Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Arvács ka Magyar film, Móricz Zsigmond zsoltáraiból üagy öröm ere n film. Nemcsak azért, mert rendkívülien szép, és egyben megrázóan művészi alkotás, hanem azért is, mert rádöbbenti a nézőt: milyen jó, hogy nekünk már nincsenek ilyen Árvácskáink. De nyugtalanít a film, és figyelmeztet is, hiszen az évtizedekben, sőt évszázadokban gyökeredző emberi magatartás, a gonoszság, a kegyetlenség, a kapzsi, másokat letipró szerzési vágy feltűnik olykor napjainkban is, Ilyen vonatkozásban bizony nagyon is mai ez a film, amelyet Móricz Zsigmond zsoltárokba komponált kisregényéből, a rendező Ranódy László Elek Judittal írt A múltat megidézni mtnm dig tanulságos, különösen, ha az újra alkotás igénye is társul a művészi szándék mellé. „A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják ... ” Ügy érzem, a filmművészetre is érvényes ez az Illyés Gyulától idézett gondolat Móricz Zsigmond, Csibeelbeszélései alapján csaknem jelenidőben írta a 30- »s évek Állami Árvácskájának történetét, ezt az „ir- főztató könyvet”, amely saját korának, embertelenséget táoláló rendszerének kiálltott szenvedélyes nemet. A védtelen, kiszolgáltatott kis lelenc, az apátlan- anyátlan Csőre története a mából visszatekintve már lényegében múlt idő. De közelmúlt, amelyet érdemes felfedezni az ifjú generációnak is. Mert gyanítom, hogy a film népes közönségének fiataljai el sem hiszik, hogy a szinte haszonállatként tartott kis lelenc, az állami inget is letépő, durva lelkű Kedvesanyám, vagy a gyilkosságtól sem visszariadó Zsabamári nem az írói fantázia szülötte. * Az Árvácska fájdalmas, vérlázító vallomás, szociográfiai fontosságú helyzet- jelentés a húszas-, harmincas évek fordulójának falusi-tanyasi életviszonyairól. Emellett költőien szép, nagyszerű regény, egyéni- tett, árnyaltan megrajzolt bősökkel, drámai fordulaakik nem olvasták! De nem teszem. Ha lehet várjanak még egy keveset, olvassák csak a film után. Magam is sokszor megfogadtam, ha film készül egy regényből, csak a bemutató után olvasom el, vagy veszem elő újra az eredeti művet. Nem mindig sikerült betartani. A regény és a film két különböző világ, a kifejezésnek egymástól eltérő formája még akkor is, ha olyan szerzők, művészek „találkoznak” az alkotásban, mint Móricz Zsigmond, Ranódy László és az operatőr Sára Sándor. És hiába születik — mint most az Árvácska esetében — az irodalmi remekművel csaknem egyenértékű alkotás, és hiába követik a pergő képek hűségesen az íré gondolatait, költészetét, tiltakozását, az ember hajlamos, az összehasonlításra, vár bizonyos részeket, jeleneteket, olyanokat is, amelyek bizony nem kerültek filmszalagra. Ettől a hiányérzettől szeretném megkímélni az olvasót, kérve: ne az egész regényt, hanem az író világát keressék ebben a magyar filmben. Hogy azt maradéktalanul megtalálják — az bizonyos! A film persze tömörít, összevon, áthelyez egyes jeleneteket, de újakat is alkot. S milyen hitelesen móriczi a menhelyi gyerekvásár -jelenete, amellyel éppen a film alkotói gazdagították a történetet. Mint egy Vásárban,, úgy mustrálják a nevelőszülő jelöltek a gyerekeket —, ki az erősebb, melyikük bírja jobban a munkát. A lelencek közt van Csőre is, boldogan simul az első becsületes tekintetű asszonyhoz, aki benne véli felismerni elveszett gyermekét, majd a következő pillanatban jön a keserű csalódás, — nem egyeznek az időpontok — vége a szép mesének, folytatódik Árvácska kálváriája. A hűtlen hűség egy gazdag tapasztaltokkal bíró, igényes és türelmes rendező művészete, valamint egy kivételes tehetségű operatőr látványt és jellemzést nyújtó képsorai szinte újjá teremtették Árvácska világát. Indokolt a rövidítés, hiszen a vizuálitás gyakran feleslegessé teszi az epikus részleteket, különösen ha Sára Sándor kezében a kamera, amellyel úgy fogalmaz, mint Móricz a tollal. Olykor pontosan azt látjuk a filmen, amit Móricz leírt, máskor pedig mint valami külső szemlélő távolból és magasból tekint a tanyára, a virágzó rétre, a csendes faluvégre, a békés erdőre, szinte idillikusak. olvan német ál föl diesen festmény- szerűek ezek a nagytotálok. De ahoavan közelítenek, eevre reálisabbá válik a kén, s amikor premierolan- ban megpihen a haszonszerzéstől megszállott arcokon, megdöbbent, hogy a következő pillanatban Csőre szomorú arca vádló, beszédes tekintete, vaw kedvesen huncut mosolva Innioo eev kis napfényt a szomorú történetbe. Fanódv sok?’” várt erre a filmre. Talán éonen azért, hnev mngtalália hősét. Czinkóczi Zsuzsát, ezt a szenlns, soványka kisiánvt, aki olv természetes egyszerűséggel lege’teti, haiku- rássza salát Boris tehenüket. és olv megindítóan éli különböző hangulatokat kifejező szerénél. mintha egyenesen Móricz regényéből lénett volna elő. Nem gyerekszínész. Csibe. Árvácska inkább. Ranódy nagy felfedezettje ez a kislány. Ha ezért járna valamilyen díj, megszavaznám. A színészek játéka egyébként is tökéletes ebben a filmben, valamennyi szereplő hitelesen hozza a móriczi figurát. Biliary József. a kisemmizett Vénisten szerepében képviselte az igaz emberséget, de nagyszerű alakítást nyújtott Nagy Apna, Horváth Sándor, Moór Mariann, Szirtes Adóm, Schütz Ila és Madaras József is. * A film a jelen idejű művészetek köáé tartozik. Bár a celluloid hosszabb időre is tartósítja a képeket, az alkotás évek múltával mégis veszít varázsából. Akadnak olykor kivételek. Azt hiszem az Árvácska éppen ezek közé tartozik. Igaz, Ranódynak már több filmje vívta ki ezt a kivételed helyet... Márkus/. László Sülé István Csabai utca Könyvjelző Antológiák a szomszédságból AZ ÉHSÉG LEGENDÁJA címmel a pozsonyi Madách Könyvkiadó Turczel Lajos pontos, lényegmondó előszavával és válogatásában , megjelentette a két világháború közti csehszlovákiai magyar próza „valóságirodalom” néven emlegetett java alkotásait. A magyar proletár- és paraszt írók a harmincas években Csehszlovákiában tényirodalmat, valóságirodalmat művelve a szlovákiai a magyar munkások és parasztok életét ábrázolták eszköztelen, tőmondatos, tényközlő, némi avantgardista ízű prózájukkal. A kötet címét Fábry Zoltán 1932-es, akkor meg nem jelenhetett kárpátukrajnai riportjától kapta, mellette szerepel mindjárt Balogh Edgár „Vándorúton”-rja, mely 1930-ban (úttörőként! és nagy feltűnést keltve ..Tíz nap Szegényországban” rímmel jelent meg.. Sellyéi József balladásan tragikus paraszti novellái mellett a ma Pesten, visszavonultan élő Dömötör Teréz annak ideién a Korunkban megjelent cselédrinort.iai és a több mint három évtizede magánvha zárkózottam Nagykanizsán élő Morvay Gyula írásai adják e tényirodalom művészi magaslatait. Nagyon időszerű elolvasnunk ma is B'-’ovai Bál, Héber Zoltán. Tlku Pál, Száraz József írásait, egytől eevjg véaig nem futott írói. elkötelezett írói pályák KESERŰ ÖRÁN címmel a bukaresti Kriterien verses visszaemlékezés-gyűjteményt jelentetett meg a múlt év * végén a romániai és magyarországi magyar irók szenvedélyesen humanista, antifasiszta, nácizmuselle- nes munkáiból. A kötet első felében Vörösmartytól Pilinszky Jánosig a hazai költők tucatjától olvashatunk megrendítő költeményeket. A második részben az üldözöttek, lágerlakók és ellenállók, a túlélők és az embertelenség éveiben ember maradt írók emlékeztek vissza azokra az évekre Salamon Ernőtől Méliusz Józsefig, Áprily Lajostól Kemény Jánosig, Balog Edgártól Gellért Sándorig. Fájdalmas kötet, méltó memento a feledéshez szokó emberekhez. KÜLÖNÖS AJÁNDÉK az az antológia, melyben az újvidéki Fórum három évtized jugoszláviai magyar elbeszélő kisprózáját prezentálja. A Bori Imre, Juhász Géza, Szeli István válogatta kötet tizennégy, kifejezetten novellista írót mutat be Szirmai Károlytól és Sinkó Ervintől egészen az 1943-as Brasnyó Istvánig és Gobby Fehér Gyuláig. E kötetre valahogyan inkább a személyek kiválogatása a jellemző, nem annyira a negyedszázadon átragyogó novellák tüze. Minden válogatással vitába lehet szállni, e kötetnél különösen. Hiszen eleve kimaradtak olyan írók, akik nem kimondottan novellisták, nem publikáltak elbeszélés-kötetet. Kérdés az is, hogy amit kiválasztottak a szerkesztők, bizonyosan a legjellemzőbbek-e az adott íróra és ft korra? Sinkó Ervintől a recenzens mindenképpen más írást választott volna, Varga Zoltántól Az Eldorado mulatót nem hagyta volna ki. Folytathatnánk G ionnal, még Szirmai Károly novelláival is. Ám a szerkesztők is első efféle vállalkozásnak minősítették az antológiát. Ezért tekintsük a hazai olvasók szemével újságnak e kötetet, hiszen nemcsak egy másik szocialista ország magyar népességének világát világítja meg, hanem ízelítőt ad egy rangos magyar nyelvű irodalomból is. Varga Imre A kürtös Kensztontyin Vansenkin; Mikor szürkén szemetelő Köd rojtja hull az égről Ezüst fúvókát húz elő A zubbonya zsebéből. Akár a sors messzi jele Mi hangjával vílágol Felharsan a kürt zengzete Nem messzire a stábtól. tokkal. És egy ízes-kedves m csöppséggel, a világra keserűen rácsodálkozó Csőrével. öt hányja-veti a kegyetlen sors családról családra, miközben egyre rosz- szabb lesz sorsa, megismerni kénytelen a rabság, a szenvedés, a megaláztatás újabb és újabb formáit. Móricz csodálatosan szépen írta és hatásosan szerkesztette is ezt a regényt az embertelenség különböző formáinak kontrasztjaként mutatva fel az emberi melegséget sugárzó árvát, aki vágyainak, álmainak tündérvilágából teremti meg szenvedéseitől megváltó édesanyját. * Szép és milyen igaz regény! Ajánlanám is mind- jartí siessenek pótolni, 1 Sül© Istvau Orosházi taayák Ebédre, szóra, vagy mikor Pihenni hív az éjjel — Árnyéka óvón összeforr Ritmikus hangszerével. Hát még ha sorsa rátalál. Csodát sírnak a hangok, Mikor az éj sátrában áll S mellette a parancsnok. Csak félhalkan remegteti — Az ezred ring az álmon — Kürtjét a titkos, esteli Madárhang-moccanásban. Motorzúgások hangja száll, Sóhajtások zenéje — Benne az élet és halál Sorsunk két fél egésze. Aztán a hideg csillagok Fényében áll a kürtös. Mindig kéznél, ha nap ragyog S ha kürtje holdezüstös. Asszonya várja. Semmiség. A kürtös arca márvány. Csak néha érzi csók izét Megduzzadt, furcsa száján. Havas Ervia ferditáa®
