Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám

/

Sverkeszlőségi hcrekasztal-bcszélgctc*

A mező

Ismeretes, hogy 1976. január

1-gyel új gazdasági szabályzók, alapján szervezik termelőszövetkezeteinkben és a gazdasági élet más területein a munkát.

Az új szabályzók megismerésére már eddig is számos kezdeményezés bontakozott ki a megyében. A gazdaságszervező munka megindult ugyan, de nem tárta fel azokat a belső tartalékokat, amelyeket jogosan vártunk.

Az üzemi gondok és problémák megismerésére, a jó tapasztalatok tnépszerűsítésére szerkesztőségünkben kerekasz- tal-megbeszélést tartottunk, melyen részt vett Antal József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője, Balogh László országgyűlési képviselő, a békési Egyetértés Tsz elnöke, Bokor Adám, a PM Bevételi Fő- igazgatóság Békés‘ megyei hivatalának osztályvezetője, Fodor Lajos, a gyulai Köröstáj Tsz főkönyvelője, Kiss József, az MNB Békés megyei Igazgatóságának mezőgazdasági osztályvezetője, Maja János, az orosházi Új Élet Tsz főkönyvelője, Szabó Ferenc, a Dél-Békés megyei Tsz-ek Szövetségének osztályvezetője, Seres Mihályné, az újkí- gyósi Aranykalász Tsz főkönyvelője, Szilágyi Mihály, a PM Bevételi Főigazgatóság Békés megyei hivatalának revizora, Sótyi János, a Körösök Vidéke Tsz-ek Szövetségének elnökhelyettese, a gyulai Munkácsy Tsz elnöke, Stafira Sándor, a szarvasi Dózsa Tsz főkönyvelője, Vantara János, a Körösök Vidéke Tsz-ek Szövetségének osztályvezetője és Zatykó Mihály, az orosházi Petőfi Tsz elnöke.

A szerkesztőség részéről jelen volt Enyedi G. Sándor főszer- , kesztő, Seleszt Ferenc gazdaság- politikai rovatvezető és Dupsi Károly újságíró. A tapasztalatokról a következőkben számolunk be.

A szabályozókról az első olvasás után

A jelenlevők elmondták, ismerve a népgazdaság helyzetét, egyetértenek a gazdasági szabályzók elveivel, de egyes konkrét intézkedései mintha név„ lennének összhangban a XI. kongresszus határozataival.

Amikor megjelentek az 1976. január 1-től érvényes gazdasági szabályzókat tartalmazó rendelkezések, megyénk több tsz-ében folyó árakon megtervezték az 1976. évi gazdálkodást. A jobb természeti adottságú déli részen és a mostohább északin egyaránt azt tapasztalták, hogy a tiszta jövedelem jelentős részét az állam 1976-ban elvonja. A szabályzók első olvasás utáni alkalmazása megyénk egyik legnagyobb és gazdálkodásáról országosan elismert, füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben mínusz 20 millió forint mérlegeredményt hozott. Arányaiban ilyen, vagy ennél kevesebb, de mindenféleképpen mínusz előjelű eredményt számoltak Orosházán, Gyulán és Újkígyóson. Ezekben a gazdaságokban a termelés színvonala magas, különösen all ez a növénytermesztésre.

Az állattenyésztés 1976. évi tervében — a takarmányárakban bekövetkezett változások, valamint az ezek kiegyenlítésére rendezett felvásárlási árak emelése, prémiumok juttatása ellenére — azonos termelési színvonalon, kevés üzem esetében, a költségek és a bevételek azonos alakulása figyelhe'tő meg. Többségében azonban ez az ágazat továbbra is veszteséges.

Többen felismerték, hogy az elmúlt évi szinten történő gazdálkodás a jelen szabályzók mel- I

gazdaság gazdasági szabályzóiról

lett nem hoz kielégítő eredményt. A szabályozók fokozottan arra sarkallnak, hogy lényegesen emelni kell a gazdálkodás színvonalát, mert csak így lehet ellensúlyozni a megnövekedett költségeket, elvonásokat.

A szövetkezetek vezetőségei e tények ismeretében újból összeültek és átvizsgálták a termelés szerkezetét. A termesztendő növények várható hozamából visz- szaszámolták a költségeket és az elérhető jövedelmet. Ha a hekT táronkénti jövedelem nem érte el a korábban legtöbb pénzt hozó kultúrák utáni bevételt, elálltak termesztésétől. Újkígyóson így esett ki a rostán a paradicsom, az uborka és a káposzta termesztése, amely a népgazdaságnak oly fontos lenne az exportlehetőség kihasználása és a belső ellátás biztosítására.

A növénytermesztésben a sza- bályozók hatására fokozódott a már korábban elkezdett szakosodás üteme. Növekedett az érdeklődés a búza, a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a cirok, a kender és a lucerna termesztése iránt. Érthető, ezek a növények jól gépesíthető«, ke- mizálhatók, vagyis kevés élőmunkával előállíthatok. Ugyanakkor a kertészeti kultúrák — friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra — veszítettek jelentőségükből, noha ezekre a cikkekre legalább olyan szükség van, mint a cukorrépára, napraforgóra, búzára, kukoricára.

Ügy tűnik, hogy a termelés szerkezetét a gazdasági szabályozók az első olvasás és alkalmazás után olyan irányba sodorták, melyek a későbbiek során a belföldi ellátásában nehézségekhez vezethetnek. A termelés szerkezete akkor alakulhatott volna az exporttörekvéseknek és a belső ellátásnak megfelelően, ha a tsz-ek szakosodása a népgazdaságnak szükséges termények és termékek következetes megtermelésére irányul.

Következtetések: Az első olvasás és értelmezés után nyilvánvalóvá vált:

— a szabályzókat átfogó elemzéssel mélyebben kell megismerni, nem szabad mechanikusan értelmezni,

— egyes esetekben a népgazdasági és a csoportérdek nem találkozott, a csoportérdek került előtérbe a társadalmi szükségletek rovására. ,

A termelési és pénzügyi tervekre gyakorolt hatás

A két tsz-szövetség adatai szerint megyénk 85 szövetkezetében az 1976. évi termelési és pénzügyi tervek nyomán 770 millió forint nyereséggel számolnak. Ez több mint az 1975. évi nyereség volt, ugyanakkor az 1976-ra jutó fejlesztési alap — melyet a zárszámadások tartalmaznak — kereken 100 millió forinttal kevesebb a tavalyinál. A konferencia résztvevői közül többen elmondták, hogy a 770 rriillió forint nyereséget túl szépnek tartják. Vagyis kétségbe vonják a tervek realitását, hiszen a megye déli területén 30—44 százalékkal nő a jövedelmek központosítása, a megye északi részén pedig 16—40 százalékkal. így a tervek lényegében a hitelképesség „szavalolá- sát” szolgálják.

Elhangzott olyan megállapítás is, hogy a szövetkezetek egy részében még nem érzik és érzékelik kellően a termelés költségeinek növekedését. Rövid lejáratú hitelek iránt az érdeklődés fokozódott. Az év első negyedében — 1975 hasonló időszakához képest — máris 30 százalékkal több rövid lejáratú, úgynevezett termelési hitelt kértek az üze

mek. És ez nem véletlen. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz- ben a korábbi évek bruttó jövedelméből 25—30 millió forint fejlesztési alapot képeztek, most pedig 5 millió forintnál alig többet. (A Békés megyei AGRO- KER I. negyedévi forgalma 110 millió forint, a tavalyi hasonló időszakban ugyanez a szám 500—600 millió forint volt.)

Azokban a gazdaságokban, ahol a korábbi években fejlesztésre — szakosított szarvasmarhatelep és sertéstelep építésére — nagyobb összegű hitelt vettek fel, a központi elvonások fokozódása és a visszafizetendő hitelek következtében nehéz helyzetbe kerülnek. A termelőszövetkezetek többségében termelésfejlesztésre, beruházásra továbbra sincs vállalkozói kedv. 1976. március 30-ig egyetlen középlejáratú hitelkérelem seyi érkezett az MNB Békés megyei fiókjához. A megyei tanács 12 millió forint üzemfejlésztési keretét, melyet a mostoha adottságú tsz-ek támogatására rendszeresítettek pályázat útján, az érdekelt üzemek figyelmen kívül hagyták. Az exporttermelés lehetőségének kihasználására, az úgynevezett konvertálható deviza szerzésére a kormány külön hitelt biztosít. Ez igen előnyös lenne többek közt a juhászat fejlesztésére, dp március 30-ig ilyen hiteligény nem érkezett az MNB-hez.

A következtetés kézenfekvő. A gazdálkodással, az üzemfejlesztéssel járó „felelősséget” jól érzékelteti az 1976-ra tervezett 770 millió forint tiszta nyereség és a gazdaság fejlesztésében a vállalkozói kedv hiánya. A beruházás folyamata megtört, pedig lenne\mit tenni a jövőért, tökéletesíteni a technológiát, bővíteni a technikai berendezéseket. Bőven akadna lehetőség jól, sokoldalúan megalapozott, a népgazdasági célokkal szorosan összefüggő fejlesztésekre.

Az 1976-tól érvényes gazdasági szabályzók hatására a megye tsz-eiben a bérszínvonal tartását egyelőre csak a fejlesztési alap rovására képzelik el. Pedig ez az álláspont tarthatatlan. Természetesen vannak más irányú elképzelések is a szabályozók okozta elvonások pótlására.

Mit javasol a két tsz-szövetség?

A Dél-Békés megyei és a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetsége annak tudatában, hogy a szabályozók és az össztársadalmi érdek összefüggései lassan tudatosulnak, ezért elsősorban a tsz-ek gazdálkodásában levő tartalékok feltárását javasolja. Jól bevált módszer erre az ágazati önelszámolás bevezetése. Ennek az a lényege, hogy a föágazatok önálló termelési és pénzügyi terv alapján dolgoznak. Az irányítás szerkezetének változása növeli a vezetők és a beosztott dolgozók felelősségét, anyagi érdekeltségét az olcsóbb, a kevesebb ráfordítást igénylő termelésben és takarékosságban A pénzügyminiszter rendelete alapján helyenként már kiszámították az állományi bázislétszámot, amely alapja az évközi ellenőrzéseknek. Szentesíteni kellene ezt, amely visszamenően minden ellenőrzés bázisadata lehetne. Helyes lenne, ha a PM Bevételi Főigazgatósága vállalkozna erre a segítségadásra — hangzott óhajként. A bérszínvonal tartásának, fejlesztésének, ellenőrzésének ez a sarokpontja.

Az orosházi Új Élet Tsz-ben pontosan meghatározták, hogy mekkora létszámmal dolgozhat egy-egy ágazat. A se több, se kevesebb a vezetői prémium ieltétolp at ~

A termelés sok tartalékát őrzik ezek a gazdálkodási nehézséggel küzdő szövetkezetek. A körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tsz kiváló példa arra, hogy a gyenge tsz-ekből (egyesítette sorában a Zalka Tsz-t, az Új Barázda Tsz-t és a Dózsa Tsz-t) hogyan lehetséges anyagilag erős alapokon állót szervezni. Természetesen ez idő és hozzáértés kérdése. A jövőben mind gyakrabban szóbahozzák majd ezt és a körösladányihoz hasonló példákat.

Az élő és a holt munka hatékonyságának növelésében na-