Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) problémaként merült fel az ez évben végző, közgazdasági jellegű felső- és középfokú szak- képesítésűek elhelyezkedése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban in. tézkedett. A fiatalok munkába állítása, a népgazdasági érdek és az egyéni érdek összhangja mellett, megoldottnak tekinthető. A létszámfelvételi zárlat pozitív hatása mellett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megoldást kell kidolgozni, amely rugalmasabban alkalmazkodik az élet állandó változásaihoz, a realitásokhoz. Felszabadítható létszám persze nemcsak a vállalatoknál és szövetkezeteknél, hanem a költségvetésből gazdálkodó szevezeteknél, intézményeknél is található. Ezért rendelke. zett a Minisztertanács e szervezetek munkájának felülvizsgálatáról, a munkaerő-megtakarítást eredményező egyszerűsítéséről, a párhuzamosan működő, indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkülözhető intézmények esetleges összevonásáról. 1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételek, hez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. Ügyel arra, hogy a másod- és mellékfoglalkoztatások ne képezhessenek indokolatlan, aránytalan jövedelemszerzésre alapot. Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt követeli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősorban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozóktól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tudásukat mindenekelőtt a fő állásuk szerinti munkahelyükön hasznosítsák. A pótlólagos munkaerő-források szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerővándorlás és az indokolatlan munkaerőfluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. Ez az intézkedés elsősorban azokat a vállalatokat segíti, amelyek nagy hatékonyságú termelőberendezések több műszakos kihasználását irányozzák elő, vagy termékeik jelentős részét fontos hazai és külső szükségletek, igények kielégítésére gyártják, s amelyek a népgazdaság számára kiemelt fontosságú beruházások kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgoznak. A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja a rendeletnek az indokolatlanul munkahelyet változtató munkabér megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és1 a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ’ellátást végző vállalatok, intézmények félfogadását, nyitvatartási idejét. Ki kell dolgozni ennek olyan rendjét, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók ügyeik egy részét munkaidő után intézhessék. Budapesten és több megyében már történtek intézkedések ezzel kap. csolatban, s a kezdeti tapasztalatok biztatóak. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes álományba vétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglaikoztatasa feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidőbeosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete, termelésiegyüttműködési kapcsolatai nem indokolják. Sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak! A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállításárai A jelenlegi, eltérő munkarend fenntartására, ha az különösen indokolt — felügyeleti hatóság javaslata alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. Tisztelt Elvtársak! Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerőgazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és megyei tanácsok, valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végréhajtását. A tanácsok munkájában — a jobb munkaerőgazdálkodás kialakítása érdekében — erősödött az önálló kezdeményezés. A munkaerő-elosztást bérpolitikai intezkédéísekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. január 1-vel felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd ezt követően a papíriparban folyamatos munkarendben és három műszakban dolgozók bérét. Ennek hatására a gyermekintézményekben csökkent a betöltetlen állások száma, a papíriparban pedig mérséklődött a létszám- csökkenés, sőt egyes gyáregységekben emelkedett a létszám. A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell ■működtetni. Mindenekelőtt a munkaerőszükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feladata a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánossá tétele; a normamunka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények, az V. ötéves tervidöszax munkaerőigényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a mennyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. Ez a tervegyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányzott elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt, lehetővé teszik. hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkák végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva ugyanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításához szükséges információt. A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerőigényeket. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folyamatos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékát. Mindezt azért, hogy jobban érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bér elve; stabilizáljuk a létszámot a fontos anyagi termelő ágazatokban és a szolgáltatást nyújtó intézményekben, s hogy több műszakban üzemeltethessük a nagy hatékonyságú berendezéseket. Tisztelt Országgyűlési A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját: korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta meg. Az új rendszerű oktatás bevezetésével a munkásosztály utánpótlását, nevelését a szocia. lista társadalom igényeinek megfelelően kell biztosítani. A törvény ehhez igazodva szabta' meg a feladatokat. Jóllehet, most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom, mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, s abban is azt, hogy a 25 éves szocialista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményekben. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelő munkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a Tiszelt Országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képezlek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A korszerű igényeknek megfelelően — megszüntetve a felesleges túlszakosodást —, egyes szakmákat összevontunk és új szakmákat alakítottunk ki. Javultak az oktatás személyi es tárgyi feltételei. Mind színvonalban, mind számszerűen fejlődött a pedagógus-ellátottság. Közel 600-féle szakkönyv jelent meg. A IV. ötéves tervidőszakban felépült 44 iskola. 33 iskolai tanműhely, 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól szolgáló művelődési, sportolási létesítmények is épültek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségig építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és követel mén yek hez. A 3 éves tanulmányi idő alatt a fiatalokat sem a szakma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. Nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítania, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik, fgy van mód arra, hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésen, Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. Tisztelt Elvtársak! A szakmunkásiskolák egyre műveltebb, társadalmi rendszerünk számára elkötelezett, politikailag felvilágosult, szocialista erkölcsű embereket nevelnek. Az iskolákat ebben segíti a vállalati légkör, a felnőtt szakmunkások' tapasztalata, a munkás-kollektívák példamutatása, szakmaismerete és» -szeretete, a munkásosztály utánpótlása iránti szocialista elkötelezettsége. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak, ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tu- 'tunk kielégíteni. A mutatkozó hiány pótlása érdekében egv. részt a felnőtt szakmunkásképzésben -egy sor rugalmas, úi for. mát vezettünk be. másrészt növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztönd'iát. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de -nem biztosítottak teljes megoldást. A pályaválasztási tevékeny, ség szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk. hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést is. Az elkövetkezendő időszak gazdaságfeilesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább s0 százalékát « szakmunkásképzésbe iskolázzák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek ps százaléka áll munkába tanult szak- (Folytatás a 3. oldalon) Fock Jenő, Biszku Béla és Kádár János az ülésteremben (MTI Fotó —Tormai Andor felvétele — KS)
