Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

IFolytatás m !. oldalról) A mezőgazdaságból származó Jövedelmek valamelyest növe­kedtek. holott a termelés a már említett okok miatt elmaradt a várakozástól. Megállapíthatjuk, hogy összességükben a lakosság jövedelmei valamivel nagyobbak lettek, mint amennyire gazdasá­gi helyzetünk megengedte volna. A jövedelmek növekedésének kialakult arányait és lehetősége­inket az idei bér- és árpolitikai elgondolásaink összeállít ásaKor gondosan figyelembe vettük. A népgazdasági terv decemberi tárgyalásán már bejelentettük: az a szándékunk, hogy a húsnak és a húskészítményeknek a lo- gyasztói árát július elején föj- emeljük. Ezzel egyidejűleg jöve­delemkiegészítő intézkedésekre kerül sor a bérek, a nyugdijak, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék és a szociális ösztöndíjak területén, mint ezt a nyugdíjasok a múlt héttől kezd­ve folyósított július havi nyug­díjaikból máris tapasztalhatták. A hús és a húskészítmények fo­gyasztói árának fölemelése és a jövedelemkiegészítő intézkedé­sek összhangban vannak a ter­melés fejlesztésére és az élet- színvonal alakítására vonatkozó gazdaságpolitikai elveinkkel. A népgazdasagi tervben 1976-ra 3 százalékos reáljövedelem- és 1.5 százalékos reálbérnövelést irá­nyoztunk elő. Ez megalapozott törekvés és megvalósulásáról gondoskodunk. A lakosság reáljövedelmének egy jókora része társadalmi jut­tatásókból adódik. Ezek, különö­sen a pénzbeliek terveinknek megfelelően gyorsabban -nőttek, mint a munkából származó bé­rek. 1975-ben 85 milliárd forint értékű ellátást nyújtottunk pénzben és természetben. Orszá­gunk lakossága egy főre szá­mítva átlagosan évenként 4300 forint pénzbeli és 3800 forint természetbeni társadalmi jutta­tásban részesült. A társadalombiztosítási kiadá­sok több mint a felét nyugdíjak­ra fordítottuk. Az elmúlt öt év­ben a nyugdíjasok száma 26, az átlagos nyugdíj 65 százalékkal nőtt. 1975 júliusában emeltük a már régebben megállapított ala­csony nyugdíjakat. Több mint 1 millió idős ember jövedelme gyarapodott a szokásos évi nyugdíj-kiegészítésen kívül, s ezzel javítottuk a megélhetésü­ket. Az állami költségvetésnek ez 1,7 milliárd forint új kiadást jelentett. 1975-ben a kifizetett nyugdíj összege 17, a kifizetett családi pótlék 69, a gyermek- gondozási segély 26 százalékkal lett nagyobb. A múlt év közepétől minden állampolgár ingyenes orvosi és kórházi ellátásra jogosult az ál­lamegészségügyi ellátás kereté­ben. Ez szakmai és erkölcsi szempontból még inkább arra kötelezi szocialista egészség­ügyünk megbecsült dolgozóit és intézményeit, hogy magas szín­vonalon mindenütt egyenlő mér­tékkel mérve gyógyítsanak min­den beteget. A múlt évben az egészségügyi, az oktatási és a közművelődési intézményekben s a közlekedési vállalatoknál csökkentettük a munkaidőt. Ez 800 millió forint­nyi társadalmi költséget jelent évenként. E könnyítés akkor vá­lik igazán társadalmi előnnyé, ha együtt jár a munkaidő jobb kihasználásával. Az egészségügyi intézmények ellátására 240 millió forinttal fordítottunk többet az előirány. zottnál, elsősorban a kórházak és szociális otthonok fölszerelé­sére és karbantartására. Oktatá­si és kulturális célokra pedig 380 millió forinttal folyósítot­tunk többet, mindenekelőtt az általános iskolák taneszközeire, a közművelődési intézmények fölszerelésére, pedagógiai tudo­mányos kutatásra és sportcélok­ra. A gazdasági ágazat majdnem 800 millió forintos többletráfor­dításának legnagyobb része az utak és a hidak javítását és korszerűsítését szolgálta. A fel­sorolt többletkiadások indokol­hatók. De azért a következő évek költségvetési gazdálkodásá­ban nagyobb tervszerűséget és •iörelatást kell megkövetelnünk Áz országgyűlés nyári ülésszaka az ágazati irányítástól és a ta­nácsoktól ! A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának másik tényező­je: a felhalmozás is gyorsabban növekedett, mint ahogy tervez­tük. A népgazdasági terv a szocia­lista szektorban 130 milliárd fo­rintnyi beruházási ráfordítással számolt. A beruházási tevé­kenység 1975-ben nagyon élénk volt, s végül is 141 milliárd fo­rintot fizettek ki. A megelőző évihez képest a beruházási telje­sítés 14 százalékkal fokozódott, a nemzeti jövedelem növekedé­sének üteménél sokkal dinami­kusabban. Szeretném kiemelni az elmúlt évi beruházási munka több ked­vező vonását. Egészségesebb volt a gépberuházásokkal kap­csolatos tervek készítése, és jobb volt a gépberuházások aránya. A beruházásokat gyorsabban helyezték üzembe, a befejezet­len beruházások állománya pe­dig lassabban nőtt, a nemzeti jövedelemnek kisebb részét kö­tötte le, mint az előző években. Különösen figyelemreméltó, hogy teljesítették az állami nagyberuházások előirányzatait. Erre évek óta nem volt példa! Több olyan — hasznos, új — lé­tesítményt helyeztek üzembe, amely hozzájárult hazai ellátá­sunk javulásához és az export növeléséhez is — sajnos, néhol a tervezettnél csak később vagy kisebb mértékben. Május­ban megindult a szovjet—ma­gyar földgázvezeték I. szakaszán a földgáz szállítása. Üzembe he­lyezték az inotai November 7. hőerőmű gázturbinás csúcserő­művét. Elkészült a Magyar Tu­dományos Akadémia Budaörsi úti telepének toronyépülete. Em. lékezetes ünnepségen atadiák a gyermekeknek a zánkai úttörő­várost. Megkezdődött az üzemszerű termelés — bár három hónapos késedelemmel — a Tiszai Vegyi Kombinát olefinüzemében. Az új Péti Műtrágyagyár is meg­kezdte a folyamatos termelést. Sajnos, ott a részegységeket ké­sedelmesen helyezték üzembe, s ez 8—900 millió forint értékű termelési elmaradást okozott. Befejeződött a visontai Thorez külfejtéses bányaüzem beruhá­zása, de a termelés mennyiségi­leg még mindig sokkal kisebb a tervezettnél. Több hónapos ké­séssel, s ezért az ígértnél mint­egy 400 millió forinttal keveseb­bet termelve indult meg a mis­kolci húskombinát. összességében jól halad an­nak a tíz beruházásnak a meg­valósítása, amelyeket a kormány gyorsításra jelölt ki. De még nagy és összehangolt erőfeszíté­sekre van szükség. A beruházások túlzott lendü­letének fékezésére év közben intézkedéseket tettünk: új beru­házásokra csak különösen indo­kolt esetben adtunk engedélyt, s vissza kellett vonnunk a terv­ben előirányzott, de el nem in­dított nem termelő beruházások pénzforrásainak egy részét. A mezőgazdasági nagyüzemek az év második felében csak egyedi mérlegelés alapján kaptak újabb állami támogatást. A vál­lalatoknak adandó hitelek fel­tételeit megszigorítottuk. Beruházási erőforrásaink ha­tékonyabb felhasználásának se­gítésére bevezettük az állami beruházásokhoz nyújtott állami kölcsönöknek és a vállalati be­ruházásokhoz nyújtott állami támogatásoknak új, a hatékony- sági követelményeket erőtelje­sebben. megkövetelő rendszerét. A lakásépítési költségek csök­kentésére kívánunk ösztönözni azzal, hogy a lakásépítésben közreműködő vállalatokat és ta­nácsokat közvetlenül érdekeltté tettük a lakásépítési költség- előirányzatok megtakarításában. A megtakarítás egy részéből ugyanis dolgozóiknak lakásokat adhatnak. Ezekben a napokban jelenik meg a beruházást célú fővállal­kozásnak a pénzügyi feltételeit meghatározó rendelet. Ez — kö­telezettségeik mellé — megfelelő jogokat biztosít azoknak a vál­lalatoknak. amelyek egy-egy be­ruházás teljes megvalósítását vállalják. Kedvező irányú változás kö­vetkezett be a felhalmozás má­sik elemében: a készletezésben. Nagy elégedettségre azonban még sincs okuhk, mert az ipari készletek gyorsabban nőttek, mint az ipari termelés, a keres­kedelmi készletek pedig — ösz- szetételük miatt — nem min­denben alkalmasak a szükség­letek folyamatos kielégítésére. Tisztelt Országgyűlési A belföldön felhasználható nemzeti jövedelemre változatla­nul erősen hatott a külgazdasági kapcsolatok alakulása, főleg az árak változása. A világpiacon folytatódott az áremelkedés, bár az üteme va­lamelyest mérséklődött. A kül­földről behozott áruk árai 1973- ban összességükben 6, de 1974- ben már 16 százalékkal nőttek, s 1975-ben még további 14 szá­zalékkal volt nagyobb az ár­emelkedés. Az általunk expor­tált termékek árai is emelked­tek, de kisebb mérték­ben, mint a behozatalunké. Kivi­telünk árszínvonala 1973-ban 5, 1974-ben 8 és 1975-ben csak 6 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ilyen körülmények között akkor tarthattuk volna fenn külgazdasági egyensúlyun­kat, ha évről évre nagyobb és nagyobb tömegű árut exportá­lunk a megdrágult import el­lentételéként. Ám a tőkés or­szágok vállalatainak többsége a gazdasági visszaesés miatt csökkentette külföldi vásárlá­sait, Következésképpen foko­zódtak értékesítési nehézsége­ink. A tartós nemzetközi piaci ár­mozgások nem hagyhatták vál­tozatlanul a KGST-országok egymás közti forgalmában ér­vényesülő árakat sem. Az elöl­járóban említett cserearányrom­lásban ezeknek az árváltozások­nak is szerepük volt a múlt év­ben. s a jövőben is számítanunk kell a KGST piaci árak folya­matos, tervezett mozgására. Mindemellett a szocialista orszá­gok forgalmában érvényesülő árak színvonala sokkal kedve­zőbb számunkra, mint a tőkés piacon érvényesülő áraké. Az 1975-ös tapasztalatokból is kiviláglik, hogy külkereske­delmünkben milyen nagy sze­repe van a szocialista országok­kal való gazdasági együttműkö­désnek, mert biztos piacot, hosszú távra szóló és tervsze­rűen bővíthető értékesítést és beszerzési lehetőséget nyújt. Ezért is olyan fontos számunkra az alapos tervezés es a vállalt kötelezettségek kölcsönös telje­sítése a kereskedelmi árucseré­ben. A célprogramoknál és a kö­zös beruházásoknál egyaránt. Közgazdasági elemzéseink azt igazolják, hogy a megváltozott külkereskedelmi feltételekből fa­kadó hátrányt csak úgy mérsé­kelhetjük. illetőleg úgy szüntet­hetjük meg, ha gazdaságunk termelési es értékesítési szerke­zete rugalmasan alkalmazkodik a nemzetközi cserekereskede­lemben megváltozott értékíté­letéhez és a nagyobb verseny szabta korszerűségi és minőségi követelményekhez. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A negyedik ötéves tervidő­szak utolsó évének elemzése is értékes tanulságokkal szolgé', hogy a végbemenő gazdasági folyamatok milyen körülménye­ket teremtettek az új középtávú terv indulásához. Az V. ötéves tervidőszak ne­héz gazdálkodási körülmények között kezdődött, de fokozatos leküzdésükre — mint említet­tük — már eddig is számos in­tézkedést tettünk. A vállalatok és szövetkezetek erőfeszítéséi sem voltak hiábavalók. A tapasztalatokból okulva rendszeresen elemezzük a vi­lággazdaság várható változásait. Az előrejelzések szerint a vi­lággazdaság kedvezőtlen . hutá­saival tartósan kell számol­nunk. A vállalatok az ötéves idő­szakra már megtervezték lei- adataikat és teendőiket. Terveik azt tükrözik, hogy megértettek a népgazdasági terv követelmé­nyeit, céljait. Miközben beszámolunk a múlt év gazdálkodásáról, s javában dolgozunk az ez évi népgazda­sági terv végrehajtásán, jövö évi teendőink részletes meghatáro­zására is gondolunk. A soron levő feladatokra való alapos felkészülést azzal is segíteni kí­vánjuk, hogy az 1977. évi terve­ket a szokásosnál korábban igyekszünk kidolgozni. Ez azért is lehetséges, mert semmiféle nagyobb változtatást nem lá­tunk szükségesnek a szabályo­zókban. Az 1975. és az 1976. évi gaz­dasági folyamatoknak az elem­zése megerősítette az ötödik öt­éves terv céljait, megmutatta, hogy a terv és a hozzájuk tar­tozó követelmények teljesíthe­tők. A kormány idei tervünk teljesítésében és a következő év jó előkészítésében a társadalom előrevivő támogatására épít: a munkaverseny-mozgalom meg­újulására, a szocialista brigádok közösségformáló erejére, ál­lampolgáraink közéleti aktivitá­sára, a gazdasági vezetők kez­deményező készségére, egyszó­val mindannyiunk becsületes, ál­dozatkész munkájára.' A kormány megbízásából ké­rem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fo­gadja el. Faluvégi Lajos expozéját kö­vetően Horváth Lajos, a Bara­nya megyei Tanács elnöke, a bi­zottság előadója, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyette­se, dr. Király István budapesti és Angyal Imre Veszprém me­gyei képviselő szólalt fel. Ebéd­szünet után Nics János Fejér megyei, Kollár József budapesti. Szomszéd Gy. István Nógrád megyei, Szilágyi Sándor Hajdú- Bihar megyei képviselők felszó­lalásával folytatódott a vita. Az elhangzottakra Faluvégi Lajos válaszolt. Az országgyűlés a tör­vényjavaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezután dr. Romany Pál mező­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter expozéja következett. Dr. Romány Pál expozéja Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavas­lat az élelmiszerek termelésé­nek és forgalmazásának szabá­lyozásával foglalkozik. A tör­vényjavaslat — elfogadása ese­tén — új jogforrást, lehető­séget nyújt arra, hogy egysége­sen és korszerűen rendezzük a mezőgazdasági termények és élelmiszeripari termékek — mint a legfontosabb fogyasztási javak — kezelési módját, szabá­lyozzuk az élelmiszerek gyártá­sának és forgalmazásának felté­teleit. A magyar törvényhozás első ízben tárgyal ilyen jellegű, ilyen célokat szolgáló javaslatot. Be­nyújtását közös munka, az ér­dekeltek összefogása és a viták során kialakult egyetértése előzte meg. A törvényjavaslat szükséges­ségét indoltolja, hogy a korábbi átfogó jogszabályi rendezés óta csaknem két évtized telt el. Az­óta jelentős változások követ­keztek be a nyersanyagterme­lésben, az élelmiszer-előállítás­ban, a gyártási eljárásokban, va­lamint az élelmiszerekkel szem­ben támasztott bel- és külföldi igényekben. Fontos elve a javasolt szabá­lyozásnak, hogy az előállítással, a forgalmazással és ellenőrzés­sel kapcsolatos szabályok min­den élelmiszerre, tehát minden ételre és italra, valamint min­den élelmiszerelőállító tevé­kenységre és — felügyeleti ho­vatartozásukra tekintet nélkül — valamennyi élelmiszer-előál­lító szervre és személyre vo­natkoznak. A közvélemény mindenkor érzékenyen követi az élelmi­szerek bőségének, vagy hiányá­nak, mennyiségének és minősé­gének, alakulását. Ismert az is, hogy a magyar nép élelmezésé­ben milyen nagy utat tettünk meg — és milyen akadályok le­küzdése árán — amíg a mai magaslatokra eljutottunk. A kormány tudja, hogy ez még nem a csúcs, hogy az élelmi­szer-termelés és az élelmiszer-el­látás fejlesztése folyamatos és következetes munkát, rendszere­sen ismétlődő cselekvést kíván. A következő években — az ötéves tervről szóló térvény szellemében — a vállalati és a népgazdasági erőforrások jó összehangolásával e téren is előre akarunk lépni. Jelenleg Magyarországon majdnem kétszer annyi élel­miszert fogyasztunk. mint a felszabadulás előtt és ami legalább ennyire lé­nyeges: ez a növekedés nem az egyik vagy másik osz­tály, réteg kiváltsága, hanem ál­talánosan jellemzi népünk táp­lálkozását. Az ország lakosságá­nak élelmezése mellett, az élel­miszer-termelésnek jelentős a szerepe a külkereskedelmi for­galomban is. Népgazdasági ex­portunk több mint ötödét me­zőgazdasági és élelmiszeri oari áruk adják, A nálunk nem ter­melhető élelmiszerekből, tíéli- gyümölcs, fűszer és élvezeti cikkekből behozatalunk is szá­mottevő. Importálunk időnként a kereslet és a kínálat egyensú. lyának javítása, illetve a vá­laszték bővítése céljából, ná­lunk előállítható, mérsékelt ég­övi terméket is. Gazdaságunkra azonban a rendszeres és jelen­tős mezőgazdasági export több­let a jellemző. Magyarország mezőgazdasági termelésével is részt vesz a nemzetek közötti munkamegosztásban, részese az élelmiszer-forgalom bővítésének, részese — a maga szerény mé­reteivel — annak, hogy a világ asztalára több kenyér jusson, Az élelmiszer-termelés és forgalmazás fejlesztése, színvo­nalának emelése elsőrendű po­litikai feladat, mind az életszín­vonal alakulásának, mind a népgazdasági egyensúly fenn­tartásának, javításának lénye­ges tényezője ez. Éppen ezért az ezzel foglalkozó tervezés, a jól meghatározott feladatok kö­vetkezetes megvalósítása együttes feladata a mezőgazda­ságnak és az élelmiszeriparnak, valamint a szállítógépeket és a munkaeszközöket gyártó gén­iparnak, a talaj tápanyag-után­pótlásában, a tartósító, a fertőt­lenítő és más anyagok gyártá­sában érdekelt vegyiparnak, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents