Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
Borka Sándor tanácselnök Battonya múltjáról, jelenétől és tervezett jövőjéről beszélt az ankét résztvevőinek. Mellette jobbról Palkó Lajos, a nagyközségi pártbizottság titkára írók, költők, képzőművészek és vendéglátóik a Felszabadulási Emlékparkban. Ezen a helyen ért Battonya határába az első szovjet páncélos Délután Sass Ervin, lapunk kulturális rovatának vezetője nyitotta meg a művelődési házban Bartóki József és Várkonyi János közös tárlatát • (Demény Gyula felvételei) Adalék életrajzomhoz Katona Judit Minden erdőm kipusztult, minden hidarn leégett, hehetnék sokkal bátrabb, tisztább, erősebb ének, két torokból szakadtam, vértitkukból virágzóm. Két halott, s felelőtlen elsiratott és drága, megátkozott hiánynak vagyok hol árnyban, fényben nyíló virágtalan virága. Megismerés (Pszichológiai novella); A férfi a szoba közepén mondta nyájasan, és a gye- álll és már jó ideje nézte, rek orra elé emelte a pénzhogyan játszik a gyerek a tárcát. — Ott \an — értél- pénztárcával. Gyönyörkö- mezte tovább a helyzetet, dött az alkalmazkodás ak- és néhány pénzérmét köti v-elsajátí tó folyamatában, tort elő a nadrágja zsebé- ahogy a birtokba vett, ki- bői. próbált tárgy visszahat a A húszfillérest összezárta tevékenységre, és új cse- egy kétforintossal és a gye- lekvést motivál. A gyerek rekhez fordult: most éppen a pénztárcá- — Hallgasd csak! val manipulált. Felvette, A gyerek azonban másszájához emelte, majd el- hová figyelt. Az apja tetartva szemlélte, nyomkod- nyerőben túrkált az ottma- ta. ismét rágta, a szönye- radt csillogó-csilingelő cso- gen a peremére állította, dabogarak között, kaparni kezdte, ráncigái- , — Csörög a pénz! —pró- ta (fenséges-nagyokat nyö- bálkozott ismét a csaloga- gött hozzá), lehajolt, oldal- lássál a férfi, és a feje tora dőlve szemlélte, ide-oda lőtt legyezett a pénztárcá- rakosgatta. Amikor a pénz. val. Majd a gyerek arcá- tárcát már minden számá- hoz hajolt, ra elérhető érzékleti minő- — Én is! — ömlött szét a ség szerint megvizsgálta, szobában ezüstcsengőként felállt és tiszteletköröket a gyerek hangja. — Én is, írt le a szoba közepén. én is! — csapta össze két — Ecajjat! — szólalt húsos kezecskéjét, és ka- meg egyszercsak a gyerek, cagva táncolt, toporgott to‘- és lázas keresgélésDe kéz- vább. dett! — Ecajjat, ecajjat, Felállította az apját a ecajjat! — ismételte izga- szőnyegről, ráültette a he- tottan, végül az apja elé verő szélére, hogy a kezé- állt, hatalmas, okos szemeit be szórhassa elbitangolt rámeresztette, és a keze jószágait. A férfi lehajolt után kapdosott: hívta. Le- a pénzérmékkel, libasorba ültette a heverő mellé a rendezte őket a szőnyegen szőnyegré, összegyömöszöl- és számolni kezdett: te az összenyálazott pénz- — Egy, kettő, három... tárcát. A férfi kinyitotta, Te is... ! a húszfilléres a sarokban __Te is! ___ csilingelt s zorongott, mintha oda ál- vissza vékony hangocská- lították volna. ján a gyerek, de megint az — Nem szaladt el! — apja számolt: Könyvjelző — Egy, kettő, három ..'. A gyermek ekkor elmosolyodott, mintha minden megvilágosodott volna előtte, és kiragadva Kodály: Cipósütéséből egy sort, átlényegültén (némi disszonanciával) énekelni kezdett: — ... Hájom takka mákká, hájom takka mákká . .. Aztán villámként lecsapott a pénzsorba, hogy szanaszét gurult valameny- nyi darabja. Izzadt öklében a pénzérmék egyre jobban ösz- szeálltak, bár egyikük-má- sikuk még kikandikált. Vidám kacagás, sivalkodás árasztotta el a szobát. Lábujjhegyen íel-alá járkált, a fejét bóbiskolón ingatta vékony nyakacskáján — az egész gyerek csupa légies volt! Mintha senki és semmi más nem létezett volna akkor a világon: csak és kizárólag ő! Aztán megint guberált a húsos hurkapálcikákkál. Leült, szétterpesztette csupasz lábait, maga elé rakosgatta a féltett kincseket. — Pécc! — szólalt meg rövid mélázás után. — Pécc! — mondta még egyszer, és tekintetét bizonyságkérőn az apjára emelte. — Igen, pénz! — erősítette meg a férfi a gyerek szavait, és nyomatékkai ejtve ki a „z" betűt megismételte: — Igen, pénz! A gyerek felállt, odatipegett az apjához, az ősz- szegyűjtött pénzérméket a kezébe szórta, majd játékos kedvvel belekapirgált a megkérgesedett tenyérbe, akár egy szemétdombi kiskakas. Eltávolodott, visszatért roskadozón. Dülöngélve rótta a szobát. Kezeit erőtlenül lóbálta. a háta meg- görbedt, térdben megrogytak a lábai, totyogott, vonszolta magát — a másféléves öregember! Néhány tiszteletkor után visszajmbolygott az apjához, egyenként rakosgatta a markába a megszédült pénzérméket. A végső szemlélődéinél az orsócsont mozdulására, hol jobbra, höl meg balra fektette el bozontos fejét. Ott figyegett ujjai közt az utolsó ismeretlen ismerős, mígnem diadalmas sikoltással, határozott mozdulat kíséretében elhajította. — Kéc! — csapta össze a tenyerét a gyermek, mintha azt sóhajtotta volna: ..Szabad vagyok!” — és beletörölte maszatos kezét az ingébe. A férfi vonalzóval piszkálta elő "az utolsó pénzérmét a heverő rryjgül. A gyerek kíváncsian hasalt a szőnyegen. Zana Zoltán Tomka Mihály versei: Úgy jöttem Ügy jöttem én, mint eltörtlábú állat vonszolódik kietlen földeken — fokozódó, lassú hullámokban költöget a szerelem. TE el nem múló hóesésben jársz egy álombéli táncot, a nyárfánál, ahol \ feledhetetlen viola virágzott. Déry Tibor: A félfüiű Azt gondolná az ember, hogy már semmi újat nem tud mondani számára a naplementével korban erősen viaskodó művész, legjobb esetben is csak ismétli önmagát, szelleme takarékon égő lángjánál már csak a múlt fényei vibrálnak. A művek azonban cáfolnak, Déry tündöklőbben világít, mint valaha. Legújabb kisregénye, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentetett meg, a „Rémtörténet” alcímet viseli. Témája divatos, hiszen az emberrablás világába kalauzol. A téma mögött meghúzódó súlyos gondolatok kifejtésére ifj. Hamilton György elrablása, megcsonkítása és „visz- szaszolgáltatása” nyújtja a keret játékot, melynek színhelyei: a maffiától hírhedtté lett Olaszország és a kapitalizmus felsőfokán rothadó Amerika. Ifj. Hamilton Rómában éli az aranyifjak életét. Négyévesen kerül az örök városba, szégyelli, hogy egy percet is Amerikában élt. Szülei különcök, nem egymáshoz valók, el is válnak, majd ismét házasságot kötnek, s azt is megunván vadházasságban élnek az éppen soronlevő következővel. Már az iskolában vérbeli fenegyerek, ifjúként is . állandóan a „falakat” ostromolja, számára senki és semmi sem szent. Vele is' így "lesznek elrablói, akik egy átmulatott éjszaka után csapnak le rá, 400 kilométerre hurcolják el Rómától, s mindezt a demokrácia szent nevében cselekszik, ami számukra nem egyéb, mint olyan " csomagolópapír,7 amibe mindent bele lehet göngyölni. Elrablói 50 napig tartják fogva, s ez az ötven nap bőségesen elegendő ahhoz, ‘ hogy felvonultassák teljes eszköztárukat. Finom kis lelki háborúval indul a kínzás, mely végki- íejleményében a sárgaföldig alázza a humánum nevében a humanizmust, az emberiség nevében az embert. Nem kis dolog élet és halál között lebegni úgy, hogy teljesen tisztában legyünk azzal, hogy énünk nem egyéb a haramiák szemében, mint 9 milliót érő váltságdíj. Csoda-e, ha ebben a szituációban újrafogalmazódik az örök kérdés: mi végre is születtem? S vajon kik az igazi bűnösök, akik elrabolták vagy .akik vezérként háttérben állnak? Azok-e, akik Mu- cius Scaevolára hivatkozva — ideológiát fabrikálva aljasságukhoz — olyan módszeresen törik meg jellemét. hogy végül is örül, hogy csak az egyik fülét vágják majd le, hogy bit zonvítsák foglyuk valódiságát. Ifj. Hamilton — anyja aktív közreműködésével — végül szabad. Hiányzó fülének helyét lassan benövi haja, irtózva gondol a római rendőrségre, ahol nagyobb energiát fordítót-' tak az ő kihallgatására, mint az igazi bűnösök kéz- rekerítésére. És az élet megy tovább az ő olaszos és amerikás rendjén, mert ott és ma, ez. így van rendjén. De, valóban „rend” ez, vagy inkább már a „rendetlenség” ómegája?! Szilárd A (lám Ügy jöttem én, s viszem a forradást a sose-múló hóesésben — s hiszek néha szétnyíló ökölben, jöldrehulló, törtpengéjű késben. Márciusi óda Szakadj világra, Szél! álmaink ámokfutója, elönt a néma vér mámora, mérge, átka. Hasíts a gyökérig, Tűz! kórót, fekete ágat hamuba, föld alá űzz — ragyogó rügyek várnak! Világnyi ködből jöttünk terimteni hazát — temetni újra-újra búját, alázatát. Szakadj a világra, Szél! Szerelmünk! Ámokfutó! Vetkező föld a lélek, tájain inai a hó! Lapunk és a KISZ megyei bizottsága ifjúsági irodalmi pályázatán első díjat nvert költemények. Bujdosó Imre Szoba