Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Márciusi krónika Elsők között az Ápi*ili$ 4. Szocialista Brigád Horváth István (balról), Szász Pál és Benedek Imre a műhelyben (Fotó: Kocziszky László) A Pamuttextilműv'ek békéscsabai gyárának karbantartó villanyszerelői 1972-ben tűzték célul a szocialista brigád cím elnyerését. Nevet akkor még nem adtak a brigádnak, csak 1975- ben, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján. A többség azt akarta, hogy legyen Április 4. brigád. Kezdjük talán Andó Mihály tiszteletbeli brigádtaggal, aki már nyugdíjasként dolgozott 1975-ben. Ö a következőket mondja: — A felszabadulás előtt aligha lehettem volna több villany- szerelőnél. Akkoriban munka sem volt mindig. Ebben a gyárban meg tovább tanultam, energetikus és csoportvezető lettem. Benedek Imre brigád vezető a felszabadulás előtt volt inas és jól emlékszik azokra az évekre: — Reggeltől estig munka, s az életemet naponta a takarítás, meg a piacra járás, néha pedig egy-egy pofon tarkította. Horváth István 6 éves volt 1945-ben. Neki leginkább a bőm. bazások jutnak az eszébe, ha arra az időre gondol. Aztán a koplalás is. — Puliszka, krumpli, kenyér, néha egy kis lekvár vagy zsír. Apám, aki téglagyári munkás volt, nehezen tudta eltartani a nagy családot: anyámat, engem és négy testvéremet. Pisti, a fiam, aki most 8 éves, el sem hiszi, hogy éltünk és mit ettünk akkor. Neki szinte minden jut amit kíván. Szász Pál 1949-ben született Csak mások elbeszéléséből, könyvekből és filmekből tudja, hogy milyen volt a felszabadulás előtt az élet. Ennek alapján szavazott arra, hogy Április 4. legyen a brigád elnevezése. o A brigád tagjai a gyár elektromos berendezését tartják karban, közreműködnek a gépek beszerelésében, gondoskodnak az elektromosenergia-ellátásról. Nagyrészt tőlük függ, hogy termelnek-e a gépek vagy sem. AkEbből egyrészt következik, hogy »a magyarországi népi demokratikus forradalom nem „új típusú permanens” forradalom. Csak abban az esetben tekinthetnénk annak, ha valamiféle új, eddig nem ismert, társadalmi rendszert hozott volna létre, olyat, amely sem nem kapitalizmus, sem nem szocializmus, nem is azok keveréke, hanem azoktól valami lényegesen különböző. Erről azonban nincs szó. A történeti kutatások másrészt azt sem támasztják alá, hogy a felszabadulás utáni fejlődésben tartalmi szempontból , egymástól eltérő szakaszok lennének kimutathatóak. Inkább az tűnik bizonyítottnak, hogy a népi demokratikus forradalom folyamat volt, amely — a mindenkori pártpolitikai erőviszonyok függvényében — egyszerre oldott meg polgári és szocialista feladatokat. A népi demokratikus forradalom azonban bár lényegét tekintve szocialista forradalom, számos vonásában különbözött a szocialista forradalomnak attól a formájától, amely 1917-ben Oroszországban zajlott le. A kapitalizmus általános válságának talaján alakult ki, nem korlátozódott egy országra, hanem kiterjedt Közép- és Dél- Kelet-Európa (és Ázsia) számos államára. Nemzetközi feltételeit a fasizmus világméretű veresége, a Szovjetunió katonai győzelme biztosította. Csaknem mindenütt a fasizmus elleni harc, a nemzeti felszabadító háború nőtt át társadalmi forradalommá. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól eltérően a munkásosztály a hatalmat nem fegyveres felkeléssel, hanem békés úton, demokrati- eszközökkel ragadta magakor jó, ha nincs üzemzavar. Olyankor nemigen veszi észre senki, hogy vannak villanyszerelők is a gyárban. Nagyobb termeléskiesés még nem volt. Ha lett volna, nem lenne az Április 4. brigád szocialista, sem bronzjelvényes. Az ugyan előfordult már néhányszor, hogy a szövőüzemrészben elromlott a világítási kábel. Ideiglenes megoldással kijavították, a legközelebbi munkaszüneti napon pedig teljesen rendbehozták. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. A szövőnők teljesítménybérben dolgoznak. Nekik tehát az az érdekük, hogy működjenek a gépek. Ha üzemzavar van, bizony mondják a magukét. Olykor nem is nagyon finomkod- I nak. Igaz ugyan, ha az asszonyok egy szót sem szólnának, a brigád tagjai akkor is igyekeznének. Becsület dolga ez. Van azonban más is. Bár a brigád termelése értékben közvetlenül nem mérhető, de a jó vagy hoz. A kommunista pártok a hatalomért vívott harcban a szövetségesek széles körére támaszkodtak, a szegényparasztság mellett bevonták a kis- és középparasztság, valamint a kispolgárság jelentős' részét, s az értelmiségi-, alkalmazotti rétegek számottevő hányadát is. Különbség volt az is, hogy amíg az orosz forradalom szétzúzta a régi burzsoá államapparátust, s újat hozott létre: a munkás-, paraszt*- és katonatanácsok rendszerét addig a második világháború után kialakult népi demokratikus rendszerek nem számolták fel azonnal a régi államgépezetet, hanem tisztogatásokkal, leépítésekkel s új demokratikus gondolkodású emberek bevonásával eleinte többnyire csak szémélyi összetételét alakították át. Emellett azonban kialakították saját demokratikus intézményeiket is. A népi demokratikus forradalom tehát szocialista forradalom, de a szocializmusba való átmenetnek új útja, formája. Kezdettől fogva több a polgári demokratikus forradalomnál, de nem teremti meg azónnaí a proletariátus hatalmát. Lényeges feltétele azonban, hogy a munkásosztály pártja, (vagy pártjai) irányítják a forradalmi átalakulást, és fokról fokra hódítja meg a kulcspozíciókat. Következetesen végrehajtja a polgári demokratikus jellegű változásokat, ugyanakkor megindulásával egyidejűleg korlátozza, majd fokozatosan megszünteti a nagytőke gazdasági és politikai hatalmát, és győzelmével megteremti a proletár diktatúra alapjait. Vida István kandidátus MTA Történettudományi Intézet rossz munkája az egész gyár termelési folyamatában nagyon is megmutatkozik. Vagy pontosabban a végeredményben, abban az összegben, amit a gyár a társadalom asztalára tesz. Ha nagyobb az összeg, több jut bérek növelésére, a munka és szociális körülmények javítására, a fejlesztésre és sok minden másra is. Ilyen kérdésekről sokszor szó esik. Ha a felszabadulás előtti időkhöz viszonyítva ég és föld is a különbség, azért évről évre többet és jobbat akar az ember. El is érhető Ki máson múlik, mint a dolgozókon, köztük az Április 4. brigád tagjain. Tudják jól. Ezért vállalnak sokszor olyan munkát is, amiért nem jár fizettség. Ott voltak például Kevermesen, a gyár kihelyezett részlegéhez vezető jár- < da építésénél. A kommunista műszakban, amelyet a belvízkárok helyreállításának az elősegítésére szervezett a gyár, természetesen Benedekék is részt vettek. Soha semmi alól nem vonják ki magukat. Most a gyár új sportpályájának az elkészítésében is közreműködnek majd. Kell a sportpálya, ök futballoznak. Andó Mihály ugyan a többiek derültségére megjegyzi: — No, éppen nem vagyunk zsonglőrök, csak olyanok, mint a magyar válogatott — de ehhez hozzáteszi mindjárt: — volt a legutóbbi Magyarország—Argentína mérkőzés előtt. Mert akkor igazán túltettek rajtunk. Ö egyébként 62 évesen is fut- ballozik, amire büszke is egy kicsit. — No, no Miska bácsi, azért csak előbb hagyja abba, mint mi — tréfálkoznaík vele. o Legyen a szó ismét Andó Mihályé, aki nemcsak szakmai vonatkozásban, hanem élettapasztalatban is túltesz a brigád többi tagján. Tőle kérdezem: — Mi a véleménye a brigádról? — Derék fiúk, becsülettel dolgoznak. De meg keli mondanom: többet kellene tanulniuk. Van rá lehetőség. Üjitás is lehetne több. Üjítanak és ésszerűsítenek, de csak maguknak. Egyik-másikat be is kellene adni javaslatnak, hogy észrevétes- sék magukat. Ami igaz, igaz. Elismerik a többiek. Bécsi László ugyan — aki Andó Mihály utódja — energetikus, Szász Pál pedig villamosmű tanfolyamra jár. Ezt azonban nem tartja elegendőnek Andó Mihály. Hivatkozik is mindjárt Benedek Imre fiára, aki esztergályos és a szakközép- iskola másodéves tanulója. A szerénység erény. A tanulásra vonatkozóan azonban érdemes lenne Andó Mihály bírálatát megszívlelni. A több tudás nagyobb önbizalmat adna és biztos, hogy elbírálásnál az Április 4. brigád javára írnák. "isztw Béla E bben a hónapban kevesebb „látványos” értekezések voltak megyénk belpolitikai életében, mint korábban. Ellenben a jövő politikái és gazdasági fejlődést segítő és annak alapjait szilárdító eseményekről annál bővebben adhatunk számot. Az események sorozatában első helyre kívánkozik az a folyamatos munka, amely a párt- szervezetek életében márciusban elkezdődött: beszélgetés a párttagokkal Jól lehet, sokan ezt a nagyon fontos aktust kizárólag a párt belső életének tulajdonítják, azonban nem csak a párt ügyéről van szó, hiszen felszabadulásunk óta mindig a kommunisták politikai állásfoglalása, elvi szilárdsága, a határozatok következetes végrehajtása volt a követendő a szocializmus párton kívüli híveinek. Éppen ezért a pártnak, de egész politikai életünknek fontos eseménye a párttagokkal való beszélgetés, azok munkájának értékelése, majdan a párttagkönyv- csere. (Az előkészítés lényegéről február hónapban szóltunk.) Az eddigi tapasztalat az, hogy a beszélgetésnél valóban biztosított a pártszerű légkör, mely felold minden szorongást és tartózkodást. Ez nyíltságra készteti a beszélgetőket és elmondják gondjaikat, javaslataikat. Külön említést érdemel az a törődés és megbecsülés, ahogyan a több évtizedes párttagsággal rendelkező idős, sok esetben már beteg elvtársainkkal beszélgetnek. Ez adódik abból, hogy a fiatalabb korosztály kommunistái nagyra értékelik, hogy ezek az idős emberek azok, akik az osztályösszeütközések idején aktív harcosai voltak a munkáshatalom kivívásának. Érzik, hogy az ő tapasztalataikra, politikai tudásukra feltétlen szükség van. A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy ezek az eszmecserék közösen megfogalmazzák a további tennivalókat is. Megyénkben a községi, városkörzeti és tanyai lakosság nagy érdeklődéssel kísérte a helyi népfrontgyűlések munkáját. Saját elhatározásai alapján választotta meg a Hazafias Népfront helyi bizottságokat. (A választások márciusban lezárultak, majd májusban a városi küldöttértekezletre kerül sor.) Ott vannak az újjáválasztott bizottságokban a munkások, a parasztok és az értelmiségiek. Ott tevékenykednek a férfiak mellett a nők és a fiatalok. A falugyűléseken hallatták szavukat a párttagok és a pár- tonkívüliek és most az új bizottságokban cselekvő egységben dolgoznak településeik fejlesztésén. örvendetes, hogy ezéken a gyűléseken nem volt kívánság- lista, de passzivitás sem. Kitűnt, hogy a felszólalók nem üres kézzel kértek csupán, hanem egy-egy társadalmi munkára a szervezést is felajánlották. Vagyis önként megszervezték a tennivalóknak legalább felét és állampolgári öntudattal jelentették ki, hogy csak a többihez kérnek segítséget, támogatást. Tehát a most megválasztott népfrontbizottságok már a jövő feladatainak megvalósításán dolgoznak együtt a lakossággal. A falvakban megkülönböztetett figyelmet fordítanak például a bejáró munkások bevonására a közösségi munkába. Az ipari centrumokban igyekeznek minél több munkást aktivizálni. A másik nagy tanulság: a társadalmi munkában egyre több orvos, mezőgazdasági mérnök jelentkezett és vállaltak szerepet a helyi politikában, a lakóterületi népfrontmozgalomban. Megsokszorozodott a társadalmi munka megyénkben az eltelt négy év alatt. Erről értesültünk a megyei tanács vb, márciusi ülésén, ahol a legjobbaknak odaítélték az oklevelet, atn- lékérmet és a jutalomösszeget. Hatmillió forintot osztott meg a testületi döntés a legjobb eredményt elért három város, három nagyközség és három község között. ötvenhárom személy részesült Társadalmi Munkáért emlékérem kitüntetésben. Jelentős ifjúsági esemény kezdődött március 15-én megyénkben is. Békéscsabán nyitották meg a megyei forradalmi ifjúsági napokat. A forradalmi napok alatt változatos programot rendeztek a fiatalok. Politikai vetélkedőt, úttörők, KISZ-esek találkozóját rendeztek, valamint küldöttgyűlések adtak lehetőséget eszmecserére. E nagyszerű eseménysorozaton egyre közelebb kerültek egymáshoz a fiatalok mind a szocializmus építésében, mind gondolat- és érzésvilágban. A forradalmi ifjúsági napok csaknem egyhónapos időtartama alatt az ország, benne megyénk fiataljai a nagy elődökre, II. Rákóczi Ferencre, az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcosaira, az 1919-es Tanácsköztársaság hő« katonáira, felszabadulásunk történelmi eseményeire, 1945-re emlékeztek. Az idei év különösen cselekvésre készteti a fiatalokat; munkavállalásokkal kívánják köszönteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusát. A nőnap alkalmából lengyel vendégeket fogadhattunk megyénkben és megyénkből asz- szonyok, lányok utaztak Lengyelországba és tettek látogatást Krakkóban és Katovicében. Értékes megbeszélés történt Békéscsabán megyénk könnyűiparának fejlesztéséről, melyen részt vett Sárosi Sándomé, könnyűipari miniszterhelyettes is. Megyénk vezetői hangsúlyozták, hogy a Sárrét és a Mező- kovácsháza térségében extenziv iparfejlesztésre lenne szükség. Állásfoglalás született, hogy amennyiben az angyalföldi fro- tírgyárat kitelepítik, azt megyénkben helyezik el. Tehát a Minisztertanács határozata értelmében: költözik az ipar! Ennek mi, vidékiek csak örülhetünk. Bár országos tanácskozást tartottak az önkéntes rendőrök, mégis krónikánkhoz kívánkozik, ugyanis tíz önkéntes rendőr képviselte megyénket Budapesten. Képviselték azokat, akik sok-sok óra szolgálatot teljesítenek, egyszerűen társadalmi munkában. Határozott fellépésük különösen jelentős a közterületeken, az utcák rendjének biztosításában, a közlekedés biztonságát veszélyeztető cselekmények üldözésében. Fiataljainknak jó tudni, hogy önkéntes rendőr az a 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű állampolgár lehet, aki lakóhelyén, munkahelyén közmegbecsülésben áll, s önként vállal ilyen társadalmi munkát. Szolgálatainak ellátása közben a hivatalos személynek kijáró védelemben részesül — erre is felhívja a figyelmet a karszalag. A z, hogy odaadó önkéntes rendőreink vannak, részben ennek is köszönhető, a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács márciusi ülésének megállapítása: javult megyénk közlekedésbiztonsága. Ez a múlt évi baleseti statisztikából is kitűnik. A 11 százalékos baleseti csökkenés a korábbihoz képest az országos két százalékhoz viszonyítva figyelemre méltó. Jó lenne, ha ez a csökkenés tovább folytatódna. Rocskár János 5 sitismmsz. 1976. Április a MinillMHIUHMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIMIIIHIIIHIflIMniMMMHUIMIMIIIin
