Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

Harminc éve történt 1 Egy választás krónikája Magyarországon a második világháború éveiben, az anti­fasiszta harcban, de különösen a felszabadulás után, a demok­ratikus és szocialista feladatok egybefonódtak. Kereken négy esztendőt foglal magába felsza­badulás utáni történelmünknek az a szakasza, amelyet a koalí­ciós időknek szoktunk nevezni. Négy pórt: a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Füg­getlen Kisgazdapárt és a Nem­zeti Parasztpárt alkotta a koa­líciót. Ezek a pártok a Nem­zeti Függetlenségi Front prog­ramja alapján álltak. Azzal mindegyik tisztában volt, hogy hazánkban más rendnek kell kiépülnie, mint amilyen a régi volt. Nézeteik, törekvéseik azon­ban lényegesen különböztek egymástól. Ennek következtében a koalíció születése pillanatától a pártok versengésének, sokszor éles harcának jegyében zajlott a magyar politikai élet. Ugyan­akkor, mind a Szociáldemokrata Pártban, mind a polgári pártok­ban éles harc folyt a jobb- és baloldali erők között is. Ezt lát­hatjuk a harminc esztendővel ezelőtt lezajlott 1947-es válasz­tások történetéből is. A Kommunista Párt a koalí­ción belül a baloldali erőkkel általában szót értett. Ez első­sorban abban jutott kifejezésre, hogy sikerült létrehozni a de­mokratikus balszárny szoros szövetségét. A Baloldali Blokk néven ismert szövetség a két munkáspártból, a Nemzeti Pa­rasztpártból és a Szakszervezeti Tanácsból alakult 1946 márciu­sában. Szerepük volt a szövet­ség létrehozásában a Kisgazda- párt olyan vezetőinek is, akik­hez a kommunistákat régi fegy­verbarátság fűzte. A Baloldali Blokk pártjai és a Kisgazdapórt baloldali, de- ] mokratikus szárnyának képvi­selői — köztük Dobi István, | Danes József, Rácz Lajos, Ka- I tona Jenő, Ottutay Gyula, Gu- ] lácsy György — a parlamentben nyomást tudtak gyakorolni a Kisgazdapárt reakciós vezetőire, akik az 1945-ös választásokon elért 57 százalékos szavazat- arányuk birtokában útjában áll­tak a demokratikus fejlődésnek. Ha a parlamenten belül aka­dályozták a fejlődést, sőt ret- rográd lépéseket támogattak, akkor a kommunisták a töme­ekhez fordultak. A Szabad Nép a választási számadás idején szinte minden jelentősebb cikkében méltatja a koalíció pártjainak — elsősor­ban a Szociáldemokrata Párt­nak — történelmi érdemeit. Egy héttel a választások előtt — amikor a Szociáldemokrata Párt jobboldali köreiben lábra kap a kommunisták és a Szovjetunió elleni rágalomhadjárat — a Sza­bad Nép tárgyilagos hangon szól a két párt közös harcairól, de rávilágít az ellentétek okai­ra is. „... Soha nem fogjuk el­felejteni — összegezi vélemé­nyét a vezércikk szerzője —, hogy a legsúlyosabb pillana­tokban a szociáldemokrata ve­zetés alatt álló szakszervezetek­ben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt a Nép­szava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye har­cunknak, ha hangunk messzebb hallatszott a földalatti agitá­ció és illegális röpiralok ható­körén, akkor ezt a két munkás­párt egyre szorosabb együtt­működésének köszönhettük Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk: ha volt ingadozás, megtorpanás, sőt kapitulációig menő meghátrálás a múltban a demokratikus erők frontján: az olyan vezetőknek volt köszön­hető, mint Nagyatádi, Peyer és Eckhardt...” Amikor a Szabad Nép szer­kesztősége tudomást szerzett ar­ról, hogy a koalíciós pártok vezetői a választási szövetségre nézve kedvezően nyilatkoztak valamely kérdésről, nyomban reagáltak rá. Dobi István, a Kis­gazdapárt vezére 1947. augusz­tus 4-én Csurgón, választási beszédében a többi között kije­lentette: „A magántulajdont, a vallást, a családot és a polgári életformát, nem fenyegeti ve­szély!” Másnap a Szabad Nép külön cikkben, örömmel üdvö­zölte, hogy a Kisgazdapárt ve­zetője „nem akar kommunista- ellenesség olcsó jelszavainak megnyergelésével kétes sikere­ket szerezni”. Ez fontos volt, hiszen számos választási gyűlé­sen a jobboldali kisgazdák is szóhoz jutottak, hangoztatván, hogy a kommunisták a magán- tulajdon, a család és a vallás ellenségei. (Folytatjuk) Kőszegi Frigyes Autópálya épül Jó ütemben halad az M—3-as autópálya építése. A teljes szé­lességben épülő főútvonal aszfaltozása Gödöllőig elkészült, a földmunkagépek pedig — mint képünkön látható, egész arze- 7ál — már Bag község határában építik az úi autópálya alap­jait. Az első 34 km-es szakaszt 1978-ban adják át a forgalom­nak (MII fotó: Bisztray Károly felvétele—KS) Mi teheti eredményesebbé az árhatóság munkáját: Az ellenőrzés gyakorisága? A határozottabb felelősség' re vonás? Önálló ellenőrző csoport létrehozása? Tapasztalatok a NEB vizsgálata alapján Kiragadott kérdések a sok közül, melyekre választ kere­sett a megyei tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésen. Választ keresett, mert választ kívánt adni a közvéleménynek, mely szintén nagy figyelemmel kíséri az árak alakulását. Tu­dott, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonal­nak a megfelelő határok kö­zött tartására a kormány min­denkor időben megfelelő intéz­kedéseket tesz. A közgazdasági eszközök félreérthetetlen alapot nyújtanak gazdasági célkitűzés seink megvalósításához, árpoli­tikánk védelméhez. Mindezek szoros tartozéka az árak ellen­őrzése. Az említett testületi ülésen a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság terjesztett elő jelentést az árhatósági árellenőrzések ta­pasztalatairól. A NEB vizsgálata k’terjedt a megyed tanács épí­tési, ipari, mezőgazdasági és' élelmezésügyi, kereskedelmi osz­tályaira, a mezőkovácsházi, orosházi, szarvasi, szeghalmi já­rási hivatalokra, valamint Bé­késcsaba, Orosháza városok, Gyoma, Mezőkovácsháza, Sar­kad, Tótkomlós és Vésztő nagy­községek szakigazgatási szervei­re. i Az árellenőrzés mérlegének általános tapasztalata: tovább erősödött az árfegyelem. A vál­lalatok, szövetkezetek áralakí­tása tervszerűbbé, megalapozot­tabbá vált. Többsége nem vál­toztatja eladási árait, vagy csak elkerülhetetlen költségnöveke­dés miatt éreztetik a fogyasz­tókkal az áremelkedést. Rit­kán. de azért sor kerül árcsök­kentésre is. Üj áraik zömében indokoltak, az árarányok meg­felelőek. Általában elmondha­tó. hogy az ipari vállalatok és szövetkezetek árstabilitásra tö­rekszenek. A példával élve: Gyomai Háziipari Szövetkezet önrevíziója során az általános pótkulcs felhasználásával több­letköltséget állapított mag, mint­egy 560 ezer forintot. Ezt a többletbevételt a kereskedelem [ kockázati alapjára befizette. Az árhatóságok által vizs­gált vállalatok zöme műszaki szervezési intézkedésekkel egyensúlyozza az árak változat­lanságát és a béremelést is. Az erre való törekvés a kereske­delemben is: megmutatkozik. Je­le, hogy egyes nagy- és kiske­reskedelmi vállalatok jelentő­sebb szállítópartnereikkel meg­állapodást kötöttek a termékek árának a megszabott határok közötti rögzítésére. Ez tehát a többség, amely fo­kozott árstabilitásra törekszik. Az árfegyelem javulása mellett azonban az ellenőrzések gyak­ran állapítottak meg szabályta­lan költségvetési kalkulációkat, indokolatlan áralkalmazást. A vizsgálat gyakorta tapasztalja, hogy egyes gazdálkodó egységek a termelői árak kialakítása so­rán elavult technológiai nor­mákat alkalmaznak. Az anyag- és bérköltségek lazák, rátartás­sal kalkulálják (textilruházat). Más esetben a valóságban fel sem merülő költségeket^ állíta­nak be az árvetésbe vagy ugyanezt a költséget duplán számolják el. Előfordul a pót­4 * 1976. JÚNIUS 3. lékok, sürgősségi felárak indo­kolatlan felszámolása. Másutt az esz.közlekötési járulék kiszá­mításánál követtek el mulasz­tást. Íme. a mérlegnek ebben a ser­penyőjében a szabálytalanságok egész sorát találjuk. A szabály­talanságok felderítése követ­kezmény? annak, hogy az árel­lenőrzés javítására tett korábbi intézkedések eredményesek vol­tak. Az árhatóságok igyekeztek kétévenként tartalmas vizsgála­tot. tartani. Az élelmiszergazda­ságban az előzőkhöz képest megkétszereződött az ellenőr­zések száma. Külön figyelmet fordítottak az árképzésre, az árak alkalmazására vonatkozó rendelkezések megtartására. De vajon elegendő-e csupán az ellenőrzések számát növelni? Aligha! A számszerűség még nem minden. Az ellenőrzések alapossága és aprólékossága le­het elsősorban eredményes. Ke­vés hatóságról lehet az alábbit elmondani. A megyei kereske­delmi felügyelőségi csoport el­lenőrzéseinek száma bár gya­koribb mint bármelyiké, de ala­possága, szakmai színvonala is példamutató. Dokumentál, majd felelősségre von, s ami a leg­döntőbb, következetesen alkal­maz szankciókat, egyenes aránya ban az elkövetett szabálytalan­ságokkal. Nem azt jelenti ez, hogy másutt nem akarnak jobb ellenőrzést. Akarnak, minden bizonnyal. Sajnos azonban az árhatósági előadók a megyénél, de főként nagyközségekben idejüknek 50 százalékát, vagy ennél kevesebb töredékét töltik árellenőrzéssel. Tehát kedvezőbb személyi fel­tételek biztosításával javulhat­na az árellenőrzés szakmai szín­vonala. Ennek hiányából követ­kezik, hogy csaknem minden jelentésben benne van az árel­lenőrzés gyengesége. Több eset­ben kezdeményeznek büntető szankciókat — mint már emlí­tettük, ezek arányban is vannak a szabálytalanságokkal. Eljutot­tak már odáig is, hogy ritkán- i ritkán gazdasági bírságot rónak ki, de a bűnvádi eljárás nagyon kevés. Tehát nagyon lényeges mulasztás, hogy a gazdasági bír­ság után a személyi felelősség­re vonásra nem Intézkednek — noha ezt jogszabály írja elő. Továbbra is csak a figyelmezte­tés aránya a legnagyobb. A visszaéléseknél, a csalá­soknál a rossz árhatósági mun­ka, a laza környezet is szere­pet játszik. Lényeg: a környeze­tet kell alkalmatlanná tenni az ármanipulációk elkövetésére. A tetteseket, a felelősöket pedig a gazdasági bírságon túl szigo­rúan meg kell büntetni. E ket­tő szorosan összefügg egymás­sal. Ha csupán az egyik terüle­ten lépünk előre, ez nem több félmegoldásnál. Különösen ott, ahol az alapos ellenőrzés Jiiánya miatt minden a feje tetején áll. kevés eredménye lehet egy- egy felelős megtalálásának. A fegyelmi út járható lent is, fent is. A kormányzat a továbbiak­ban is minden szükséges intéz­kedést megtesz, hogy az árszín­vonal az általa megszabott ke­retek között maradjon és ne ha­ladja meg a tervben meghatáro­zott mértéket. Ennek megtartá­sához viszont jó árhatósági munka, tartalmas és szigorú el­lenőrzés szükséges. A testület­ülés vitájában úgy kristályosod­tak ki az előrelépés távlatai, hogy koncentráltan egy önálló ellenőrző csoport létrehozása eredményes lehet. Más megyé­ben már van ilyen ellenőrző csoport. Az arra illetékesek most tanulmányozzák ennek hasznosságát, és ha a célt ez szolgálja legjobban, megyénk sem zárkózik el ettől. Rocskár János Fogalmak — közelről Gazdaságpolitikai kislexikon 1. Termelési és gyártmányszerkezet Egy-egy ország termelési szernezelének jellemzésére a leggyakrabban használt mód­szer az, hogy megvizs­gálják: a különböző gaz­dasági ágak (mezogazdasag, ipar, közit íred és, kereskedelem stb.) termelési értékének ará­nyait. E módszer hátránya, hogy az árrendszer torzításait nem képes kiküszöbölni és egy-egy ágazat produktumát irreálisan nagynak vagy kicsinek tünteti fed. Ennek kiküszöbölésére szá­mításokat végeznek nemcsak a valóságos árakon, hanem úgyne­vezett kalkulatív; tehát konst­ruált árakon is. Célszerű a fenti vizsgálatot minden esetben ki­terjeszteni arra a kérdésre is, h'ogy a foglalkoztatott munka­erő, és a lekötött állóeszközök hogyan oszlanak meg a külön­böző gazdasági ágak között. A háromféle adat alapján általá­ban megközelítően pontos kép nyerhető a gazdaság valódi ter­melési szerkezetéről. Van néhány általánosan elfo­gadott kritérium, amely szerint a különböző országok termelési szerkezetét minősíteni szokták. Általában korszerűnek minősí­tik azt a termelési szerkezetet, amelyben viszonylag kicsi a me­zőgazdaság, nagy az ipar, és igen nagy a szolgáltató ágazatok ará- j nja az összeg termelési érték­ben. Ez azonban nem tekinthe­tő kötelező „recept’-nek: csu­pán bizonyos nemzetközinek mondható általános fejlődési tendenciákat fejez ki. A terme­lési szerkezet „korszerűségi” kritériumaival szemben további ellenvetés, hogy nem elegendő vizsgálni csak a termelési szer­kezetet, mert az így nyert kép egyoldalú és torz a gyártmány­szerkezet vizsgálata nélkül. Korszerű termelési szerkezet ugyanis párosulhat elavult gyártmányszerkezettel is, és eb­ben az esetben már nem pozitív a kép. A gyártmányszerkezeti vizsgálatok gyakran csak a ter- | mékek „életkor” szerinti meg­oszlását veszik alapul. Az így nyert adatokat fenntartásokkal kell kezelni, hiszen az a tény, hogy egy teaméket esetleg mind­össze egy esztendeje gyártanak, még semmit nem mond arról, hogy a gyártmány mennyire versenyképes, gazdaságos, kor­szerű stb. Gazdaság- és iparpolitikánk mindenekelőtt a gazdaságosság és a külpiaci értékesítés (ex­portjövedelmezőség) kritériumai alapján minősíti, értékeli és bí­rálja az ipar termelési és gyárt­mányszerkezetét és annak az előbbiek jegyében történő át- 1 alakítását tűzte napirendre.

Next

/
Thumbnails
Contents