Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A NÉPMŰVELŐK KÖZÉRZETE HASZNOS BESZÉLGETÉS néhány gondolatát idézem fel. A beszélgetésen népművelés szakos egyetemi és főiskolai hallgatók vettek részt. Harmad-, ne. gyedévesek, tehát már van némi tapasztalatuk a szakmában is; nyaranta művelődési házakban, járási és megyei művelődési központokban, műsorirodákban, tanácsoknál dolgoztak. Valamennyien lelkesen készülnek jövendő pályájukra — s valamennyien már sze- ! reztek olyan tapasztalatokat — kedvezőtleneket is! —, amelyek érdemesnek látszanak arra, hogy elgondolkozzunk felettük. Elmondták: amennyire a két-három nyári gyakorlatukon látták: nagyszerű lehetőségeket kínál ez a pálya, teret ad új gondolatoknak, értelmes kezdeményezéseknek, lehet alkotni, teremteni. Mégis, talán nem lesz helytelen elsősorban azoknak az ellentmondásoknak a „nyomvonalát” követni, amelyeket a fiatalok meditációikban felvillantottak. Mindenekelőtt a kisebb településeken — nagyközségeknél, járási székhelyeken, falvakban — dolgozó népművelők helyzetéről, közérzetéről. „A népművelő — mondotta egyikük —1 afféle átmeneti lénynek számít a pedagógus és a tanácsi alkalmazott között. Néhány szemléletes példa annak az idősebb kollégának a hely zetéről, akivel most már a harmadik nyarat töltöm. Amikor benyújtotta a lakásigényét a tanácshoz, azt mondták, majd a pedagógusokéval együtt bírálják el. Nagy csodálkozására, váratlanul fizetésemelést kapott — mert a tanácsi dolgozók közé számították. Ugyanezért nem engedték meg neki, hogy igénybe vegye a napközi otthon konyháját, mert az csak a nevelőknek jár. De a tanácsnál sem kapott kedvezményes étkezési lehetőséget, eltérően a tisztviselőktől, mert abban az évben pedagógusnak számított. Majd kitüntetést kapott, több tanácsi dolgozóval együtt. Folytathatnám a mulatságosnak is beillő jelenségeket.” A fiatal népművelőjelölteket zavarja, olykor elkedvetleníti ez a rendezetlen állapot. Szerencsére — a nyári szakmai tapasztalatok alapján — bizonyos mértékig felvértezik magukat, jó előre. Tudják, hogy pályájuk kezdésekor, kivált, ha olyan helyre kerülnek, ahol nem dolgozott még népművelő, könnyen szembe találhatják magukat ilyenfajta magatartással. Amely — ezt hangsú-' lyozzák — korántsem ellenséges. A tanácsiak, a pedagógusok szeretettel fogadják őket. Csak éppen nincsen még tapasztalatuk abban, hogy a népművelő mire való. Mi a munkája, miben segít majd a közParasztballada Varsa Zoltán Az asszony illatát férjétől kapta Verítékével behavazta A föld a tenyerükbe égett szótlanok voltak, koravének Gyerekük fölsuhant a Napba s beleolvadt a híg aranyba ök a nyárban csak aszalódtak egyre kevesebbet szóltak Végül egy röggé összesültek gyökerei lettek virágnak, fűnek Pillanat-éneK Szóesi Margit Láthatatlan vadgalamb rivall. Forrás cseppen, fekete a zöld. Hideg moha kék molyhaival játszadozik a fiatal Csönd. Testemen s az erdő sejtjein úr az alvajáró értelem. Ez a h^ely a Jelen Pillanat, miből én is folyton vétetem. Tudom én, hogy nagyszerűt sugall, én vagyok csak arra képtelen. Óriás karácsony-ágain terveink kápráznak félszegen. ségnek, mit cselekszik az esztendők során. Ezért néha kissé idegenkedve néznek rájuk — vagy pontosabban : jóindulatú kíván- csisággaL Ugyan miként gyümölcsozteti a tanultakat a gyakorlatban? S főleg: mi lesz az a gyakorlat, amelyet folytat? Van, aki könnyen, gyorsan csatát nyer: Egy jó kezdeményezéssel bebizonyítja életrevalóságát. Mint az a népművelő, aki a népszerű televíziós produkciók néhány szereplőjével és alkotójával (sok hetes munkájába került!) találkozót szervezett a termelőszövetkezet klubjában. Attól fogva tisztelték: tudták róla, hogy megvalósítja, amihez hozzáfogott. A munkája később már nem volt ilyen látványos — napi, népművelési „aprómunka” volt, de a kedvező bemutatkozás jó légkört teremtett hozzá, megfelelő kezdősebességet adott. De vannak, akiknek a bizonyítás hosszú ideig, esetleg évekig is eltart. HOGYAN LEHETNE ezen a helyzeten változtatni? — hangzott egy kérdés, amelyet a népművelő szakos fiataloknak feltettek. S akkor meglepő válaszuk következtek. A többségének (nem mindegyiknek!) a lényege az volt, hogy ezen a helyzeten nem kell erőszakos, azaz „rendeleti úton” vagy más adminisztrációs eszközökkel változtatni. Azzal indokolták: aligha is lehetne. De ami még ennél is fontosabb: a népművelő hivatás művelői egy — bőven számítható —r évtized alatt aligha teremthették meg a működés valameny- nyi feltételét úgy, hogy az a köztudat — értve ezen a „hivatalos köztudatot” is — szerves részévé váljon. Természetes, mondották, hogy vannak még helyek, ahol nem tudják, mit kezdjenek velük. Természetes, hogy esetleg évekig is az első példában említett „átmeneti emberként” kezelik őket. Azt, hogy mire valók és hogy mit tudnak, nekik kell bizonyítaniuk. Ha azt teszik, amit tenniük kell, megismertetik magukat Végül is a hovatartozásuknak ezek a szervezeti rendellenességei, bár nagyon bosszantó és hátráltató tényezők lehetnek a munkában, nem perdöntőek, csak járulékok. S a résztvevők elkezdték sorolni, mit tettek az elmúlt években a népművelők — azok a fiatalok, akiket az egyetemek, főiskolák bocsátottak ki. A felsorolásukat követni hosszú volna, nincs itt rá tér. De nem is fontos a „jegyzőkönyvezés”, hiszen akik találkoztak velük munka közben, nagyon is jól tudják, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtásában, az ismeretterjesztő munkában, a színvonalas programok szervezésében, az ízlésnevelésben mit jelent a tevékenységük. Hogy mennyire megtanulták a művelődésszervezés bonyolult, sokágú tevékenységét, miként hasznosítják a tanultakat, szociológiai, pszichológiai ismereteiket, egész szakképzettségüket. Ahol megértő támogatás fogadta őket — mint mondták, elsősorban a nagy iparvárosokban, megye- székhelyeken, munkástelepüléseken —, ott hamarosan értékes eredményeket produkáltak. Üj típusú ismeretterjesztő formákat honosítottak meg, elevenné tették a klubfoglalkozásokat, közönséget szereztek színházi előadásoknak, friss vérkeringést hoztak *a szakköri munkába, politikai, világnézeti. témák iránt keltették fel az érdeklődést, hasznos kirándulásokat szerveztek, egész közösségeket tettek múzeumok látogatóivá ... Átalakították a művelődési házak belső munkáját, segítségükre voltak a társadalmi szervezeteknek. Munkásközösségek művelődési programját dolgozták ki, szocialista brigádok szabad idejének megszervezéséhez adtak hasznos javaslatokat. De nem csak tanácsot adtak, sok helyütt társaikká szegődtek, velük együtt jártak koncertre, színházba... A SIKER NEM KEVÉS TEHÁT. Kevesebb talán, mint lehetne. De az az „ifjú raj” mér így is sok-sok eredményt mutatott fel, sok-sok hasznos munkát végzett eL Valamennyien egyetértettek abban, hogy a közérzetükön van javítani való. Néha túlságosan magányosnak érzik magukat. Egyes helyeken, s nem a saját hibájukból, közömbösség veszi körül őket. Nem érzik azt, hogy a párt-, szakszervezeti, tanácsi vezetők igényt tartanak a munkájukig. Előfordul idegenkedés, szűkkeblűség is. S nem mindig csak rajtuk áll, hogy ezt legyőzzék. Hasznos, fontos találkozás volt, amelyen ezek a problémák szóba kerültek. Akik részt vettek rajta — a népművelőket fogadó megyék, városok illetékesei — sok mindent megismerhettek a fiatalokat foglalkoztató gondokból. S meggyőződhettek arról, hpgy a művelődésügy érté-' kés, nagy tartaléka a tettre kész,’ jó szellemű fiataloknak ez a lelkes csapata. Érdemes jobban törődni velük, nagyobb szeretettel várni őket, többet tenni értük. Jó közérzetük — amelynek megteremtéséhez olykor valóban csali igen kevés kell — az egész társadalomnak hasznos: eredményes munkájuk révén népes közösségek gondolkodása változik, szocialista világképe lesz teljesebb. X. I. Molnár Antal Fiúportré Szente Béla versel: EMBERSÉG nem szólítottam a hegyeket hogy mozduljanak ember módjára magamnak kivívtalak nem hívtam vihart győzelemre csöndben fektettelek a kezembe ÖRÖKSÉG • virágját mint rúgja el a pompázó rózsa csak ne maradjon ősznek töretlen adósa mint tagadja az isten teremtő emberét mint zúz férfit semmivé egy iszonyú kerék menekülj csodaszarvas erdők sűrűjébe magadat fölszaggatni bozótok mélyére menekülj drága ének hová az emberek lépnek megtartani Mártát az örök mindenségnek Lapunk és a KISZ MB tehetségkutató irodalmi pályázatán ILI. díjat nyert versek. Molnár Autal üubiotnál
