Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-23 / 147. szám

Fiatalok a hagyományok megőrzéséért Néprajzi-nemzetiségi gyűjtőtábor Kétegyházán Négyen a gyűjtött kincsek között (Varad: Zoltán felvétele) ' Kétegyháza. Megyénk egyik nemzetiséglakta községe. Az el­múlt napokban a faluban tíz fia­talról folyt a szó, románul, ma­gyarul. A megyei múzeumbarátok kő­ié, a megyei múzeumi szervezet és a megyei tanács néprajzi gyűjtőtábort szervezett Kétegy­házán a román nemzetiségi érté­kek megmentéséért, feltérképe­zéséért. l’iz — illetve betegség miatt kilenc — eleki gimnazis­tával költözött be Grin Igor néprajzos-muzeológus június 10- én a kétegyházi szakmunkáskép­ző intézet kényelmes szobáiba. •*» — Menjenek csak egyenesen, abban a keresztépületben van­nak — mondja a portás. Az egy­kori kastély egykori istállójában fenséges kényelmű szobák. Az egyikből nyit ki Grin Igor. — Két hetet töltünk itt. Egy héten át az ismerkedés volt a program. Nagyón sok értékes, szinte egyedi darabokat láttunk, ruhadarabokat, földművelő és egyéb gazdasági eszközöket, tex­tíliákat, használati dolgokat. A programban más is szerepel. Magnetofonnal dalokat, filmfel­vevővel, fekete-fehér és színes filmü fényképezőgépekkel szo­kásokat gyűjtünk, illetve örökí­tünk meg. De a táborozó ta­nulók a falu román ajkú lakói­nak építkezési, étkezési szoká­sait is megfigyelik, lejegyzik. A tizennyolc holdas őspark egyik hatalmas fája alatt össze­gyűlik így, ebéd után a csoport. Bordás Tibor az egyetlen fiú. — Nagyon jól érezzük magun- kató Szeretnénk eljönni jövőre is ide, Kétegyházára vagy más­hová. Ma délelőtt Sebesi László­iknál voltunk, a néprajzi ma­gángyűjteményükkel ismerked­tünk. . — Mindenki kapott egy utcát, házról házra járta végig a por­tákat. Volt, ahol a kapun sem engedtek be. de nem ez a jel­lemző. Borbély bácsi nagyon fi­nom házikolbásszal is megkí­nált néhánvunkat. — ősszel valamennyien je­lentkezünk - a múzeumbará­tok körébe. Folytatni szeretnénk a gyűjtést, a feltárását. — Most látjuk csak, hogy mi­lyen is a muzeológus munkája. A gyűjtött tárgyaltat — igaz, se­gítséggel — megtisztítjuk, aztán leltározzuk., elkészítjük a nyil­vántartási kartonját. Aprólékos­ságot, nagy figyelmet követel ez a munka. De élmény csinálni! • * * Az eddigi „termés” a szobák­ban sorakozik. A legbüszkébbek egy szúrná nra. A szűrhöz ha­sonló, rátétekkel és hímzéssel gazdagon díszített kabátfélének születési történetét is elmesélte a volt tulajdonos. Igen érdekes tárgy az a tehénvakaró vas, ame. lyet valaki leleményesen egy kézi kapából készített. A táboro­zó diákok tágra nyílt szemmel mustrálták a férfigatyákat, a „négy szélből való”-t, De van Itt piros, kék és sárga színnel hím­zett terítő, madaras mintájú csipkével díszített párnahuzat, utaló (sorkijelölő fagereblye), két aprólékos munkával hímzett, bár restaurálásra szoruló köd- mön. hatalmas átmérőjű házi­szappan. — A tárgy gyűjtést tovább folytatjuk a hátralevő napokban. Aminek nagyon jörülök: megsze­rették azt, amit csinálnak. A jö­vőben is számítunk segítségük, re. ^ *** A kétegyházi nemzeti ségi-nép­rajzi gyűjtőtábor munkájának si­kerességéről a nagyközönség is meggyőződhet: a gyűjtés legér­tékesebb darabja megyénk mú­zeumainak kiállított gyűjtemé­nyeit fogják ősztől gazdagítani. Á kétegyházi tábor ma, szerdán zárul. (Nemesi) Miinkásművelődés a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregységében I műszergyártás az ipar j azon ágához tartozik, amely ma- ! gas fokú szakismeretet kíván a dolgozóitól. Az új gyártmányok előállítása, a speciális munka­folyamatok szervezése és Irá­nyítása szükségessé teszi a meg­szerzett ismeretanyagok állandó bővítését, a rendszeres tanulást. Hosszú lenne felsorolni azokat a képzési formákat, politikai és szakmai tanfolyamokat, ame­lyekre a Híradótechnikaí Válla­lat békéscsabai gyáregységének dolgozói járnak. A munkásmű­velődés helyzetéről Kulkai Sán- domé személyzeti vezető beszél: — A műszerész szakma elsa­játításának előfeltételé az érett­ségi bizonyítvány megszerzése. A jelentkezőket Békéscsabán a 011. számú Ipari Szakmunkás- képző Iskola veszi fel, gyakor­latra viszont a mi üzemünkbe járnak. Az első évesekkel szak­oktatók foglalkoznak, a másod- 1 évesek már — brigádokba szer- í vezve — műhelyekben dolgoz- j nak műszerészek irányításéval. : —■ A továbbtanulást szívesen | segítjük. Évért te öt-hat dolgozó jelentkezik egyéves technikai minősítő tanfolyamra. Velük ta­nulmányi szerződést kötünk. En­nek lényege: egy évig vállala­tunknál kel» dolgozniuk. Elmondom a személyzeti vezető azt is: a gyárban kihelye­zett általános iskolai osztályok működnek, sőt azok a dolgozók, akik nem végezték el a középis­kolát. gimnáziumba iratkozhat­nak, szakközépiskolába járhat­nak. Támogatják azokat a te­hetséges fiatalokat, akik főisko­lán, vagy egyetemen szeretné­nek továbbtanulni. Az esti vagy levelező tagozatra járó dolgozók­kal ugyancsak tanulmányi szer­ződést kötnek. Tankönyvekkel segít a gyáregység, s a kötelező tanulmányi szabadságon felül több napot biztosít a felkészü­léshez. — Milyen tanfolyamokra je­lentkeznek a szakmunkások és a vezetők itt, az üzem ben" — Az elmúlt évben csupán a lakatosok továbbképzésére 16 ezer forintot költöttünk. A pne­umatikus tanfolyamot 14-en vé­gezték el. Az idén a műszeré­szek továbbképzését szorgalmaz­zuk. A munkajogi akadémiát fő­ként szakszervezeti bizalmiak, nőbizottsági tagok, brigád- és csoportvezetők részére szervez­tünk. Többen elvégezték a ve­zetőképző tanfolyamot is. E té­ren igen sok segítséget kapunk a TIT-től. A gyár pártszervezete nagy erőfeszítést tesz a továbbképzés elősegítésére. Segít ebben a gaz. daságvezetés, a szakszervezet és a KISZ is. örvendetes, hogy nem elégszenek meg a szerve­zéssel. Minden oktatási év vé­gén ünnepséget rendeznek a ta­nulók tiszteletére, s pénzjutal­mat, vagy órabéremelést kapnak az állami oktatásban, szakmai vagy politikai továbbképzésben résztvevők. Számuk eléri a 150 —160-at. I beszélgetés után há­rom olyan fiatallal kívántam ta­lálkozni, aki már elvégzett va­lamilyen tanfolyamot, aki most tanul, vagy tanulásra készül. Szujó Béla, a Jedlik Ányos Szo­cialista Brigád vezetője most jár Vácra, hogy megszerezze a tech­nikusi oklevelet. Tőle kérdezem: mennyiben tudja hasznosítani az eddig elsajátított ismeretekét. — A Vácott szerzett ismere­teknek mintegy 40 százalékát hasznosíthatom idehaza, mivel ezt a tanfolyamot gépszerelők­nek szervezték, én pedig erős­áramú szereidében dolgozom. — Van-e olyan körülmény, amely gátolja a tanulást? — Igen. Nagy gondot okoz a tankönyvhiány. Igyekszem ösz- szeszedni a jegyzeteket azoktól, akik már végeztek. — Hol kíván továbbtanulni? — A tanfolyam elvégzése után szeretnék beiratkozni a marxista esti egyetemre, azután ismét szakmai továbbképzést választok. A beszélgetést egy fiatal beta­nított munkással folytatom. Ké­résére a nevét nem írom le. Ö a Május 1. Szocialista Brigád­ban dolgozik, nagyon szereti munkáját, szorgalmasan tanul, hogy megszerezze a szakmun­kás-bizonyítványt. Hrabovszki Judit műszak5 e1 ri­adó már bátrabban nyilatkozik terveiről: — Jelenleg a biztonsági meg­bízott feladatkört látom el.. Gya­korlatilag a vállalat minden dol­gozójával kapcsolatban állok. — Milyen nehézségekkel ta­lálkozott. miután a technikusi képesítéssel birtokában kine­vezték műszaki előadónak? — Túl fiatal voltam. Kezdet­ben a munkavédelemmel kap­csolatos figyelmeztetéseimet nem mindenki vette komolyan. Szerencsére a balesetvédelmi előírásokat sikerül betartatni, s a gyár fennállása óta nem volt súlyos baleset. — Mik a tervei? — Jövőre szeretnék jelentkez­ni a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára, híradásipari szakra. »** Nem könnyű szervezni és irányítani a munkát ott, ahol különösen sokan és rendkívül szerteágazó képzési-művelődési rendszerben folytatják tanulmá­nyaikat. A személyzeti vezető asztalán példás rendben soka­koznak az akták, a falon kimu­tatások, hosszú névsorokat tar­talmazó listák láthatók. Ügy véljük, ez is előfeltétele a köny- nyen áttekinthető oktatási rend­szernek. A rendszeres oktatást a vállalat és a dolgozók érdekei­nek figyelembevételével szerve­zik. Bukovinszky István Klubutazás az Expressz-szel Június 26-án, szombaton in­dulnak egyhetes kirándulásra a békéscsabai ifjúsági és úttörő­ház „Aranykoszorús” Tízek If­júsági Klubjának tagjai. A vég­cél az NDK, közelebbről Szász- Svájc, az Elba csodás völgye, Drezda és Bad-Schandau kör­nyéke. Az emlékezetesnek ígér­kező utat az „Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda békéscsa­bai munkatársai szervezték a harminc klubtagnak. Kerekes Imre: EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE (Kisregény) HIRDETMÉNY A DÉMÁSZ BÉKÉSCSABAI ÜZEMIGAZGATÓSÁG szerelési osztálya ÉRTESÍTI A LAKOSSÁGOT, hogy Békéscsabán a kötöttárugyár részére épített 10 i<V-os földkábelt, a Tanácsköztársaság útjától az Álmos üti VHTR-állomásig. valamint az ör utcai kihelyezett transzformátorállomástól a kötöttárugyár meglevő transzformátorállomásáig 1976. június 23-án FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZI. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! 8. Mit húzzam, ahogy előre lát­tam, eljött a nyár. A Vida és a Kelemen már kézhez kapták az útlevelüket. A Lakinger, a Tál­tos, a Kun Vili, a Balatonhoz veszi az irányt. A Bánicki és a Gábriel elugranak Jugóba. Ezek is jól összeálltak, egyikre se le­het ráfogni, hogy na ez egy sza­lon galeri, amelyik zsivenzsivei locsolja magát. A Bánickinek Újvidéktől az Adriáig minden­hol van rokonsága. Az öregjét még Berkovicsnak hívták. jó név ez akárhol a nagyvilágban, nem is értem, minek kell ezt za-, matosítani. A magánügyektől ’ egyébként távol tartom magam, inkább adom tovább a nyári programot. A Mazura és a Lehel lecsurognak a Dunán A Mezei pedig Afrikába készül, a báty­ja egy törzsfőnök sofőrje, még­hozzá Chevroleten. A Mandel mellékfoglalkozását tekintve mázlista, sorsjegyen egy moszk­vai utat nyert, TU—134-en uta­zik és egy teljes hétig rontja majd ott a levegőt. Mostanában már annyi bagót szív, hogy sze­rintem nikotinmérgezéssel fog összeesni a GUM-áru.ház előtt. Most is ontja a szivarfüstöt, olyan köd száll fel, mintha nem is mi ülnénk itt, hanem egy mi- nigyúrat telepítettek volna a nagy fa alá. Magam programját illetően már szóltam, nem ha­rapok abba a kézbe, amelyik etet, nem vitatkozom az öreggel. Ha őt megnyugtatja, hogy én vl- gyázok egész nyáron a város rendjére, legyen neki. Felelőssé­get semmiért nem vállalok. A Livi a kedvemért bármikor ve­lem marad. Több buli nincs, szóval a társaság úton lesz. Még csak annyit, hogy a Vidát és a Kelement illetően, hivatalból kö­telességem felhívni Itáliö ható­ságainak figyelmét, vigyázzanak a bejáratokra, ezek nagy menők az osonásban. Strandon és mú­zeumban eszükbe sincs fizetni, a sör érát, ha egy mód van rá, leszállítják, a villamost saját járműnek tekintik. Egyszóval be van fűtve mindenki, mint a gu­mivulkanizáló kazán. A srácok már izegnek-niozognak, a lábuk­kal pumpálnak, íütyörésznek. Oda se figyelnek, amikor a Livi bejelenti, hogy házibulit ad. Nem vitás, hogy az én kedve­mért. Kettőnk helyzete ugyanis már olyan átlátszó, mint az üvegipar fejlődése. Egyszóval így az üt előtt a hangulat ma­gas, én pedig állok közöttük, mint bennszülött az idegenfor­galmi fesztiválon. Mozog raj­tam minden Izom. Tájékoztatom a népet, szerintem olcsóbb, ha lehangolódnak, cserébe elmon­dom, mint a szerénység példáját, hogyan utasítottam vissza egy ajánlatot, amikor a madridi egyetem díszdoktorává akartak választani. Csak röhögnek, any- nyit ér, amit mondok, mint hold­szonda az aluljáróban. Felszál- lunk egy trolira, nő vezeti, de háromszor is leáll, mert a Gáb­riel nyom neki valami egészen reprezentatív szöveget. Az uta­sok csak bámulnak. Az utas mindig bámul. A Gábriel meg csak neveli, hogy ne zavartassa magát a vezetésben, minthogy személyében csak egy ólpedagó­gussal találkozott, nem kell a szöveget szívére venni. Végül is leszállunk, mert a vezető nem óhajtja tovább a társaságunkat. Az ilyen személyek vitele nincs benne a szolgálati szabályzat­ban. Szeretnék mór egy olyan pillanatot, amikor nincs hábou ni.

Next

/
Thumbnails
Contents