Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
Harminc éve történt 1 Egy választás krónikája Magyarországon a második világháború éveiben, az antifasiszta harcban, de különösen a felszabadulás után, a demokratikus és szocialista feladatok egybefonódtak. Kereken négy esztendőt foglal magába felszabadulás utáni történelmünknek az a szakasza, amelyet a koalíciós időknek szoktunk nevezni. Négy pórt: a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt alkotta a koalíciót. Ezek a pártok a Nemzeti Függetlenségi Front programja alapján álltak. Azzal mindegyik tisztában volt, hogy hazánkban más rendnek kell kiépülnie, mint amilyen a régi volt. Nézeteik, törekvéseik azonban lényegesen különböztek egymástól. Ennek következtében a koalíció születése pillanatától a pártok versengésének, sokszor éles harcának jegyében zajlott a magyar politikai élet. Ugyanakkor, mind a Szociáldemokrata Pártban, mind a polgári pártokban éles harc folyt a jobb- és baloldali erők között is. Ezt láthatjuk a harminc esztendővel ezelőtt lezajlott 1947-es választások történetéből is. A Kommunista Párt a koalíción belül a baloldali erőkkel általában szót értett. Ez elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy sikerült létrehozni a demokratikus balszárny szoros szövetségét. A Baloldali Blokk néven ismert szövetség a két munkáspártból, a Nemzeti Parasztpártból és a Szakszervezeti Tanácsból alakult 1946 márciusában. Szerepük volt a szövetség létrehozásában a Kisgazda- párt olyan vezetőinek is, akikhez a kommunistákat régi fegyverbarátság fűzte. A Baloldali Blokk pártjai és a Kisgazdapórt baloldali, de- ] mokratikus szárnyának képviselői — köztük Dobi István, | Danes József, Rácz Lajos, Ka- I tona Jenő, Ottutay Gyula, Gu- ] lácsy György — a parlamentben nyomást tudtak gyakorolni a Kisgazdapárt reakciós vezetőire, akik az 1945-ös választásokon elért 57 százalékos szavazat- arányuk birtokában útjában álltak a demokratikus fejlődésnek. Ha a parlamenten belül akadályozták a fejlődést, sőt ret- rográd lépéseket támogattak, akkor a kommunisták a tömeekhez fordultak. A Szabad Nép a választási számadás idején szinte minden jelentősebb cikkében méltatja a koalíció pártjainak — elsősorban a Szociáldemokrata Pártnak — történelmi érdemeit. Egy héttel a választások előtt — amikor a Szociáldemokrata Párt jobboldali köreiben lábra kap a kommunisták és a Szovjetunió elleni rágalomhadjárat — a Szabad Nép tárgyilagos hangon szól a két párt közös harcairól, de rávilágít az ellentétek okaira is. „... Soha nem fogjuk elfelejteni — összegezi véleményét a vezércikk szerzője —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebb hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiralok hatókörén, akkor ezt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének köszönhettük Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk: ha volt ingadozás, megtorpanás, sőt kapitulációig menő meghátrálás a múltban a demokratikus erők frontján: az olyan vezetőknek volt köszönhető, mint Nagyatádi, Peyer és Eckhardt...” Amikor a Szabad Nép szerkesztősége tudomást szerzett arról, hogy a koalíciós pártok vezetői a választási szövetségre nézve kedvezően nyilatkoztak valamely kérdésről, nyomban reagáltak rá. Dobi István, a Kisgazdapárt vezére 1947. augusztus 4-én Csurgón, választási beszédében a többi között kijelentette: „A magántulajdont, a vallást, a családot és a polgári életformát, nem fenyegeti veszély!” Másnap a Szabad Nép külön cikkben, örömmel üdvözölte, hogy a Kisgazdapárt vezetője „nem akar kommunista- ellenesség olcsó jelszavainak megnyergelésével kétes sikereket szerezni”. Ez fontos volt, hiszen számos választási gyűlésen a jobboldali kisgazdák is szóhoz jutottak, hangoztatván, hogy a kommunisták a magán- tulajdon, a család és a vallás ellenségei. (Folytatjuk) Kőszegi Frigyes Autópálya épül Jó ütemben halad az M—3-as autópálya építése. A teljes szélességben épülő főútvonal aszfaltozása Gödöllőig elkészült, a földmunkagépek pedig — mint képünkön látható, egész arze- 7ál — már Bag község határában építik az úi autópálya alapjait. Az első 34 km-es szakaszt 1978-ban adják át a forgalomnak (MII fotó: Bisztray Károly felvétele—KS) Mi teheti eredményesebbé az árhatóság munkáját: Az ellenőrzés gyakorisága? A határozottabb felelősség' re vonás? Önálló ellenőrző csoport létrehozása? Tapasztalatok a NEB vizsgálata alapján Kiragadott kérdések a sok közül, melyekre választ keresett a megyei tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésen. Választ keresett, mert választ kívánt adni a közvéleménynek, mely szintén nagy figyelemmel kíséri az árak alakulását. Tudott, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonalnak a megfelelő határok között tartására a kormány mindenkor időben megfelelő intézkedéseket tesz. A közgazdasági eszközök félreérthetetlen alapot nyújtanak gazdasági célkitűzés seink megvalósításához, árpolitikánk védelméhez. Mindezek szoros tartozéka az árak ellenőrzése. Az említett testületi ülésen a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság terjesztett elő jelentést az árhatósági árellenőrzések tapasztalatairól. A NEB vizsgálata k’terjedt a megyed tanács építési, ipari, mezőgazdasági és' élelmezésügyi, kereskedelmi osztályaira, a mezőkovácsházi, orosházi, szarvasi, szeghalmi járási hivatalokra, valamint Békéscsaba, Orosháza városok, Gyoma, Mezőkovácsháza, Sarkad, Tótkomlós és Vésztő nagyközségek szakigazgatási szerveire. i Az árellenőrzés mérlegének általános tapasztalata: tovább erősödött az árfegyelem. A vállalatok, szövetkezetek áralakítása tervszerűbbé, megalapozottabbá vált. Többsége nem változtatja eladási árait, vagy csak elkerülhetetlen költségnövekedés miatt éreztetik a fogyasztókkal az áremelkedést. Ritkán. de azért sor kerül árcsökkentésre is. Üj áraik zömében indokoltak, az árarányok megfelelőek. Általában elmondható. hogy az ipari vállalatok és szövetkezetek árstabilitásra törekszenek. A példával élve: Gyomai Háziipari Szövetkezet önrevíziója során az általános pótkulcs felhasználásával többletköltséget állapított mag, mintegy 560 ezer forintot. Ezt a többletbevételt a kereskedelem [ kockázati alapjára befizette. Az árhatóságok által vizsgált vállalatok zöme műszaki szervezési intézkedésekkel egyensúlyozza az árak változatlanságát és a béremelést is. Az erre való törekvés a kereskedelemben is: megmutatkozik. Jele, hogy egyes nagy- és kiskereskedelmi vállalatok jelentősebb szállítópartnereikkel megállapodást kötöttek a termékek árának a megszabott határok közötti rögzítésére. Ez tehát a többség, amely fokozott árstabilitásra törekszik. Az árfegyelem javulása mellett azonban az ellenőrzések gyakran állapítottak meg szabálytalan költségvetési kalkulációkat, indokolatlan áralkalmazást. A vizsgálat gyakorta tapasztalja, hogy egyes gazdálkodó egységek a termelői árak kialakítása során elavult technológiai normákat alkalmaznak. Az anyag- és bérköltségek lazák, rátartással kalkulálják (textilruházat). Más esetben a valóságban fel sem merülő költségeket^ állítanak be az árvetésbe vagy ugyanezt a költséget duplán számolják el. Előfordul a pót4 * 1976. JÚNIUS 3. lékok, sürgősségi felárak indokolatlan felszámolása. Másutt az esz.közlekötési járulék kiszámításánál követtek el mulasztást. Íme. a mérlegnek ebben a serpenyőjében a szabálytalanságok egész sorát találjuk. A szabálytalanságok felderítése következmény? annak, hogy az árellenőrzés javítására tett korábbi intézkedések eredményesek voltak. Az árhatóságok igyekeztek kétévenként tartalmas vizsgálatot. tartani. Az élelmiszergazdaságban az előzőkhöz képest megkétszereződött az ellenőrzések száma. Külön figyelmet fordítottak az árképzésre, az árak alkalmazására vonatkozó rendelkezések megtartására. De vajon elegendő-e csupán az ellenőrzések számát növelni? Aligha! A számszerűség még nem minden. Az ellenőrzések alapossága és aprólékossága lehet elsősorban eredményes. Kevés hatóságról lehet az alábbit elmondani. A megyei kereskedelmi felügyelőségi csoport ellenőrzéseinek száma bár gyakoribb mint bármelyiké, de alapossága, szakmai színvonala is példamutató. Dokumentál, majd felelősségre von, s ami a legdöntőbb, következetesen alkalmaz szankciókat, egyenes aránya ban az elkövetett szabálytalanságokkal. Nem azt jelenti ez, hogy másutt nem akarnak jobb ellenőrzést. Akarnak, minden bizonnyal. Sajnos azonban az árhatósági előadók a megyénél, de főként nagyközségekben idejüknek 50 százalékát, vagy ennél kevesebb töredékét töltik árellenőrzéssel. Tehát kedvezőbb személyi feltételek biztosításával javulhatna az árellenőrzés szakmai színvonala. Ennek hiányából következik, hogy csaknem minden jelentésben benne van az árellenőrzés gyengesége. Több esetben kezdeményeznek büntető szankciókat — mint már említettük, ezek arányban is vannak a szabálytalanságokkal. Eljutottak már odáig is, hogy ritkán- i ritkán gazdasági bírságot rónak ki, de a bűnvádi eljárás nagyon kevés. Tehát nagyon lényeges mulasztás, hogy a gazdasági bírság után a személyi felelősségre vonásra nem Intézkednek — noha ezt jogszabály írja elő. Továbbra is csak a figyelmeztetés aránya a legnagyobb. A visszaéléseknél, a csalásoknál a rossz árhatósági munka, a laza környezet is szerepet játszik. Lényeg: a környezetet kell alkalmatlanná tenni az ármanipulációk elkövetésére. A tetteseket, a felelősöket pedig a gazdasági bírságon túl szigorúan meg kell büntetni. E kettő szorosan összefügg egymással. Ha csupán az egyik területen lépünk előre, ez nem több félmegoldásnál. Különösen ott, ahol az alapos ellenőrzés Jiiánya miatt minden a feje tetején áll. kevés eredménye lehet egy- egy felelős megtalálásának. A fegyelmi út járható lent is, fent is. A kormányzat a továbbiakban is minden szükséges intézkedést megtesz, hogy az árszínvonal az általa megszabott keretek között maradjon és ne haladja meg a tervben meghatározott mértéket. Ennek megtartásához viszont jó árhatósági munka, tartalmas és szigorú ellenőrzés szükséges. A testületülés vitájában úgy kristályosodtak ki az előrelépés távlatai, hogy koncentráltan egy önálló ellenőrző csoport létrehozása eredményes lehet. Más megyében már van ilyen ellenőrző csoport. Az arra illetékesek most tanulmányozzák ennek hasznosságát, és ha a célt ez szolgálja legjobban, megyénk sem zárkózik el ettől. Rocskár János Fogalmak — közelről Gazdaságpolitikai kislexikon 1. Termelési és gyártmányszerkezet Egy-egy ország termelési szernezelének jellemzésére a leggyakrabban használt módszer az, hogy megvizsgálják: a különböző gazdasági ágak (mezogazdasag, ipar, közit íred és, kereskedelem stb.) termelési értékének arányait. E módszer hátránya, hogy az árrendszer torzításait nem képes kiküszöbölni és egy-egy ágazat produktumát irreálisan nagynak vagy kicsinek tünteti fed. Ennek kiküszöbölésére számításokat végeznek nemcsak a valóságos árakon, hanem úgynevezett kalkulatív; tehát konstruált árakon is. Célszerű a fenti vizsgálatot minden esetben kiterjeszteni arra a kérdésre is, h'ogy a foglalkoztatott munkaerő, és a lekötött állóeszközök hogyan oszlanak meg a különböző gazdasági ágak között. A háromféle adat alapján általában megközelítően pontos kép nyerhető a gazdaság valódi termelési szerkezetéről. Van néhány általánosan elfogadott kritérium, amely szerint a különböző országok termelési szerkezetét minősíteni szokták. Általában korszerűnek minősítik azt a termelési szerkezetet, amelyben viszonylag kicsi a mezőgazdaság, nagy az ipar, és igen nagy a szolgáltató ágazatok ará- j nja az összeg termelési értékben. Ez azonban nem tekinthető kötelező „recept’-nek: csupán bizonyos nemzetközinek mondható általános fejlődési tendenciákat fejez ki. A termelési szerkezet „korszerűségi” kritériumaival szemben további ellenvetés, hogy nem elegendő vizsgálni csak a termelési szerkezetet, mert az így nyert kép egyoldalú és torz a gyártmányszerkezet vizsgálata nélkül. Korszerű termelési szerkezet ugyanis párosulhat elavult gyártmányszerkezettel is, és ebben az esetben már nem pozitív a kép. A gyártmányszerkezeti vizsgálatok gyakran csak a ter- | mékek „életkor” szerinti megoszlását veszik alapul. Az így nyert adatokat fenntartásokkal kell kezelni, hiszen az a tény, hogy egy teaméket esetleg mindössze egy esztendeje gyártanak, még semmit nem mond arról, hogy a gyártmány mennyire versenyképes, gazdaságos, korszerű stb. Gazdaság- és iparpolitikánk mindenekelőtt a gazdaságosság és a külpiaci értékesítés (exportjövedelmezőség) kritériumai alapján minősíti, értékeli és bírálja az ipar termelési és gyártmányszerkezetét és annak az előbbiek jegyében történő át- 1 alakítását tűzte napirendre.
