Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Á betű szolgája A Flpis-malom irodájának ütött-kopott asztalán tizenéves gyerek két ujjal rozoga írógé­pen kopogtat Orosházán, 1929- ben. Elvégezte az elemit, értel­mes fiú, hát a tulaj felfogad­ta irodai dolgozónak. Micsoda eredmény! Most 1976. áprilisában tekinte­tében keresem az élettörténetet, mert jó lenne tudni azt, amit nem mond. Érzelmeit, a bizony­talan évek reményeit. Szürke­fehér hajába túr, s megsejtve hallgatásom okát, kérdi: — ügye sokat beszélek? — Nem, Béla bácsi hisse« negyvenhét év a betű világába« — még egy regénybe se fér. Tóth Béla először 1933 májusában az orosházi Demartsik- nyomdáhan érezte meg az ólom, a nyomdafesték és a friss újságpapír jel­legzetes szagát. És azóta rabja a nyom­dabetűnek. Élete re­gényét valahogy így kellene indítani: — A kilencgyere­kes orosházi Tóth család ötödik és ti- zennat éves kamasza felvette a kisköpenyt és a betűszekrény elé állt a tulajdonos biztatására: — Béluska, ezek az A—B—C-katonák a testvéreid lesznek, bánj velük tisztessé gesen ... De hosszú lenne a regény! Csupán arra vállalkozom magam is. irogv egy-egy vil­lanást idézzek a becsületben megőszült, de ma sem fáradt 59 éves gépszedőnek, a lapnyomda párttitkárának életéből. Szeret­nék szépeket írni, őt hősnek kiáltani, nagy szavakkal tisztele­tet parancsolni a személye iránt. De nem szabad. Nem illik az egyéniségéhez, ö több ennél. Nem kér, nem követel elisme­rést. Élt, mint munkásember Nem jut eszébe a természetest külön elismertetni. — Miért akar a Népújság ró­lam írni? Olyan vagyok mint más. Teszem, amit kell. Más is így gondolkozik ... Igen, de Tóth Béla 47 munkás­éve egy kicsit mégis több. Ami­kor négyéves nyomdászinas éveit taposta heti 3—4—5—6 pengőért és az inasiskolában töl­tött órák „visszaadásáért” éj­szaka kellett a szekrény mellé állni, a társadalmi igazságérzet már ösztönösen kezdte bújtogat- ni a kiszolgáltatottság ellen. Nyugtalanul, kissé ingerülten mondja, hogy a mában élő fia­talok ezt nem érthetik. Nem nagy baj, de ő emlékezik: har­madéves korában a legnagyobb elismerésnek érezte, hogy a tu­laj már megengedte a szedőgép tisztítását! És lopva — ..pötyög- tetett” rajta ... Aztán segéd — tíz pengős heti fizetésért. Háború, katona, le­szerel, újra katona és 1945, Bu­dapesten szerzett aknaszilánk­kal a csípőjében újra Oroshá­zán. Tragikomikumnak tetsző epi­zódot mesél a katonai behívó­parancsáról 1910-ben. Mosolyog, a gépszedés okozta kissé kemé­nyebb ujjhegyeivel az asztalt kopogtatva int, hogy az istenért se vegyem a történetet valami­féle öntudatos cselekedetnek, csupán az érdekesség miatt mondja el: — Mikor a tulaj megtudta, h iats mcmsäa IMS. ÁPRILIS 4. hogy behívót kaptam, felmon­dott. Csak úgy, egyszerűen el­bocsátott. Bementem hozzá. — Nem voltam igyekvő, rosszul dolgoztam? Miért küld el Pe- martsik úr? — Maga nem stabil munkaerő — mondta — mert katonaköteles. Mérges voltam és azt mondtam: hát tessék ide­figyelni Demartsik úr! Mondja meg nekem, kinek a tulajdonát védem én, amikor katonának hívnak?... Megszeppent és utána visszavett. Oly sok embernek, talán vala­mennyiünknek 1945. életet for­dított. Munkásból vezetők let­tek, munkások — munkások ma­radtak. De valami többel, meg­fogható reménnyel. Kérdem tőle, hogy miért kér­te felvételét akkor, 1945-ben a pártba. Ismerte a párt elveit, tudta, hogy miért keresi a mun- , kasok pártját? — Aki ilyet állítana, azt meg­hazudtolnám. Azt his^m, a munkás embereknél abban az időben több volt az ösztön, mint a tudat. Azt twdtuk csak, hogy az a társadalom, amely elmúlt,' nem értünk volt. Viszont azt " sem tudtuk, hogy ez milyen ■ lesz. Honnan tudtuk volna, ki- : tői? Rendhagyó eset, hogy az em- • bért megkérdezi az újságíró a ; mai életről. Béla bácsit nem ; kérdezem, 20 éves ismeretség * alapján inkább gondolatát für- : készem, önkontrolljáról. Mint a : pártalapszervezet titkára milyen ■ befolyása van a vállalat munká- ■ jára? Ö is tudja, hogy ez na- ■ gyón lényeges dolog. A kommu- ; nisták tette a jót határozza meg ; termelésben, munkahelyi hangú- ; latban, embernevelésben — egy- j szóval mindenben. —'Ugye nem vagyok elég ha— j tározott? — mondja önvallomá- 5 sát. — Én mindenkit tisztessé- • gesnek becsülök. Ügy akarom ■ tudni, hogy mindenki csak a jót í akarja. Ha nekem ígérnek, és ■ okosan érvelnek, elhiszem. Hál : türelmes vagyok. Szólok, de : nem verem az asztalt feleslege- ; sen. Minek? A szép szót többre • becsülöm. Azt hiszem a párt- ■ nak, meg az ügynek ezzel töb- : bet használunk. © ! Tóth Béla 1945. óta a párt jj lapjának ezeket a betűit készíti, j melyekből ez a kis bemutatás is ■ született. Eredménytelen lenne • annak kiszámítása, hogy hány : sort szedett le és öntött ki az el- : múlt 31 évben. Megszámlálhatat- : lanul sok. De az a szó és az a • mondat, amelyet csak az ó ke- ! ze által lehetett az olvasó elé • tenni — a pártnak, a munkás- ■ osztálynak az igazát, hirdette. j Varga Tiber 1, Ifjúsági vietnami parkot létesítenek Kodoroson A liget területén ifjúsági viet­nami parkot alakítanak ki Kon­doroson. A parkban; színpad, öl­tözőhelyiség, nézőtér, büfé és más szociális jellegü létesítmény is épül. A község fiataljai nagy­arányú társadalmi munkaakció­kat szerveznek. Az ifjúsági viet­nami parkot előreláthatóan 1977- ben adják át. Nemzetiségi nyelvi vetélkedő Békéscsabán Az Országos Úttörő Elnökség megbízásából április 5-től 8-ig tartják Békéscsabán, az úttörő nemzetiségi nyelvi vetélkedők országos döntőit. A megnyitó- ünnepségre április 6-án 8.30 óra­kor kerül sor az iskolacentrum aulájában. 1 Sikeres Centrum-hétfő Március 29-én, Békéscsabán, a Centrum Áruházban rendkí-» vül nagy sikere volt a Cent­rum-hétfőnek. Húsz százalék­kal Olcsóbban vásárolhattak paplant és takarót Egy nap alatt összesen 200 paplan és 580 takaró kelt el, köztük 130 a drágábbik fajtából. A sike­res Centrum-hétfő 230 ezer forintos forgalommal zárult Az újabb Centrum-hétfőn, április, 5-én pedig húsvéti meglepetést nyújtanak a férfi vásárlóknak. A kedvezmény­be ezúttal férfiingeket vonnak be. Összesen ezer darab ing és több száz nyakkendő kerül 20 százalékos kedvezménnyel árusításra. Latinca Sándor 1886. április 5-én látta meg a napvilágot Aradon egy szorgalmas, tö­rekvő munkás­ember harma­dik gyermeke­ként. A család mindegyik gyermek, így Sándor nevel­tetésére is nagy gondot fordí­tott Az 1906- ban érettségi­zett fiatalem­ber, az évek folyamán szer­te Európában utazásokat tett. Hamarosan hír­lapíróként és vezető műszaki tisztviselőként dolgozik és már 1910-ben belép a Magyarországi Szociáldemok­rata Páliba. Az immár határo­zott elveket valló külföldet járt, művelt fiatal férfit a világnábo- rúban a Monarchia egyik leg­szebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulaj­donosa a bronz-, a kisezüst és a nagyezüst vitézségi érmeknek (az ellenforradalom ezért oszto­gatta a „vitézi” címeket), a Ká­roly csapat-keresztnek, mindkét Signum Laudis-nak, a koronás aranyérdemkeresztnek, írásbeli dicséreteknek — de hősiessége és bátorsága sem feledtetik a leveleiben megnyilatkozó éles háborúellenességét. A szociálde­mokrata értelmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyűlö­löm ... ezt a megfertőzött tár­sadalmi rendszert, amely ide­hozott engem” — írja feleségé­nek. Nem meglepő tehát, hogy ak­tívan vesz részt az őszirózsás forradalom eseményeiben. Ha­marosan megtalálja élete értel­mét: a szegény parasztok és a kisgazdák érdekeinek képvisele­tét. A Földmunkások és Kisgaz­dák Országos Szövetsége küldi 1919 januárjában Kaposvárra tit­kárként, hogy irányítsa és szer­vezze a föld népét. A nehézségek, a forradalmi helyzet megoldásának igénye késztették ar­ra, hogy szere­pet vállaljon a Somogybán már 1919. március 10-én, az SZDP és a Munkástanács javaslatára megalakult há­romtagú direk­tóriumban. (Véglegesen a Tanácshatalom szilárdította meg ezt a meg­oldást később.) A testület irá­nyította a me­gyei szociáláso- kat, a 200 hold feletti birtokok termelőszövet­kezetekké való átalakítását. Latinca felada­ta volt a közel­látás ügyeinek intézése is: a le­hetőségekhez képest megoldotta Kaposvár és a vidék termékcse­réjét. A sokasodó ellenforradal­mi megmozdulások azonban szükségessé tették a direktórium felszámolását és a kormányzó- tanácsi biztosi intézmény beve­zetését a megyében. A Tanács­kormány Latinca Sándort nevez­te ki erre a tisztségre. Latinca politikai érzékét dicséri, hogy a proletárdiktatúrát ésszerű komp­romisszumok és célravezető, ru­galmas megoldások segítségével gyakorolta. A válságos napokban nyugalmat és határozottságot mutatott. Egész tevékenysége ar­ra irányult, hogy megnyerje és megtartsa a falusi szegénységet, a parasztságot a munkásosztály ügyének. De az ellenforradalmi terror elszabadulása őt sem kímélte. Bár a helyi bírósági szervek elő­ször nem találták bűncselek­mény hiányában megbüntethető- nek, de az időközben Kaposvár­ra érkező Prónay-különítmény tisztjei 1919. szeptember 17-én, a Kaposvár melletti Nádasdi erdő­ben bestiális körülmények között meggyilkolták. F. T. 11 magyarországi népi demokratikus forradalom jellegéről A népi demokratikus kor­szak elvi és történeti kérdései­ről történész körökben a 60-as évek derekán nagyszabású vita zajlott le. Az eszmecsere közép­pontjában — egyebek mellett — a népi demokratikus forra­dalom jellegének és szakaszai­nak tisztázása állt. Lényegében háromféle álláspont alakult ki. Az egyik szerint a népi de­mokratikus forradalom kezdet­től szocialista forradalomnak, tekinthető. A másik felfogás szerint a népi demokratikus forradalom­nak, két forradalomnak, az ál­talános demokratikus és a szo­cialista forradalom egymás­sal szorosan összefonódó egy­sége. E felfogás képviselői sze­rint a népi demokratikus for­radalom két szakasza nem vált élesen ketté, a demokratikus és szocialista feladatok összefonó­dása jellemezte a korszakot Végül a harmadik álláspont hívei úgy vélték, hogy a népi demokratikus forradalom „új­típusú egységes forradalom, a demokratikus és a szocialista forradalmat egyesítő új típusú permanens forradalom”. Bár a történeti irodalomban a két utóbbi álláspont valame­lyike fordult elő leginkább, to­vábbra is- tisztázatlan maradt az alapkérdés: a népi demokra­tikus forradalom új típusú for­radalom-e, vagy két, egymással szorosan összefonódó, de egy­mástól jól megkülönböztethető forradalom egysége. Hogy a felvetett kérdésekre válaszol­junk, a következőket kell fi­gyelembe vennünk. A társadalmi forradalmak tí­pusát (jellegét) általánosság­ban az határozza meg, hogy mely társadalmi rendszer fel­számolását tűzi ki célul és mi­lyen új társadalmi formációt kíván teremteni helyette. S kik, mely osztályok és rétegek veze­tik a forradalmat, s az miként megy végbe. Az újkorban (XVII. század közepétől) a for­radalmaknak két típusa ala­kult ki, a polgári, illetve a szo­cialista forradalom. A polgári forradalmak feladata a feuda­lizmus megsemmisítése, és a tőkés termelési mód szabad fej­lődésének biztosítása volt. Ve­zető erejét a burzsoázia, vagy mint nálonk: a polgárosodó középnemesség képezte. A szo­cialista forradalom viszont a kapitalizmus megdöntését és a tőkés kizsákmányolás eltörlését tűzte ki célul. Benne már a munkásosztály játszotta a fő­szerepet. Ha most ebből kiindulva megvizsgáljuk, hogy a népi de­mokratikus forradalom Ma­gyarországon a felszabadulás után milyen feladatokat oldott meg, akkor a következőket lát­juk: 1948 nyarara a politikai hatalom átment a munkásosz­tály m szövetségesei kezébe, a burzsoázia képviselői kiszorul­tak a hatalomból. A népi de­mokratikus rendszer átalakult; a többpártrendszert egypárt- rendszer váltotta fel, a társa­dalmi, gazdasági, politikai élet minden területén a Magyar Dolgozók Pártjának vezető sze­repe érvényesült. A földre­form szétzúzta a régi birtokvi­szonyokat, s földhöz juttatta az agrárproletariátus és a sze­gényparasztság nagyrészét. A sorozatos államosításokkal a bányák, a nagyüzemek és a tő­kés pénzintézetek köztulajdon­ba kerültek. 1948 nyarán az ipari munkások 83 százaléka már az állami szektorban dol­gozott. Befejeződött az ország újjáépítése, az ipari termelés 1948-ra 3 százalékkal megha­ladta, a mezőgazdasági termelés megközelítette a háború előtti szintet. A társadalom osztály­szerkezete lényegesen megvál­tozott: a földbirtokos osztály és a nagyburzsoázia eltűnt, csökkent az agrárszegénység létszáma, a kis- és középpa­rasztság számbelileg megerősö­dött. A munkásosztályon belül növekedett az ipari munkásság részaránya. Megtört a volt ural­kodó osztályok műveltségi mo­nopóliuma; az iskolák államosí­tásával az egyház elvesztette évszázados privilégiumát a köz­oktatásban. Magyarország a népf demokratikus országok kö­zösségének szilárd tagja lett. A népi demokratikus forradalom felszámolta a tőkés társadalmi berendezkedést, azaz egy szo­cialista forradalom funkcióját töltötte be. A népi demokrati­kus forradalom tehát jellegét (típusát) ■ tekintve szocialista forradalom*

Next

/
Thumbnails
Contents