Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
Termék születik Az elnolc önvallomásából Bírni, megőrizni az emberek bizalmát Érkezésünkkor az iroda ajtajában már várta egy fiatalemer, hóna alatt vaskos tervdokumentációval. Ezt követően a gazdaság párttitkára ismertette délelőtti ellenőrzésének tapasztalatait. Délután fél 2 után néhány perccel ültünk le beszélgetni Hankó Mihállyal, a békéscsabai Lenin Tsz elnökével. Itt nőttem fel... A szobája nem hivalkodó. Önkéntelenül arra gondolok: megfordultam már olyan irodákban, ahol megtorpantam, rá merjek-e lépni a szőnyegre, bele merjek-e ülni a fotelbe, s a beszélgetés után is kényelmetlenül éreztem magam. A csabai Lenin Tsz elnöke egyszerű ember, s ez meglátszik a környezetén is. A nap 13—14 órájából csupán egy-kettőt tölt az irodájában. — Mindig ilyen elfoglalt? — Van tennivalóm bőven — mondja és végjgsimít őszülő haján. — Délelőtt részközgyűlésen voltam, holnap részt veszek a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának ülésén. Ott az írásos anyag — mutat az íróasztal felé — hazaviszem, este néhány órát rászánok az áttanulmányozására. — Hallottam, az előbb vitatkoztak ... — Nem, nem mondanám vitatkozásnak, megbeszéltük a dolgokat. Tudja az újért mindig meg kell küzdeni. Igen, a fiatalok nagy része nem azt akarja bizonyítani, hogy ezelőtt húsz évvel is jól csinálták amit csináltak, hanem azt: ő mit tud. Ezért szeretem a fiatalokat. Jelenleg hét egyetemet végzett szakemberünk van, közülük három szakmérnök, ezenkívül 11 üzemmérnök és 22 középfokú képesítéssel rendelkező szakember tevékenykedik a gazdaságban. Ahogy beszél egyre jobban megerősödik bennem az a gondolat: erről a termelőszövetkezetről akkor tudok valamelyest hű képet adni, ha Hankó Mihály emberi magatartását nem tévesztem szem elől. Hallgassuk csak: — Itt születtem, nem messze egy tanyán. Itt nőttem fel, cseperedtem emberré. Amikor 1972- ben elnöke lettem ennek a közös gazdaságnak, a gondokkal nem maradtam egyedül. Amit csináltunk, kollektiven csináltuk. Volt kezdeményezőkészség, akarás, tudás az emberekben, a felemelkedéshez. Mindennap demokrácia Nem túlzottan szerény, de nem is emeli ki önmagát a többi cselekvő ember közül. A jobbért, a szebbért vívott harcban egy láncszemnek tekinti magát. — Hogyan tudná érzékeltetni a tsz fejlődését? Töpreng néhány pillanatig, hogyan is kezdje, majd ezeket mondja: — Jelenleg 3391 hektáron gazdálkodunk. Egyik főágazatunk a növénytermesztés. Az idén gabonát 808, kukoricát 590, cukorrépát 384, szóját 228 hektárról takarítunk majd be. Elvetünk 630 hektár évelő takarmánynövényt és 102 hektáron termesztünk zöldborsót, sárgarépát. A faiskola 60 hektáron terül el. — Szereti a számokat? Nem nagyon, de amit kérdezett, annak érzékeltetéséhez feltétlenül szükségesek. Nézze csak, az állattenyésztésből befolyt árbevétel tavaly 67 millió forint volt, amiben nagy szerepe van a 180 ezres nagyság- rendű tojóállománynak. A szövetkezeti vagyon három év alatt 20, az állóeszköz bruttó értéke 50, az összes árbevétel csaknem 24 millió forinttal emelkedett. A negyedik ötéves terv időszakában búzából 8,9, kukoricából 13,6 és cukorrépából 52,6 mázsával termett több egy, hektáron az előző tervciklushoz képest. És még egy dolog: míg a 10 órás munkanapra jutó átlagkereset 1972-ben 116 forint volt, addig ez a szám l&75-ben elérte a 131 forintot. — Mi volt a legnehezebb az »többi három évben? A gyorsított beruházás mellett (szárítókat, utakat építettünk, gépesítettünk) a szövetkezeti demokrácia megteremtése. Mert a gépre a fény ráesik és az árnyékban néha nem látszik az ember. De nekünk tudni kell, hogy ott van, ő a fontosabb, hogy a gép csak eszköz az ember kezében ... Bírni, megőrizni az emberek bizalmát csak mindennapos demokráciával lehet. A pártcsoportok eredményesen működnek minden területen. Termelési tanácskozást — ha a tagok úgy kívánják — bármikor összehívunk a sürgős teendők megvitatására. A Volgában, útban a kertészet felé, ahol 50 asszony és lány ülteti a facsemetét, még mindig arról beszél, hogy olyan emberekről van szó, akiket nemcsak a lakóhely, a rokonság, a barátság, a munkaismeret köt össze, hanem ezer érzelmi szál is fűz egymáshoz, a természethez, a növényekhez, a gondozott állatokhoz. Amikor kiszállunk a kocsiból, néhányan körülveszik az elnököt, s barátságosan beszélgetnek vele. Az egyik barna fiatal- asszony fel sem néz, úgy mondja: — Kemény ez a föld, jó hogy jött ez a kis zápor, jobban belemegy a fúró. Nem tudom miért engem kérdezett meg, de ha már így történt elmondhatom, a nehézség mellett örömet is ad ez a munka. Amikor megfakadnak ezek a kis gallyak, olyan csodálatos érzést vált ki az emberből ... Csicsely Györgyné immár 16 éve dolgozik a kertészetben, tőle kérdezem: — Szereti ezt a munkát? — Különben nem lennék itt — bizonygatja, s kissé rádől a kapanyélre. — Ha valaki ledolgozza a 9—10 órát naponta 2,5 —3 ezer forintot is megkeres. Az elnök? Szinte mindennap itt van közöttünk. Figyeli a sorsunkat. Egy hónapig beteg voltam, amikor visszajöttem megkérdezte: bírom-e a nehéz munkát? Vajuch Judit még hozzáteszi: — Ügy érzem sokan szeretik, becsülik az elnököt. Közvetlen, emberséges. Nemcsak kijön ide, hanem megfogja a fúrót és megmutatja, hogyan kell ültetni a facsemetét. Igen. Hankó Mihály népszerű, szeretik a munkatársai, a tagok. Ért az emberek nyelvén, azért. De talán egyszerűen csak azért, mert az újért, a rendért, az ügyért nemcsak tiszta fejjel, következetesen küzd, hanem munkájába a szívét is beleadja. Fél öt van, amikor elköszönünk egymástól. Igyekszik az 1- es számú üzeme<?vségbe, eligazításra ... Sere« Sándor Hazánk minden tír lakosára jut valamilyen belföldi gyártású árucikk, s ez annyit tesz, hogy egymillió termékféle kerül a hazai előállítóktól a forgalomba. Eigondolkoztatóan nagy szám, még akkor is, ha tudjuk, hogy a termékcsaládok mennyisége ennél jóval kisebb. Fontos-e ezek után, hogy termék szülessen, kutatóintézetekben és kísérleti műhelyekben, gyártmánytervezők rajztábláján, közgazdászok íróasztalain? A termékcserélődés alapvető jellemzője az ipari fejlődésnek, s menete gyorsul. Amit lehetővé tesz a tudományos és technikai haladás, szükségessé pedig a változó igény, a használati értékkel szemben támasztott magasabb követelmény. Fejleszteni kell —• ma ez parancsként hangzik minden termelőhelyen. Kérdés azonban, hogy az újat napvilágra hozó embernek, közösségnek segít-e a szervezet egésze? Egyszerűbben szólva: megfelelően szolgálja-e a vállalat belső mechanizmusa az újdonságok mielőbbi gyártását? A magunk fogalmazta kérdésre nem tudjuk megadni az egyértelmű választ. Mert általában a lehetőségek adottak arra, hogy a szervezet egy irányban működjék, mégsem így tör ténik, s ha mégis, akkor vontatottan. Egyetlen, kiragadott példát erre: A gépiparban az új termék ötletének megfogalmazása és a sorozatgyártás megkezdése között négy esztendő telik el. Azaz a hat vagy nyolc év« készített termék valójában — s erkölcsi, műszaki, sűrűn gyakorlati elavulása szemszögéből nézve -> tíz, tizenkét esztendős ! A jogos kívánalomnak, hogy az új és életképes termék mielőbb gyártásra kerüljön, nem lehet néhány intézkedéssel érvényt szerezni. Az alkotás bonyolult folyamatát összhangba kell hozni a termelőtevékenység racionalitásával. Mérlegelni szükséges, milyen jövő, értékesítési remény vár az újdonságra, előállításához melyek a meglevő, s melyek a hiányzó feltételek — az anyagtól a szerszámon át az energiaigényig — mekkorák a költségek, s így tovább. A pontos és alapos vizsgálódáshoz elengedhetetlenek a szubjektív szándékok is, azaz, hogy minden érdekelt akarja a megoldást, ne a többletmunkát, terhet, hanem a siker ígéretét lássa abban. Tan olyan vállalati szervezet, ahol kialakultak ezek a körülmények. Nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy a jól szervezett, demokratikus légkörű termelőműhelyeken meggyorsul a termékfejlesztői tevékenység, ahogy ennek a fordítottja szintén igaz. A szervezetlenség, a parancsolgatással kísért kapkodás ritkán hoz létre tartós eredményeket a gyártmányok korszerűsítésében. Napjainkban a vállalatok fű figyelme az ún. folyó termelést követi nyomon, s a törődésnek csupán morzsája jut a fejlesztőknek. Szerény erkölcsi, anyagi megbecsülésükhöz társul a vállalati szervezet egyenetlensége, kuszasága, az — egyebek között —, hogy nincs kialakult rendje, módszertana a fejlesztőmunka irányításának, a fejlesztési eredmények elbírálásának, s emiatt a megengedhetőnél nagyobb a bürokráeia, a szubjektivitás, vele a féltékenység, az irigység szerepe. Területenként ugyan eltérően, de átlagosan harmada, negyede csupán a gyártás- gyártmány- fejlesztők hazai létszáma annak, amit a nemzetközi összehasonlításban megfelelőnek tartanak. S ami súlyosbítja a gondot, ők sem töltik teljes munkaidejüket azzal, ami a dolguk lenne, hanem adminisztrálnak, anyag után futkosnak, napi termelési feladatok megoldását segítik helyettesként stb. Joggal levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy az adott szellemi erők hasznosítása is gyatra, s ezt a vállalati szervezet kuszasága könnyen elfedi. A párhuzamosságok, a vezetési, irányítási hatáskörök tisztázatlanságából származó viták, felelősség-átháritások ezek után végképp lefékezik a holnapba törő igyekezetét. Fölbukkan még mindig az a tarthatatlan — és sokszor megcáfolt — nézet is, hogy a fejlesztők az improduktív létszámot növelik, hiszen „nem termelők”. Túl komor lenne a kép? Szándékosan a gondokat állítottuk a központba, s nem azt, hogy nehézségek ellenére mi mindenféle gyártmány, új termék született. (Hiszen öt év alatt csupán a nehéziparban meghaladta az ezerkétszázat a friss technikájú, technológiájú termékcsaládok száma.) E gondok ugyanis most még inkább éreztetik súlyukat, hiszen a versenyképes termékek számának gyarapítása elengedhetetlen a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Ami magyarázatot ad arra is, miért fontos, hogy a termék hogyan születik. A „hogyan” vizsgálata olyan vállalati kötelesség és érdek, melyet mellőzni csak nagy ár megfizetésével lehet. M. O. Megbeszélik a következő nap teendőit. Kristóf István főállat- tenyésztö, Pelle László, a baromfikombinát vezetője, Hankó Mihály elnök és ílnyatyinszki Pál, a tsz párttitkára Az 1972-ben épített DSZP—32 takarmányszárítö, amely 10,5 millió forintba került (Fotó: Dcmény Gyula) Hirdetmény! Értesítjük kedves fogyasztóinkat, hogy békéscsabai kirendeltségünk József A. u. 5. sz. alól — 1976. április 20-tól — Gábor Áron u. 1. sz. alá költözik. Hibabejelentés, fogyasztói panaszok ügyintézése, áramszámlák kiegyenlítése a jövőben fenti címen történik. Telefonok: hibabejelentés 12-672 számlareklamációk 12-673 JOél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzemigazgatósága Asszonyok között a kertészetben
