­bai, Székely László szarvasi és Erdész László békéscsabai kül­dött. A vitában elhangzottakra Goldberger János válaszolt, majd a napirendnek megfelelő­en a küldöttközgyűlés jóvá­hagyta a programot, ismételten megválasztotta a Békés megyei KISZÖV elnökévé Goldberger Jánost, az elnökség tíz tagját, «a felügyelő bizottság elnökét, tag­jait és négy küldöttet az or­szágos tanácsba. Ezentúl köz- gazdasági bizottságot, nőbizott­ságot, szövetkezeti bizottságot, ifjúsági bizottságot, műszaki fejlesztési és termelési bizottsá­got választottak, valamint az ipari szövetkezetek VII. kong­resszusára 19 küldött jelölését erősítették meg. D. K Az oktatásról és az ötéves munkaprogramról tárgyalt az SZM1 elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége pénteken tartotta soron következő üléséi. Egyebek között megtárgyalták az oktatás elmúlt évi tapaszta­latait és az elkövetkező tenni­valókat. A szakszervezeti tiszt­ségviselők tanfolyamain összesen 769 szakszervezeti vezetőségi tag. bizalmi, ifjúsági, sportfele­lős és más aktíva tanult. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a tisztségviselők alaposan mégis, merjék feladatukat, munkahe. lyeiken sokrétű segítséget nyújt­sanak a dolgozóknak, illetve gazdasági vezetőknek. A politikai tömegoktatás szintén eredményesebb volt az előző esztendőnél, mert a 736 tanfolyamon csaknem 18 és fél I ezren tanultak. A hallgatóknak csaknem kétharmada szocialis­ta brigádtag volt. Igen sok nő és fiatal járt az üzemekben, in­tézményekben politikai okta­tásra. Az elnökség pénteki ülésén el­fogadták a szakszervezetek me­gyei tanácsa, illetve az elnökség ötéves munkaprogramját. T

Next

/
Thumbnails
Contents