Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
1 Fő az egészség B ács-Kiskuti megyében — talán elsőként az országban — jelenleg nyolc főállású üzemorvos dolgozik a mezőgazdaságban, pontosabban állami gazdaságban. Ez a tapasz, falat a tanácskozás szünetében hangzott el. az országgyűlés szó. ciális és egészségügyi, valamint iparügyi bizottságának együttes ülésén, ugyanis az üzemorvosi hálózat fejlődésének eredmé. nyeiről és a további tennivalók, rol tárgyaltak a minap a képviselők. Kétségtelen, hogr igen jelentős a fejlődés, szerencsésen találkoznak a „fenti” és a „lenti” kezdeményezések. Az Egészség, ügyi Minisztériumnak az a kezdeményezése Például, hogy minden megyeszékhelyen — az ipar. telepítés szerkezetének megfelelően — üzemági szakrendeléseket kell létesíteni, az időszakos alkalmassági vizsgálatokkal, a foglalkozási betegségek megelőzésével és kezelésével, a gondozással, a rehabilitációval. Az el- ,ső lépések már meg is történtek. Heves. Zala, Borsod és Vas megyében már működik ilyen szakrendelés, és a minisztérium határozata szerint még idén létre kell hozni Somogybán. Nóg- rádban, Győr-Sopron megyében, Csongrád. Békés és Pest megyében, majd ezt követően a többi megyében is. Az ipari és mező- gazdasági dolgozókat érintő foglalkozási megbetegedésekről Budapesten, az Orvostovábbképző Intézetben már meg is tartották az első továbbképző tanfolyamot, amelyen minden megyéből két-két orvos vett részt. Általános jó ja.p§s$talat, hogy az ipari vállalatok közül mind többen készek az áldozatra, mert a vezetők megértették, hogy j nemcsak humánus, de fontos gazdasági kérdés is a dolgozók egészségvédelme. A székesfehérvári Videoton-gyár például 10 millió forintot és egv átalakítható régi épületet adott új, modern üzemegészségügyi rendelő létesítésére. A rendelő elkészült, s működik benne röntgen, belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és fogászati szakrendelés. Hasonlóan szép és követésre méltó a győri kezdeményezés. Hét győri textilüzem — összesen 13 ezer dolgozója részére — elhatározta, hogy közös erővel üzemi szakrendelőt épít. Rekordidő alatt, nem egész 12 hónap alatt elkészült a modern, négy- emeletes épület, s bár az akkori megyei egészségügyi vezetők néhány „elgondolással” nehezítették a kérdést, hol vérellátót, hol sportegészségügyi intézetet, hol kórházi citológiai rendelést akartak ugyanis odatelepiteni, sőt egy emeletet el is vettek megyei nemibeteg gondozónak — a munka mégis elkezdődött. Amellett, hogy a megyének voltak gondjai, sajnos, nem értették meg, hogy ez az épület üzemi erőből, üzemi ellátás céljára létesült. Jó példák és megoldásra váró gondok egyaránt jelzik üzem- egészségügyünk fejlődésének útját. Egyik fő gond, hogy kevés a főállású, szakképzett üzemorvos, s a fiatalok, ha vállalják is ezt a szép munkát, sokan közülük otthagyják a területet, még mielőtt bedolgoznák magukat, mielőtt igazán megismernék ennek a munkának nemcsak a nehézségét, hanem a szépségét is. Mert. aki valóban megismerte, nehezen szakad el tőle. Az üzemorvos, aki a beteget látja egészségesnek is. talán a legtöbbet teheti a betegség megelőzéséért és a talpraállt beteg teljes rehabilitációjáért. R emélhető, hogy az egészségügyi kormányzat által tervezett további intézkedések mindenütt megértésre találnak, s akkor nem Bács-Kis- kun megye lesz a ritka példa ahol már nyolc mezőgazdasági nagyüzem rendelkezik üzemorvossal, hanem a hálózat továbbfejlesztésével, az ország minden dolgozója — egészségügyi törvényünk szellemének megfelelően — azonos, magasszintű ellátásban részesülhet akár a ^körzeti. akár az üzemi rendelőben vagy a szakrendelésen. Sárdi Mária ' Régi olvasója vagyok a Békés megyei Népújságnak. 1976. március 14-én az első oldalon olvastam, hogy Batlonya, Bé- 'kés, Körösladány és Nagyszénás térségében 10 ezer hektáron „meliorációs” munka folyik. Az idegen szavak szótárában két értelmezése van a fenti latin kifejezésnek: ’ 1. Javítás, 2. a talaj gyökeres megjavítása. Ezek után. a búvárkodás után eszembe jutott, hogy a közelmúltban olvastam egy cikket, amelynek lényege az volt, hogy rangkórság lesz lassan a magyar nyelvet teletűzdelni nya- katekert, alig érthető, vagy megfejthető idegen szavakkal. Egyszóval lándzsát tört a cikk írója a szép. tiszta magyar nyelv használata mellett, figyelmeztetve, hogy minden gondolat közölhető az anyanyelvűnkön is. Nagyon igazat adtam a cikk írójának és egyetértettem vele. Éppen azért lepett meg (és valahányszor ilyet olvasok eszembe jut) a fent említett újságcikk cime. Azt ugyan valahogy kénytelen elviselni az ember, hogy egyes emberek azzal akarják környezetüket bámulatba ejteni, hogy ha kell, ha nem, idegen szavakkal tűzdelik tele közölnivalójukat. Lehetséges az is, hogy Ök sem mindég értik helyesen. De, és az amiért írok, azoknak az embereknek, akik sok ezer embernek írnak nap mint nap. akik tanultak Írni, illene érthető magyar meghatározásokkal írni azért, hogy mindenki értse azt, amit olvas. Mert én nem restellem az idegen szavak szótárát elővenni, hogy mi is az a „melioráció”, de utána jött a kérdés: az első meghatározást kell-e érteni, ha igen mi az a javítás, amit a felsorolt térségben csinálnak. Mivel a cikk 10 ezer hektárt említ, vízelvezetéssel együtt, így rájöttem, hogy a második értelmezést kell alkalmazni: a talaj gyökeres javítása. Kérdem: az olvasóknak mennyivel lett volna nehezebb így írni: Talajjavítási munka 10 ezer hektáron, Battonya, Békés. Körösladány és Nagyszénás térségében. Igaz, ha így írják, kevesebben forgatják az idegen szavak szótárát, már akinek vgn. de többen megértik. (P. Szabó Károly) lllilllllllllilllllllllllllIlllllllllllllllllllllllllll'llllIIUlllllllllllllllllliilllllllllllllllllllllUilU Kde» anyanyelvűnk ? !!lllll!!llll!llllll!lllllllillll!lllllllllll!lllllllllllilllilllllllllll!lillllllllllllllllll11llll!ll!l!ll!lll A kitüntetett anyakönyvvezető I ' A „vélemény” tekintélye Lengyelországban A lengyelországi piackutatással és szolgáltatásokkal foglalkozó minisztérium mellett működik egy hivatal, amelynek neve Opi- nia, azaz magyarul „vélemény”. Az Opinia egész Lengyelországban ismert. Kollektívája mintegy 140 szakértőből áll; akik között vannak szociológusok, mérnökök. iparművészek és gazdasági szakemberek. A hivatal naponta 400 felmérést végez az ország különböző részeiben, hogy tájékozódjon az áruk és szolgáltatások minőségéről, valamint a fogyasztók igényeiről. A kísérleti szakaszban lévő új háztartási gépek, televíziós készülékek és ruházati cikkek mintadarabjait ingyen bocsátják az érdeklődők rendelkezésére. Rendszeresen tartanak árubemutatókat, áldandó kapcsolatot tartanak a termelő vállalatokkal, a nőtanáccsal, a Minőségi Ellenőrző Hivatallal, az Ipari Formatervező Intézettel és egy sor más szervvel. Ma, ha Lengyelországban új áru kerül forgalomba, a termelő vállalat mindig kikéri az Opinia véleményét. (BUDAPRESS— INTERPRESS) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából, eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki Sin Istvánt, az orosházi Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának munkatársát, anyakönyvvezetőt. A házasságkötő terem, ahol oly sok ezerszer hangzott már el: „ ... önöket a Magyar Nép- köztársaság nevében házastársaknak nyilvánítom”, most csendes. Sin István anyakönyvvezető alighanem először ül itt, az esküvőre, névadóra hivatalos vendégek7 helyén, az egyik fotelben. Ide vonultunk félre a kitüntetés apropóján beszélgetni. a munkájából, amely számára a hétköznapok sokféle tennivalóját jelenti, ám egy-egy családnak ritka, szép ünnep, vagy megrázó szomorú esemény. — Ez — int a szemközti falra — képletesen, de valójában I is kétfelé választja a mi munkánkat. Ezen túl, az irodákban folyik a papírmunka, sek az adminisztrációs feladat, amit még csak nem is lehet csökkenteni, hiszen a személyi igazolványba való bejegyzés épp úgy elengedhetetlen, mint az anyakönyvek vezetése, a születési, házassági, halotti bizonyítványok kiállítása, a válások, névváltoztatások bejegyzése, és így tovább. — Tehát ez a munka nehezebbik része? — Nem. A nehezebb, de ugyanakkor a szebb része az, amikor az ember vállán a nemzetiszínű, címeres szalaggal, kezében az anyakönyvvel fellép itt, ebben a teremben a dobogóra. Van úgy, hogy szombatonként nyolc—tíz pár mond előttem igent, és egyre több a névadó is. Most azt hiheti, hogy szalagrendszerben, egy séma szerint zajlik le mindegyik! Pedig nem így van. Az ember újra meg újra átérzi azoknak a pillanatoknak a szépségét, melegét, amelyek egy-egy család életében a ritka, nagy ünnepet jelentik. — Ilyen ritka ünnepre kerülhetett sor a napokban a Sin családban is! — hozom szóba a magas kitüntetést. Figyelem az arcát, a tekintetét, amely az állandó derűs nyugalom mellett mindig elárulja pillanatnyi érzéseit, gondolatait is. Mintha most zavarban volna, a szemközti freskóképet fürkészi. — Igen, nagy-nagy ünnep. Klaukó elvtárs adta át április 3-án Békéscsabán a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Ez olyan megható pillanat volt számomra, amilyen csak nagyon kevés van az ember életében. Ilyesmire igazán nem számítottam! Ha ő nem is számított rá, mások számon tartották, hogy mekkora emberismerettel, tapintattal és szeretettel látja el hivatalát immár évtizedek óta. Hogy sohasem a munkaidő, hanem a rá váró aznapi feladatok végeztével indul haza. Búcsűzófélben, az irodában az egyik fiatal anyakonyvvezető- nő lép hozzám: — Ha Pista bácsiról ír, semmiképpen sem hagyja ki, hogy nagyon emberséges, türelmes és segítőkész... Tóth Ibolya Csaknem hói és fél ezer lakás as ezredfordulón Békés ráros általános rendezési terve Kitelepített ipari üzemelt — Fejlett közműhálózat — Üdülőterület óh környezetvédelem „Az életkörülmények javításában növekszik a természetvédelemnek ... és a lakóhelyi környezet ápolásának jelentősége.” (Az MSZMP programnyilatkozatából) Minden városnak, községnek megvan a maga sajátos arculata, jellegzetessége. De ez önmagában kevés, hiszen az ember feladata a természeti — gazdasági —, néprajzi környezet, állandó alakítása, formálása, hogy a jövő nemzedékének is megfelelő alapot biztosítson a további munkához. Éppen ezért a kormány 1971-ben hozott határozatában irányt mutatott a településhálózat hosszú távú fejlesztésének megtervezéséhez. Hogyan valósították ezt meg megyénk legfiatalobb városában. Békésen, milyen elkéozeléseket vetettek papírra és mik a reális lehetőségek? Fóron és környéke Békés az új igazgatási besorolás szerint részleges középfokú központ, hozzátartoznak, mint városkörnyéki községek: Bélmegyer, Tarhos, Murony és Kamut. A közelség, a közlekedési kapcsolatok lehetővé, a megváltozott életmód és az ipar munkaerőigénye pedig szükségessé is tette, hogy kialakuljanak e szomszédi viszony új igazgatási formái. Miért szólunk* mindezekről? Elsősorban azért, mert a távlati elképzelések szerint Békésnek tehermentesítenie kell a megyeszékhelyet új munkahelyek létesítésével, a kereskedelmi, kulturális, egészségügyi ellátás javításában, és ebben a vonatkozásban Me- zőberény, Csárdaszállás, Körös- tarcsa közelsége is szerepet játszik. Ezért a tervezés során azzal is számolni kellett, hogy 1985-ben 63 ezer 490, az ezredfordulón 64 ezer 200 ember él majd a településen és vonzás- körzetében. Igaz, most a város település- szerkezetét, rendezésének távlatait ecseteljük, mégis úgy véljük nem érdektelen megvizsgálni a népesség alakulását, hiszen az döntően befolyásolja a társadalmi-gazdasági fejlődést. Békésnek 1941-ben 28 ezer ISI lakosa volt, 1970-ben alig több mint 21 ezer és 2000-ben is csak 21 ezer 800-zal számolnak. Felszabaduló munkaerő ionnak ellenére, hogy az ipari munkahelyek száma növekszik, tíz év múlva 700-an, 2000-ben pedig 400-an járnak el más településekre dolgozni Békésről. Ehhez még hozzá kell venni a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőt. A város tsz-eiben, állami gazdaságaiban 1985-ben 1700-an, további 15 év múlva 1^00-an dolgoznak majd jól gépesített, modern agrotechnikát alkalmazó, földgázzal működő, takarmányelőkészítő teleppel rendelkező üzemekben. Persze, a lehetőségekhez képest fejlesztik a helyi ipart is, amely az utóbbi húsz évben nagyot lépett előre. Ma már a keresőképes lakosság 49 százaléka az iparban, 27 százaléka a kereskedelemben, a közlekedés, a szolgáltatás, az egészségügy területén, és csak 24 százaléka tevékenykedik a mezőgazdaságban. Tíz év múlva az ipar és az építőipar 4600 munkáskezet igényel majd a ivárosban. Erdő ötszáz hektáron Természetesen lehetőség nyí-' ük az ipari létesítmények kitelepítésére a város központjából. A Szarvasi út mentén kialakítandó Nyugati-ipartelepen 17 üzem kap helyet. Ezzel párhuzamosan megkezdik a városon átvezető úthálózat, elsősorban a 47-es számú főközlekedési út átkelési szakaszának rekonstrukcióját. Arra törekszenek, hogy megvédjék a műemlék és műemlékjellegű épületeket, azok jól illeszkedjenek bele az új városképbe. Jellemző a lakásépítés ütemére, hogy 1970-ken 4510 lakás volt a városban, ez a szám az ezredfordulóig csaknem 7,5 ezerre emelkedik. Ennek elengedhetetlen feltétele a fejlett közműhálózat kiépítése. Jelenleg a vízmű napi teljesítménye 1950 köbméter, 1985-ben már meghaladja a 3400 köbmétert. Felépül a Kettős-Körös jobb partján az új szennyvíztisztító telep is. A város és a városkörnyéki lakosság pihenését szolgálja majd az 500 hektárra telepített erdő, valamint az Élővíz-csatorna és a Fekete-Körös holtágának a környéke. Ugyanakkor a Kettős-Körös mentén kialakítják a Dánfoki üdülőtelepet, amelynek a központja Szanazug lesz és remélhetőleg fellendíti a megye idegenforgalmát. Bővítik a strandot, új gőzfürdőt és gyógyszállót építenek. Végül, de nem utolsósorban szólni kell a környezetvédelemről. A legnagyobb gondot az Élővíz-csatorna szennyezettsége okozza, amelynek a vize a három város közül itt a legpiszkosabb. Örvendetes, hogy készül Békéscsaba és Gyula általános rendezési terve is, ezek szerint az üzemek szennyvize már nem kerül bele az Élővíz-csatornába Mindent egybevetve, reális, megvalósítható elképzelésekről van szó, annál is inkább, mivel szervesen kapcsolódnak a középtávú tervekhez, amelyek jól kifejezik a város és a hozzá tartozó települések korszerűsítésének céljait, eszközeit és feladatait. Seres Sándor
