Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
Terntékrangsorolásl módszer a gépiparban Á reelektfT iparfejlesztés, a folyamatos gyártmánykorszerűsítés a gépipar egyik legfontosabb feladata az V. ötéves tervidőszakban. 1976—80. között a gépipari üzemek megszüntetik a több milliárd forint értékű gazdaságtalan, korszerűtlen termékek jelentős hányadának előállítását, s ezeket új gyártmányokkal váltják fel. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a kohó- és gépipargazdasági szervezési és számítástechnikai intézetet bízta meg, hogy állítsa össze a termékek korszerűsítésének rangsorát. A rangsorhoz kritériumrendszert alakítottak ki. Első lépésként mintegy 60 olyan feltételcsoportot állítottak össze, amelyek alapján eldönthető egy gyártmány jövőbeni sorsa. A feltételek nagy részét négy fő csoportba sorolták, és így létrejött a vizsgálathoz szükséges négy alapvető motívum, a korszerűség, a gyártásfejlettség, a gazdaságosság és az értékesítés. Ezután kialakították e fő csoportok felmérésének rendszerét, kidolgozták az ezekhez kapcsolódó kérdéseket, úgy, hogy azokra értékelhető, számszerűsíthető és kevésbé szubjektív megítélés alapján lehessen válaszolni. A közelmúltban kísérletképpen 80 gépipari gyártmánycsoportot vizsgáltak meg a termékrangsorolási módszerrel, az adatok feldolgozása folyamatos. Egy 10—12 tagú intézeti kollektíva és a közreműködő mintegy 120 technológus, mérnök és közgazdász már elvégezte a próbaszámításokat. LENGYEL TÁJAKON II. Á Visztula üzen A városháza tornya a Stare Miaston A Visztula és a lengyel teakultusz találkozik valahol. Persze ez a teázás szeretetének egyfajta, új magyarázata. Szörnyű magyarázat, mégsem kerülhetem el, hogy megírjam. Azt mondják lengyel barátaink, azt meséli Maja Szenejko, kedves és szolgálatkész tolmácsunk, hogy a háborúban halottak ezreit nyelte el a folyó, és ezért van, hogy a Visztula menti városokban nem isznak vizet, csak teát. Emlékszem,' amikor Varsón keresztül Torunba megérkeztünk. és elfoglalhattuk szállodai szobáinkat, a zajló, zúgó, erős sodrású Visztula volt az első látvány, és csak aztán a város íelmagasodó sziluettje. Elképesztően fenséges, nagy folyó. Elképesztően magával ragadó, mert a történelem tanúja, népek születésének és elmúlásának figyelmes örizője. Sokat töprengtem azon, mielőtt ütibeszámolóm megírásához fogtam, mennyit és hogyan írjak a városról, mely egy márciusi •W' runtn. hétre otthonunk lett, és számo- latlan jelét adja annak, amiről beszélni sem kell. Azzal is, hogy megmutatják a régi városháza múzeumában a királyok termét a királyok arcmásával, közöttük Magyar Lajosét, aki nálunk, a mi történelmünkben Nagy Lajos nevet visel. Azzal is, hogy az óváros főterén ott leng, lobog a háromszínű magyar zászló, és azzal, hogy Tö- runban is beszélnek Rákócziról, a fejedelemről, aki Lengyelhonból indult a nép élére állni, és oda érkezett vissza, harca bukása után. Ezt üzeni a Visztula, a folyam, mely 1092 kilométeren vonul végig a lengyel tájakon, ott úsznak habjai Krakkó alatt, Varsó falainál, Torun mellett, hogy végül Gdansknál elnyelje a Balti-tenger. A gyulai lányok és fiúk, a. Körös együttes tagjai egyetlen, hatalmas lendülettel táncolják végig a lengyelországi napokat. Az ünnepi nyitány a toruni tiszti házban fergeteges siker. Odalent a nézőtéren senki sem sejí**, 1 ,v-rtí, hogy húszórás utazás és alig kétórás pihenés van mögöttük. Táncok, virágénekek, népi játékok: színes csokrok népünk művészetéből. A műsor végén vendéglátóink is ropják már a magyar táncot, és Bogdán Cybulski alpolgármester szerint olyan természetes az a szó, hogy barátság. Másnap, a pontosabbak szerint csütörtökön autóbuszra száll a társaság, és vidéki vendégszereplésre indul. Mindenki jókedvű, még Dezső is, lengyel sofőrünk, akit ugyan Jánosnak hívnak,, de mindenki Dezsőnek szólít. Hűvös van, a földeken hófoltok, ott kocog azonban már a tavasz a fehér törzsű nyirfaligetekben. Ze- gartowice és Chelmno várja a gyulai táncosokat, és alig ereszti el. Késő éjszakáig fülünkben cseng a taps, az ismétléseket követelő, a megállíthatatlan, és emlékezünk" a kézfogásokra is. Csütörtökön délelőtt hivatalosak vagyunk a városi könyvtárba, ahol a magyar szocialista irodalmat bemutató emlék- kiállítást nyitnak. Utána irodalmi műsor: József Attila versei lengyelül. Aki teheti, és akad egy-két órája: járja a várost. Egy nap alatt még a reményét is feladtuk annak, hogy mindenhová eljuthatunk, hogy Torunnal egészen megismerkedünk. Képtelen a vállalkozás, az idő gyorsan múlik. Élmény a Dom Ko- pernika, a Stare Miastotól öt percre. A kétemeletes, jellegzetesen gótikus házban rendezték be a múzeumot, mely a csillagászatot forradalmasító heliocentrikus világkép megalkotójának életét, és szülővárosának történetét is bemutatja az audiovizuális technika szinte páratlan alkalmazásával. Sötét teremben álljuk körül a középkori Torun makettjét, itt van minden: a Stare Miasto, az óvárost körülvevő fal és bástyarendszer, a házak, a Visztula kék szalagja, apró gályákkal, hatalmas íahidakkal. Zene szól, lovak patái csattognak, ostromlók kiáltoznak, a történelmet olvasó hang nyomában fénypászmák hullanak a város egy-egy pontjára, és így, átkelve évszázadokon, átéljük a régi város lakóinak életét.,. Kora este újra a Visztula vonzza magához a távolról jött vendéget. A part szegélyén surrog a folyó. Faágak bukdácsolnak a felszínén, libegnek észak felé. Friss, jószagú a víz. Pedig tízezrek temetője volt. Sass Ervin Következik: Milyen messze van Magyarország? t A modern Torun. Helios Hotel és torony hazak az óvárostól öl perce«
